Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-18 / 39. szám

Ném«t hadijelentés Berlin, fcb'míf 17. A véderőfőpa­rsnoraokság közli: — 'A knháni hidfö ésaaki arcvo­nalán elhárítottunk egy erdi-ebb támadást és közben nagy vesztesé* íreket okostank az ellenségnek. — A* Aeóvi-tenger és az Őreitől délkeletre levő terület között, külö­nösen Chnrknvhan és Charkov kö­rül, tovább tartanak az elkeseredett harcok. Kurszktól északra az ellen­séges támadó tevékenység az előző napokhoz képest némileg alább ha­gyott. A szovjet előretöréseit visz­szavertük, helyi betöréseit elrete­szeltük. t- Az llmen-tótól délkeletre, vala­mint a Volchov éa Ladoga-tó között az ellenség újonnan felvonultatott erős gyalogos és póneélos erőkkel folytatta támadásait. Ezen az arc­vonalszakaszon küzdő hadosztá­lyaink nj elhárító sikert vivtak ki. — Több támadó erőcsoportot fel­morzsoltunk. Tüzérségünk összpon­tosított tüzével még a készenléti állásokban szétvert ellenséges tá­madó tartalékokat. Egyedül az II­men-tótól délkeletre 43 páncélost semmisítettünk meg. A Szovjet kedden ösBzosen 101 páncélost veszi­tott — A tuniszi arcvonalon inditott támadó vállalkozás során kedden elvágott ellenséges csoportokat fel­morzsoltunk és még sok hadianya­got elpusztítottunk vagy zsákmá­nyoltunk. Német gyors harci repü­lőgépek meglepetésszerű alacsony támadásokat intéztek brit gépesí­tett oszlopok ellen és szétugrasztot­ták őket — Egy amerikai bombázókötelék egy atlantióeeánmenti francia ki­kötőváros ellen intézett nappali támadása során légibarcban 8 négymotors repülőgépet lelőttünk. — A légi haderő nappal eredmé­nyesen támadott egy délangliai ki­kötőt és a szerdára virradó éjjel sok romboló- ás gyújtóbombát do­bott Swansee kikötő es iparvidé­kére. (MTI) ry Ot finn miniszteri tárca cserél gazdát Helsinki, február 17. A finn köz­vélemény örömmel vette tudomá­sul a teljes egyetértést Ryti elnök és Mannerheim tábornagy között, ami a két vezető államférfiú me­leghangú táviratában is kifejezés­re jut. Az elnökválasztás körül fel­merült kérdések ezzel le is zárul­tak. A kormány átalakítását a kö­zeljövőben várjak. Hit szerint a miniszterelnöki és külügymiuiszte­Küzdelem Charkovért Berlin, február 17. Német illeté­kes helyről közlik: A Charkovért vivott harcok — ellentétben a kül­földi állításokkal — még egyáltalán nom értek véget. A valóság az, hogy még elkeseredett harcok tom­bolnak. Az erős német ellentámadá­sok komőly ós mind nagyobb vesz­teségeket okoznak a Szovjetnek. A pillanatnyi helyzetet igy is­mertették ma Boriinben illetékes körökben. (MTI) ri tálcán Hvfll négy vagy üf níff ciszteri tárBa cserél gazdát. (MTIÍ Báró Richthofen vezér­tábornagy Berlin, február 17 A Pührer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A Führes báró Richthofen vezérezredest, egy légiflotta főnökét, vezértábornagy­gyá léptette elő. Lovag Greim és Körzer repülőtábomokokat a Führci vezérezredesekké léptette elő. (MTI) Juhász Gyula visszatért diákjai közé Nyugodtan és bizakodóan ítélik meg Németországban a keleti Karctéri helyzetet Berlin, (ebruar 17 Német részről a szovjet téli támadás bárom bónapja után nyugodt bizakodással ítélik meg a keleti harctéri helyzetet. Főleg két fontos tényre utalnak, nevezetesen, hogy a szovjet emberben, de főleg ha­dianyagban elszenvedett vesztesegek­kel vásárolta meg területnyereségeit, olyan veszteségekkel, amelyek elhomá­lyosítanak minden eddigi elképzelést és nincsenek arányban azokkal a célok­kai, amelyekre valójában törekedtek. Másrészt azonban • német seregek a déli csata ezévi tömegrohamait is olyas szilárdsággal fogadták és oiyan rugalmas hadviseléssel hárították el, hogy töretlenül állnak készen küszö­bön álló feladatukra. A keddi nap lefolyása is megerő­síti ezt az összképet Nyugatkaukazus­ban a Kubán alsó vidékén a bolse­visták gyengébb támadásai legtöbbszór már a német állások előterében meg­hiúsultak. A lagúnák vidékén