Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-06 / 127. szám

üPIMáliYAH O H S 11 A Ü VASA UN A P, 1913 j u n i n s- <1 '-niiiiwwnMMM**—o—W—IWHIMI* I IU A ió Kőfaragó meg a szegeny asszony A lortenet, amit most elmeselek, szomorúan mai történei, a vegen azonban — aranylag — jóratoruut. Egyik szereplője, a jó Kőfaragó em­ber olyan jo s ezei", annyira ritka je­lenség, bogy szinte csak a meseben fordul elő. Éppen ezért ígv ke/.dem: Egyszer volt, bot nem volt, tui a fehértói Óperenciás tengeren, volt egyszer egy város. Ebben a va­tosban, lávo) a belvárosi utcák za­jától, élt egy különös ember. A haja fehér volt, tehát nem volt már fiatal, de ezt csak külseje árulta el. Lelke a fiatalokat megszégyenítő lelkesedés­sel lobogott minden szépért és jóért. Hitt a jóságban, a szeretetben, az igazságban, a krisztusi eszmék halha­tatlanságában s ezt igyekezett saját életében is megvalósítani. Ezek a ne ir.es érzések olyan erősen eltek ben­né, hogy látszólag tudomást- sem vett a megváltozott időben élő megváltó zett emberi tulajdonságokról. Egyéni­sége, jelleme oly tiszta, hogy a világ rútságai nyom nélkül peregtek le ró­la. hitében, meggyőződésében egy pil­lanatra sem rendült meg. Hogv igy meg tudta őrizni lelké flek nemes épségét, talán a hozzá ha­sonlóan jó — niert hála Islemnek akadtak még ilyen emberek _ baráti társaságának köszönhető, akik megkí­mélték a nagyobb csalódásoktól, ami esetleg kijózanitólag hatottak voln8 rá. Legalább is én igy gondoltam. Dp flogy mennyire csalódtam, rövidesen kiderül. Nagyon időszerűtlen jelenség volt tehát a jó Kőfaragó, mert abbap az időben Krisztus születése után 1913. évet irtak s az egész világon ször­nyű háború pusztitott. A bábom meg­próbáltatásai rideggé és kegyetlenné tették az embereket, Ahelyett, hogy a közös szenvedés testvérekké ková­csolta volna össze őket. sajátságos 'módon, a rossz tulajdonságok hatal­masodtak el rajtuk. A szeretet riad­tan bujt el a szivek legmélyére s erő­sen eltorlaszolta a hozzávezető utat. Csak az erős hitű emberek bíztak ab­ban hogy mégegyszer napvilágra jön s áldásos hatását sugározni fogja az emberek tetteiben. Ilyen hivő s ezért boldog ember volt a szép fehérhajó Kőfaragó, aki? mestersége ntán hívtak Kőfaragónak Finom, hófehér márvánvba faragta csodálatos álmait s legtöbb müvét a lá­zalosan állította Isten dicsőségének szolgálalába. Szabadidejében nem kövön és már­vár.von, hanem az állítólag sokkai puhább és könnvebben formálható emberi lelkek nemesítésén fáradozott. Az elesetleket megvigasztalta és re­rr.énvt öntött az elcsüggedt lelkekbe. A szegényeket támogatta és egyálta­lában. ahol csak tehette, mindenkin segített. De nem csak a hozzáfordulókon. Nem. ö még ennyire sem volt kényel­mes a jóság gyakorlásában, hanem « maga kereste fel azt. vagy jelent meg ott. ahol ugy érezte szükség van az ö si-gitséffórp. Eéovéhöl áradl a jóságos szeretet s személves megjelenésével a )erkétségbeesettebb ember leikéi is mecnvugtatta s visszaadta neki a hi­tét IIven jó ember volf a Kőfaragó Az 1913. esztendőben, körülményeim változása folytan, ritkábban találkoz­tam vele. Annál nagvobh volf léhát az örömöm.