Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-30 / 122. szám

* iTHTTnnrornr RORSZ ÁH " VASÁRNAP. mttn. SO. flalászmester a h&lójavitáa mnnká­íü közben. — Mi fogási dijat ka­nunk, nmi azt jelenti, hogy minden kilónyi halat, amit kifogunk. 3 pengőért kötelesek vagyunk a ha­lászbérlőnek átadni. Ha jó a fogás, hát szépen keresünk, de sokszor bi­zony tirosen hnzznk ki a nagy há­lót. Ilyenkor elúszott a hallal együtt a mi koresetünk lg s oda a nehéz munkánk. Ha jó a haljárás, megkeresünk egy heti munkával 40—50 pengőt is. de ehhez nemcsak a mi mnnkánk kell. hanem az is. hogy jó legyen a Tisza halj&rása. lauutt a Tisza UaUcunísc Egy másik idősebb halász voszi át most a szóti — Hát nagy Hasznunk nem lehet *- mondja —, mostanában javult a folyó haltermése. 'Azt beszléték már hogy elfogy a Tiszából a hal. Hát 'S nem igaz. Van elég hal a Tiszában, nem kell félni attól senkinek, hogy kipnaztnl a Tisza hala. Attól, amit a halászok kifognak, nem pusztul ki sohasem. Marad még elég. Hisz. ha sokat mondok, nincs több régi szegedi régi halász, mint talántán ha huss. ftvrfil-évre fogy a számnnk. A'int* utánpótlás, mert a halászem­ber gyermekei már manapság nem mennek halásznak, hanem másféle „itribb" foglalkozásra adják oda ma­gukat ... A napokban elterjedt a hir a sze­gedi halászok körében, hogy meg­halt az egyik legöregebb szegedi ha­lásamaeter. Fogas bácsi, frug, Uatá&z, kittek UaíálUUéi költik — Valamelyik újság fs megírta é*t — mondja Antalffy lialászmes­tef — és elsiratták a* öreg Fogas bácsit a halászok. Nagy volt azután a meglepetésünk, amikor egy szép napon jelentkezett a Tiszán az idős Fogas bdesi teljes épségben és tel­jes egészségben. Tévedés lehetett tt-ak szerencsére a halálhíre és ma is vigan dolgozik a Tiszán és ha igaz az, hogy sokáig él. akinek ha­lálhírét költik, akkor Fogas bácsi még sok halat kifog, majd a Tiszá­ból... Egy másik halálhír ls érkezett B élinapában Szegedre a halászokhoz. 1>5z a halálhír •— sajnos igaznak M­Bonynlt. — Ezt beszéli erről az, 9gyik halászmester a nagyhid alatt: — Fogas báWi igaz megjött ismét Vözfhénk njhól. de as öreg Prigelf már aligha fogjuk többé viszont­látni — meséli háléjnvitás közben az. Idős halász. — ö is itt élt jéda­rabig közöttünk, mert a folyó volt mindene. Itt született a Tiszán va­lamelyik kis halászknnyhóhnn, itt élt. dolgozott a folyón mindé® és itt is halt meg. Azért imádkozott min dig a* öreg, hogy „hirtelenében' hagyja majd Itt ezt az árnyékvilá­got és sikerült ts neki. Félt a hosz­szn sorvasztó betegségtől és nem i° volt soha se beteg az Öreg. orvos még nem látta őt. Egyik hajnalon csónakba szállt, hogy a hálóját ki vesse valahol a Tiszaparton és eköz­ben érte ntÖl a halál. Ott is találták meg a Tisza hátén a ösónnkját. ben ne az öreget holtan. Valahol közel n Tiszához temették el. el voH az atolsó akaratja is szegénynek. A Ti­eeándl született as öreg tiszai ha­lélsz. ott élt. dolgozott és most már a folyóparton van as örök nyugvó­helye is... Uáiávzettlzlfa a Tisza parttá* Vullásos emberek a tiszai halá­szok. Péter-Pálkor szokták tartani a szegedkörnyéki falvakban a halász­napot, amikor is kivonulnak a halá­szok a Tisza partjára és rendben le rakják oda a halászszorszámokat. Azután pap megy ki és felszenteli a halászeszközöket A felszentelés ntán templomba mennek a halászok és bnzgón imádkoznak, hogy a kö vetkező halászati esztendőben jó halfogásuk legyen. Istenfélő embe­rek a vizén járók mind. gyakran látni reggelenkint — a háló bevetése előtt — imádkozó-fohászkodé há­tú szemberek et n Tisza partján. Most még csendes a Tisza kör­nyéke, a