Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-09 / 180. szám

#orrogi Győray: „Idegháboru Marokkóban" Amióta Pétain tábornok kihallga­sson fogadta néhány nappal ezeiott Hogues tábornokon, Marokkó francia lökormányzóját és amióta Nogues Rsszakiserte Marokkóba a trancia légügyi minisztert, továbbá egyre több tir jelenik meg a legfontosabb ma­fokkói támaszpont, Casablanca felelt Űrepülő angol repülőgépekről, a vi­lágsajtó, közte a német is, fokozodo érdeklődéssel tekint a Marokkó körüli fejlemények elé. Valamennyi tekinté­lyes német lap különtudósitót küldött Marokkóba, akik nap-nap után ontják » marokkói helyzetjelentéseket, ame­lyek egybehangzóan arra a megálla­pításra jutnak, hogy Marokkóban az •merikni külképviselethez tartozó cgyének és az általuk megfizetett Ügynökök kiterjedt aknamunkát foly­atnak a vichyi kormány ellen. A Ber­liner Börsenzeitung most »Idegháboru Marokkóbanc cim alatt vezércikket Lőzöl erről a kérdésről, amelyben többek között a következőket irja a lap marokkói munkatársa: — Ax amerikai ügynökök különbé *ő rémhíreket terjesztenek a vásáro­don, kikötőkben, kereskedelmi irodák­ban és kaszárnyákban. Ilyenformán 'tarják Marokkót nyugtalanságban 'ártani, hogy egykor felhasználhassák fölvonulási terepnek a francia anya­ország és Németország ellen. Bár a Franciaország kettészakitására irá­nyuló kísérletek meghiúsultak, mivel ®om sikerült a francia vereség után omigráns kormányt alakítani, a bizo­dalom azonban még nem tért vissza. A gyarmati franciák, de a benszülöt­tpk is még mindig nem tudják megér­,pni vereségüket és alig van elképze­ljük az uj Európa eseményei felől. Életük tele van felkészültségekkel és várakozásokkal, körül van véve Ígé­retekkel és fenyegetésekkel, ösztönök ós szenvedélyek hajtják őket, egy olyan légkörben élnek, amelyben egy­s**r az Óceán friss levegője, majd a Szahara forró lélekzete uralkodik, 'melyben összekeveredik a Szahara és j^vék szaga a robogó páncélkocsik bonzinillalával. Ezeket az ellentéteket használják ki a maguk javára Anglia az Egyesült-Államok ügynökei, '-íért találnak ki újból és újból hi­reszteléseket a küszöbönálló dakari Partraszállásról, egy uj afrikai front ízesítéséről, Dc Gaulle katonai erejé­nek rohamos növekedéséről, vagy pe­"•g az Atlas-hegységben élő töizsek W felkeléséről. . — Casablancában e* Fezben, Ra­'tban és Marakesben, a legnagyobb arab városokban könnyű dolga van az f^akamerikaiaknak. Itt az amerikai *onzulpk és konzuli tisztviselők ugy evékenykednek és kormányoznak, !®intha ök lennének az ország urai. A 'tanciák minden külföldi ellenőrizhet­"ftd, csak ezeket a »diplomatákat< ^m. akiknek regi előjogok alapján "'"cs szükségük sem tartózkodási en­8®délyre, sem nem esnek alá a je­)entkezési kényszernek. Itteni tevé­kenységüket egyszerűen az 1941. évi oygand—Murphy egyezményből ki­!°'yó feladatok teljesítésével indokol­f®'', amely tudvalevőleg Marokkó és a> Egyesült-Államok közötti átucsere. °rgalmat szabályozta. Valójában bonban semmivel sem járulnak Lozzá Ország gazdasági megerősödéséhez. 'ert Marokkó .nem kap Amerikától spm benzint, sem ruhaneznueket, csu­néhány tonna ctikrot és néhány "la gyógyszert. Azonban ezeket a állításokat is be tagja Amerika étetni. ha Marokkóval kapctc'at­táplált reményeit lel kellene ad­nia. , . .f Közbevetőleg megjegyezzük nBRZ f,l;ké.nek e mondatához, hogy az USA politikai számításból látja el ' marokkói benszülótteket cukotraL r tanszfilötteknek ugyanis nélkülöz­hptctlen nemzeti . itala a cukros tea. ,me)y nélkül nem látják értelmét ax életnek. A múlt világháborúban Liau­tei Marsall, Marokkó lengendas hirü pacifikáoiója. ismerve a benszülöttek-j nek ezt a szenvedélyét, tudomasára hozta idejében, a francia kormánynak, hogy a marokkóiakat csak az esetben lehet megtartani a Franciaország iránti lojalitásban, ha bőségesen el­látják őket cukorral. A francia