Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-23 / 291. szám

•pnvv aleoszebD ataBűeK Karűcsmvra! Szőkíts é n v t é q í t Iftepesisli' könyvraktára Kölcsey-á.l. Tel. 11-74 Etetem tetyszM* emlékei a vzefyedi Dém-tétke® fifaodneU ~ mondotta VUmetU THáiia, a HOpysikecu Aida-est fászMeptfye — A „Hoanái" és a Ra\asztbusiilet Sahtuxzáiát sztotiM. etiátszahi Szegedet* (A Délmagyarország munkatár sá tói) Szőke haja bájosan keretezi finom vonásait Ugy hl ott szerényen ás esőndesen a kávéház asztalánál, mintha nem is ő volna Európa legnagyobb operaszinpadainak ünnepelt hősnője: Németh Mária... felejthetetlen sikerek tették ragyogóvá nevét a külföld zen© centrumaiban is, Szeged mégis azzal büszkélkedhetik, hogy itt énekelte el élete legszebb szerepeit s Hálunk aratta legforróbb sikereit ország-világ elótt.. A szegedi Szabadtéri Játékok legemlékezetesebb opera-estjeinek diadala fűződik Németh Mária nevéhez és ezeket a forrd, felejthetetlen estéket idézte vissza hétfőn és kedden este a szegedi szinházban ennek a gsendes, szőke asszonynak csodálatos művészete. Elbeszélgettünk Németh Máriával azokról az emlékekről, amelyek a művésznőt Szegedhez fűzik éjs jövő terveiről is. — Életem legszebb emlékei a izegedi Dóm-térhez fűződnek — mondotta őszinte, tiszta mosolyává] s szép kéK szemében kis büszkeség fénye csillant meg. — Felejthetetlen' nzép volt az. amit 1939-ben Szege-' den produkáltak l ' A Szabadtári Játékok nemceaic a város knltnréletét emelték a legmagasabb rangra, de olyan hírnevet és dicsőséget szereztek Szegednek a külföld szemében, amely meg kellett hogy érjen minden áldozatot, fáradságot és munkát Németh" Mária elmondotta, Kogy amikor legutóbb Németországban vendégszerepelt, mindenütt a szegedi játékok iránt érdeklődtek és csodálkozva hallották, hogy a játékok szünetelnek. Németországban ugyanis ma sem szünetelnek a zenei események és Németh Máriának például állandó meghívása van a német zenecentrümok ünnepségeire. A SzaMtíci Játékoknak fel keli iántadniok — Szegedet csak a Szabadtéri Játékokról ismerik Németországban — mesélte Németh Mária. — Igen tok ismert német zenei tényezővel találkoztam, aki járt Szegeden a Szabadtéri Játékokon, de mindegyik olvasott beszámolókat és vakmennyi elismerően nyilatkozott róla. Ebből is arra kell következtetni. bogy valósággal vétek az. hogy Szegeden már két esztendeje nem volt szabadtéri játék. Bármilyen erőfeszítéssel is fel kell támasztani a Szabadtéri Játékokat, mert ezek rangot és elismerést biztosítottak Szegednek s Magyarország zenei centrumává tették. A művésznő minden szavából Szeged iránt őszinte szeretet csendül. Nem is tagadja, nálunk otthon érzi magát s ahányszor Szegedre jön, mindig azon gondolkozik, hogyan tehetné még meghittebbé, még bensőségesebbé azt a kapcsolatot, amely közötte és a szegedi közönség között fennáll. — Talán sehol sem éreztem még ennyire, hogy a közönség szeret! — mondja lelkesedéssel. Tudom, hogy megértik és átérzik művészetemet s ez az, ami a Dóm-téri játékok mellett még idekapösol. — Mi a titka a művésznő sikerének? — kérdeztük. — Talán az, hogy teljesen beleélem magam mindig a szerepembe és amikor Aida fájdalmasan szép áriáit énekelem például, nem vagyok többé privát asszony, hanem testestől-lelkestől Aida vagyok, a tragikussorsu etióp királyleány... Szinte fáj, amikor kizökkent valami ebből az énemből, de szerencse, hogy ismét hamar el tudok merülni a másik én .világában... Németh Mária játéka éppen olyan tökéletes mint éneke s valóban nagyszerű egésszé teszi művészeiét. Elmondja még, hogy az Aida utolsó felvonásában mindig ngy érzi, hogy testi ereje lassan elhagyja és válóban meg kell hálnia a sírkamrában. Ez a ritka szinjátszó-adottság csak nagyon keveseknek jutott osztályrészül az operaénekesek közül, An^elica-náuic, htefua, Sohiuooa... Az „Aida" hétfői és keddi előadásának páratlan sikerével kapcsolatosan Németh Mária igen melegen emlékezett meg Fricsay Ferenc karnagyról, aki lelke volt az előadásnak és T. Török Emilről, aki lelkiismeretes. becsületes munkával építette fel a darab rendezését Majd a jövő terveiről beszélgettünk és a művésznő elmondja, hogy igen elfoglalt! állandóan Bées és Budapst között utazik, hogy mindkét főváros legelső színházánál eleget tehessen kötelezettségeinek. Visszaemlékszik. azokra az időkre, amikor Bécsben Jeritza Máriával és egy egész sor ragyogónevü énekesnővel! együtt volt az állami opera tagja.1 Ma már csak egyedül 6 maradt meg, a többieket elsodorta az idő és a sors... — Tavasszal svájci hang versen ykörutra megyek, — folytatja az interjút — Zürichben és Baseli en kell énekelnem s a legszebb koncertszámokkal készülök a turnéra. Elmondja, hogy Nápolyban Kellett volna