Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-31 / 296. szám

DBLMAGYARORSZAU Csütörtök, 1942 december 31. hoz szivta. talán sajatos fog élete csúcsán felhágni kulturára tal hajtott és korbácsolt hullamain önteltség jellemez mindent: az iro dalma? a színpadot, a társadalmi szokást és Ízlést. A sport és akrobatizmus lépett az érdeklődés középpontjába. A divat kezeli a jogart minden téren, a politika nem gyűjtő egyesítő erő, hanem bontó és atomizáló. — Hová megyünk ezen az uton? — tette fel a kérdcst és rögtön meg is felelt rá. — Ha nem akarunk pesszimisták . lenni és lemondani az emberekben1 való bitünkről, csakugyan arra a kö-1 vetkeztetésre kell jutnunk, hogy vég- { re értünk képességeinknek és uj vilúgnak, uj kulturának kell következnie, melyben a mi gőgös világunk, a büszke európai ismét csak a nyers anyag szerepére süllyed le, ha felfalta, kiélte, amit kuliurában hosszú századok alkottak. Igy hanyatlott le Perikies után a görög kultura. egy pár iró, néhány költő töredék munkája és csonka szobrok és rombadölt épületremekek maradtak ránk s egy kis csenevész nép, amely nem tudja, mit csináljon magáyal. — Eképpen dült össze Róma világhatalma a császárok tivornyáibao ás a világ középpontjának depravált uri csőcselékében. Macedóniai Fülöp király mondta Athénre, melynek szilárd falait emlegették neki vezérei: •Nincsen olyan magas fal, hogy egy arannyal megrakott szamár meg ne mássza*. És igaza lett. Mert sohasem a falak védik meg igazán az embert, hanem az ember vcdi a falakat. A civilizáció katasztrófája — Hiheti taián valaki, hogy a nagy világháború, amelyhez hasonlóról az emberiség története nem mesél, csupa véletlen dolog volt? Véletlen, hogy egy olyan nagyfokú civilizáció emberei, melyhez hasonló szintén nem volt még, nem lelki diszpozíciójuk a I követték, nem benső törvényeknek engedelmeskedtek, amikor a tudomány, a technika hallatlan vívmányait mind kizárólag az öldöklés szolgálatába állították, az embereket hamis hírekkel, hazugságokkal, képmutatással és a sajtót bérbevéve, vagy erőszakkal kényszerítve, a kultura és civilizáció minden eszközét mozgósítva, mesterségesen éhínséget szitva, a legembertelenebb harcot folytatták majd öt éven át szinte egész világrészünkben. És mikor a harcnak véget vetett a közkimerültség, akkor folytatták állati ösztöneik pusztitó munkáját békekötéseikben. Ilyen normális embertől, normális kortól ki nem telik. — Ez a korszak a modern emberiségnek, a kulturai alkotásra való képesség nélkül maradt nemzedéknek szadisztikus kitörése volt. És végzetes dolog volt az, hogy mikor a rendezéshez láttak, olyan helyzetet teremtettek boldogtalan világrészünkön, amely tele van basonló katasztrófális kitörések csiráival. Elégedetlen, tönkretet? erkölcseiben meghasonlott, gazdaságilag megrokkant Európa került ki e rettenetes válságok örvé nyeiből. — A mi katasztrófánk, — folytatta fejtegetését Rákosi —, ha csakugyan jönnie kel? a civilizáció mai állapotában nem lehet olyan, mint a régi kulturák bukása. Nem fognak jönni Dzsingiszkánok, istenostorát suhogtató Attilák, pusztitó népvándorlások. Lassan fog ez rajtunk végig menni. Lesznek nagy kitörések közben, de egészben, ha meg akarjuk