Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-31 / 248. szám

Régi szegedi kocsmák 1. (A DéimagyöJország muukataiMeg akarjuk mentem az elffcá&dásioi azokat a nevezetes régi szegedi kocsmákat, amelyekben a kispolgárság, meg a hivatalnoki kar töltötte azabad idejét. A közszolgálat abban a* időben délután is tartott, hat órakor pedig ontották a hivatalok a népieket, hogy üditő berkekbe vonulja nak három deci eiszopogatására, téssint derűt szerezni a vacsorához, főleg társadalmi életet élni. Mert uii történik a világgal, ha nem beszelik meg az eseményekel, nem gáncsoskodnak a tekintetes "tanácson, amely kedvükre való határozatokat csak elvétve hoz. — Nincs ez igy jól, sehogyan sincsen, —, csóválták tejüket, borús tekintetet vetve az italra, amely sosem tudott lépést tartani a szódával. Hol az egyik fogyott el hamarabb, hol a másik, ami kiengesztelődő pótlást vont maga után, mig végre találkoztak és helyreállt az egyensúly. (Azonban csak az italmennyiségek szempontjából, mert a hazafelé tartó lépések egyensúlyáért már nem állunk jót) Teritékre kerül! ilyenkor az országos politika is, még pedig a helyinél nem kevesebb kifogással." ugy íefertsizték a polgármestert és pislázták Tiszát, ahogy az apjuk se lette, mindössze azt felejtették el megmondani, hogy hogyan kellene jól csinálni azt, amit ők rossznak minősítettek? (Ebben a tekintetben aztán semmiféle szemrehányás ne érintse derék eleinket, igenis, határozottan megvédjük őket, mert ma sincs különben. Mire való hát az a nagy okoskodás?) Kisemberek ilyenkor váltak megbámulni való gerinces egyéniségekké. Napközben megmutatkozó szerény öszszehuzódottságuk a világért el nem árulta volna a hősi lelket, amely naplementéig szunnyad;, hogy akkor törjön ki, eget kérve. Véget nem érő törtenetek kerültek, teritékre ádáz hív-itali főnökökről, akik tehetnek hatalmasok az elképzelésekben. de ttt paráuviva zsugorodtak. -m Megmondtam neki ugy a magáét, ütött az asztalra nevezett oszlop, hogy csak tátongott. Egy szava se volt ráJóhiszemű lelkek. •m hiszen abban az időben .jóhiszemű volt mindenki, helyeslőleg vették tudományul a 'ör~ téneluieket és megaranyozták ezzel a nagy Megmondó perceit CHó ugyan szégyenkezve fordult volna el s megszaggatja tárgyilagosságból szőtt köntösét, ha bármi formában jeleg van, -» ez azonban nem fontos, mert csak az less örökkön való, amjt az ember önmagával is. el tud hitetni. Sok minden tlehetett volna? másképpen, mint ahogyan lett is, miért faragjunk éppen itt kivételt. Elégtétel pedig kell, hiszen az *virányit ja a mottót*, mondta Tömörkény. Az okszerű lélek u&v szerzi meg, a hágva n tudja. ttÖPK F< TAN ULM ÁN Y1 N K során, ha et is talál húzódni, nem ölelhetünk kebelünkre minden szegedi régi kocsmát és bormérést mert akkor statisztikát adunk, száraz tudományt, ha Ugyan van már henne megállapodás, hegy t adomány-e a statisztika? Ne legyen hát neheztelés, lekrimináeió. Gsak az érdekesebbeket halásszuk ki a nagy tömegből nevezetes légi szegediek találkozó és települőhelyét, keresve itt is. mint 4»nyi más alkalommal, a köddé foszlott derűt, gondtalanságot és jókedvet. A duhajkodó helyiségek melleit ®r» i vonulunk szótlanul az netn » kenyo- < rünk. gevéhként is «nott sab.lóa Ismételjük: a specialitásokat kerestük, ihol régi kocsmáros dinasztiák majdnem kivétel nélkül a maguk termését mérték ki s ahol a szódát is csak a hivatalnok, meg a mesterember alkalmazta keveréM'c a aazdaközönmér sem. — En bort akarok inni. mit pontsam el az izét? A KATONA CSALÁDBAN Alsóvároson, ugy öröklődik a vendéglős-ipar nemzedékröl-nemzedékre. Ott volt a kocsma a Földműves- és a Szabadsajtó-utcák sarkán és beszél ma is a szép múltról. A Katonák voltaképpen hires csizmadiák voltak, ott dolgoztak a kocsmában .készítették remekbe a szebbnél szebb holmit. Mert ugy Kell azt venni, hogy oktalanság abbanhagyni a megbecsültetést és vagyont szerző mesterséget a kocsma kedvééit. Ezek nem tömegfogyasztásra berendezett lokálok voltak, vendég se járt ide az egész napon át, a konzum-nőt és a dizőzt hirböl sem ismerték. De megtermett a bor, azt otthon kimérni okosabban kifizetődött, mintha eladják egy-töniegben, leszorított áron. a szedőnek. Ismertünk, nem is olyan túlzott rpgen helyiséget a belváros partos területén. ahol a tanyai gazda csak addig tartolta lenn az üzemét, amig a terméséből tellett. Miheiyl elfogyott az utolsó, csepp, visszament a tanyájára előkészítem a jövő termést, az ajtókat bezárták. Városi tartózkodása nem is tartott sokáig, ll> fokos borára ugy durodotl a vendég, mint mézre a légy. A szakértők épp ezért