Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-07 / 102. szám

Egy lelketlen tolvnlnik koholt halálhírrel eltávolította a házbelieket ás kifosztotta a lakást (A lHlmnyyaYország munkatársá­tól) A'bűnügyi krónika tannaága szefirit a tolvajok és szélhámosok nagy előszeretettel használják fel ri háborús vonatkozásokat cselek­ményeik végrehajtásánál. Pár hó­nappal ezelőtt lepleztek le egy «Sél­hámosnöt. aki mntiknszolgálntwsok hozzátartozóit, tátogatta sorba és vöröskeresztes ápolónőnek arlva ki ki magát, koholt Üzenetek tolmácso­lásának trilkkjével rnhanemüt és Hagyöszegü pénzeket csalt ki több szegedi családtól azzal az ígérettel, hogy ezt repülőgépen magával viszi a frontra és eljuttatja az ott szol­gálatot teljesítő családtagnak. Az­óta ezt a nőt eléric az igazságszol­gáltatás sújtó keze, azonban most ujabban utódja támadt egy másik fiatal nőben, aki ugyancsak a ka­tonai vonatkozásokat használta fel egv család kifosztásának elősegíté­sére. azonban éppen fordítva, mint előképe. Amaz halott munkaszolgá­latost hazudott élőnek, ez meg élő frontkatonának költötte n halál­hírét. Kóbof Emília tíjsomogyitelcp II. Utca 1310. szám alatti lakosnak a múlt szombaton- május elsején este fél 10 órakor táviratot kézbesítettek ki, amelyben rövid értesítés tudat­ta, hogy katónai Szolgálatot lelje­siló fivére az egyik budapesti hadi­kórházban meghalt,. A megdöbben­tő hír mélyen lesújtotta a c->álád"t Kóbot Emília és édesanyja, özvegy Kóbor József né azonnal bejöttek Hornogyiteleprőí n városba, bogy a nagyállomáson elérjék n Budapest* ve induló legközelebhi vonatot, azonban elkéstek és az éjszakát egyik* szegedi rokonuknál töltötték, mort. a sötétben nem akartak hnza­gyologolni. Vasárnap reggel azután a gyorsvonattal felutaztak Buda­pestre,^ahol softajárták az összes hadikórházakat, de sem a távirat­ban jelzett, helyen, sem egyebütt nem találták, meg a Család halottnak hirdetett férfi tagját- ellenkezőleg, azt az értesülést szerezték, bogy Kó­bor József él és a legjobb egészség­ben teljesiti szolgálafát a rendes beosztási helyén. Mialatt özvegy Kóborné leányá­val együtt hosszas utánjárással ki­nyomozta Budapesten a valódi tényállást, ós meggyőződött róla, bogy a távirattal valaki gonosz tré­fát, csinált, azalatt őrző nélkül ma­radt szegedi lakásukat ismeretlen tettes kifosztotta. A betörést a szomszédok, vették észre vasárnap délután, amikor Kóborék eladó há­zát. néhány érdeklődő meg akarta tekinteni. A vevőket az egyik szom­széd knlauzolta át a házhoz, amely­nek udvarára érve csodálkozással Állapították inog. bogy a Kóborék által bezárt ajtók felfeszítve, tárva­nyitva állanak. Ugyanekkor érke­zett. a házhoz Kóbor Emília vőlegé­nyo is, aki a megdöbbentő felfede­aésrül táviratban értesítette a még Budapesten tartózkodó Kóborékat, egyben a szomszédokkal együtt megtette a feljelentést a rendőrsé­gen az Ismeretlen betörő ellen. A rendőrség azonnal széleskörű nyomozást indított, amely három nap leforgása alatt teljes eredményre ve­zetett. Az már az első pillanatban is kólsi-gtulütinek látszott, hogy csak a helyi viszonyokkal ismerős követhette merte Kóborék családi körülményeit. A detektívek első ténymegallapi ása az volt, hogy a táviratot