Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-13 / 258. szám

D15 HM *A9G Y*Á R 0 R S Z A G Péntek, 1941 november 13, hallgattatni, mint ahogy azt Fran­ciaország tette s amiért ennek a íhősi lelkületű népnek olyan szánal­imas szerep jutott a jelenlegi hábo­rúban. Mi, magyarok a vesztett há­borúval sem vesztettük el önma­gunkat s ezért a történelem nagy iiélőszékében a biró: a háború so­hasem fog bennünket könnyűnek [találni! A mindvégig nagyszabású és ér­dekes előadást a közönség hálás Í1 tussal jutalmazta. A beszélő bot, meg a mackó Az illúziókból minden nap fel kell 'áldozni valamit Ez már együtt jár ré­szint az idővel, részint a korral, bár körülbelül egykutya a kettő, hiszen minden kor benne van az időkben. Nem csak a végzet vak kőnyörtelenségére gondolok, banem egész apró lényegte­lenségekre is. Teszem azt, észrevette-e már vala­ki, bogy Dcm lehet nádpálcát kapni? Ami volt, az régen elfogyott, ujat be­szerezni képtelenség, mert a nádpálca iroport-tárgy. Megígértem a nyáron egy nagyon kedves fiatal barátomnak, akinek meg­tetszett az én »beszélö bott-om, hogy juttatok neki belőle. Beszélő botnak legy másik, még apró, csak négyéves barátom keresztelte el. A gyönyörű tzsívány tőlem két aszlalnyi távolságra ebédelt volna, ba szeszélyességébeu egyáltalán kedve van ehhez a müve­Jelhez. Rimánkodtak neki, kérlelték, kimerült az egész családja a nagy igyekezetben, de ő nem és nem. Akkor én, úgyis miDt nagy beavat­kozó, tekintetemet felküldtem egy ha­talmas nyárfa koronája felé, oda in­tézve szózatomat: __ Mit mondasz, te imposztor? Hogy nem eszed meg a finom leveskét? Hát azt próbáld meg majd ellátom a ba­jodat A Azzal megsuhogtattam a ~ vékony nádpálcámat arra egyenest felfelé, ahol a közelebbről meg nem nevezett imposztor székelt Ugy álltam szem­közt a fával, hogy feltűnést keltettem távolabbi asztaloknál is. — Nem értem, mit mondasz, — (nyújtottam a nyakam a gyanús Irány­iba. Hogy eszel már? Akkor nincs baj, Wzeretlek, a barátom vagy. ! Gyönyörű Murillómat csak a sze­mem csücskéből lestem, nagy benső örömmel tapasztalva, hogy mohcta esik neki a levesnek, mint aki legalább három napja nem evett semmit, (ez valószínű is!), aztán szó nélkül felfal mindent amit elébe tesznek. Mikor elkészült az ebéddel, a hoz­zátartozói zengő, meglepett dicsérő szózataitól kisérve, — leszállt a szé­kéről és sündörögni kezdett körülöt­tem. Előbb vagy öt-hat lépésnyire állt meg, aztán egyre jobban közele­dett, én pedig időszerűnek tartottam, hogy észrevegyem. — Szerbusz édes kis drága bará­tom, hol jártál eddig, hogy még nem laltalak? Jött szépen, felkuporodott az ölem. be. — Ki vagy te? Szabályszerűen nemuTafkozott, hogy 6 a Péterke, négyéves mult de nem tudja, hogy mikor. Egyébként Buda­pesten lakik, pontos címet ad. — Tiéd ez a beszélő bot? — kér­dezte nyomban. j — Az enyém, ; _ Mit csinálsz velefr — (Támaszkodom rá. hosry el ne es­s*m« — Mást nem csinálsz? , — lg? játszom vele, lal Péterkének nagyon fúrta valami az Vldalát * -i —. Megverted volna, ha nem ebédel? •— Hogy mondhatsz ilyet? Én nem szoktam a gyerekeket bántani, — Hát azt ott a fán? — Ja, most tudom már, mit akarsz mondani. En nem törődtem volna vele, ue a bot mérges volt. — Az beszélt? — Persze, hogy az. Ettől kezdve Péterke hozzátartozói csak messziről bólogattak, hálálkod­tak, nem voltunk személyes ismeret­ségben. Nekem a gyerek tetszett és tet­szik általában, rajta keresztül soha­sem ismerkedem. Nem vagyok én baka! Igaz is, azt akartam elmondani, bogy azóta hiába kutattam fel minden üzletet, sehol sincs nádpálca. — Ami volt, megvásárolták a szék. fonók, import pedig nincs belőle. — Hála Istennek, hogy nem a taní­tók vették meg. Igy már nvugodtabb vagyok. , A másik illuzióriumkodás már erő­sebb. Oroszlánokkal birkózó ember nyilatkozott a nyáron, sok mindent mesélt arról, hogyan szelídítik az él­latokat, mekkora veszedelemmel jár ez a foglalkozás, a végén azt mondja. — Annyira, amennyire minden fe­nevadat meg lehet széliditeni, bár so­sem tndjuk, mikor lámád fel bennük a vérengző ősi ösztön. Láttuk példáját csodáknak, milyen gyerekes dolgokra képes az elefánt, hogyan sétált magá­nyos nő oroszlánokkal. Minden kísérlet hiábavaló azonban a medvénél. Az so­ha nem adja be a derekát, vad. idomi­tásra alkalmatlan, soha meg nem sze­liliilő vadállat marad. Hogy a ré­gebbi időkben mindennapos volt vásá­rokon a medvét táncoltató oiáh, ez ne tévesszen meg senkit. A szegény pá­rának orrába illesztették a vaskari kát, annál fogva rángatták. Tessék el­képzelni, milyen élvezet ez! De csak engedték volna szabadon? Egészen elszomorodtam, mikor a felsorolt tudományokat magamba kel. lelt szívnom. Hát olyan sokat nem tar­tottam a medvéről, de hogy ennyire le­pagonyitsák! Hová lesz a mackó reno­méja? Szabad ezt megtudnia a legap­róbb generációnak, amelynek első kedvence, bizalmas barátja, játszótár. sa volt képekben és borzas utánza­tokban? Hát a sok mesével mi lesz? Hová tűnik a mackó páratlan intelli­genciája, kalandvágya, jótétté? De jó, hogy Sebők Zsigmond már nem él, na­gyon hatott volna borongó, magába mélyedő lelkületére a leleplezés. Arra kérek mindenkit, tartsa titok­ban a dolgot, ne árulják el az aprósá­goknak, hogy a kedvencük, akivé' együtt szoktak aludni térni, ilyen Ja­víthatatlan bestia. Ha már szétfoszlott a mi illúziónk, védjük legalább az övé két. Annyi mindenről kell ngyis meg­győződnünk az életben, hogy máskép­pen van, mint ahogy tudtuk, vagy el képzeltük! HIREK Szegedi utmutató A Somogyi - könyvtárban éa as agyelemi könyvtárban vasárnap é9 ünnepnap kivételével kOnyvtárezoi­ftálat A Várnai Mnaenm egéss évben nyitva. Mihály István képki állltáaa a múzeumban. Szolgálatos gyógyszertárak: Ta­kács István Klauzál-tér 8, Just Fri­gyes Petőfi Sándor.sugárut 59, Scl­meezi Béla Somogyitelep IX. a. 489, Török Márton rsonerádi-sngárut 14. Városi Szinház: A velencei kalmár. Mozik műsora: Belvárosi Mozi: Kiaértet a városon keresz. tül.., Korzó Mori: Halálos csók, Széchenyi Mozi: Negyed­íziglen. , —ooo— , ELSÖTÉTÍTÉS KEZDETE ÉJJEL 11-KOR, VÉGE REGGEL S ÓRAKOR —©Oo— A szórakozó sebesültek A szinház bársonydiszes páholyai­ban sebesült katonák" ülnek. A háború véres kereszttüzén átesett magyar le­gények. Feszélyezetten, kissé komo­ran tekintettek maguk elé. A feléjük fordított szeretetteljes pillantások za­varták bennük a magyar ember ősi egyszerűségét. Fegyelmezetten, il­lemtudóan, szinte kötelességszerűen üllek a szinház csillogó villanyfényé­ben. Megfigyelésem tárgyául kiválasz­tottam egyik közeleső páholy kato­náit. Az előtérben a magyar föld szü­lötteinek két tipusa ült. Az egyik fekete, mokány bajszos, kerekfejü, tatárképü, zömök alföldi legény, a másik szikár, csontos arcú, cserzett bőrű szőke hegyvidéki magyar volt. Mindkettő sebesült jobbkarját, nyak­Számos női bajnál gyakran igen nagy megkönnyebbülést szerez reggel éhgyomorra egy félpohár­nyi természetes „Ferenc József* keserűvíz azáltal, hogy a belek tartalmát gyorsan felhígítja és akadálytalanul kiüríti, az anyag­csereforgalmat pedig hathatósan előmozdítja. Kérdezze meg orvosát! — Erdély kérése a magyar társada­lomhoz. A magyar politikai életben el­sőrangú helyet foglalnak el a hazatért Erdély gazdasági és kulturális problfr. mái. A rendkívüli idők azonban a ha­tárok mentén és a szórványokban élő véreink biztonságát állították az Er­déllyel kapcsolatos kérdések élére. Ezért a kolozsvári Wesselényi-lőyész­egylet olyan irányú munkát végez, hogy a kérdés maradéktalanul megol­dassák. Ennélfogva népünk jövőjere gondoló minden igaz magyart felké­rünk, hogy nemzetvédelmünknek e sú­lyos történelmi napokban szükségessé vált kiépítéséhez még áldozatok árán is minél jelentősebb összeggel járuljon hozzá. Kolozsvári Wesselényi-Lörész­egyiet ftaiíay étterem és kávéház halászcsárdájában mindennap friss halászlé luróscsuszával — A TISZA VÍZÁLLÁSA. A sze­gedi rendőrség révkapitánysága je­lentése szerint a Tisza vízállása november 12-én reggel 7 órakor —81 em, hőmérséklete 7 fok Celziu*, a levegő hőmérséklete 9 fok CelziiHk — Hódmezővásárhely közigazgatási bizottsága a gyorsvonat visszaállítá­sáért. A Szeged—Budapest közölt kőz­lekedett gyorsvonat megszüntetésének ügye még egyre foglalkoztatja a« egyes városokat. Amint a hódmezővá­sárhelyi Népújságból olvassuk, a vá­ros közigazgatási bizottságának pénte­ki ülésén szóváteszik a gyorsvonat ([U bakötött fehér kendőkben pihentette. ü_éL A közigazgatási bizottság kér* A függöny szétcsapódott, megkez- j „f fogj. hogy állítsák vissza a Szá­dődött a színpadi játék. Az operett vi-> ed_Budapest közötti gyorsvonatot dám, gondtalan pergésében jókedvűen >b bolondoztak a színészek, ambícióval I — Szó* pengő pénzbüntetés a pók­mulattatták a közönséget; elsősorban j kenyéradagjogosultság hamisításáért, a mulattatásra nagyon" rászolgált hős > Danicska Imréné 33 éves szegedi gyá­sebesülteket. A kéfbonvéd komoly te- I ti munkásnő a pótkenyéradagigénylés­kintete percről-percre enyhült, a me-' re jogosító három darab munkaadói revség jóizü mosolygássá változott, i igazolványra ráhamisitotta, hogy éj­majd együtt éltek a bolondos színpadi; szakai munkát végez. Okirathamisi­történettel. Kedélyük fegyelme felsza- tásért vonta felelősségre a törvény­badult, kitörő kacajok, boldog meg- szék Molnár-tanácsa és a beismerés­clégedés, nyugalmas mosolyú béke ben levő vádlottat 100 pengő pénzbün­masszíroz* üli keresek. Címeket „Perfekt" jeligére a kiadóba kérek. Varga Mihály kreáerkiJtínM, Kőtélé r» Cr*r 4««tilniailMié|yK iznci), ammh ntm 4* n. Olvassa t Déimagyararszágoi, hirdessen a Délmagyarcrszágban! mmi tükrözött arcukróL Nekifelejtkezett bámulással lesték a jelenetek minden mozzanatát. A kifejlődött tréfa csatta­nójánál, a feltörő jókedv tapsorkán­nal köszönte meg a vidámságot. A szinház zajlott, hullámzott a nevetés a taps s ekkor a két sebesült honvé­déin arcáról eltűnt a megelégedés, a mosoly. Zavartan bámultak egymás­ra s felkötött kezükre mintha csak mondták volna: tapsolni kellene... Pár pillanat alatt az érzelmi változás lavinái hullámzottak át arcukon. Az­után közös munkafegyelem, az egy­ütemre dolgozó katonai agyvelő, cgv­ujrynnazon pillanatban talál megol­dást. A két katona két felemás, de egészsécps tenyere, boldogan verődött össze lelkes tapsra* o-j ­—• Nyisztor Zoltán Pápai prelá­tus. Budapestről jelentik: XIT. Pilis pápa Sclíeffer János szatmári püspök előterjesztésére 'dr. N y í s z. tnr Zoltán pápai kamarást, szat­már-egyliázmegyei áldozópapot, az ismert katolikus írót és újságírót, a Nemzeti Újság és az Uj Nemzedék főmunkatársát pápai preláfussá nevezte ki. A kienvezésről szőlő ná­pai brévét Scheffer püspök szemé­Ívesen nyvjtotla át Nyísztor Zol­tánnak­tetésre itélte, de az itéle végrehajtá­sát háromévi próbaidőre felfüggesz­tette. Zsirheszolgáltatásker * végért engedélyt is be kell mutatói. A ser­tesmagánvágások esetében beszolgál­tatandó zsir átadásakor megtörtént, bogy a sertésvágók a hatósági vágási engedélyt nem vitték magukkal. Mint­hogy a zsir beszolgáltatásakor a vá­gási engedély bemutatására is szükség van, kérik, bogy az érdekeltek ezeket az. engedélyeket a zsir beszolgáltatása­kor feltétlenül vigyék magukkal, — A vésérhMyi iparosok «H*z*áJ»­lója a kolozsvári ipartestületnek, Hódmezővásárhelyről jelentik: A sárhelyi iparosság díszzászlót készít­tetett azzal a céllal, bogy a kolozsvári ipartestületnek adományozza. A ma­viszonyok azonban nem alkalmasak * zászló átadásóval kapcsolatos ünnep­ség megtartására, éppen ezért valószí­nű, hogv a tavasszal sor kerülhet *» jltra és átadhatják a kolozsvári iparo­soknak a vásárhelyi címerrel készí­tett gyönyörű selyemzászlók — Elveszett csütörtökön este 8 őrá tájban a Széchenyi-téren, vagy a Ká­rász-utcán egy Omega férfi karóra. A becsületes megtaláló szíveskedjék 1®" adni a református lelkészi hivatalba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom