Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-31 / 248. szám

'6 UEl.M AGY A R ORSZÁG Szombat, t94£. október 31. vódott a köztudatban az országbatárokon tu] is. leiró és helyniegjelölést kifejező tartalma van, mig a másik elnevezés csak Szeged kegyeletét és emlékezését fejezné ki. Helyesebb volna erre a célra egy másik utcát vagy teret elnevezni Szeged néhai nagynevű polgármesteréről. A város törvényhatósági bizottsága még 1915-ben hozott egy határozatot az akkori Templom-térnek Lázár Györgyről való elnevezésére. A határozatot a háborús, majd a forradalmi idők nem tudták megérlelni végrehajtásra, a húszas évek végén pedig lebontották az egész környéket. Az árkádsoros templomtér felépülése után ismét inditványoztatott a közgyűlésben, hogy a teret nevezzék el Lázár Györgyről, ekkor azonban a város parlamentje megállapította, hogy e tárgyban keit már egy határozat, igaz. hogy az előző térre, de az vonatkozik erre is s igy nem szükséges újból határozni, libben js maradtak s nem lett Lázár György tér a mai napig sem a Dóm-térbőL Van de nincs. az itt épült kápolnára tekintettel elkeresztelte a közgyűlés Szent Ignáe-utcáuak. Aki a Dugonicst-érről megy be az utcába, áthatja a szép íehér utcanévjelző való delkezésre álló lexikonokból szerzett értesülésünk szerint a magyar nemzet történelmében három ilyennevü család szerepelt s ezek a következőképpen irták neveiket: Batthyáni a I Batthyány, Battyáni. Melyik család melyik tagjáról, mikor és miért nemeg pz eligazodás kétségtelenül nem könnyű problémáját a 6. sz. ház tulajdonosa. Kiszegeltc mind a két táblát a házára egymás alá. Tessék, lehet válogatni. Kinek melyik tetszik! Ifogy pedig végül a panoráma teljes legyen: a közgyűlési indítványban az szerepel — nyilván tévedésbői —, hogy a Gyöngy-utcát nevezze el a törj vényhatósági bizottság Gutenbergvj utcának. E-«y nehéz név Sok szép példát lehetne csokorba gyűjteni a szegedi utcanévjelző táblák helye Arási csodabogaraiból is, de hogy terjengősek ne legyünk, csak egyet, de viszont a legsikeresebb felfelfedezésünket matatjuk be. A Stefánia-sétány mellett húzódó házsor számtábláin a következőképpen vannincs de van Hát azt tudja-e a nyájas olvasó, hogy hol van a Rerrieh Béla-tér? A piarista gimnázium és a vegytani iutézet közötti kis teret, ahol a Szent György szobor kapott helyet, ezt nevezte el a város parlamentje a fogadalmi templom tervező építőművészéről. A Rerrieh Béla-térnek azonban nincsenek házszámai, mert a térre nem nyílnak házak és kapuk, amelyekre fel lehetne tenni a házszámtáb lát. Ez az eset az. amikor van, de nincs. Van tér, de a téren nincsenek házak. Viszont van olyan eset is Szegeden, amikor nincs, dc van. Ez pedig a •Rákóczi-tér*, Rákóczi-dér elnevezés nem szerepel semmiféle térképen és semmiféle hatósági nyilvántartásban, a közönség azonban önkényesen, de viszont időtállóan és megfellebbezhetetlenül Rákóczi-térnek keresztelte et a Kossuth Lajos-sugárut, Mérey-utca, Tábor-utca, Török-utca által határolt valóban tér formájú üres területet, amely azonban tulajdonképpen csak véletlenül lett tér. Valamikor beépített telek volt, söt tervei voltak a területtel a városnak még nem is olyan régen, amikor ide akarták felépíteni a szegedi nagy vásárcsarnokot Ugyanígy vagyunk a Móra-parkkal. Ilyen sincs, de Móra Ferenc tiszteletétől indíttatva igy nevezte el a szegcdi nép a Rudolf-térnek muzeum előtti parktükiös részét Az Iskola-utca és a Gyöngy utca Figyelem i emel to az Iskola-utca esete is. Ez az utca, amelyben néhány régi ház még mindig idézi az árviz előtti Szeged emlékét néhány evvel ezelőtt mint ismeretes uj nevet kapott s Gróf Apponyi Albert-utca lett. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezzel el is tünt a régi patinás név. Tovább él a Dóm-tér öt házán, ahol a Somogyi-utca sarkától kezdve az Eötvös-utcáig a házak szépen egvmás mellett viselik még ma is az Iskola-utca 26. 27, 28. 29. 3»szá inokat. Mi ennek a titka? Az Iskolautcából Apponyi-utca lett. az egész teret, ainelvbe az utca benyúlik. Lázár György-térnek keresztelték el, de Dóm-térnelt hívjuk, ez az öt ház pedig még ma is »z iskola-utcában vau! A térnek a templom mögötti részén ievö házsor pedig megmaradt Somogyi-utcának. Végtelenül kedélyes és szórakoztató annak a rövid kis Htcának az esete, ahol a jézustársasági atyák kápolnája van Az utcát eredetileg Gyöngy - utcának hívták, néhány évvel fczelőu a iezsuitákra és többet ér az magánál a biciklinél, de meg a kislány várható nagy örömó' nél is! Az alkudozás az a gyönyörűség, ami örzse néni korában már pótol minden más. lassan már eljfelftdett földi jót.. . Öt, vagy hat üzletet végigjárlak, iu is nézlek, ott is alkudtak, mig végvalamelyiknél megállapodtak' nagy láblát: Szent Ignác utca. De Polgár-utcai sarkon még mindig .régi nagy tábla díszeleg a Gyöngy vezték el igy ezt az utcát, azt nem utca névvel. A 4 és 8 számú ház a tudtuk megállapítani, csak az az egy I ,,e Gyöngy-utcában vau, a többi a Szent biztos, hogy az utcanávtáblák gyüj- ' Ujabb két-háromórás alkudozás é» Ignác-utcában. Körültekintően oldatta töményében esak az egyik név az, tárgyalás után végre megvolt a hP amelynek Megfelelővel találkozhatunk ciklivásár. A kereskedő még a to történelmi multunkban, a másik kettő r0nyórát is rárakta volna már a 18ismeretlen. Rejtély. ! ciklire, csakhogy örzse nénit kint lás* A törvényszék és a szinház mellel > sa... Kicserélte az ülést, a szerszámti utcában egyik helyen ezt olvashat- ; táskát, a pumpát a belső kereket, díjuk: Wesselényi-utca. A másik helyen líaniót is adott a géphez, hogy a tóm ezt: Vesselényt-ntca. Lehetne még szép számmal példákat felhozni, de nem jelentést kívánunk irni az utcaelnevezések terén és a névtáblákon talált helytelenségekről, hanem csak a polgármester által összeállítandó bizottság szíves figyelmét kívánjuk felliivni arra. hogy a közgyűlésen tárgysorozatra került utcanévö gyeken kivül más rendeznie a ló kérdések is vannak a szegedi utcák névtábláin s bizonyára nagy hálával fogadja a város lakossága, halóságn s főleg a postások, ha a bizottság figyelme kiterjed ezekre is és rendet tiak irva az utcanevek: Battyánvi. !próbál teremteni ebben a ziláltságban Ratthány. Batthyány. Az összes renOSVATIT TIBOR OTTÓ V i !tr" i e i ' »i .