jövő héten azonban már vége lesz a halászati tilalomnak és újból megindul az élet a folyó part ián. Egyszerre kétszáz halászember kezd munkához a Tisza nagy szaka szán és varsákkal, hálókkal, horgok­kal népesül be a Tiszapart teljes hosszában. Munkába kezdenek a vizenjárók, a szorgalmas halágz­emborck­(H.) ch'ansonénekeraö: NEDGYA*Z/IY VII HA HARMÓNIA Petiteken Tí8za 7 CIIAN&ON-ES TJE ál u a i* ion. Költők anthologiája, francia chansonok, 1910—20 évek kabaré­dalai, modern és régi chansonciklusok, slb. Jegy DÉLMAG YARORSZAGNAL Elmúlt taők huszártörténeteiből Egy öt ives kis füzet került a ke­zünkbe, egykori bajtársai szórakozta­tására irta Bereczky Andor nyu­galmazott buszárőrnagy. Maga Be­reczky neve a világháború előtti derűs világot idézi vissza, a közös huszá­roktól került a szegedi honvéd Hu­szárezredbe, elpusztíthatatlan élet­kedvvel 0 volt minden mulatság meg­rendelője, ami azt jelenti, hogv sza­kadatlanul rendezett. Irodalmi igényekre egyáltalán nem pályázik ez a füzet amely a közös jó­barátok szellemét akarja idézni, csu­pa kedves és mulatós nrét. Jfl. B. alezredes például hosszú ideig parancsnoka volt egy katonai intézetnek, ahol két királyi fenséget is tanított lovagolni, még 0 ciőt'ük sem tartva mafiát vissza hires kaszá­lásaitól. — Császári királyi fenség, ne ló­gassa ugy a lábát, min| az alcsufi ha rangöntő í — kiáltott egyszer az egyikre. Maga az öreg fenséges apa mulatott a legjobban ezeken a dolgokon, mikor elmesélték neki Menetel, vagy menei ? Ennek az alezredesnek a katonai iskolában elméleti előadásokat ts kei­lelt tartania. Feladatát ugy oldotta meg, hogy sorba olvastatta a növen­dékekkel a szabályzatot A felelete: aztán szóról szóra követelte sőt az ujja útjával ellenőrizte azt a könyv­ből Ebbe azonban sajtóhiba csúszott a kinyomtatásnál, még pedig a •mene­tel a járőr* helyébe »menel a járőr* került. D. H. M.. a galíciai harctéren el­esett szegedi tiszt, aki a szabályzatot szóról szóra tudta, egyszer éppen eb­ből a sajtóhibás részből felelt és ter­mészetesen az értelemszerű szöveget mondta _ Nem tud semmit, üljön le. — ri­vallt rá az alezredes. A járőr a könyv szerint nem menetel, hanem menel _ Csakhogy ez saitóhiba. kérem! FIM ts lüzfii'si csira (íürészport helyett) használ­ható 100 q-nál nagyobb tételekben g I 8 J 0. Erdeklödes: 25-07 telefon, vagy postafiók 11 — Ugy van, ahogy én mondom, a feleselésért pedig bezárom nyolc nap­ra Egy délvidéki nagy hadgyakorla­ton gyalogosok rendezték az ebédet, amikor is a kiszolgáló baka a had­testparancsnokot is figyelmeztette a babos fánknál: Zwei Stűck etne Por­tion. — Es ha bárom darabot veszek, mi történik t Mögjelentöm a menázsi tiszt ur­nák, hogy egy darab hiányzik. — Er baf rechtl — felelte a nagy katona és megelégedett a kiszabott két darabbal A jóságos Janky Rendkívül melegséggel ir Bereczky J a n k y altúbornagyról. aki nemcsak kemény katona és szigorú parancs­nok. de a legjobb apa. szolgálator ki­vül pedig megtestesülése volt az úri­embernek, a mindig kedves és humo­ros bajtársnak. O. Ödön hadnagyot eföre kú'dlék Sztamorára szálláscsinálónak. de O. nem tudta, hogy Janky a vezérkari tisztjével már előre lovagolt terep­szemlére. Reggel 5 órakor a hadnagy óriási lármát csap a községháza előtt, hogy a szálláscsinálók még nem jöttek elö. A zajra felébred Janky s kiszól a ma­lugáter mögül, hogy csend legyen, mert még aludni akar. Amire visszakiált O ödön. _ Te pedig hallgass vén zsidó, mert mingvárf kihúzom a kardom. Janky most már kinyitotta az ab­lakot. — Hallja, 0„ maga nem akar szót fogadni a dandárparancsnokának? Csak most ismerte fel a hadnagy, hogy kivel gorombáskodott­— De igen is. akarok, tábornok ur, felelte nem minden Izgalom nélkül — No azért! Ebédnél a legszélsőbb szárnyra ült Dönci. hogy ne legyen szem előtt, de Janky maga mesélte el nevetve az esetet, sőt meg is dicsérte O.-t eré­lyes fellépéséért. A honvédlovasságnál abban »« időben csak egy altábornagy! állás volt szervezve s igy mikor Jankyt elő akarták léptetni, ez csak a gya­logsághoz történhetett. De az izig­vérig huszárt nagyon sokáig kellett kapacitálni, hogv elfogadta egy gya­loghadosztálv parancsnokságát. Se­hogy sem tartott a bakasorhn beletö­rődni, hamarosan elment nyugdíjba A iov>ssteilem Hogy mi volt az a niies lovas­• cin. arc. jellemző törtenete van . .fc.TKvncl. Kossuth Lajos holt'.es­vit hozták baza. • keszthelyi uutzár­divizto ts kiment koszornival a hala* tonszentgyörgyi vasúti állomásra. Afl újoncok lovaglóoktatását ezen • rum pon az öreg altisztek tartották meg, Ilyen oktató volt Juhász őrmestev is, aki pihenőkor nagy kört vezényeli és szónoklatba kezdett: — Milyen fene nagy Wcctóriátosi* nálnak ennek a Kossuthnak, pedig tac Ián még lovagolni sé tndotfi Parancs ssóssertni Szemere Kálmánnak, a hires ttrlaa vasnak sok baja volt, mert a maga kedve szerint kreálta az uniformisait, pedig volt olyan hadtestparancsnok, aki csak azért járt ki a Duna-korzó­ra, hogy szabálytalan öltözékü tisz­tekre vadásszon. Az ezredparancsnok végro megunta, hogy Szemere mint? is 0 kapjon ki, áthelyezte a külső di­vízióhoz. — Azonnal utazzék Jászberénybe! Szemere fiakkerbe ül, kihajtat a pá­lyaudvarra és jegyet kér Jászberénv­be. — A vonat csak reggel négy óra­kor indul, felelték ott neki. Erre visszament az irodába ég megkérte a segédtisztet, hogy jelenL se be. — Ne menj be, nagyon dühös rád. Épp most íratott velem szolgálati Je­gyet Jászberénybe, hogv ne adtának neked Pestre szabadságot Szemere azért mégis csak bement — Na. mit akar? —szóit ró a leg­barátságtnlanabb hangon az ezredra — Azt akarom megjelenteni, hogy nem tudok azonnal Jászberénybe utazni. — És miért nem tud? — Mert a vonat csak hajnali négys kor indul. Az ezredes dühósen ugrott IM • székéről, de Szemere is villámgyor­san ott hagvta a parancsnokát, mfe előtt élesre fordult volna a jelenet. Mivel pedig nem mehetett Jászberény­he. elment nyugdíjba Hátsó front Ferenc Ferdinándnak magyart­utáló természetéhez ts füz egy vtrá|g» szálat Bereczky. A szabadkai állomáson találkozott vele. a trónörökös a Szerémségből ér* kezett. ahol sasokra vadászott. — A szabálynak megfelelően tfron* tot csinálva* tisztelegtem, montdja Bcreczkv. Erre a második sorban ál­ló alezredes megemelinti a karját, d4 miután a főherceg a tisztelgésemet nem viszonozta. 6 sem tartotta érdo mesnek a viszonzást Jellegzetes, rö­vid zsinórzatu zubbony volt rajtam, a honvédséghez való tartozásom e! volf árulva Nem csak egyéniségem­ben. hanem honvéd mivoltomban la sértve éreztem magam, azért elkese­redésemben. mig a vonatom megérke­zett a perron vaskerítésére hatoltam é«. hétoó trnnfot csináltam HEFESIAHCOSNOKET magas órabérrel állandó I munkára FELVESZEK. - I Budapest, Reitter Ferenc-1 utca 149*. SI Keresünk GAZDASAGOKAT és GAZDAKAT, aki hadiüzemünk részére bérhizlalási burgonya és hüvelyes termény szállítási kötelezettséget vállalnak szerző­dés alapján. A megkötondö szer­ződés szerint leszállított ter­mények pontszámait a Közellá­tási Minisztérium a szálli'ást eszközlő gazdaságok, gazdák be­szolgáltatás! kötelezettségébe betudja. Értekezni Délmugyar­országi Cipőgvár rt. Szeged, Berliui körút 7 Telefoü: 31-55.

Next

/
Oldalképek
Tartalom