becenevet adlak a lokálnak, ugy hívták, hogy -•Négykézláb®, inert innen távozni uias tormában, még ha éjfél eiőtl is, alig lehetett Ebből yz időből való az a szerzeményünk, amely a külöutéle italokat névvel magasztositotta fel. — Hozzon másfélét, .jobbat, ez csak qlyan társalgási bor. — Mii nevez társalgásinak? — Azt ,ami melleit az ember józanon tud útctt virradatig, A. másik minősítés régibb es szemléltetöbb — Hála Istennek, íélgyertyás borom termett ebben az esztendőben. Aki szakértő, annak felvillant rá a szeme. Akinek hiányosak az idevágó tudásai, annak a gazda szolgá't magyarázattal. — Tavaly elégettem egy sz,ál gyertyát, amig kellemes mámorba kerültem s a lefekvésre gondolhattamAz idei olyan., de olyan jó, hogy feléig sem ég a gyertya és máris elkészültemÁSS ALAPFOG ALMÁK tisztázásával igy végezvén, kérjünk vissza a FöidwiYéSrUtcába., ahol a Katonák verték csikorgósra a csizmatalpakat. Köbben leszálltak ipari piedesztáljukról, elvégezték a kiszolgálást, vagy ha fáradtak voltak már a munkától, poharat hozlak, leültek a társaságba, citeráztak, sőt jókedv esetén daloltak is hozzá. De i szolgáltattak zenét* itt a dudások is olykor. A legjelesebb művész, Csonka tí u k o s z a Tanács Ignác, járt a helyiségbe még később js, míg köizel kilencven éves korában meghált Valamikor vízimolnár volt s hogy ISüb-ban ínség pusztította az országot, tétlenségében rávetette magát a dudálás tudományára. Elöregedve -l/d^t lUl^eáf Jfce^cJUe TUNGSRAM kizárólag vasárnap délutánokon működött, de olyan kevés Volt a *ve;öpénz*, hogy csak tengette az életét Sziráki Ferenc a csőszi hivatásnak élt, szintén jeles férfiú a dudá: müvés/.ett t-n, de kivatnioioli ólómös re, onnét Táziárra, — az isten tudja hogy mi leli belőle. Ketten voltak a Katónak, a Jóska meg a Pali. Később szélváltak, mindegyikük külön kocsmát nyitott. Jóska az őregházban maradt. Pali barom házzal előbbre költözött s az »Alsóvárosi népkör«-uek adott otthoni ösz szes helyiségeiben. Ez a hely aztán nevezetessé vált a szegedi történelemben, ez volt Vajas Jóskának, a páratlan értékű alsóvárosi kisgazdánaka fészke, innen indult ki az ellenforradalom, az A. B. C. szervezete, itt tartotta gyűléseit Zadravecz tstván íerencrendi házfőnök, sőt itt forduit meg számtalanszor Horthy Miklós fővezér is, a nemzeti hadsereg megteremtője Köztudattá vált ebben a levegőben, hogy iti mindig ö»sae lehet toborozni t—Ötll) olyan megbízható telkes kisgazdát, akikre a haza a tegelképzclbe tetlenebh körülmények között i* számíthat, KtLíl NÉNI KOCSMÁJA a másik, ueinkülönben uevezeles helyi stg. amely időtartamban is állta a rekordot. A szabadkai kapuban voit. így hiyták régebben a Petőfi-sugárul végét 1830-ban alapította K i s p é t e r Pá), örököse a fia, Lőrinc lett, ennek fia Imre. Viszont Imre özvegye tó?4-töl kezdve ltJIO-ig vezette, érdekes és ritka érték*? egyénisége ÍM éves korában akkor tért örök pihenőre. A helyet csak ugy hívták, hogy Rozi néni kocsmája, fő jellegzetessége hogy részeg emher1 itt nem szolgáltak ki. Ruzi néni, akihen egyesült a magyar asszonyok minden erénye és jótulajdonság; páratlan teherbírók épe*véggel és ind végig tiszta -zclleitn erővel kardo* >emher* volt. aki * kötekcdől felképelte és sajátkezűiig ki lökte az utcára. Skeretle a kedelyvs embereket, a .jó tréfán szívből nevetett, de a tvágarságot nem tűrte. Épp Maga « helyiség aiuugy szintén ősi juay közbeszólt. ha családi ügyeket kocsma emlékeit őrizte, a legrégibb;kezdtek feszegetni, mások szennyesét. időkben a P iu I ó r családé volt s jvggy megtévelyedő sét helyezték el a Farkas kántor (Qcskay Mihály ' boros noha rak közé. elődje) akárhányszor innen vqnult kő- ' dös ádventi hajnalokon a rórátéra. Egyáltalában itt gyülekeztek a kántorok, amiből a hozzáértő vélemény nyel lehet a forgalmáról is. (Cantores amaot liquores. _ hirdeti a megszámlálhatatlanul idős közmondás.) II Sérfi-, nőt-, gycrwehcipök e» miitalgm 4lvatclp«k nagy választékban #—^Hódif cipv- te 1 xti -divatüzietben 8»ítfed( x •'« nen-u. 11. — Elég legyen a beszédből, vágott közbe, intézzék el otthon az erre vonatkozó igéket. Egyébként is minden ki a maga dolgát kutassa. Vasárnap a rendes ember misére mt-gv utána benéz egy pohár borra. __ hová is lehetne máshová? — Rozi npnihez. Az idő azonban nem alkalmas hosszas tartózkodásra, aa uri népek koktéljét, meg aperitifjét régebben kitalálta a polgárság, ezt > gyakoroL ják itt is. ám egyszerre niegkondal a shtti harangszó, amely ilyenkor szebb és ünnepélyesebb, mint a hétköznapi ' beszédje. Rozi néni erre. akinek eíég lteYfthówáié tekintet, bogy