- amikor egvik napon az -ítfán meepillalnttam ősz fejét. Arcá­ról láttam, hogv szomorú, valami bárdja a lelkét De Cink hosszabb ké résemre mondotta el a következőket­— Nem szívesen beszélek róla. mert cinikus emberek hamisan Ítél­keznének a mai szegény, heteglelkü emberek felett. De. bevallom, tnosf még én sem ériem azt, ami velem tör­tént — Tegnap — roiytatta ugy dél­felé, a vasúti állomás irányában ha­ladtam. A szép, koratavaszi időbei! lassan ballagtam át a Gizella-téren. Előttem egy középkorú nő haladt. Ha­talmas koffert cipelt. Vékony alakja belegörnyedt a teherbe és bizony sű­rűn letelte, hogy pihenjen egy kicsit Az emberek egy pillantást sem vetet­lek rá, részvétlenül siettek el mellet­te. A villamoskocsik fölényes csönge­téssel robogtak az uton. de ezekben, mégis mintha lett volna egy csöpp szív. mert megálltak előtte, a meg­állóhelyen s valósággal kínálták se­gítségüket: >Gvere, ülj fel szegény asszony*. — A szegény asszonynak azonban, ugvlátszik,' nem volt p'énze villamos­ra, mert lihegve, verejtékezve cipeiie tovább gyalog a nehéz csomagot- Meg­sajnaltam. Odaléptem hoz.zá és udva­riasan felajánlottam segítségemet, mondván: én is a vasúti állomás felé megvek. nagyon szívesen segítek. Az asszony riadtan pillantott rám s anélkül, hogy válaszolt volna, meg­gyorsította lépteit. A kezén lógó nagy csomag nehézkesen követte. Utána siettem s mégegyszer el­mondtam, hogy bocsásson meg, nem akarok tolakodni, ne értsen félre, tisz­tán csak a segiteniakarás készfet ar­ra. hogv megszólítsam. Adja ide a csomagot, örömmel viszem, mégiscsak jobban bírom, mint ö. Erre az asszony megállt. Nagyot puffant a koffpr a járdán, ahogy le­ejtette. Már éppen lehajolni készül­tem. hogv felvegyem, amikor élesen csattant fel a nő hangja: — Hozzá ne nvuljon! Ha nem távo­zik azonnal, rendőrt hivők? — De kérem — rebegtem —. félre­érti szándékomat, én... De nem folv­tathattam tovább, mert még hango­sabhan rágott közbe: — Tartsa meg a segítségét más­nak! Szégvelje magát! — s a csoma­got felkapva, mcnekfilésszerüen el­indult. Dermedten álltam a járda közepén, 'lég jó. hoay nem kiabált segtiségért. meri kellemetlen lett volna a rendőr­ség előtt, magyarázkodnom. , Néhánv pillanatig hallgatott a Jó Kőfaragó, majd felsóhajtott: Ez lett a jutalma az önzetlen segítési szándé­komnak.. Erii ezt, kérem? Részvétlel néztem rá és ámbár elő­zőleg emlegette cinikus embereket, akik igvekez.nek mindent sötéten ma­gyarázni és kigúnyolni, de mégis meg kelleti mondanom: — Az asszony viselkedésének oka érthetetlen. A mai kor gyermeke, aki nem tud hinni az önzetlen emberi jó­zanságban. Ha azzal ment volna oda hozzá, hogy öf pegőért elviszi a cso­mssrot a vasuii állomásig, bizonyára visszautasította volna, mert villamos­ra sem volt pénze. Lehet, hogy asz­faltbetyárnak nézte. A fehér haj és a tisztes külső nem volt biztosíték e feltevése ellen. — Lehet, hogy — bocsánatot ké­rek — közönséges csirkefogónak tar­totta. aki egy alkalmas pillanatban elszalad a csomaggal, otthagyva a ká­rosultat, Esefleg előtte még fpibe is vágja a kabátjában elrejtett dorong­gal. — De akármelyiket gondoljuk 1s az asszonv eljárásának rugójául, a megtörténteken nem változtat. Egy bizonvos, hogv aki ma valakivel jól