vendégszerepelnie, a „Norma" címszerepét énekelte volna. Fel léptét azonban bizonytalan időre el halasztották... — Januárban Puccini gyönyörű kisoperáját az Angelica-nővórt énekelem Budapesten az Operaházban s ugyanakkor a Paraszbecsüleí Santuzzáját Boldogan készülök erre a szép kettős feladatra, két eltérő, ellentétes temperamentuma hősnőt kell alakitanom s mindkét énekparti ragyogó! A „Norma" címszerepét és a Parasztbecsület Santuzzáját szívesen eljátszaná Szegeden is ebben a szezonban. ezt sikerült tőle megtudnunk. Bizonyos, hogy a „Norma" felújítása ismét olyan magasszinvonalu opera-esteket eredményezne. mint a mostani „Aida" volt. A Pa rasztbecsület mellett pedig koncertet adna még Németh Mária, azokai a számait énkelné, amelyekkel tavaszra külföldi körútra készül. Schubert, Schumann, Strauss legszebb dalai szerepelnek ezen a műsoron... Bucsuzóul még megemlítjük előtte azt a inszinuációt, amelybe az elmúlt nyáron keveredett, amikor & margitszigeti Aida-koncert kapcsán az egyik fővárosi lapban „apokrif" interjú jelent meg tőle. Az interjúban — a lap szerint — kijelentette volna, hogy""az „Aidát" még szabadtéren nem énekelte. Akkoriban leközöltük aztán a művésznő szép sorait, amelyekben meleg szeretettel fordult Szeged és a Dómtéri emlékek felé. — Tudtam én azt, hogy nem is hiszik el Szegeden rólam, hogy valaha is el tudnám feledni a Dóm-téri Aidát! Búcsúképpen reményét fejezte ki afölött, bogy a szegedi Szabadtéri Játékok feltámadnak ismét és elénekelheti mégegyszer a Dóm-téres AidáL (Cs. P.J Ötezer pengőre es Eiaszoneggnapt fogházra ifeiíe a törveiipzeh Oíotf Kövecs Latos pékmestert Karícsiiiri praMiiK, is,.szép mm VINCZETOI táuó, hangalatlámpa, csillár, gramofon, harmonika stb. Széchenyi-tér 2a. főposta mellett. (A Délmagyarország munkatársától) Kedden délben hirdette ki drÚjvári István az árdrágitó visszaélés büntette eimén vád alá helyezett Ótott Kovács Lajos oroszlánutcar pókmester, bűnügyében az Ítéletei Ismeretes, hogy a pékmester ez óv julius 10-én és 11-én kölesliszttel kevert lisztből sütött kenyeret hozott forgalomba, amely emberi fogyasztásra alkalmatlan volt A vegyvizsgálati eredmény az első sütetben 60 százalék, a másodikban pedig 30 százalék köleslisztet mutatott ki. Ótott Kovács La jóst a feljelentések beérkezése után a rendőrség őrizetbe vette, majd az ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte. Bűnügyének julinsi főtárgyalására is szuronyos fegyőrök vezették fel a fogházból feleségével és Mirocsoy János sütősegéddel együtt, akiket bünrészeséggel vádolt az ügyészség. Az első főtárgyalás elnapolásakor Ótott Kovácsnét és Mircsovot szabadlábra helyezték, mig a pékmester egyideig még fogva maradt és csak óvadék ellenében helyezték szabadlábra. Dr. Újvári egyesbiró a keddi Ítélethirdetésben bűnösnek mondotta ki Ótott Ková'cs Lajost egyrendbeli folytatólagosan elkövetett üzletszerű árdrágitó visszaélés vétségében, ezért 5000 pengő pénzbüntetésre és 21 napi fogházra, mint főbüntetésre, mellékbüntetésként pedig egyéfl hivatalvesztésre és polgári jogainak ugyanilyen időre szóló felfüggesztésére itélte. Ótott Kovács Laiosnét a biróság felmentette a vád alól, míg Mircsov Jánost szintén bűnösnek mondotta ki, a biróság, mint bűnsegédi bűnrészest és 3 faónaH fogházat, 50 pengő pénzbüntetést é« ,3 évi hivatalvesztést szabott ki rá. jA biróság az Ótott Kovács Lajosra kiszabott 21 napi fogházbüntetést a i vizsgálati fogsággal kitöltöttnek {vette. Az Ítéletben a vádlottak megnyugodtak. igy az jogerős.. A nemzeti öntudatról nyilatkozott gróf Esterházy János Pozosony, december 22. Az itt megjelenő Magyar Néplap visszaemlékezik gróf Esterházy János tízéves magyarpárti elnökségére. A cikkíró több kérdést intézett a jubiiláns Esterházyhoz, aki többek között a következőkben válaszolt: — Egy népnek a jövőjéért dolgozni tulajdonképpen akkor a legérde'mesebb, amikor az a nép a legnaigyott elesettségben van. 1867 és 1914 , között aránylag könnyű és érdekte!len yolt a magyarság érdekeit szolgálni, de 1918 óta nem tudok elképzelni szebb és magasztosabb feladatot, bárhol, bármilyen körülmények között legyen is az ember; akár • mint kőműves vagy munkavezető, de szakadatlanul és lankadatlanul dolgozni kell. — A kisebbségi sors magával hozza — mondotta tovább gról Esterházy János —, hogy intenzivebb és céltudatosabb magyart neveljünk ki magunkból, mint azok, akik nem járták végig a kisebbségi sors nehéz iskoláját. Minél tovább tart o kisebbségi sors, annál fontosabb a magyar önérzet és a nemzeti öntudat fejlesztése, mert hiszen magyar önérzet és nemzeti öntudat nélkül nem lehet megnyerni azt a faarcot, amelyet meg kel! és Isten segítségével meg is lúgunk nyerni. (.BucL Tu<i.: