Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-10 / 229. szám

legteljesebb bizalommal NagymSLtóságodhog és kijelentjük, hogy Bem a konstrukció megsemmisítését kérjük, hanem a valahol beesuszott hiba jóvátételét A szegedi termelők azzal a biztos tudattal és osztatlan bizalommal fordulnak Nagyméltóságodhoz most is, mint azt 1934. évben tették és legyen szabad remélnünk, Hogy Nagyméltóságod ma éppen azzal az atyai megértéssel és jó indulattal fogja kérésünk elintézésére a szükséges intézkedéseket megtenni, mint azt 1934. évben tenni méltóztatott. A memorandumot már elküldték a miniszterelnöknek. Uj élet a Don mentén A Don partján a hét falu határában 30,000 hold földön gazdálkodik egy dunántuli honvedezred (A honvéd haditudósító század uiunhatársátói) A Don partján egymást váltják a békés és háborús képek. Gépkocsinkkal az egyik dunántuli ezredhez igyekszünk. Itt már az egy szerű földutak is jókarhan vannak Az ui mentén jobbról és balról már learattak. Gabonakeresztek végelátha tattan sora mellett visz el utunk. Velünk szemben dunántuli honvédek és orosz fehérnépek szállítják asztagba a gabonát. Nem sokat értenek ugyan egymás nyelvén, de azért valahogy megértik egymást: — A gabonát be kell szállítani, mert egyébként télire nem lesz mit enni! Ezt megérti már az orosz nép is és szivesen dolgoznak, mert tudják, hogy a magyarok esak jót akarnak. Beérkezünk a községbe. Mintha Dem is Szovjetoroszországban, a Don partján, hanem valahol egy kis dunamenti községben lennénk. Tisza fehérremeszelt házak, tiszta és egészséges gyermekek vonják magukra figyelmünket Lehetséges ez? Oroszországban kívülről, belülről fehérre meszelt házak? Igen, lehetséges. Az ezred parancsoka elrendelte, hogy a házakat fehérre kell meszelni, a lakosságnak pedig naponként kétszer kell mosakodni. A nép megértette, hogy a magyar törzstiszt csak jót akar és végrehajtotta a parancsot. Igy keletkezett a Don partján ez a kis tiszta falu, hol még az emberek is szívesebben telje sitenek szolgálatot mint megannyi piszkos orosz faluban. A polgári lakosság serényen dolgozik mindenütt, amerre csak a szem ellát Nyomban meg is érdeklődtük hogy ki foglalkozik itt a gazdaság vezetésével. — M. E. százados — válaszolták ö ért legjobban a gazdaság vezetésé bw, mert Baján kis birtoka van. Nyomban felkerestük M. L. századost és megkértük, hogy tájékoztasson bennünket az ezred gazdálkodásáról. A százados szivesen állott rendelkezésünkre és a kővetkezőket mondotta: —. ídeérkezésünk után az volt az első teendőnk, hogy a védelmi körletünkbe tartozó hét község gazdaságát megszerveztük. Ennek a feladatnak megoldására engem szemelt ki az ezredes ur. Itt árkász századparancsnok vagy olt, de az oroszok miatt aknát telepíteni csak éjszaka tudunk s 'gy éjszaka aknát telepítek, nappai pedig gazdálkodással foglalkozom. Van itt munka elég mind a két téren Arkászaink éjszaka telepitik az akná* s ugy.-makkor a bolsevisták mellettük beszivárognak. Na de sebaj, az aknatelepítés után mindig ellátják a vállal kozó szellemű bolsevisták baját. Hála Istennek, nem szívbajosok a fiuk és nekimennek a muszkának, ha csak szerit tehetik. Most a gazdálkodásról érdeklődünk. — Ami a gazdálkodást illeti — válaszolja —, van itt munka elég. Hét falu határát kaptuk meg védelmi körletül. Ebből búzával van bevetve ezerkilencszáekét katasztrális hold, rozszsal hétszázhatvanhat, zabbal százhetvenkettö, árpával százhetvenkettő burgonyával százhatvanhét, kölessel háromszázhúsz, főzelékfélével busz, lucernával hetvenegy, baltacímmé) hetven hold. Rétünk ezertiasnnégy hold van A bolsevisták mintegy ötezer holdat bozvtak mecmftveletlenM, — És hogyan kezdték százados ur? — Első dolgunk természetesen az volt, hogy aa összes gazdasági gépeket összeszedtük és megjavítottuk. Az aratógépek már javában dolgoznak s emellett a polgári lakosság végzi az aratást. Üzemképes állapotban vannak már a traktorok is és ha az időjárás és harchelyzet megegengedi, rövidesen