kor­mány. kénytelén volt az anyaország­ban lényegesen leszállítani a cukor­fejadagokat, hogy a benszülöttek cu­korszükségletét fedezhesse. Az ameri­kaiak is a cukron keresztül akarják politikájuk számára megnyerni a ma­rokkói bcnszülöUeket.) — Az amerikai konzulok Marok­kóban rriás célokat követnek — foly­tatja a YVilhelmstrasse lapja. — Nem szükséges, hogy naponként kimenje­nek Casahlanka kikötőjébe meggyő­ződni arról, vájjon a Jean Rárth még olt horgonyoz-e. (A Jean Barlh a pi­chelieu, amely Dakarban horgonyoz. soknak is meg kell állaniok. Ott tui azonban többet beszélnek Afrikároi és az elkövetkező dolgokról, mini a városokban. Azok az emberek, akik gazdagságukat a tevék száma szerint mérik és egy kútért folytatják lélhar­eukat, akik eltüntetik vándorutjuk nyo. mait, akik olyan istenekben hisznek, akiknek nevét nem mondják ki, eze­ket az embereket az ösztön és ősi hajlandóságok vezetik Egy tündöklő fegyvernek nagyobb értéke van szá­mukra, mint a rivilizác'ó legnagyobb ajándéka. Senki sem cserélné, el közü­lük a legfáradságosabh vándorlást sem, ha ezt szabadon és nkadálytsla­rul csinálhatja, a sok ocns^jilötl te­lepülte legjobb és legbiztosabb laká­sával. A legtöbben néhány évvel ez­előtt letették a bebödolási esküt, azon­ban ennek ellenére sem éreznek sem miféle kötelezettséget. Hiszékenyek és ezért könnyen hajlanak az ígéretekre. .De bizalmatlanok is és ez^rt ingadoz­testvéhajója, 35.(100 tonnás csatahajó, j nak a mozgásban levő erők között, az összeomláskor félig készülten | fippugy beszélnek Pétainról, mjnf De egyik franciaországi hajógyárból . el-1 Gaulléról, adóznak a francia gyarmati liei.MA6YARORS7.kG E Vasárnap, 1942. angusztns 9. w KERESZTELT HÍRNEVES "ZONGORATERME tüoÁP£sxVILH0SCSÁSZÁRŰT66 vontatták Catahlankába, most itt fe­jezik be építését.) Nem szükséges az sem. hogy saját­maguk leskelődjenek a német konzu­látus körül és szemmeltartsák a francia kaszárnyákat. Mindenütt ott vannak pénzzel megfizetett ügynökeik, akik minden apróságról értesitik őket, a csapatok kivonulásáról, a fő­kormányzónál és a szultánnál tett lá­togatásokról. az anyaország felé irá­nyuló szállításokról, és az egres or­szágrészek hangulatáról. Rendszerint bárokban cserélik ki ezeket a híreket. Suttogó hangon adják tovább őket. Csábító mosolyú leányok, mindenféle árnyalatú emigránsok, elégedetlen fle­inek. pénzsóvlr benszülöttek a ma­rokkói idegháboru közlegényei, akik olyan hangulatot teremtettek Marok­kóiban, amelyet már nebéz tisztázni. Vichy ismert ezket a veszélyeket. De tudja azt is, hogy miután megtiszto­gatták a tisztikart és megrősitették marokkói katonai pozíciójukat, a Ma­rokkó atJanti«)eeáni partjai ellen meg­kísérelt minden erőszakos támadás halalomnak, de. behoesátiák Anglia és Amerika cspmpészufnn érkező ügynö­keit is sátoros falvaikba. Mindenféle lehetőségről beszélnek, amidőn maguk között vannak, de amikor idegen tar­tózkodik körükben, csak a szemükkel beszélnek. Ezeknek az embereknek " hallgatása és szemük beszéde éppolv kényelmetlenek, mint az Atlas-hegy. ség szakadékainak mélysége és a si­vatagi homok mardosó szúrása. A tanyai árvizi építkezések Az Országos Szociális Felügyelőség árvizi építési szakértője jelentést tett Budapesten a szegedi helyzetről (A Pélmagyarország munkatársá­tól) Augusztus még nyári hónap, de az ember már érzi az ősz közeledését Az ősz és a tél pedig hosszú évek óta csak nyomort és szerencsétlenséget hozott az Alföldnek azokra a hatal­mas kiterjedésű árvizes vidékeire, amelyekhez sajnos Szeged is tartozik. Az ősz és a tél megérkezése évek óta egyet jelent az áradások kezdetével s az újságolvasónak szinte már megszo­kottá váltak azok a jelentések, ame­lyek földek elárasztásáról, házak ösz­nagy veszélyeket jelentene a támadó! szeomlásáról s egyéb szerencsétlen sé számára. Ezt ismerik a polgári nihá-jgekről adtak birt. Az illetékes bor ban járó és konzuli