tieni is Bu­dapesten, hanem Szegeden adtak tel, Szerencsére a táviratot felvevő pos a­lisztviseiő véletlenül visszuent leke­zelt arra, hogy a táviratot szombaton az esti órákban egy fiatal nő adta fel, akiről megközelítőleg poulos személy leírást tudott adni az ót kihallgató de­tckiiveknek. Amikor azután Kóborék hazaérkez­tek, a rendőrségen Kóbor timiilát megkérdez ék, hogy uern ismer-e olyan nőt, akire a postatiszt által szolgálta­tott személyleírás ráillik. Kóbor Emí­liának ekkor eszébe jutott, hogy egy nappul a távirat kézhezvétele előtt, a nnilt hét péntekén egy nö járt náluk és szalonnát kínál! megvételre és fel is irta a pontos címüket azzal, hogy postán fogja elküldeni a megrendelt szalonnát. Kóbor Emília azt is meg­mondta az ismeretlen nőnek, hogy a szalonnát katonai szolgálatot teljesítő fivérének akarja majd eljuttatni, igy értesülheted a ravasz fogassal dol­gozó tolvajnő érről a Családi vonatko­zásról, amelyet azután egy embertele­nül gonosz fogással sikeresen ki is használt terve keresztülvitelénél. A Kóbor-család által szolgáltatod személyleírás teljeseu egyezett azzai, amit a postán a távirat feladójáról napiak. es a detektívek eouek alapján órákon belül kinyomozták a tolvajnő kilétét és elő is állították a rendőrség­re lljvári Erzsebet 2V Cves, ezidö eze­rint munkanélküli gyári munkásnő sze­mélyében. Újvári Erzsébetet a rend­őrségen nem kellelt sokat kérdezget­ni, mert azonnal beismerte a lakás ki­(osztását, valamint azt ls, hogy ő ad­ta fel a táviratot is. Ezzel az volt a cclja, hogy eltávolítva a házbelieket a lakásból, ott zavartalanul »dolgoz­hassek*. Az a feltételezés, hogy esetleg sta­láriális bűncselekmény történt, Újvári Erzsébet kihallgíf ásával megdőlt, mert a leány elmondta, hogy vasárnap hajnali 5 óra tájban követe el a be­törést. A lakásban összeszedett nagy­értékü ruhanemüek egyrészét egy is­meretlen xsíbárusnak adta el, másik részét pedig a megtartott házkutatás alkalmával megtaláltak * leány laká­sán. Újvári Erzsébetről megállapították a rendőrségen, hogy már máskor ls követett el lopásokat és legutóbb a szegedi törvényszéken többrendbeli bűncselekményért hadién api fogházat szabtak kf rá összbüntetésül, amit le is ült. A fondorlatosan előkészített la­kásfoszlogatót, aki lelketlen fogásá­val az érzékeny anyagi káron felül ok­'alan lelki izgalmakat is okozott, ki­hallgatása ulán átkísérték az ügyész­ségre, ahoj letartóztatták. Hőskölteménybe illő páncélos ütköiet a téli csatában (Honvéd haditudósító osztály). A rögtönzött ezredtrodában beszélge­tünk. Az alig néhány négyzetméter nagyságú szobában serény munka fo­lyik: parancsokat irnak. felterjeszté­seket készítenek és az elmúlt har­cokról vázlatokat rajzolnak. Az iró­gépkopogás egyhangú lármáját mind­untalan megszakítja a telefon csengé­se és a küldöncök rövid jelen ése Fiatal főhadnagy ül velünk szemben Talán ő a páncélos hadosztály leg­fiatalabb főhadnagya: vi|éz Lacz Csaba. Szinte félszegen tiltakozik min­den kérdés ellen. Nem akar semmiről sem beszélni, ami a szemelvével ösz­szefliggésben van. Hosszú érdekes és szakszerű előadást tart a hadosztálv vitéz Lacz Csaba főhadnagy a zásk­lóaljparancsnokság átvételére. Január tizennyolcadikán az A.