Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-02 / 223. szám

BSm pK'^^ÍKl^f íásaak- a kuLoriéatörésnek és foss' tasnak, meg vannak a maga ősi utolsó szakasza rontotta le kissé az idei terméskilátásokat. A mennyiség általában kielégítő lesz, a különböző természeti csapások az idén megkímélték a szöllőt, Csak a minőség nem lesz olyan kitűnő, amire számítottunk a nyár közepén. Mindezeknek ellenére a jelek szerint az idén nem lesz panaszra ok s remény van rá, hogy az idei termés a tavalyinál jobban hoz. Szeged széles határának' legtöbb részén már megkezdték a szüretet. A legkiterjedtebb szöllőtermelő területeken, igy elsősorban Szatymazon, Jánosszálláson, Vilmaszállásnn s mindenütt a homokon, ahol sziíílőskertek zöldelnek, szorgalmasan telnek a puttonyok és a kádak, dus sugarakban folyik a homok édes kincse, a barnaszinü must. Folyik a szüret a szomszédos Pusztamérgesen is. A szüretnek éppen ugy, mint a népi élet többi kiemelkedőbb ri;u*y mozzanatának, a szántásnak, az araa eredetű tradíciói. Valamikor mozsár durrogott szüret idején, szüret után keltek össze a párok, a munka befejezése nagy mulatságok, ünnepségek, rigmusmondások csokorbafo. násával volt kapcsolatos. Innen maradtak meg napjainkba a szüreti mulatságok, amik éppen olyan elmaradhatatlan, vidám mozgalmas tablói voltak a szüretnek, mint a buza betakarításának az aratóünnelyek. Az idén azonban, sőt már néhány év óta, érthető okokból elcsöndesedett az aratóünnepségek zaja s egyre ritkábbak lettek a szüreti mulatságok is. A háborús élet rányomta bélyegét a szüretre is. A munka és a kötelességteljesítés mindenekfelett való érzése minden propaganda nélkül is természetszerűleg hozza magával, hogy nem gondolnak az emberek a mulatozásra, 1942 október 1-én ezek a hangulatok és ezek az érzések nyitják meg a szüret havát (OTO) A foglyok foglyai — Nézzétek! Micsoda karaván! Futólépésben igyekszünk a különös menet felé. Menetoszlopban mintegy 80 vörös katona gyalogol. Két honvéd kiséri őket A menetoszlop közepén összekötözött kézzel egy politruk (katonai biztos) egyenruháját viselő zsidó és egy vörös hadseregbeli főhadnagy halad. Megállítjuk a foglyokat. Széles mosollyal engedelmeskednek a parancsnak és dicsekedve mutogatnak azöszszekötözött komisszáriusra és főhadnagyra. Tolmácsunkat futólépésben rendeljük magunkhoz. Egy nyilt tekintetű értelmes arcú magas orosztól gyors magyarázatot kapunk. — Meguntuk a harcot uram! — mondja. — Számunkra nincs értelme tovább a háborúnak. Vörös vezeíősé günk csődöt mondott. Sztálin nagy gazdasági és hadászati hibákat követett el. Nyomorgunk, asszonyaink é.s gyermekeink éheznek. Magunk tetvesen, rühösen, éhesen szolgálunk a vörös hadseregben. Szakadatlanul azzal bolondították: a németek rövidesen leteszik a fegyvert, mert Európa valamennyi népe ellenük lázadt. Aztán most látjuk, hogv a németek oldalán magyarok, olaszok, finnek, románok dánok, belgák, spanyolok, sőt franciák is harcolnak. — És mit szólnak ehhez a vörös katonák? — kérdezzük. — Régóta lappang ruár mindanynyiunkban a gondolat: elszökünk megadjuk magunkat. Sztálin harca nem a mi háborúnk. A kommunisták vezére menjen, hadakozzék a kedvenc zsidóival. Ma éjjel csendben, titokban mi nyolcvanan összegyülekeztünk a Don partján. Főhadnagyunk, ez, ak* itt. van, észrevette a dolgot és közbelépett. Megfogtuk, betömtük a száját összekötöztük és ketten átúsztak vele a vizén. Mi többiek is utánuk akat tunk indulni, de a zajra előjött ez e jómadár is, a politruk. Ez a vérszopr gyilkos, aki orosz katonákat és sebe sült foglyokat sajátkezüleg végzett k„ A géppisztolyához nyúlt és ezzel akart minket visszakergetni. Elkésett. Le ütöttük, száját bekötöztük, magát öszszekötöztük és sértetlenül élve hoztuk át magunkkal. Itt majd helyettünk is megfizetnek aeki viselt dolgaiért. Fegyverekkel jöttünk át, fegyvereinket g honvédeknek adtuk. Dolgozni akarunk. Ha feawert adnak a