tisztviselőknek i mányhatósági és helyhatósági ténye­álcázott amerikai katonai szakértők _ zök a sorscsapásoknak is, akik csak nehezen tudják elrejteni" ezekben az igazi missziójukat. — Kérdés azonban, hoigy Francia­ország tisztában van-e azokkal a han­gulatokkal és politikai áramlatokkal, amelyek Marokkó peremvidékein és a hegyekben uralkodnak. Feltűnőek azok a ragyogó ünnepségek, amelveket az amerikaiak egy-egy arab előkelőség számára rendeznek. Feltűnő módon fá­radoznak azért, hogv megvédjék a benszülöttek kulturáját Franciaország törvényéivel szemben és feltűnőek azok a gyakran óriási adományok, amelveket vakok, betegek, koldusok, de titkos és titokzatos szövetségek és egyesülések számára adnak. Rármenv­nvirc is gondosan megfigveltetik Franciaország ellenőrző közegei által a benszülöttek életét és a szalmavis­kókban, a sátrakban folyó életet, a sivatag, homokjában elvesznek ezek az ellenőrző pillantások és a hegységek meredek falai elölt a legjobb lova­sára, hogy viaögyi hatóságaink rö« vid időn belül teljesen urai lesznek a helyzetnek, a viz áramlását ugy tud­ják majd szabályozni, ahogy arra szükség lesz, ha sok lesz a talajvíz, levezetik a részben már megépített, részben épülő közmüvek segítségévet a Tiszába, ha nagy lesz a szárazság, öntözni lehet majd a kjtikkadt földe­ket a nedves években megtöltött táro­'ó medencék vizéből, Egymillió pongő árvizi épitkezésr* A kibontakozó pemjpektiva fetjo* gosit a teljes optimizmusra, a pilla. éveiben a legmesszebbmenő áldozat-1 natnyi problémák azonban gondolko­készséggel igyekeztek egyaránt elbá- dásra és sürgős cselekvésre késztet ritani a veszedelmeket, másrészt olyan nek. Közeledik az ősz és a tél s a ta berendezéseket létesíteni, amelyek jövőre megakadályozzák a hasonló tragikus eseményeket, azokat, melyek nemcsak az egyes embereket s az egyes gazdaságokat sújtják alig hely­rehozhatóan, de ss ország egyetemes gazdasági érdekeit is. mert minden esetben a legjobb földek kerülnek viz alá s esnek ki a nemzetgazdasági ter­melésből. Az eddig megtett intézkedé­sekből arra lehet következtetni, hogy a megépitett közmüvek, a csatorna­rendszerek'. szivattyúk, átereszek, tá­roló medencék stb. alkalmasak lesz­nek betölteni ezt a hivatást s leg­a'ább is lénveeesen csökkenni fog a kftvetkező években az alfftldi terüle­teken az árvizi veszedelem. A munká­latok azonban még nem fejeződtek be. hanem folynak tovább és minden alan megvan ónnak' a reménynek* táplálá­NIVEA zebberx és gyorsabba barnítr nyai árvizi károk helyreállítására ed­dig még alig történt valami- A vá­ros hatósága és a kormányHatóság pedig számtalanszor aláhúzott nagy hangsúlyt helyezett és belvez ma is arra, hogy mindazoknak a kára. mec térüljön, akik önhibájukon kivül el­vesztették a födelet a fejük felül, akik nek elpusztult a termésük, tönkrement mindenük, amit talán az egész mun­kás élet szorgalma hordott össze. A megsegítés szolgálatában számos, szé­les keretek közöt megszervezett és bőséges anyagi erőforrásokra támasz­kodó helyi és központi akció áll s ezek kőzött egyike a legfontosabbak­nak a házépítési akeló, amelynek le­bonyolítását az Országos Szociális Felügyelőségre, illetve az epnek ke­retei között működő Közjóléti Szőve! kezetre bizta a belügyminiszter. A Szociális Felügyelőség szegedi kerü­letében dr. Valkó László szociális felügyelő fáradhatatlan agilitása re­vén az árvízben összedőlt házak uj jáépitésére, vagy a megrongálódott házak kijavitására összesen egymillió pengőt is meghaladja az az összeg, amit töhb részletben rendelkezésre bo­csátott a k«wmány s csodálatos, hogy ennek ellenére ís mind a mai napig alig történt valam' a tanyán. Hangsu­lvozni kell azonban, hogv nem »Szo ciális Felügyelőség hibájából, hanem a körülményeknek olyan fatális össze­játszás a folvtán alakult (gv a hely­zet, amit elhárítani, vagy előrelátni

Next

/
Oldalképek
Tartalom