megkezdjük a szántást is. A hét községben két szélmalmot sikerült rendbehozni és a gépelés után ne kilátunk az őrlésnek, mert amig a készletből tart, ebből a gabonából látjuk el magunkat kenyérrel. Becslésem szerint pedig nemcsak az ezrednek, de még a polgári lakosságnak is ele gendő lesz az újig. — Az ezred védelmi övezetében mennyi a polgári lakosság száma? — Erre is pontos választ tudok adni — feleli a százados ur —, mert a gazdaság megszervezésekor pontos statisztikát készítettem a rendelkezésre álló lakosságról. Természetes, a teljes munkásértékú emberekről Itt nem lehet szó, mert azokat a bolsevisták mind magukkal hurcolták és azok most ellenünk harcolnak. Háromszáz harminchat férfi, ezernegyvenhat nő, ezerháromszázötvennégy gyermek és kétszázhat aggastyán áll rendelkezésünkre. A polgári lakosságot szigorúan ellenőriztük és igazolvánnyal láttuk el. Idegenek csak külön engedélyIyel tehetik be ide a lábukat. Másként nem lehet, mert kezdetben igen sok kém volt ezen a vidéken, akik jelekkel hozták tudtára a túloldaliaknak hogy mikor és hol lehet vállalkozás: végrehajtani. — Milyen az állatállománya ennek a vidéknek? — Bizony elég szegényes. Ötszáz nyolcvanhét tehén, kétszáznyolcvanki lene birka, negyven sertés és hatvan négy ló áll rendelkezésünkre. Tejjel és vajjal bőven el vagyunk látva, de igásállatunk kevés van ebben a hatalmas gazdaságban. Igvekszünk azon ban a még hasznavehetetlen gépeket is rendbehozni és igy valahogy csak tudjuk pótolni az emberi és állati erőt. — A polgári lakosság hogy van megelégedve a katonai kőziga zen tócsái? / > — Senkinek sincs semmi panasza A munkaközösség szempontjából i<rvekeztfink nipirhngyni őket az <" rendszerükben. Azonban mindenből sokkal többet fizetünk munkájukért, mint amit a bolsevista rendszer biztosított részükre. Többek között például a hét községben több méhészet van. A mézet most pergettük és minden dolgozó ember részére fél kiló mézet osztottunk ki. Az emberek hálás szavakka' mondtak köszönetet a mézért és el mondották, hogy a méhészettel a bol sevista uralom alatt is ők foglalkoztak a kolchozokban. de egy csepp mézet sem kaptak. Mind a városokban élő zsidó népbiztosok és politikai biztosok asztalára került. — Milyen az orosz nép? — teltük fel utolsó kérdésünket. — Akik itt vannak mind megbízható, jámbor és vezethető nép. A bolsevizmus nagyon rossz irányban vezette őket, de akik a magvar katonai közigazgatást megismerték, azok már kiábrándultak' a is-ilávbóditó* eszmékből. Ha vissmátt'tfák « marinv-«gyomt. ismét basanátbc'A emberek lesz wek. Sz. Kr.vW Imre Két kis történet A kedves öregről regél a két kis történetem, akiket a munka szerelmesévé tett a midennap robotjában töltött sok évtized. Amikor az életvalamelyik problémája, vagy a kenyérkereset szükségessége már nem követelte meg a rendszeres tevékenységet, akkor sem tudtak leuondani a naponkint ismétlődő epszerü pontos jnunkáról. Nem volt már igényük ujabb eredményekre, ambíciójuk sem terjedt tul a Tart pour l'art, — munkát a munkáért célján. A két öreg gyermek, életük alkonyán a munkakeresésben visszatértek ifjúságiiknak kedves emlékeket nyújtó reminiszcenciájához, dolgoztak, hogy kitöltsék a rájuk szakadt szabadidő unalmas perceit, hogy bizonyítsák életrevalóságukat, hogy eltereljék maguktól a lassú elmúlás gondolatait Dolgoztak azért is, mert munkájuk visszaidézte azt az időt, amely belesodorta őket az életbe. i. Luigi kenyeres „fiu" volt a li'döi stabilimento, tengerbe nyúló uzsonnázó terasszán. A hófehér hajú öreg, vidáman tologatta süteményes kocsiját a zsúfolt asztalok között A hosszú pincéri múltban elkoptatott, ludtalpu lábai rogyadozva vitték a munka lázától kergetett embert. A fürdővendégek kedvence volt, mindenki szivesen elbeszélgetett vele annál is inkább, mert a lidói homokra sokfelől sereglettek, legtöbbikével tudott beszélni saját hazája nyelvén. Luigi épp oly tökéletesen beszélte a németet, mint anyanyelvét. A franciát