kezünkbe, szivesen fordulunk meg és harco lünk a kommunisták ellen, akik mér hetetlen nyomorúságot zúdítottak a fejünkre. Utánunk még sokan jönnek ... — fejezi be szavait az orosz fogoly. Az előttünk lévő kép magáért beszél. Eleget mond. Ez az első eset. hogy majdnem egy egész század elő zetes megbeszélés alapján, szervezetten jön át a Donon önkéntes hadifog ságba. A kar hajtókáján arany sarlót és kalapácsot viselő politrukot nézzük. Petyhüdt, ijedt patkány. Reszket, félti az életét. Egyre hajtogatja, hogy ő kényszerből csinált mindent. Kényszerből lőtt embereire, mert a kom munisták őt is fenyegették. Szánalmasan fest a vörös hadsereg vérebe a — kutyaszorítóban... Intésünkre a hadifoglyok tiszteleg ve és jókedvvel indulnak a város feló. Hadifoglyok, a maguk két külön foglyával... (Honvéd haditudósító század. Fcrencz Gyárfás haditudósító) Beszélő halak El vagyok hűlve az ámulattól, hogy mi mindent tud a halakról Farkass Béla professzor ur, pedig régen tul estem ra jta, hogy bármin is csodálkozzam. ő maga nem szivesen áll szóba laikusokkal, igazi tudóshoz méltóan a napi sajtó nyilvánosságát sem szereti. Még van a megfelelő komoly területe, ahol tudnivalóit közli, az egyetem barátai egyesületéhen is tart olykor előadást, de meg rendelkezésére állanak a nem zetközi szaklapok. Amellett a világ legszerényebb embere, de mert csupa szeretétreméltóság is, nem hagyja válasz nélkül a kérdést. Tudjuk, hogy szakadatlanul kísérletezik, meglepő eredményeket is ért el, Magyarországon csakis ő foglalkozik a kérdéssel, tekintély ezen a téren, — tehát megkérdezzük, igaz-e, hogy a balak hallanak? _ Ez már vitán felül álló megállapítás, feleli. Az apróbb halak (például a fürge cselle). ugy hallanak, akárcsak az ember. (Itt áll be a meglepetés. Az ember néha a vizbe vonul, hogy távol legyen minden indiszkrét fültől, ugy közli titkait könnyelműen. — Elhagytuk Gyehennaynét? — Ott úszkál a pocsolyában, nem rendezhet kihallgatást. — Akkor elmondom a részleteket is. Ugy történt... Fiatal pár ül a csónakban, evez — költőileg ugyan a boldogság tengerén — a valóságban mégis csak a Sárga felé. Egyszerre tegezik egymást, pedig társaságban majd meghalnak a szertartásosságtól. Sehol senki, aki meghallaná titkukat, ami voltaképpen csak nekik olyan szédületes és rendkívüli, mert amig mindennapos és határozottan túltengő— Te, ha ezt meghallaná valakit — remeg a gyenge viola. — Nézz körül, ugyan ki hallaná meg? Legfeijebb a halak. Azok pedig némák. Nem ismered a közmondást? Eddig megnyugodott a hajadon, ezután azonban azt fogja mondani. — A közmondást ismerem, de végighallgattam Farkass Béla professzor ur néhány előadását, azért kérlek, ne fejezd ki magad olyan nyiltan. Ezt csak elsőfokú ijedtségnek nevezem, de most jön a másodfokú, az a valami!) Unszolva ugyanis a professzor Áz Olvasó iria Ne zárják el a napfényt a Zrínyi Hona leánykollégium növendékei elől Tisztelt Szerkesztőség! Az önök la városi adóhivatal helyiségeibe. IIlenagy nyilvánosságához fordulunk pa- f tőleg utoljára hóuapokkal ezelőtt naszunkkal, amelynek orvoslása elöl esett be, azonban most, az Ősz beállta az illetékesek elzárkóznak. A Tábor- éiött rendbe akarják hozni a terraszt utcai városi bérház második és bar madik emeletén háromszobás lakásokban helyezkedett el a »Zrínyi llona« Egyetemi Leánykollégium. A kollégiumnak jelenleg csaknem 90 bennlakója van s bennünket, a kollégium közösségének tagjait most nagy szomorúság ért. Arról van szó, hogy a város intézkedése folytán a bérkaszárnya zoidságát enyhítő levegős és napsütéses terraszunkat elveszítjük. A terrasz a második emelet magasságában emelkedik s kora tavasztól késő őszig számunkra a szabad levegőn való tartózkodás egyetlen módját jelentette. Itt tanultunk nappal és nyáron este is, — mert a villanj- he vezették számunkra - s itt 'kaptunk napfényt és friss levegőt, amit mo«» el akarnak zárni előlünk- Ugyanis tetőterrasz betonburkolta