-i i ioszagon a sivhioícu •sj tLllt r O oyfodrosz e$ KOZmetixa szalon élesztőért a boltba, vagy vasárnap a ., . ' ' . , templomba! Milyen öröm, milyen büsz művészi frizurák és modern szépségápolás, hajfestés, HOPlIíH IKIiUKlS-lllCa 2 j keség és boldogság lesz! — Hát jó vásárt csináltunk, —•• szerényködött Jóska. — Megisszuk-a keresztanyám az áldomást? Örzse néni pillanat alatt kiszamuita. hogy ha áldomás lesz, hát bcleket ül vagy 4—5 pengőjébe még a 4<JŐ pengő tetejébe, dehát... Isten neki, ne híresztelje majd Jóska, hogy sem* init se kapott a fáradságáért meg * jótanácsért. Célirány ismét a »Ludolf«-lér voM pa magától világítson, rálehelt legalább húszszor a nikkelvázra, csak* hogy a napnál is fényesebben csillogjon. Végül megkötötték a vásárt és örzse néni fájó szivvel bár, de mégiscsak könnyebb lett 408 peugövri. . Akár hiszik, akár nem 408 csilingelő, lenyes, pihekönnyű pengőst számlált le a kereskedő pénztárasztalára. Aztán megköszönték Csöbör szomszéd fáradságát s a szomszéd ment a dolgára. Jolánka bogárszeme még szebbe* csillogott, mint ahogy már 14 esztendő óta megszokta a ragyogást. Meg! volt a bicikli, mnukájának látható ét étvezhető gyümölcse. Hej, hogy száguld majd ezen a karcsú, kecses ki* jószágon a szomszéd tanyára, egy kis tartós hullám Elsőrendű munkái elismertek. (KuDurn-űotánál.) BiUlcíivásái Ixta: Csányi pic&sUa Örzse néni kapzsi, üreg parasztasszony, a kendőjét az ália alatt csak egy görcsre köti, hogy ne kopjék s az urának sohasem vesz mást, mint viseltes ruhát, merthőt úgyis elnyüvi az öreg, az ujat is... Vele törtééit meg az alábbi derűs eset, ugy adom tovább, ahogy elmesélte. behozták a tauyárol a paprikát. Szépen termett az idén, meghozta a munkát, meg törődést, amit rááldozr tak. Hárman jöttek be: örzse néni, Tóni bácsi, az ura, nieg Jolánka, a növendéklányuk. Tóni bácsi amolyan világháborút járt, srapnellszilánkos öreg magyar, aki vitézül viselkedett odakint, a fergetegben, de annál csöndesebb, szótttögadóbb itthon, az aszszony szoknyája mellett. Jolánka meg piros képű, vagyogószemü, bővérű kis növendék lány, még a tizenötöt sem töltötte be s máris kicsattan az erőtől, egészségtől, ö volt az, aki leginkább gondját viselte a paprikának, locsolgatta a nagy szárazság idején és ugy babusgatta, mint hajdan — nem is olyan régen — a rongybabáját. — Amikó a termésűül esőit szó, Jolán vót az. aki aszondta: »Édösanváin, lösz e vagy száz Tüzér, maj inöglás9a kend!* — mesélte a szülike. — Én csak nyolcvan füzérről véleködtem s azt mondtam a Jolánkánab: »Ha száztól több lösz. biciklit kapsz belüle!* A biciklit Jolánka már regen megáhította. Olyan az a tanyán, mint a hétmérföldes csizma: »Hip-ht>pp ott leszek vele, abol akarok!* Persze, csak száraz időben használható jószág. mert amikor tengelyig érő sár cuppog az utakon, bizony vállán viszi a kerékpárját az a derülátó tanyasi, aki elindulna vele szomszédné.zőbe, vagy templomba... , — Most behoztuk a paprikát a malomba. Jolánnak kedvezött a szörönjcse: nemcsak bogy száztul több lött, | hanem i:» füzérre tollött belüle. Hál |ha raá Ígértem, szavamnak állok. Í

Mögvösszük azt a biciklit, badd teljék kedve benne. 