csibészes párisiassággal, az angolt kimért hidegséggel, hallottam románul, csehül s szerbül is beszélni. Pár hete ismertem már Luigit s bár akkoriban nagyon is törve beszéltem az olaszt, nem mutatott semmi hajlandóságot az öreg, hogy megkönnyítse nyelvbéli kintódásomat. Jól tudta, hogy magyar vagyok s inkább nagy türelemmel segített, javítgatott, mint hogy akár németre is forditsuk a beszélgetést. Egyszer próbára tettem az öreget. Süteményes kocsijáról egy kalácsot vettem tányéromra. A tészta felületén egy sötétre sült mazsola szemecskére mutattam s magyarul szóltam Luigihoz: — Maguk legyet is sütnek a kalácsba? Az öreg jóizüen mosolvgott, majd igazi pincér zsargonban, tökéletes magyarsággal felelt: — De ezért külön nem számítunk semmit! Elcsodálkozásomban nem is kér1

'deztem; feleltem: — Luigi... maga magyar... — Olasz, velencei vagvok kérem. Csak hát valamicskét beszélek ma gyárul is. Dolgoztam Magyarországon ... Régen volt. Sajnos azóta már sokat felejtettem. — Mindezt tökéletes kiejtéssel, akadozás men tes folyamatossággal mondta. Csodálkozásomul látva folytatta: — Bizony régen volt az. 14 éve? koromba Pozsonyba vitt apám pincérinasnak egy vendéglős barátjához. 3 évig dolgoztam ott. Ezalatt megtanultam magyarul és németül. Onnan Bécsbe kerültem s az idők folyamán bebarangoltam szinte « egész világot. Mikor került Pozsonyba Luigi? — Mikor is., ma 74 éves vagyok. . 60 évvel ezelőtti í őket ké* — Hogyan van az, hogy Hyíé* nyelvtehetséggel, nem vitte tőbbrdf 'Az öreg elnevette magát — Szórakozás ez már nekem, nem hivatás, vagy kenyérkereset A 100 szobás Hotel Imperiál tulajdonosa voltam. Eladtam Húsz évvel ezelőtt vonultain nyugalomba, szép vagyonnal. De nem birtam a tétlenséget Ez könnyű és szórakoztató munka. Mit tudnék kezdeni az időmmel. Feleségem meghalt, fiaim elhelyezkedtek, megnősültek. Magam vagyok. # Calle Fiuberán van egy kis palotán* de nem használom, tul nagy nekem. Kiadtam egy angolnak. Itt * Lidón vettem ki butorozott szobái ott lakom. — S a fiai? Miért nem lakik náluk? — Kíváncsiskodtam. — Elfoglalt emberek azok. Egytt A Coock iroda vezéirigazgatója, másik tanár a képzőművészeti akadémiát Szeretem a szabadságot, * munkát. Unokáim mindennap kP jönnek ide a stabilimentora... * legnagyobb örömöm, amikor ók© szolgálhatom ki. h. Samboval a népligetbe hmieríc tem meg. Öszhaju néger volt, eg| mutatványos bódéban izzó vaslemezen mezítláb táncolt, s vörös© hevített vasdarabokat nyalogatod A mutaványos bódé kikiáltói* mint emberevők egyenes leszárma* zottját mtutta be a szájtátó kük telki publikumnak. Engem meg' pott érdekes feje, — szerettem ? . na lefesteni. Mivel magyarul j® beszélt, megállapodtam vele, h< másnap felkeres műtermembe, is jött Pár festő barátommal f© gadtuk az öreget (Kissé én is elhitj tem a mutatványos hátborzongajj rémtörténeteit Sambóról s őseit® Gondoltam öreg is már, nem sok* főrödik a következményekkel, egjf szer életében jóllakik... vele© Ezért hivtam meg barátaimat Festés közben elbeszélgettünk. — Mióta van Magyarország©* Sambó? — 2 hete! . 1 — S mikor tanult meg üyetí F magyarul? • | — Bizony elég régen. Az ősbud* vér néger falujának voltam a törzsi® -nöke. Három hónapig éltem akk« Pesten. Amit tudok magyarul, v> kor tanultam. . — De hisz az a milléneum** volt...? — Akkor bizony. — S hol gyakorolta magát, nem felejtett el magyarul? _ Sehol! Pestről annakidcj© Párisba kerültem, ott portása ** tem egy nagy hotelnek. Szépen*®' restem, összegyűlt annyi pónz®^ hogy kocsmát tudtam nyitn?, montmárton. A kies kocsma®: vendéglő lett. Most már kissé rotö öregedtem, 80 éves vagyok, nem p lók nekem már a vezetéssel gondok, átadtam az unokáim^ az üzletet. Hogy mégis valamjv foglalkozzam, művész kőrútra lalkoztam. — A tiizevést gondolja? ^ — Azt bizony, amikor 8 éves . romban egy német cirkuszos n©-^ val hozott Európába,... toí kezdtem el a pályafutásomatsikereim voltak, sőt ma is szép j kereim vannak. Hiába, a a művész hivatás.,. ^