akar tenni, anélkül, hogv az illető elő­zetesen ne kőnvörgött. vagv közben­járókat ne vet! vo!na igénybe, az már gyanús, attól már óvakodni kell azt csirkefogónak, vagy legjobb Pset­hen hoiondnak nézik... Mindenesetre elszomorifó. hogy az igazi, leplezetlen jóakarat félelmet, vagy éppen ellen­séges érzéseket vált ki az emberek­ből. — fejeztem be kizózaniló fejtege­téseimet A Kőfaragó azonban megcsóválta fejét s íetv válaszolt: — Nem hiszem én ezt barátom' Nem annvira rosszak az emberek, mint ahogy szeretik ezt róluk mondo­gatni. Az emberben élő örök isteni szikrát nem nvomhatia el semmiféle háború, vagv megpróbáltatás. Lcgfel­jepb megjetenesf formájának' kelt al­kalmazkodni a korhoz, különben eset­leg észre sem veszik. Hirtelen felderül az arca, s öröm­mel kiáltott fel: — Látja, máris megtaláltam az asz. szonv viselkedésének igazi okát! Tá­volról sem az, amit maga nekem el­magyarázott. — Boldogan mosolygott, majd megfejtette a titkot: — Nincs itt válságban sem a sze­retet, sem a jóság. Csak egy kis bi­zalmatlanság él az emberekben.. Egyszerű a magyarázat: bizonyára valami 'fekete* árut cipelt cso­magjában s engem közellátási delek­tivnek nézelt. Ugv-e igazam van? És diadalmasan nevelett fel. Bólintottam. Lehet, hogy igy van. Sőt egészen valószínű is. S örülnek, ha nem nekem lenne igazam br. Á fehértói madárvilág pusztulása Az Országos Természetvédelmi Tanács ügyvezető alelnöke a Fehértóról — Dr. Beretzk Péter nyilatkozata a természet­védelmi területtel szembeni kötelességekről (A Délniagyarország munkatársé­tól) Egyik budapesti lap legutóbbi számában dr. F ö 1 d v á r y Miksa mi­niszteri ianácsos, az Országos Ter­mészetvédelmi Tanacs ügyvezető-alel­nökének információja alapján nagv tudósítást közöl a természettudományi védett területekről s megírja, hogy ed­dig 80 teriiletet nyilvánitoR-ak védet­té. A továbbiakban »A Fehértó csodái* alcímmel a következőket írja a cikk: »Az Országos Természetvédelmi Tanács néhány esztendő alatt hosszn évtizedek mulasztásait igyekezel! pó­tolni a legfontosabb és legsürgetőbb védettségek gyakorlása tekintetében. Az immár védetté nyilvánított 80 te­rület közölt érdekességében és jelleg­zetességben sok kimagasló van. Igv például: Szeged város halárában a Fehértó nevii 350 hold területű, szi­kes, alacsony vizállásu tavas terület, amelynek védettségéért évek óta har­col egy ottani lelkes természetbarát, dr. Beretzk tté|cr főorvos. A küz­delem annak a célnak érdekében in­dult. hogy az ottani csodálatos vizt­madáréletet meg lehessen menteni, ami hosszabb ideig egyéb érdekekbe ütközött. A szegedi Fehértó területén ritka madarak tanyáznak nagy hőséggel, igy például a gulipán, a halfarkas, a goda és a kőforgató, a különfajta partfutó, sárjáró és más különlegességek. Ezek a madárfajták egyre ritkábbak lesz­nek. mert a vizek lecsapolása folytán (életfeltételeiket hovatovább elveszítik s igy lassankiot kipusztulnak. A Fe­hértó védetté nyilvánítása biztosítja számukra azt a hazai otthont, amely fennmaradásukat lehetővé teszi * A cikkel kapcsolatosan megkérdez­lük dr. Beretzk Péter főorvost, a fehértói >madárcsodák* tu­dós kutatóját a fehértói madarak mostani sorsáról. — A Fehértó