sejten? hogy mi lesz, csak kétfelé nézhetünk: nyugatra és keletre, Nyugaton egyelőre csak uj civilizáció van. Uj kulturát az ott megújhodott európai faj talán képes lesz magának teremtek. Mi kultúrán kezdtük és civilizáción végezzük, a nyugati kontinens civilizáción kezdte és jiúuitán minden kulturanyaaát magá„Nincs veszve"... _ A másik jelenség, amely figyelmünket követeli: Ázsia, ahol régi kulturák romjai alatt, vagy megkövüli kereteiben századok óta szunnyadó népek az európai civilizáció érintő sétől felébrednek. És szembekerül a dekadeus Európa az ébredő Ázsiával. De bogy a mi kultupánk fogja-e átalakítani és uj kultura termelésére képessé tenni őket, vagy hogy Ázsia szelleme lesz-e az az életelixir, amely minket alakit át és tesz uj életre képessé, ez a jövő problémája. Egyelőre a nyers erők harca folyik. A szellemi és lelki erők harcmezői ezután fognak csak feltárulni. — És az Időnek, e misztikus óceának titkos erők és nyilt viharok álott reng a nagy gályák mellett a magyar csónak is. De sohasem a hajó nagysága a döntő, hanem mindig a legénysége és a kormányosa. Azt énekelte a mi nagy költőnk: »Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüg-[ másik karmester, Török Emil is — igjí gedett*. Aki hisz Istenben, annak van' szói a cikk. — Nagyon helyes, bogy lóan alkalmas arra, nogj egy vmHW intéző leikévé válzeneirányitójává, jék.* Meleg elismerést kap T. Török Emii rendező is. >Derekas munkát végzett a rendezés nagy feladatat vállaló is Istene és aki hisz egy hazában, annak hinnie kell a feltámadásban is! Igy őrzik Rákosi Jenő tanítását az újságíró fakult jegyzetei. Egy cikk, egyetlen nyilatkozat kiragadása egy élet munkásságából: egy csöpp viz a tengerből. "De ebiben a csöppben benne van az egész tenger. Ennek a nyilatkozatnak a fölelevenitésével nyilvánosság előtt való megismertetésével — ngy érezzük _ méltóképpen áldozunk a centennárinm alkalmából a nagy ujságirófejedelem emlékének KOZMA RÉT,A példát mutató gesztussal a szegedi szinház az operareudezésl muzsikusra, még pedig karmesterre bízza. A díszletek jók voltak s külön kiemeljük ® nilusparti jelenet hangulatos színpadképét és az itt megnyilvánuló világítási effektusokat.* NAGY TETT EGY AIDA-ELŐADÁS — irja a továbbiakban Gaál Endre —• majd igy folytatja: •A magunk részéről azonban hajlandók vagyunk a D^" uevér tolmácsolását még többre érté| kelni. Köztudomású, hogy Slrauss e \ klasszikus operettjének zenei megoldása nem kis feladat. Miután itt egye0 Ajándékba suszterre habzá bari vegyenjSkXWSCt^^ 1 üvee 6-50 pengő, IS^Rm italáru üzletében' San, mi, akik a helyi erők fokozott kapható •aMffifBi a *$<fo«t*nAti előtérbelépésének szükségességét bangmi,, Mi, mi,, mim, sulyozzuk, ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint a fővárosi művészek részvételével megoldott Aidaelőadásnak, Szeged, ba meg akarja teremteni országos jelentőségű saját Z®\ nekulturáját, csak saját erőivel épí0 het. Akármilyen színvonalas is egy-eST pesti művész vendégszereplése, ez nem a város talajából nőtt ki s ez csak a szórakozás nemesebb válfaja. A szegedi társulat nem mérkőzhet hangnemességben a m. kir. Operaház művészeivel és mégis, a Denevér-előadás nemcsak