0 dögozott érte hajh naltöl ősiéig, megérdemli,,. így a szülike. Csakugyan, szavának is állott, elmentek bioiklinézőfce En!nek azonban nsutv sorja, hosszú előzménye van. A paprikafüzés idejealatl folyton tárgyalgatták, megbeszélték, megvitatták: hogy is lesz, ha csak ugyan száznál több füzérre való ter : _ „ mett? Akkor megkapja a biciklit .To- j s ott ia a Fülöphöz címzett halászlünké, mégpedig nem olyan akármi-: csárda. Párolgó halászlé mellett, hablyen kerékpár legyen az," hanem nik- zó seritallal ünnepelték meg a jólsikelezett rudakkal, csillogó, rangos, karcsú jószág, amin tovarepülni élvezet is, meg dicsőség. Hadd irigyeljék azok a szomszédlányok, akiknek még nincs kerékpárjuk ... — Jóska ért a bieiklihö. segít majd kiválasztani! — szólalt meg Tóni bácsi, akinek otthon bizony ritkán van szava. De ha szól, akkor legalább meggondolja. Jóska a »köröszt« volt, a komaasszony fia. Amolyan Jákobnak számított a családban, szerették és jber cézték, kedvenc volt mindenütt, ahol sima modorával és cirkalmazott beszédjével megfordult. Aztán meg a komaasszony is szaktekintély volt szappanfőzési és tojáseltevési dolgok* ban. igy kétszeres volt a Jóska becsülete. örzse néni kapott a gondolaton: Hát persze! Tsy nem esanhatik be az embört! Igy történt, hogy "a .Torkát is beinvitálták a bieiklivásánra. Nem együtt jöttek be a tanyáról, mert Jóskának már előző nap dolga akadt a c-uosba* éppen amiatt, hogy másnap ne tegyen elfoglalva s rendelkezésükre állhasson. De dolga akadt a város ban a szomszédnak is: Csöbör Mártonnak, akinek géplakatos volt a tanult mestersége. Benne azért mégsem bíztak annyira, de megkérték, legye ő is jelen a vásárnál, mertbát: több szem többet lát! Találkozót adtak a keresztfáinak a »Lr,doIf-térön<, a mázsálónál. Pontosan ott is votl, mint jónevelcsü »töröszt«-höz illett. Aztán megkezdődött a kálvária... Egyik bicikliüzletből ki, a másikba he. Merthát csak meg kell tekinteni valamennyi eladó biciklit. meggusztábu a külső kelleméí, [•>< tózni a? ára felöl és alkudozni, ameddig csak bele neip szédül az, aki került biciklivásárt. Aztán elbúcsúztak Jóskától, mert annak sietős vott hazafelé a dolga, nekik meg a biciklit kellett még elhelyezni a kisvasútion. Hát a kisvasúinál kivel találkoztak? Csöbör Mártonnal, a szomszéddal, aki velük volt a bieiklivásáron ós jótanácsaival tulajdonképpen ö segítette hozzá Jolánkát a legszebb kerékpárhoz, ami csak létezett Szöge/i var rosába ... Csöbör Mártontól aztán megtudták azt, ami örzse nénit ncn» fogja hagyni nyugodni ínég a sírjában seni. A derék szomszéd igy mesélte el a >tényálladékot«: Amiké Örzse néoémóktttl elváltam, yisszamöntem a hótba, hogy mcjgkórdözzem: nem kapaók-o valami jutalékot, amiért a vásárban közreműködtem? Hát aszougyák: Itt v© mán az a fiatalembör, aki a vásá^ létrehozta, aki velünk vét, a Jóska. P mán előttovaló nap végigjárta azöszszes valamirevaló bicikiibótokat — végigjártam aztán én is s igy megtudtam — és azt mondta: *Hónap egy itiamas gyün uiagukhó biciklit vömii * lányának. Ha idehozom és mö*feötjük a vásárt, enyém a jutalékja. A szülénél mán ki vau késaitve nésy darab ropogós százas, telik neki a pap1'*' kábul!* A Jutalékot — J0 szép fényes, alumínium-pengőt — annak pöndjeó® módja szörint föl is vétte a Jóska-•* Örzse péni vigasztalhatatlan v®lj* Elképzelhető a kapzsi vénasszony kének fájó nvughatatlansága. A rösztfia* tette ezt vele, akiben akit mindig sziveit! fis •» hogyan fní" ja megtudni most már valaha, hogy * biciklit _ Jóska nélkül mennyivé olcsóbban kaphatta volna meg? De a legfájdalmasabb pontot & van pivan" bátor, hőire ftrzaV nénivel i szövegezte meg előttem: alku rtárV 't a kiáll ion Örzse népi i — Azzal a sömmi ewbqryrt számára az alkudozás külön élvezet, domást k itattamt