német pánoéioc erök ellentámadással vissza­vertek egy njabb szovjet elöretörésL Csak egy keskeny szakaszon 1500 el­esett bolsevistát számoltak össze. A Don alsó folyásától északra egy német harccsoport egy szovjet hadosz­tályt messze túlra vetett vissza. Tizen­három páncélost páncéltörő ágyuk lőt­tek szét, négyet pedig robbanó tölté­sekkel tettek harcképtelenné. Vorosilovgrád térségében a bolse­visták újból megkísérelték, hogy visz­s/.aszerezzék n német gránátosok ál­tal rohammal elfoglalt hegyhátat, ahonnan a szovjet páncélosok alig­hogy elhagyták az oltalmazó fedezé­ket, a német páncéltörő ütegek meg­semmisítő tüzébe kerültek. Szovjet lő­vésxeg oldal támadása során a tarta­lékcsapatok ezeket a lövészeket elvág­ták és az utolso emberig felmorzsolták. A Doucc középső folyása mentén levő iparvidéken gépesített német erőknek sikerült megszállniok a bolsevistáknak egy utánpótlás szempontjából fontos utvonalát. A német csapatok itt töb­bek között gépkocsikra szerelt és a gyárból most kikerült gyalogsági lö­vegeket, nehez páncéltörő lövegeket, Uibb lángszórót és nagymennyiségű lő­szert zsákmányoltak. Zuhanóbombázó és harcirfDitfőgé­pek nagy köteléket ezen a térségen tá­madták a szovjet páncélos csapatokat és menetoszlopokat. Charkov térségében és magában a városban 19 változatlan hevességgel folytatódnak a súlyos harcok. A vá­ros keleti részén a szovjet támadásu­kat intézett a város szélén húzódó vas­úti töltés ellen. A szovjet csapatokat tizennégy izben visszavetettük és köz­ben 23 harckocsit vesztett az ellenség. Az égő városban is súlyos utcai har­cokra került a sor anélkül, hogy a szovjetnek sikerűit volna lövészköle­lékeit megerősiteni. Egy nagyobb né­met harccsoport az északi külvárost megtisztította a benyomuló bolsevis­táktól. (MTI) Rommel hadmozdu'atai Tunéziában Berlin, február 17. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti az észak­afrikai helyzetről: Rommel tábornagy haderőinek utóvédei február 16-ára virradó éj­szaka a kiadott, parancsnak megfe­lelően visszavonultak a német— olasz páncélos hadsereg főállásába anélkül, hogy az angolok üldözték volna őket. A 8. angol hadsereg legelői levő részei csak a keddi nap folyamán követték igen lassan a tengelycsapatok mozdulatait annál is inkább, mert az angoloknak az erősen aláaknázott és harci akadá­lyokkal . borított terepen nehézsége­ket kellett leküzdeniük. Ezzel szem­ben megfigyeltük, hogy az eddig nagy mélységben tagozott angol hadosztályok az élcsapat irányá­ban jobban felzárkóztak. Folytat­ták kedden azt a már jelentett kí­sérletet is, hogy délről Rommel megerősített állásainak olda'ába kerüljenek ós az angolok nagyobb páncélos felderítő csapatokat ve­tettek harcba. E csapatok egyikét egy német járőr felmorzsolta, köz­ben két páncélos felderítő kocsi és egy sivatagi kiilüoiöőes jármű ke­rült német kézre. (MTÍ1 Nagyváradon a premontrei gimnáziumban leleplezték Ju­hász Gyula emléktábláját. Eb­ből az alkalomból közli a •Nagyvárad* cimü laptár­sunk Jakobovits Elemér kol­légánk hangulatos cikkét, ame­lyet alábh közlünk: A boldog békeévek napsugara ara­nyozta be akkor 1907-et mutatott a kalendárium — a premontrei gimná­zium hársainak lombjait, amelynek hüs árnya alatt Juhász Gyula tanái ur a tizperoes szünetek alatt sétálga­tott. Négy évig (1907—1911) tanitolt Juhász Gyula a premontrei gimnázium­ban. S e négy év elég volt ahhoz, hogy a borongó lelkű poéta, bárhova vetette is a sorsa, szive egész melegével ma­gába zárja váradi emlékeit... Gondo­latai szárnyán sokszor ideröppent a Köröspartra és igazgyöngyök ragyo­gásával csendültek rímei, melyekkel szerelmet vallott leihagyott városá­nak ... Amilyen halk volt életében, lelke mélyén olyan harsogva vágyott visz­sza Nagyváradra, még halála utáni fdőkré is, mint azt »Testamentum« ci­mü versében megírta. És JuhásZ Gyu­ia tegnap délelőtt megjelent Várad utcáin... Tabéry Géza, a Szigligeti­Társaság ügyvezető-alelnöke, mint a nagy költő irodalmi végrendeletének végrehajtója, hatalmas és jól sikerült reliefben mintáztatta meg Lercbner Júliával Juhász Gyula boltozatos ko­ponyáját, amelyben egykor halhatatlan gondolatok születtek és sűrű szakállal övezett, jellegzetes profilját. Tegnap délelőtt Tabéry Géza, Bulyovszky Odón alezredes és e sorok írójának társasá­gában, a féltve őrzött Juhász-emlék­táblát rendeltetési helyére, a premon­trei gimnáziumba vitette. Az utcán megállottak az emberek, amerre a me­net elhaladt, valami szuggesztív erő, mely a fehér kőből, mintha a poéta gyermeklelke sngározna, helyhez kö­tötte valamennyit S valamennyi ezt a nevet suttogta: • Juhász Gyula...• — Nos, ki volt Juhász Gyula? — kérdeztük azt az öreg nénikét, aki a premontrei gimnázium kapuja elíyt hétrét görnyedve silabizálta a felira­tot: >Ju-bász Gyu-la...* — KI volt — nézett ránk indigná­lódva a kedves nénike —, ki lett volna, egy nagy költő... Tabéry Géza odaadó felügyelete mellett a két fuvaros óvatos bizton­sággal vitte aztán be az emléktáblát a premontrei gimnáziumba, ahol ideig­lenesen az előcsarnokban helyezték el. A markáns, mégis Lágy vonalú portré alatt a felirat: »pro memória Juhász Gyula, 1883-1937.* — Istenem — nézi visszaemlékező gondolatokkal Vincze Ferenc nyugal­mazott pedellus —, Istenem, de régen volt, amikor a tanár ur itt járt köz­tünk. Ugy emlékszem rá vissza, mint mindég nagyon szomorú emberre... Dr. Osvald Arisztid gimnáziumi igazgató megmutatja az emeleten azt a helyet, ahova Megyery Ferenc mér­nök fogja beépíteni a szép alkotást. Ezután az igazgatói szobában megbe­széli Tabéry Gézával az emléktábla leleplezésének műsorát, amit a Szigli­geti-Társaság március 7-ifci nagysza­bású jubileumi ünnepségének keretébe iktattak be. Tízperces szünetet jelez a csengő. Csillogó szemű apró diákok tódulnak ki boldog kacagassal a fo­lyosóra. Aztán egyszerre elhalkul * fiatalság szilaj zsivaja. A kis diákok áhítattal gyülekeznek — most vették észre — az emléktábla elé. Halkan ad­ják egymásnak tovább a szót: >Juhása Gyula, a nagy magyar költő. Valaha itt taniiott a premontreiben...* És Juhász Gyula, a halhatatlan költő és a premontrei gimnázium egy­kori tanára visszatért kedves kis diák­jai közé... Mit is mondott •Testamen­tumáéban? »Síeretnék egyszer visa­szajönni még...« Visszajönni, ha máv ként nem lehet — csendülnek tovább klasszikus sorai — halálom után, hogy reszkető, fehér kezével megsimogassa fejem jó anyám és megsimo^issam én •ái ismerős, drága falakat. S az isme­rős, drága falak szeretettel fogadják, most magukba azt az emléktáblát, amelyről messzelátó szemekkel tekint le diákjaira örökidőkig a halhatatlan • tanár ur« kőbe vésett Joviális arc*.­Szeged halhatatlan költőfiát — * f látszik — csak itthon nem becsülik még — holott Juhász Gyula mar rég elfoglalta helyét Petőfi, Vörösmarty, Aranj és Ady melleit » perne -sz sort Szeretnők, ha Szegeden cgv utca, egy emléktábla jelezné már hogy Itt »«>•• letett s itt volt legboldogtaíansbb a legnagvobb magyar költők egyike... Spelimann newyorki érsek mint tábori püspök érkezett Európába Róma, február 17. Spelimann new­yorki érseknek Vatikán városba ér­kezése február 17-éről 18-ra halasz­tódott Spelimann érsek nem diplo­mataként ntazik, hanem csak New­york érsekének minőségében ér mint as Egyesült-Államok hadsere­ge katolikus tagjainak tábori püs­pöke- Spelimann Amerikába való visszatérése előtt mint tábori püs­pök meglátogatja az afrikai arcvo­nalon és Angliában az Egyesült­Államok csapatainak tábori lelké­szeit. Ez nem csökkenti vatikáni láto­gatásának jelentőségét, különösen ha figyelembe vesszük a Spelimann érsek és a pápa között fennálló rendkivül szívélyes barátságot és azt a nagyon szoros érintkezést, amelyet az érsek Roosevelt elnök­kel tart fenn. (MTI) mmmmmhmmm Olvassa a Délmagyarországof. hirdessen a Délmagyar országban! iiüi«itH

Next

/
Oldalképek
Tartalom