összehasonlításra ad alkalmat, hanem versenyképes is. Ezt eredcéltudatos legapDélvidéki operatársulat megszervezéséve! kel! megoldani Szeged zenei életének problémáit Fővárosi zenekritikus cikke Szeged zeneéielérői (A Délmagyarorszúg munkatársától) A magyar sajtó egyik legelőkelőbb orgánumának, a Magyar Nemzetnek hasábjain legutóbb több, Szeged zeneéletérvel foglalkozó cikk jelent meg Gaál Endre, a tekintélyes nevű zenekritikus tollából. A lap szerdal számában ujabb cikket ir Gaál Szeged zenekultúrájáról a szinház •Denevér* és »Aida« előadásával kapcsolatban. Cikkét dr. Harrach Józsefnek, a Zeneakadémia egykori tanárának 1896-ban megjelent »Zenei nevelésünk reformja* cimü kultúrpolitikai dolgozatának soraival vezeti be. Harrach már félévszázaddal ezelőtt sürgette cikkében a vidéki operatársulatok megszervezését az Operaház ösztöndíjas fiataljainak bevonásával és kifejtette, hogy ezáltal a vidék zenekultúrája fejlődnék, az Operaház a vidéki gyakorlatban kiérlelődött fiatal énekesi gárdát kapna, az opera-zeneköltők pedig nagyobb teret nyernének müveik számára és így az operairodalom is lendülethez jutna. Gaál Endre rámutat, hogy a Harrach által fél évszázaddal ezelőtt felvetett kérdések ma is aktuálisak és megoldatlanok. Sőt tovább megy és Szegeddel, valamint több nagy vidéki várossal kapcsolatban bebizonyítja, hogy a . régi problémák megoldása és a fejlődés helyeit visszaesés tapasztalható a vl raelőadást hoz a szezonban. A továbbiakban ezt irja szószerint Gaál Endre: • Annál érthetetlenebb, hogy az, . „ _ . _ egyetemi város rangjával ékes Szeged ,ménYfte Fef?c maga nem hoz különösebb áldozatot | vezetése minden részletet az operakulturáért A gazdagságáról !I0,b,g alaposan beállító munkája és® , . , hol., millTACO), IfAmAltT fAtVlI, 1TA.A AV híres varos mint olyan, teljesen a katonazenekarra támaszkodik s nem veszik észre az illetékesek, hogy egy városi zenekar megszervezésének kérdése ma már nem Szeged belügye, hanem lassanként országos érdeklődést jelentő kérdés, melynek megoldása tovább már nem halasztható*. Ezzel kapcsolatban rámutat a tohelyi művészek komoly törekvése. A* egész összteljesítmény a csiszoltság bélyegét viseite magán és jóval kedvezőbb benyomást keltet? mint a hevenyészettnek ható és tul mókás D©* nevér produkció. Sok olyan momentui® nyilvánult meg mind a színpadon, mind a zenekarban, moly az újdonság ing©/ révei hatott, pedig nem történt semtni dék zeneéleteben. mert mig husz-har- -dicséri a továbbiakban a szigorú kriminc évvel ezelőtt nemcsak Budapest tikusnak ismert Gaál Fricsay Feés Kolozsvár, hanem a nagyobb vidéki rencrök az elöadás dirigenséről a következőket irja: • Amikor melegen dicsérjük a zenekart, tekintetünk az est szellemi motorjaként működő Fricsay Ferenc karmestert keresi. Ez a lelkes muzsl kus azok közé tartozik, akiket zenevárosok is mind saját társulatukkal adták a repertoárjukhoz tartozó operákat, addig ma kizárólag operaházi vendégekre vannak utalva. Rámutat itt Gaál, hogy az Operaház számos kiválósága, igy K ö r n y e i Béla, Babits Rózsa vábbiakban, milyen nehéz körűimé- különösebb, minthogy 8 jól kézbe® nyek között jött létre a legutóbbi i ártott előadás folyamán