-i harcokban vitéz Lacznak jutott fel­adatául az állomás környéken elrejtő­zött vörösök kifüslöléxe. Másnap a hadosztály tovább vonult I.-re. Ez volt a visszavétel fedezésének kulcs­állása. itt kellelt föltartóztatni a bol­sevistákat az utolsó szál emberig. Mi­előtt azonban A -I a hadosztály el­hagyta volna, gondos munkát végze t: fölrobbanlot: mindent, aminek a vörö­sök a legcsekétvebh hasznát vehették volna. Egymás után repültek a leve­gőbe a hidak, a gyárak a katonai be­rendezések és az egyes épületek. A bolsevisták minden oldalról támadtak harcairól, mesél elöljárói és a!áren-|Az utolsó robhan'ást nem lehetett relljei hősi küzdelméről, csak saját | már végrehajtani A pályaudvar felől magáról feledkezik meg. Interjúnak készült a beszélgetés. Szerénységén nzonban csődöt mond minden kisérle'. Pedig érdemes vitéz Lacz Csabával foglalkozni: ő a hadosztály eevik hüszkrsé-re. A legviharosabb nanok­hnn. amikor minden ember tudása, ha rekedve és példamutatása dönfnlte el egész seregesoportok sorsát, a fia­tal főhadnagy átvette a zászlóalj pa­rancsnokságot, majd amikor az ezred­parancsnok is megsebesült, az ezred­pnrnncsnokságot. Mint újdonsült ez­redparancsnok megmutatta, hotrv iga­zi férfi került a sok vért vesztett páncélos lövészek élére. A nagv téli csata első napiaihan történt: a páncélos lövészek paran­csot kaptak, ho<rv harckocslfámogn­tássa? törjenek előre és támadják ol­dalba az ellenséget A nnranesoi hő­siesen teljesítettél: pedig amint utóhh kiderült, többszörös fulcrövel álltak szemben. Délután fél 3 órakor indult meg a nvolc kllométernvire fekvő község elten a támadás és 5 órakor már a falu ba'áráhan harcoltok a meglepett vörösökkel A géppisztöly­és puska tűzbe mindkét részről bele­szóltak" a tankok ágvnl. A szovjet Sztalin-orgona sem marod veszteg. Ebiben a véres bareKan halt hősi ha­lált vitéz L o v a v Ferenc alezredes az egyik zász'óali parancsnoka Ugyanezen az éjszakán ncdig Herkc Ferenc százados zászléaltnnranesnok­helvette* erőszakos f-Merlté* Varsa Mihály kMdsrkík'nltt, fcStóUr > nnrér é« letth alkat •1 « cselekményt. oJyaö valaki, aki is* memetasült, Ékkor kapo't parancsot t tóvósMtock iuteU ki « ráncuk » ne- SZEGED. AfaéU nagy ellenséges kötelékek közeledtek. Pedig ott állt egy vasúti szerelvény, amelyeit a vagónok befagyott tenge­lye miatt nem leheteti elindítani. Pe­dig fontos lett volna, hogy ne kerül­jön ellenséges kézre: az orosz vasúti vágányok ugyanis széles nyomtávunk és igy nem használhatják a saját sze­relvényeiket az ál'aluk elfoglalt te­rületen. ahol a műszaki századok, köz­vetlenül a harcoló csapatotok nvomá­bnn haladva, keskenvre építenék a vágányokat, A szerelvény azonban ott maradt... Huszadikáról huszonegyedikére vir­radó éjjel szörnyű robbanás rázta meg a levrgöt. Majd röviden utána több kisebb hallatszott. A -han vad pánik tort kt nz oroszok kflzö f A pálya­udvar felől sürü füstfelhő szállt a csillagos ég felé. Magyaroknak azon­ban nyomuk sem volt. Az I.