víztelenítésével kap­csolatos elsivatagosifás a fehértói madárvilág t-eijes pusztulását jelenti — mondotta dr. Beretzk Péter —. ha­csak a törvény szellemének megfelelő módon az elkövetkezendő években nem gondoskodnak a védett területen a viz tárolásáról. A fehértói madarak ez­évben is ellátogattak. Szerencsés vé­letlen folvtán cgyrészük mint fészkelő ilt is maradt Ez a szerencsés véletlen ngvan a halgazdaságnak és a város­nak nem jelent szerencsét és hasznot, de ugvlátszik minden rosszban van jó is. \ legnngvnhb halasfó medencét és a újonnan épített nagy tavat nem töl­tik fel vízzel. A négyes tóban is bo­káig ér jelenleg a víz. A parii mada­rak, gulipánok, cankók, slb. e tó terü­letére szorultak. Valóban cso*íá|ato* a területhez való ragaszkodásuk ez ős­időktől ideszokott, folyton apndószá­mu, pusztuló és eddig mostoha sorsban téfezesülő madaraknak, « A gulipánok 7—8 párja a kiszáradt hármas ló nagy sik. kopasz, növényzet nélküli sivatag­jára tojta le tojásait és üli azt szor­galmasan. Persze itt a fészekalj köny­nven pusztulásnak van kitéve a kör­nyéki tanyai kutyák éjszakai kódor­gásai miatt. Egyelőre azonban még nyugodtan ülik a fészküket. Vakiló fehérségük elég jól elvész a szikes tófenék szürkeségében, Ha e ló is fel­töltődnék. a fészekaljak elpusztulná­nak. A négyes tavat most töltik fel kellő magasságra a Tisza felöl. Kér­dés, hogy itt maradnak-e a madarak, fel tudják-e nevelni sznporvilaluknt.hr sik mély viz és mellette az ősszikes száraz sivatagja lesz a tápterületük, hol élelmef aligha tudnak szerezni. Be­méljfik, hogy mégis sikerül az nj gu­lipán nemzedéket megmenteni és . a* árvizek után elsöizben a véletlen — és nem a törvényes megvédés — elő­segítik e madarak szaporodását. — Ismételten hangoztatom: a váron vezetőségének kötelessége a védett terület törvényes vonatkozásait min­denben és maradéktalanul teljesíttet­ni. Elképzelhetetlen, hogy amidőn az országban mindenki a szegedi Eehér­lóval dicsekszik (lásd a legutóbbi Ter­mészettudományi Közlönyt és a napi­lapokat), akkor éppen Szegeden tör­tént meg. hogy 4 év alatt még csak térképvázlat sem kész,ült. e területről és 4 év után sem tudják illetékesek, hogv hol is van a fehértói védelmi terület? Bizhatunk abban, hogy mi­után a kullurtanácsnok ur veltc kezé­be a védett lerület sorsát, a jövőben a védett terület valóban féltett kineFe és tudományos hiiszkesége lesz ennek a városnak. Ha városi nevezetesség­ről hallottunk, a paprika, papucs, sth mellett a védett területről sohasem volt szó. A inosf megjelenés alatt lévő szegedi propaganda füzetéhői is hí ánvzik a szegedi Fehértó európahirő madárvilágának n megemlítése. Ismétlem, bízom abban, hogy a jövőben a minden oldatról nekem for­duló >haszon*-politikával szemben nem kell a jövőben egymagamnak harcol­ni. Gvőz a belátás, hogy ezeken tol magnsabh nemzeti tudománvos érde­kek is vannak. Váltson bérlete! n szegcdi Város! Színházba Bérletváltás naoonta 6-tól fél 9-íq a színház «tazdasáfii hivatalában. Régi bérlök helyeit junius 25-ig tartja fenn az igazgatóság. Ilj bérletek váltása junius 25-161. Uj bérletek előjegyzését máris elfogadja a qaz­dasáqi hi <*ata'. Telefon "6-90.

Next

/
Oldalképek
Tartalom