megreped' s a renedésftn kereszti'H az eső beesik és pedig olymódon, hogy újra aszfaltozás helyett a he-madlk emeletről »c /sutosan bádogtetőfélét akarnak a terrasz (ölé borítani. Az anyagokat már oda is hordták a terraszra és ebből látjuk, hogy rövidesen , megkezdődik a munka, amely bennünket levegőtlenségre ítél. Miután az általunk lakot! városi lakások legnagyobb része észa. ki fekvésű s szobáinkba soha be nem süt a nap. kétszeresen szomorú reánk nézve ez az »itélet«. Arra kérjük u Délraagyurország teknue' - 5>«rk«sztőségét, hívják fel erre a város illetékes hatóságainak figyelmet és ha csak egy mód vau rá, hassanak oda, hogy ue fosszanak meg bennünket. W fiatal leányt a uapsüté. és friss '«ve gő áldásától! Kiváló tisztelettel A Zrínyi Hona egyetemi Leánykollégium Hiúsága. flrai, — igazi tudóshoz méltóan, aká$ a tudását közkinccsé akarja térni*! azt mondja. — Van 30—35 féle hal, amelyik nem csak hall, hanem hangot" ad. — Mi a csuda! Tehát nem néM mák? 1 -— De nem ám. Beszélnek, szájrészeket egymáshoz dörzsölil Aztán az uszóhólyagból bocsátana* ki gázokat, ez adja a hangot, amely, olyan erős, hogy — finom készüs lékkel persze — akváriumokban isi hallani. — Melyikek ezek a halait? Szeretném leleplezni a kecsegOt,vagy a süllőt, de a professzor nr aj trópusi vizekre evez. — A rezgések ritmusában valSj azonosságáról ismerik meg egymás! a fajok. — Tehát itt is a fajfenntartás a fő. — Amennyiben többnyire csak iváskor beszélnek. (Ehol ni, a szerelem a halak lágában sem tud néma maradni. Dfll remélhetőleg csak addig, amig megismerték egymást. Micsoda csícser* gést visz véghez tavasszal a giger* liuek öltözött him madár, hogy meghódítsa a szürke nőstényt! Hát a» ember nem köpi ki szinte néha « tüdejét! A halaknál csak azt volna jó tudni, hogy melyikük a beszédesebb? Remélhetőleg a tudomány fényt dérit erre is. Az emberi társadalomban előbb a férfi beszél sokat, de bizonyos ponton tul, elnémul és a nő veszi át a szót. Hogy van náluk?) Ám Farkass professzor ur további ámulatokba ejt. Ha nem volna olyan nagyon egész ember, azt kellene liinnen, hogy mulat a tájékozatlanságomon. De halálosan komoly és tudományos minden szava. Sörenten dán tudós a brazíliai'vizeken jártában nem tudott aludni, akkora zajt csaptak a halak. Van aztán egy halfajta, amelyik kijön szórakozni a partra. Mát Marco Póló is megemlékezik róla, de azóta hilelesen igazolták, hogy nem fantáziált. Ezt a halat »An abe's scandens«-n$k hívják, jár a fűben/megkeresi a lehullott kókuszdiót és megeszi. Ha jóllakott, visszamegy a vizbe, nyilván fitymálkodni. Természetesen azok a trópusi balak messzire varrnak tőlem, azért inkább közelebbi (bár micsoda gúny ez a »közelebbi« jelző), ismerőseint érdekelnek. — Mi van a harcsával? — A legjobban halló viziállaf. Ne gondoljunk másra, csak a vadá szálsára, mikor az ugyneveziett »puttyogatássaI« csalják ki az iszapból, amelybe beletemetkezett Tudjuk, hogy ideje java részét itt tölti, megöregedve a folyó fenekén. Nem akarja izgatni magát, kerüli a rezgéseket, azért búvik el. De épp ugy vannak halak, amelyek megérzik a még csak sejtelmes távolságból érkező földrengést. A tudomány most kutatja, bjogy mi ez" Azt hisszük, hogy tulfinomult érzékükkel mindenki másnál előbb meghallják a föld moraját(Csodálatos dolgok ezek és esek igy futtában, toll-heggyel, tartoznak a laikus, kutyanyelvére. Hallgassák majd mog Farkass professzort a télen, amikor előadási ciklust rendez a nagyközönség számára, annak szája ize szerint közölve a sok meglepő tudnivalót: Bizonyosra ves*-; szűk, hogy neki lesz a legnagyobb és leghálásabb hallgatósága. Én ehelyütt csak arra figyelmeztetem a Kávéházi Konrádokat, bog? vigyázzanak, miiven stratégiai titkokról rántják le fürdés körten * leplet, — hla ugyan szoktak fúród' ni. Épp ugy Intézem szómat a Sár' ga felé evező párokhoz e „ f)yn -kok, a b«,f)k nem hallatlak kanéin beszélnek isi gvszzatok i)