-l hídfőnél pedig ugyanekkor megelégedetten nézett az órájára a parancsnok: — Egy óra húsz. Lacz Csabának mégis sikerült felrobbantania a sze­relvényt. tsten vezérelje vissza] Két órával későbbén a derékig érő hótól kifáradva félig összefagyva meg­érkezett vitéz Lacz a rombolójárőr­rel. Elmondotta, hogy a rend kedvé­ért nemcsak a vonalot robbantotta föl. hanem a vágányokat i« több he­lyen a levegőbe röpi|eite. A hadosztály nap-nap után ujabb vére* harcok-1 Vtvo't Különösen a Ma este harcsás halászlé és turóscsusza a Dörott-etKeremDen Mátrai Márta magvar nótákat énekel héz és minden áldozatot megkívánó küzdelemből. A hadosztály fedezte a a hadsereg visszavételéi és ők fedet­ték a hadosztályét. Súlyos vesztesé­geik voltok. Már nem volt ezrednyi erejük. Az egység uj nevet kapóit hős parancsnokáról: Szigetváry cso­port lett. A hadsereg motgó hadműveletei befejeződtek. A páncélos hadosztály megkapta a parancsot: vonuljon viszr sza, amilyen gyorsan tud és szakad­jon el az ellenségtől. Amikor már U parancs megérkezett K-ra, a hadosz­tályt tizedszer kerítették körűi az oroszok. E« alkalommal azonban még nagyobb erőket vontak össze: minden áron, élet-halálra meg akartak mér­közni azzal az egységgel, amely a visszavonulást fedezte. Kilencszer már biztos zsákmányként a kezükben érez­ték és mégis kicsúszott. Hajnalban Szigetváry alezredes, a lövészcsoport parancsnoka megsebesült Uj ezredparancsnok kellett. A mo­torok búgtak és a hadosztály első része már útban volt ujabb hadműve­leti terület felé. A bolsevisták azon­ban nem adták olcsón. Az egyetlen utat óriási túlerővel megtámadják. Reménytelennek látszott a helyzet. A sok-sok dicső harcban részvett pán­célos hadosztály sorsa ugy látszott megpecsételődött. Horváth vezérőrnagy a hadosz­tály (parancsnoka villámgyorsan in­tézkedett. Minden' a legnagyobb cél­szerűséggel kellett megoldania. Elő­szőr is a lövészeknek Jelölt ki uj pa­rancsnokot. Szige'váry alezredes se­gédtisztje vitéz Lacz Csaba főhad­nagy kapott parancsot a lövészcso­port parancsnokságának az átvételére.. Az iij ezredparancsnoknak a he­lyén volt a szive. Az emberei nagy­részét előreküldte az ulért folyó har­cokhoz. ö maga maroknyi csoporttal visszamaradt utóvédnek javában dult a csata, az ut mentén, amikor ujabb szovjet támadás érte a hadosztályt. A' faluba beszivárgott a gyalogság és » házakból géppisztollyal és géppus­kával megtámadta a kocsioszlopot. Minden végleg elveszettnek látszó' t. Az ellenség körülbelül négyszeres tul* erővel közeledett... Vitéz Lacz nem vesztette el a fejét Támadásba vitte az alig egy-két sza­kasznyi emberét Uősökölteménybe Hifi ütközet fejlődött ki. A sebesültek le­másztak a gépkocsiról és tüzeltek. Aki nem bírt a lábán állni, bevánszor­gott az első házba és onnan lőtt. A sulvos sebesültek pedig a gépkocsik­ból nyitották meg a tüzet, órákig, vagy percekig tarlo't a harc? — sen­ki sóm tudja. Az ifjú ezredparancs­nok embertől emberhez szaladt, öt­ször is végigjárt minden egyes utcát, ahol harcoltak. A golyó nem fogta Pedig nem volt ideje fedezni magát. Parancsokat adott, harcolt, lelket ön­tött a már-már esüggedőkbe és köz­ben még a sebesültekről ls gondosko­dott. Az ntolsó házból is kizavarták már a vörösöket amikor megjött a megváltó bir az elől küzdőktől: — Az ut szabad! Gépkocsira! Porrá nv György BÉLYEGEIT a legmagasabb áron veszem meg. BSLYEGKERESKKBÉS. foáodaJr temnlnmmut «remhc« Tel •

Next

/
Oldalképek
Tartalom