minden po®Aida-előadás. Az erre az alkalomra j °fan helyén volt. A zenekar mindig kiegészített színházi katonazenekar jtek,ntettel vo1t az énekesek adot<s*' csak négy zenekari próbát tartott, eh-'gaira' sok csín, finomság, humor A hez képest kiválóan látta el feladatát. t,ánco* vidámság érvényesült saM* • A katonazenekar kiválóságát a , jnes és pompásán kidolgozott játéftukmúltkori zenekari verseny kapcsán jban Kulfio is dicsérjük szép és puha kellően kiemeltük — irja. — Most csak 'Pianóikat.* annyit jegyzünk meg; 18 vonóssal ' KÜLÖN-KÜLÖN DICSÉRETET szemben 18 fúvós és 3 ütő áll, tehát az ' kapnak az elöadás szereplő? majd 9 arány egészségtelenül eltolódik a fu- következőként végződik a cikk: •Mf® vósok ,felé s a tuttikban, különösen, ha dent összevetve, örömünkre szolgák hogy Szegeden visszatérőben van 8 mult zenei intenzitása, mert hiszen «** szágos érdek, hogy a vidék zenei® gyasztását emeljük és komoly irániba tereljük. Nem hangsúlyozhatjuk azonban eléggé: ez a törekvés csuk akkor arat siker? ha teljes mérté*" ben helyi erők szolgálják. Elodáz0®' tatlan, hogy végre országosan megszervezzük a vidék zeneéletét s amíkóT sürgetjük Szeged, Pécs, Újvidék, Sa®" badka, Zombor és Baja zenei összefogását és egy hivatása magaslatán A0 16 délvidéki opera életrehiyását, njO látjuk, e kérdés megoldásában a szegedi zenekarnak és kiváló karnagya, Fricsay berenc elhivatottságának még fontos szerepe lesz!* Gaál Endre ötlete a délvidéki operatársulat megszervezésére valóba® életrevaló és megvalósításra várógon' a karmestert ifjúi heve is elragadja, a zenekar a rezesbanda benyomását kelti.* AZ ELŐADÁS SZEREPLŐIT Vilma, Ma leczky Bianka, .„ • . . Lajos, a newvorki Metropolitan tagja- Jetünk lerobban nélkülöz, igazi d® vá szerződtetett, Vajda Alfréd, rek és építő kulturmunkás^ Ha egyes Halmos János, Lendvai Andor és dinamikájaval tcmpovetelevel és fráGere Lola (Szegeden kezdte pálya- zismintazasaval nem is értünk-figyel, futását) vidéki színpadon tűnt fel.MOST kevésbé fontos részlelkérdés s Felsorolja aztán, hogv milyen nagy és (mivel a hangsúly most a tevekenyséváltozatos operarepertoárja volt a sze- gen van. kiemelten dicsérjük fáradtsá - . gedi színháznak Makó Lajos. Al-jgöt nem ismerő lendületes energiája dolat Szeretnénk hinni, hogy_ a pom mássy Endre de főleg Andor Zsig- Ugy véljük, hogy mint maga! szorgal pás ötlet valaha, talán nem is olya® mond alatt. Megemlékezik Kacs óh masan művelő harcos egyéniség, kivé- soká meg is valósul •Dorottyá«-jának, Mascagni •A kis Marat«-jának eredeti bemutatójáról és megírja, hogy annakidején volt évad. amelyben félszáznál több operaest volt Szegeden. A MAI HELYZETTEL foglalkozva elismeréssel szól a cikk yjtéz Bánky Róbert színigazgatóról, aki úgymond >bár erre senki sem kötelezi, igyekszik megtenni a magáét* és nyolc bérleti, aéav rendkívüli ooeJanuáv elsején írasd!?* " évbesiieni kikovdóinU a Dél magyarországi 49Z&. évre s«6»d naptáráét amelyet minden előfizetőnk teljesen inayett kap meir, még a kézbesítésért sem kelt fizet* ni, Hki az e?&§i*eúéssel nincs hátvaSékbaüt vary aki decembertől e őfi^etőmk tá^ovábtt tép, az és ír ; 'yen'kapja meg a D > fntf yarorsxó0 49Q3. évre szótő naaiúvát.