Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-23 / 240. szám

Az újrafelvételi tárgyaláson pénzbüntetésre enyhítették az árdrágításért feljelentett fejföiárus büntetését (A Délmagyarország munkatársától) figy lényegileg kisebb jelentőségű ár­rlrágitási per újrafelvételi tárgyalása foglalkoztatta csütörtökön délelőtt a szegedi törvényszék Novák-tanácsát. A körülmények és a kísérőjelenségek teszik az ügyet a köznapi eseménye­ket meghaladó mértékben érdekessé. Zsigmond Jánosné csanádpalo­fai asszonyt, akit egyszer már meg­büntettek árdrágítás vétségéért 30 pen­gőre, a makói járásbíróság ez év már­ciusában kéthónapi fogházra Ítélte ugyancsak árdrágító visszaélés vétsé­géért, mert csikszentmártoni E n d e s Dániel csanádpalotai vasuti állomás­főnök eskü alatt tanúsította, hogy a piacon megtagadta a tehéntúró kiszol­gáltatását, holott a kosara még félig volt taróval és más vásárlásokat az ő elutasítása után is kiszolgált. A má­sik vád, amelyet Galgóczi Jánosné csanádpalotai lakos tanúsított, az volt, hogy a tejföl decijét 12 fillér helyett 18 fillérért árulta Zsigmondné. A ma­kói járásbíróság kéthónapi fogházra szóló Ítéletében a vádlott meg is nyu­godott, igy az jogerős is lett. Később azonban Zsigmondné meggondolta ma­gát és ügyvédje utján újrafelvételi ké­relmet terjesztett elő azzal az indoko­lással, hogy bizonyítani tudja a sza­vahihető tanuk egész sorával, hogy az árdrágítást nem követte el. A bejelentett tanukat az újrafelvé­teli elrendelő vizsgálat során ki is hallgatták és valóban valamennyien mentővallomást tettek Zsigmondné ja­vára. A bünügv újrafelvételi tárgya­lását csütörtökön tartotta meg a No­vák-tanács. Dr. Illyés Tivadar ki­rályi ügyész a vád képviseletében kér­te az újrafelvételi kérelem elutasítá­sát, mert az a két terhelő tanú, akik­nek vallomására az elsőfokú bíróság ítéletét alapozta, az újrafelvételi vizs gálát során is fenntartotta a vallornu sát. Az ezekben a vallomásokban le szögezett tényekkel szemben a véde lem csupán negatívumokat tud bizo nyitani. > A vádlott védője kérte a bíróságot, 3ogy adjon helyet a kérelemnek és tárgyalja le érdemben az újrafelvételi annyival is inkább, mert kétségtele­nül bizonyítani tudja, nogy Zsigmond­ié a kérdéses időben, amikor az ár­drágítást állítólag elkövette, nem is tartózkodott a piacon. A törvényszék helytadott a bizonyi­lásna;> és dr. Nóvák Jenő elnök leg­elsöbben is a vádlottat szólította maga elé és aziránt érdeklődött, miért nyu­godott meg a marasztaló Ítéletben, ha nem érezte magát bűnösnek. A vádlott erre azt felelte, hogy ak­kori ügyvédje beszélte rá, ezért állott et a fellebbezéstől. Az elnök ezután sorra maga elé szólította a beidézett tanukat Csik: szentmártoni Endes Dániel állomásfő­nök ezúttal is terhelő vallomást tett A másik terhelő tanú, Galgócziné, nem jelent meg a tárgyaláson, ezért az elnök ismertette az újrafelvételi vizsgálat során tett eskü alatti vallo­mását, amely szerint Zsigmondné, akit régen ismer és akinek személyébea ilyenformán nem tévedhetett, a mult év október 17-én két deci tejfelért 36 fillért számított, holott a tejfel decije 12 fillérben volt hatóságilag megálla­pítva. Í\ Zsigmoudncnak a vallomásra az volt az észrevétele, hogy ö október 17-én egyáltalán nem is árult, mert sertésvásáron volt. Egy más alkalom­mal valóban adott Galgóczinénak tej felt 36 fillérért, de az három deci volt Nyolc további tanút hallgatott ki ezután a bíróság, csanádpalotai nriasz­szonvoUat. akik cgyértelmüíeg azt vallották, bogy évek óta vásárolnak Zsigmondnélól, .ile. «r>ha még «gy fit lérrel seui fizetü'ite tul a maximális árat. A turóvásárlási panasz iigvéhen is a vádlottra kedvezően vallottak. | A perbeszédek elhangzása után a I bíróság tanácskozásra vonult vissza,! majd rövid tanácskozás után dr. Nó­vák elnök kihirdette az ítéletet, amely az elsőbiróság ítéletének hatályon ki­vül helyezésével Zsigmond Jánosnét egy rendbeli árdrágító visszaélés vét­ségében mondta ki bűnösnek és ezért 60 pengő pénzbüntetésre itéli.-<A ma­rasztaló ítéletei a bíróság a teJTd­drágitás ügyében hozta, amelyet a sértett eskü alatt tett vallomásával bizonyítottnak vett. A turó kiszolgál­tatásának megtagadásában a bíróság nem látott árdrágító visszaélést, mint. hogy bebizonyosodott, hogy azt meg­rendelésre hozta. Az ítéletben ugy a vádlott, mint az ügyész megnyugo­dott, igy az jogerős. FéSméxsci feapótlót adott el orosz tea helyett A tábla uj eljárásra utasította a törvényszéket az érdekes csalási ügyben , (A Délmagyarország munkatársától) Érdekes csalási bünügy került csü­törtökön a szegedi ítélőtábla Elemy­taiiácsa elé. Az ügyet elsőfokon a sze­gedi törvényszék büntető egyesbirája tárgyalta augusztusban. Az ügy vád­lottja Biró Miklós 45 éves budapesti ügynök volt, akit csalás büntette miatt vont felelősségre a törvényszék. Biró a vádirat szerint juliusban megjelent Bartucz József szegedi kereskedőnél és előadta neki, hogy nagyobb mennyiségű orosz teája van eladó. Bartucz megörült az üzletnek és kijelentette Bírónak, hogy hajlan­dó tőle vásárolni. Az ügynök ekkor közölte, hogy a teának egy »kis hibá­ja* van, amennyiben hosszabb ideig pótkávé mellett volt és átvette annak szagát. Felvilágosította azonban Bar­tuezot. hogy ez nem végzetes hiba. mert a teát kJ lehet szellőztetni és a teafü kezeléséhez használatos illato sitó olaj segítségével el lehet tüntetni az idegen illatot. Bartnczot ez a >kis hiba* sem tar­tolta vissza a vásárlástól, különösen, amikor Biró mintát mutatott nek' az eladásra szánt áruból. A minta sze­rint a tea csakugyan jó minőségű D fi L M A G VA R 6-fk A Z A (I Pántek, 1944. október 28. orosz tea volt. Nyomban meg is alkud­tak, hogy Biró 43 kiló teát szállít Bar tueznak, kilónkint 23 pengőért. A ke­reskedő boldogan várta a nagymennyi ségü teát, hamarosan szomorúsággá változott azonban öröme, amikor a' leszállított csomagokat felbontotta és azokban tea helyett közönséges cikó-1 rióból és répalevélből készült teapót-í lót talált, amelynek egységára kilón- • kint 7—8 pengő. I Biró Miklós a törvényszéken be­vallotta. hogy a teapótlót 15 pengős kilónkinti áron vette Karpebsz László kiskunfélegyházi nagykereske­dőtől. Azzal védekezett, hogy Bartucz tudta, mit'vásárol, mert a bemutatott minta azonos volt az áruval. A tár­gyalás alkalmával elhangzott szakér­tői vélemény szerint azonban a minta nem volt azonos az áruval, ezért a tör­vénvszék bűnösnek mondotta ki Bírót csalás bűntettében és 3 ovi fegyházra Ítélte. Csütörtökön Biró az Elemv-tanács előtt ismét azzal védekezett, hogv megmondta Bartucznak: teapótlót ad e! neki. A tábla ngv döntött, hogv ujj eljárás lefolvtatása végett visszaadja az ügy aktáit a tőrvényszéknek. Szeged ősi magyar város Eperjessy Ká món főiskolai tancsr szaoadegyetemi előadá sa (A Délmagyarország munkatársá­tól) Csütörtökön délután 6 órakor az egyetem aulája ismét megtelt hallgatósággal. Eperjessy Kálmán főiskolai tanár »Szeged népo« cim alatt minden vonatkozásban igen érdekes néprajztudományi szem­pontból értékes előadást tartott az Egyetem Barátai Egyesületének sza­badegyetemi előadássorozatában. Eper jessy azzal vezette be nagy figyelemmel kisért előadását, hogy napjainkban igen sok szó esik ál­lamisági nU és nemzetiségünk alap­vető kérdéseiről: államról, nemzet­ről, szentistváni gondolatról stb, Külömböző helyen külömböző ál­láspontot vallanak erről a nagyfon­tosságú kérdésről. A főiskolai ta­nár Szeged népi kialakulásával kapcsolatban férkőzött a kérdés lényegéhez előadása során. Tudo­mányos precizitással fejtegette Sze­ged népi arculatának kialakulását s rávilágított arra hogy milyen kapcsolatai vannak az országos történelemmel, mi benne a magyar és mi benne a speciálisan szegedi. — Szeged hazánk legmagyarabb városai köze tartozik — mondotta az előadó. — Ávpádkori magyar alapítás és tiszta magyar jellegét az egész középkoron át megőrizte. Népi kialakulása négy különálló települési ponton: a Vár körüli pa­lánkban. Felsővároson, Alsóváro­son és Róknson ment végbe. Ha­zánk történetének négy korszika volt reá döntő befolyással: a hon­foglalás, a talárjárás, a török hó­doltság és a XVIII. századi telepí­tések, Hon'og'a'ó magyarok alapítása Szegőd Eperjessy Kálmán előadásának további folyamán arról szólt, hogy Szeged város magyarságát döntően meghatározta a honfoglaló magyar­ság telepedése, amely rövid néhány évtized alatt Szeged és környékét az ország egyik legsűrűbben laknff területévé tette. Az 1241-i tatár­dulásnak ez a virágzó település ál­dozatul esett ugyan, azonban a ta­tárjárást a város hamar kiheverte. Ettől kezdődik Szeged emelkedő korszaka: a királytól rangemelés­ben részesült és határain megjelen­tek a Duna—Tiszaköz uj vendégei, a IV. Béla által telepitett kunok. Kun László alatt kezdődött meg voltaképpen a kunok beszivárgása az ősmagyar városba. Szegedre. Al­sóváros területéi szállták meg tö­megesen s annak lakosságával há. zasodtak össze. Az együttélés nem volt zavartalan, sok viszálykodás, per folyt a kun pusztákért. A pe­reskedések folyamán vesztette el Szeged a doroz.mai határt, viszont megkapta helyette Szcntmihálvtel­ket, Alsó- és Felsőcsengelét. Az első nagy néptnozgalom irásos bi­zonyítéka az 1522-i tizedlajstrom, aipelyből kiviláglik. hi.gv 31 ház­ból álló Kun-utca volt Szegeden • Szépek a fényképfelvételeid, de azért ne vágj fel oly nagyoni Neked könnyű, mert Voigtlander-géped vanL A világhírű Voigtlánder-fényképe­zög§pekről kérjen ön is dijmeiile* gyári ismertetöt a fotokereskedőlök vagy a vezérképviselettől: Sptc Test­vérek, Budapest. Kecskeméti-utca IV 8-'16. s a lakosság névjegyzékében 26-szo» fordult elő a Kun családi név. A kun-beszivárgás Szeged lakosságát magyar népiségében nem érintette, sőt magyarságában még megerő­sítette. Az előadó ezulán a török telepü­lésről értekezett, amely elszigetelt jelenség volt s csupán a várbeli részre szorítkozott. Nincs is más emléke Szegednek a török uralom­ról a Hóbiártbasa-utcánál s néhány török eredetű családnévnél. A tö­rökökkel együtt segédnépei, a ráe martalócok is elhagyták a várost, azonban nagy számban érkeztek helyettük menekülő délszlávok a megszállt területről. Ezek a határőrnépek sok kedvez­ményben részesültek: házat, földet, sőt bor- és husmércsi jogot is kaptak. Jobbára Palánk északi részében szálltak meg. Sokan laktak a mai Maros utca környékén, ahol temp­lomuk és a piac volt, amelyet még a mult század közepén is •Rác­piacnak* neveztek. A szerb telepü- . lések révén Szeged kezdett szerb színeket ölteni. Egy ideig szerb püspökség székelt benne s a jöve­vények már kezdték a várost »Sze­gedác«-nak nevezni A továbibakban Eperjessy tanár a szerbek és magyarok együttélésének súrlódási felületeit ismertelte, inajd a rácok szerepére világítót rá Szeged kereskedelmi és gazdasági, sőt várospolitikai életé­ben. Lassan alkalmazkodtak az it­teni életformákhoz, szépen megta­nulták a magyar nyelvet s nagy számban tértek át a katolikus val­lásra. A szerb polgárság nagy része már a XIX. fordulóján magyarnak vallotta magát. A lélekszám állan­dó csökeknése is mutatta a magyar­ságba történt beolvadásukat. A szerbekkel kapcsolatban Eper­jessy Kálmán megemlékezett még a dalmátokról, ki hangsúly ózva, hogy jegyes történetírók nagyobb jelen­tőséget tulajdonítanak a dalmata­kérdésnek, mint amit megérdemel. BeKöltözésük körülményei homá­lyosak. A regi Szegeden általában r> bunyevácokkal azonositoták őket Nem azonosak Dalmácia törzslakói­val, de a szerbeknél hamarább ér­keztek a Bácskába. A XVIII. százai | első felében még 18—20 dalmata [család élhetett Szegeden de behá­, zasodás utján gyorsan beolvadtak a magyarságba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom