Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-15 / 233. szám

í DELMAGYAROnSZAG Csütörtök, 1942. október 15. Az udvariasságot kell túlzásba sem vinni •.. Mar nem emlékezem, milyen ap. ropóból figyelmeztetett a címben foglaltakra udvariasságáról és jó modoráról közismert hegedűművész barátom. Hogy nagyobb súlyt adjon figyelmeztetésének, elmesélte az alábbi mulatságos kis történetet, amelynek szenvedő hőse éppen túlzott előzékenysége miatt ő maga volt. — Berlinben laktam akkoriban — kezdte —, Henry Marteaunál végeztem a művészképzőt. A Potsdammer-Platz egyik hatalmas bérházának harmadik emeletén volt lakásom a Pension Goeckel-ben. A pansio tulajdonosaa, bájos öreg dáma, igazi családias légkört tartott fent lakó között. A nagy ebédlőben, a társas étkezéseknél megtárgyaltuk a napi eseményeket, kellemesen eldiskuráltunk. Sokszor előfordult, hogy a sokfajta nemzetiségű lakók 4—5 nyelven folytatott beszélgetése bábeli zűrzavarnak tüntették fel a pihenések negyedóráit. Az öreg tulajdonosnő ilyenkor mindig megtalálta a közös témát, amivel ismét egységesen németre fordította a beszélgetés fonalát. — Egy alkalommal izgatott hangon jelentette be, hogy a napokban érdekes uj vendége érkezik. Anna Krosko nevü szovjet művésznövendék rendelt szobát nála. Semmi közelebbit nem tud róla; hogy fiatal-e, öreg-e, az oroszon kívül beszél-e más nyelveD s hogy a művészetnek melyik ágát műveli. Minden bizalma abban az orosz nyelvben jártas mérnök lakójában volt, aki éveket töltött szovjet földön. Bár szokva voltunk a heterogén pensio élethez, egyikünk sem lakott még egyfödél alatt szovjet állampolgárral. Abban az időben ez exotikumot jelentett. Mint minden szenzáció, ez is rövid ideig tartott Napirendre tértünk a téma fölött s amikor pár nap múlva Anna Krosko megérkezett, már senki sem látott benne exotikumot. — Az én szobám a halira nyílott s egy délelőtt gyakoroltam, amikor szláv beszédre lettem figyelmes. Eszembe jutott, hogy szovjet vendéget vár a pansio. Résnyire nyitottam ajtómat. A hall félhomályában jól öltözött fiatal hölgyet láttam, a szovjet földet járt mérnökkel s a pensions dámevei beszélgetni. Az orosz leány volt. — Jó pár nap eltelt, de a jövevényt nem láttam ismét. Visszavonultan élt, szobájában étkezett, nekem is megvolt az elfoglaltságom — már is felejtettem az ismeretlen uj lakót. — Egy este koncerten voltam, utánna pár művész barátommal hosszasabban elbeszélgettünk egy kávéházban. Jó későre járt az idő, amikor hazaértem- A kapu előtt egy taxi állt. A kivilágított kocsi belsejében egy nő ült elég furcsa, — félig fekvő helyzetben. A sofőr vállát rázogatta, beszélt hozzá. A nő a rázásokra pár szót moapoit, de nem mutatott semmi hajlandóságot a megmozdulásra. Odamentem a kocsihoz. Mí történt? — kérdem a soffőrt. Nevetve válaszólt: Részeg! A társaság ezt a címet adta. Költögetem már egy félórája, de nem birok vele. Nem segítene az ur? Átadjuk a házmesternek. Remélem az a fuvart is kifizeti... — Félreállitotlam a sofőrt, hogy közelről megtekintsem a részeg aszszonyt. Képzeld, kit ismerek fel benne, Anna Kroskot, az orosz leányt. Kicsit családi ügynek képzeltem diszkrét hazajultatását, kifizettem hát a sofőrt s útjára engedtem. A magával tehetetlen ittas nőt, mint egy lisztes zsákot vállamra fektettem, kulcsommal kinyitottam a kaput, s nekiindultam nehéz terhemmel a három emeletnek. Rettenetes munka volt. Emeletenkint le. tettem, megpróbáltam magához téríteni, leheletlen volt összecsuklolt mint egy zollstock. Végre rogyadozó térdekkel, lihegve felértem a penzióhoz.\ A hallban lefektettem egy divánra s magain is mellé roskadtam. A hallba nyiló szobáknak üveg ajtajai voltak, nem gyújtottam hát villanyt, hogy ne zavarjam a békésen alvókat. De mit is csináljak evvel a részeg leánnyal. Le kellene fektetni, levetkőztetni,... de nem, nem ez már meghaladja a lovagi szolgálataimat. Bekopogtam a penzions dame szobájábán. Ijedten nyitott ajtót. Elmondtam neki, hogy jártam az orosz leánnyal s felkértem, talán vetkőztetné — fektetné le, mégse töltse a hallban az éjszaka hátralevő részét. Az öreg hölgy szörnyűködött, sopánkodott: — lám-lám, az ember sosem tudja — mondta —, kit enged be a penziójába. Közben egyesült eróvel bevittük a leányt szobájába s felcsavartuk a villanyt. Most jött a nagy meglepetés. Anna Krosko, a szovjet művésznövendék, jóizüen horkolva aludt az ágyában. »Mein Gott hilf — sikoltott fel a pensios hölgy, hiszen Anna Krosko alszik az ágyában ,,, Szerencsétlen ember, kit hozott maga fel hozzám?* — Képzelheted — fejezte be tőrnetétét hegedűművész barátom —, milyen kellemesen éreztem magam Szegény öreg pensio tulajdonosnő nyakára hoztam egy vadidegen részeg nőt. Nem volt mit tennem, ismét a vállamra tettem az ismeretlent s lebotorkáltara vele három emeletet. Még szerencsém volt, hogy az utcán találtam egy rendőrt, aki átvette tőlem a túlbuzgó udvariasságom nehéz terhét. (t. í.) spnnyollázas, vagy vörhenyes fefiér érkezik valamelyik szigetecskére és az epidémia máris végigdul az őslakosság soraiban. * Gazdasági szempontból a Salamén-szigetek gazdagok. Az export hal-hetedrésze a koprából adódik. Ezenkívül sok halfajta, faanyag és gyümölcs hagyja el a szigeteket. A kikötők a háború kitörése előtt 70000 tonna forgalmat bonyolítottak le. Az üzletek jobbadán angol kézben voltak. A szigetek belső for6ajmát még most is a velencei gondolákhoz hasonló csónakokon iátják el a melanéziaiak, de ujaoan — a lassan térthóditó kultu-áva' együtt — utat törtek már a kis molnroshajók is. V. T. A SALAMON-SZIGETEK Lisszabon, október. Ez a melanéziai szigetcsoport azt a nevet őrzi, amelyet 1567-ben, ahol most az amerikai és japán katonák ádáz harcai folynak, Don Alvaro de Mendana, a regényes konkisztádor adott neki, mert azt képzelte, hogy Salamon király e távoli földön lelte azt az aranyat, amellyel a jeruzsálemi templomot ékítette. Mendana felfedező utja után kél századévrp a Csendes-óceán meleg köde takarta el ismét a szigetvilágot, migcsak 1767-ben Carleret másodszor is fel nem fedezte Ekkor, e második felfedezés után elkezdődölt a szigetek misszionárius, kereskedelmi és tudományos korszaka azokkal a véres gyarmati kalandokkal, amelyek a mai napig is tartanak. Néhány esztendeje csak annak, hogy egy ausztráliai miszsziót teljesen kiirtottak a bensziilöttek. Egy angol utazó a minap azt mondotta, hogy a Salamon-szigetek Borneoval és Uj-Guineával együtt a földkeregség utolsó darab földjét képezik, ahol a fehérbőrű ember érezheti még a mindennapi életveszély borzongató szeleit. A szigetcsoport körülbelül tucatnyi nagyobb és egy másik tucat kisebb szigetből áll, amelyek 1500 kilométeres hosszúságban kettős sorban nyúlnak egymás mellett a déli szélesség 5-ik és 12-ik, valamint a keleti hosszúság százötvenötödik és százhetvenhatodik foka között. A szigetek jellegzetesen melanéziaiak: pagy begyterületek, sok erdő, vulkáni talaj, vizgazdagság. A vidékeket a trópusi tájak szépsége jellemzi. A lankákon ezer meg ezer főből álló tehéncsordák legelnek s a gazdag kakaó- meg kávéültetvények sokezer hektáros területeken virágzanak. A legfőbb kincs a kókuszpálma, amely a szigeteknek széltől védet oldalán beláthatatlan kiterjedésben sarjad a földből a A szigetek egy része félvad még. Malaitán például minden elitélt és felkötött gyilkosért kikerülhetetlen következetességgel lehull még egy fehér koponya is. Vérbosszú. Ugyanakkor azonban e szigetről rekrutálódnak a legjobb ültetvénymunkások. Attól azonban óvakod. ni kell, hogy a telepes e munkásokat „ piszkos négerként" kezelj?. Az efajta faji állásfoglalásért a Salamon-csoporton súlyos árat kellene fizetni. Más szigeteken, mint például Szent Kristobálon és Szent Izabellán, á lakosság már teljesen civilizálódott. Az érdem e téren a misszionáriusokat illeti. A kálvinisták körülbelül 50.000 lelket számlálnak a szigetcsoporton, 500u tanulóval. A katolikusok 10.000 lelket. A missziós lelkészek mintegy 20 különféle dialektusban oktatják a benszülötteket. A fehérbőrű lakosság száma, dipj lomáciai, katonai és kereskedelmi megbízottakat, valamint a telepeseket beleértve, mindössze néhány száz fő. A hőség ugyanis alig-alig viselhető el. Az éjszakai 23 fokos átlaghőmérséklet már friss, üiilő levegőnek számit. Kétezer méteres magasságra kell felkapaszkodni, hogy az ember a hajnaii órákban egy kis, 9—.10 fokos „téli hőmérséklethez" juthasson. A májustél októberig terjedő időszakasz kivételével egé§z évben tropikus esők szakadnak. A csapadék négyméteres. A benszülőttek az óceáni népességnek ama ritka rétegeihez tar toznak, amelyeket nem öldökölnek a különféle betegségek. A véiba; ismeretlen, « lepra ritka. De viszont 9 Arványokra fölöttébb hajlamos, safe Elég, ba egyetlen tüdőbajos, A rézgálic panama ujabb árdrágitási ügye (A Délniagyarország munkatársától) Szerdán délelőtt tárgyalta dr. Újvári István egyesbiró Vezér Ernő két í ujabb bűntársának, Kalmár Jenőnek és feleségének, Schwartz Magdának árdrágitási bűnperét Kalmár Jenő beismerte, hogy 2—3 pengőért vette Vezér Ernőtől a rézgálicutalyányok darabját és azt 4 pengőjjével adta tovább Kiss Márton alsóközponti vendéglősnek. Vezértől 100 kilóra szóló utailványmennyiséget vett át és azt Papp Ferenc zákányi gazdálkodónak kilónkint 5 pengőjével adta tovább. Egy másik alkalommal további 100 kilóról szóló utalványt adott el Pappnak, de azért már 700 pengőről szóló elismervényt csikart ki. Antal Ferenc 37 éves mórahalmi földműves 4 pengőjével vitt Kalmártól 30 kilónyi utalványt, ezt 4 pengő ötvenével adta tovább Ságodi Mihálynak. Újvári biró Kalmárné kihallgatása közben a tárgyalást megszakította éaf azt elnapolta, mert Kalmárné a csendőrségen tett beismerő vallomását időközben visszavonta és most is megmaradt a visszavonás mellett Ezért a biró elrendelte a nyomozást végak személyek és több más tanú kihallgatását a tényállás tisztázása céljábóL Dr. Szarvas János ügyészségi alelnöknek, a vád képviselőjének indítványára a törvényszék elrendelte Kalmár Jenő és Kalmár Jenőné előzetes letartóztatását a legközelebbi tárgya*, lásig. _ . Elfogták a budai rablógyilkosság mindkét tettesét Budapest, október 14. A budai Margit-körű 55. számú házában eL követett kegyetlen rablógyilkosság ügyében megindult nyomozás eredményre vezetett. A főkapitányság detekiivjei egy szállodaellenőrzés során a City-szállodában még kedden délután elfogtál: a Fliegl József zongoraművész, ny. MAV főfelügyelő meggyilkolásával gyanúsított ifjú Varga István 19 éves szeged5 születésű munkanélküli fiatalembert, aki beismerte, hogy Jakab Tibor nevü barátjával fojtotta meg még szombaton este Fliegl Józsefet s a bűntény elkövetése után kilábolták a lakást Varga vallomása alapján a detektívek hamarosan elfogták a városligetben a gyilkosság másik tettesét, Jakab Tibor 19 éves asztalossegédet is. Nyomravezetőnek jutalmat adok Dugonics-téri üzletemet szerdán háromnegyed 1—fél 2 között betörők fejtörték, sok használt cipő elvittek- Kérem a nyomravezetőt, nálam jelenik®6zen. Szögi cipész Dugonics-tér 1. szár*