Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-19 / 187. szám

ii e i m ab v ahürs/, a (i j Szerda. 1942. augusztus 19, aájárulni a gyűjtéshez, ott sajátár­ban, kereskedői haszon nélkül be szerezhessék az adományra szánt ruhanemüeket. Ketting Lajos öröm mel tette magáévá az indítványt és bejelentette, hogy 1000 pengővel ki­egészíti a város adományösszegét s a szántással járó összes költsége­ket maga fedezi. Utalványt kért a Textüközponthoz a leventeparancs­noktól, hogy a zárolt tartalék­ból a gyűjtőakció javára vásárol­hasson. Vitéz Berthy ezredes az utalvány kiállítását megígérte. Az értekezlet fél 7 órakor őszinte lelkesedés közepette ért véget Mcgftstetí a város Magyarország kormányzója és gróf Teleki Pál arcképét (A Délmagyarország munkatársá­tól) Egy régebbi közgyűlésen elfo­gadott javaslatnak megfelelően a város hatósága elhatározta, hogy naegt'esteti Horthy Miklósnak, Ma­gyarország kormányzójának, vala­mint néhai gróf Teleld Pál minisz­terelnöknek, Szegeti országgyűlési képviselőjének és a város díszpol­gárának képét. Gróf Teleki Pál ké­pének megfestésére a város Burg­hardt Lajos festőművészt, a képző­művészeti főiskola tanárát kérte fel. Burgkardt Lajos kedden dél­előtt tisztelgő látogatást tett dr. Tukats Sándor főispánnál és dr. Pálfy József polgármesternél, majd dr. Pálfy György tanácsnok társa ságában megtekintette a városháza közgyűlési termét. A terv ugyanis ÍZ. hogy Teleld Pál képét a közgyű­lési teremben helyezik el. Ez az el­helyezési terv egyrészt szükségessé tette, hogy a képet festő művész megismerje és megtekintse a köz­gyűlési terem művészi kiképzésé­nek stílusát, másrészt a kép elhe­lyezésével kapcsolatban szükséges­válik majd a terem képgalériája nak átrendezése. Valószínű, hogy gróf Apponyi Albert képének he­lyére kertit majd a Teleki-kép, az Appoayi-képet pedig áthelyezik a tanácsterembe, vagy a bizottsági terembe. A Teleki-képnek a közgyű­lési terembe való elhelyezését csak JZ a megoldás biztosíthatja, mert a terem belső remekművű barokk dí­szítései s a képek elhelyezésén.' szolgálói helyek elfoglaltsága nem teszik lehetővé, hogy a már bent­levő kéiiek mellé még ujabb képet is el lehessen helyezni! A Kormányzó ur képét Boldizsár István festőművész, a képzőművé­szeti főiskola tanára fogja megfes­teni a váras ré<zére. Boldizsár Ist­ván egyik leghivatottabb porfcfes­tője a Kormányzó urnák s az Or­szágos Magyar Sajtókamara buda­pesti székházának dísztermét, is az ő kormáuyző-képe disziti. A Szeged részére készütő Horthy-képet előre­láthatólag a főispán dolgozószobá­jában bí'lypzik cl Híért akart meghalni a Kérési-utcai kis varrólány, aki a makói moforosvonat elé vetette magát — Hubert Margit a kórházi ágyon beszél öngyilkosságának rejtélyéről Előfizetőink havi fillérért mindennap cserélhetnek könyvet • DÉLM AÍJY AR0R83AG kőlcsőnkön** nwahmh (A Délmagyarország munkatársá­tól) Pár nappal ezelőtt • még az egyik Kárász-uteai női divatszalon­ban forgatták fürge Ujjacskái a fényes varrótűt és pörgették a lá­bai a varrógépet, ma pedig halott­halványan, bekötözött kezekkel és lábak nélkül ott fekszik a sebészeti klinika egyik másodemeleti kórter­mének fehér ágyán... Hubert Mar­git 16 éves varrólány igen rövid, alig pár óra leforgása alatt hosszú, nagyon hosszú utat tett meg, amig a varrógéptől eljutott a fehér kór­házi ágyig. Mert a makói motoros kerekei alól kiszedett öngyilkos kislánynak csak a roncsolt, vérző testét hozták az üjszőregi állomás­ról a mentők, á lelkét azonban sok­kal messzebbről, a másvilági embe­ri érzékeléssel fel sem mérhető messzeségből rántották vissza. Tizenhatéves varrólány öngyil­kosságáról hallva, mindenki szinte önkéntelenül szerelmi Csalódásra gondol, pedig ebben az esetben más­ként áll a dolog. — Kérem szépen, én még nem voltam soha szerelmes — mondja a kórházi ágyon bágyadtan piheg­ve. A barátnői is tiltakoznak minden ilyen föltevés ellen. — Margitka nagyon rendes, jó lány volt, nagyon szerettük — mondják. — Nem "volt »fiuja«. nem járt senkivel, nem ismerkedett, nem levelezett. Egyszer-egyszer eljött velünk moziba, legutóbb szombaton a délutáni előadáson néztük meg együtt a 'Kétezer pengős férfi»-t. Nagyon jól mulattunk, sokat ueve­tett. Mozi után is nagyon jó han­gulatban váltunk el. Akkor még nem is sejtettük, hogy ... Itt elcsuklik a kis barátnő hangja, hirtelen zokogásba tör ki és kifut a divatszalonból ahová az öngyil­kosság rejtélyének megfejtése cél­jából nyomozó körutunk során szintén ellátogattunk. Megkérdezzük a főnöknőt is. Malivanek Erzsébet, a Kárász-utcai szalon tulajdonosnője szintén nem tudja elleplezni megindultságát és nem tudja elfojtani előtörő köny­tvyeit, amikor kérésünkre a kis varrólányról beszél. — Hubert Margitka egy év óta volt nálam, esak a legjobbakat mondhatom róla. Kedves, szerény, szorgalmas és erkölcsös teremtés volt, akit mindenki nagyon szere­tett. Szinte hihetetlen, h'og-y ez a kedves, vidám kislány egyik napról a másikra olyan súlyos telki válsá­gos eshetett keresztül, arat a vonat kerekei alá ragadta. Mindannyian, akik ismertük őt, érthetetlenül ál­lunk ezzel a rejtélyei szemben, mert soha semmi olyan jelenséget neat tapasztaltunk nála, amiből arra le­hetett volna következtetni, Hogy sör tét terveket forgat az agyában. Pontos, lelkiismeretes munkaerő volt, aki nagyon ambicionálta a szakmát és szinte türelmetlen mo­hósággal vetett^, rá magát a tantt­Usmu hogy minél jobban tak<3*fer sithesse magát Előttünk safca nem panaszkodott, nem tudjuk, hogy ma okozhatta ezt a súlyos lelki válsá­got. Bizonyos azonban, hogy ha fel­gyógyul, mi lábak nélkül is a régi szeretettel fogjuk őt fogadni. Hubert Margit öngyilkosságának tehát nem volt »szerelmi« háttere. Amikor a mentők beszállították a mindvégig eszméletén levő leányt, a hozzáintézett kérdésekre összeszorí­totta a száját és csak nemet in leli A kihallgatását eszközlő retidor­tisztviselő kérdéseire is csak azt vá­laszolta: — Erről nem beszélek, Most nem... Huszonnégy óra telt, el azóta. Kedden délután 3 órakor, a szokott beteglátogatási időben látogattunk, fölkerestük a sebészeti klinika má­sodik emeletén a 12-es kórteremben fekvő Hubert Margitot. A látogatók egész koszorúja veszi körül a kis­lány ágyát: pályatársai, barátnői, a szalon tulajdonosnője és az édes­anyja. A fehér párnákon zilált, csapzott hajjal, bágyadtan fekszik a kislány, aki az öngyilkosság leg­borzalmasabb nemét választotta. Szemeit elevenen jártatja, olykor még halvány kis mosoly is rebben az ajka szögletén. Megkínzott kis teste minden mozdulatán látszik, hogy örül az életnek, örül, hogy a gyors orvosi beavatkozás vissza­hozta a másvilágból. Igaz hogy ret tenetes áron, mert a két lába he­lyett két bekötözött csonk mered ki a dunnák kötött és a gézkötésen át-átszivárog a friss vér pirossága. — Miért tette? — kérdezzük. A kislány ajkán már megint kiül a felelet megtagadása, azonban most váratlanul az anyja szólal meg: — Felelj kislányom, az Isten áld­jon meg, mert az utcában, ahol la­kunk, azt beszélik, hogy én, az anyád kergettelek a halálba! Hubert Margitka megdöbbenten néz az auyjára- Látszik, hogy ször­nyű vád, amit a suttogó pletyka az anyjára akar kenni, meghökkenti és egyszeriben megoldja a nyelvét. — Ez gyalázatosság! — kiáltja. Egy szó sem igaz, mindennek a há­zigazdáék az okai. Folyik, patakzik az ajkáról a szó, nekünk kell figyelmeztetnünk több­ször is, hogy pihenjen, nem tesz jót a sok beszéd de ő folytatja: — El kell mindent mondanom ké­rem, nem hagyhatom, hogy az édes­anyámat, aki felnevelt és ha szigo­rúan nevelt is, de mindig jó volt hozzám, gyanúsítsák. Elmondja, hogy a Kecskeméti-utcai házban, ahol már hét év óta bérelnek egy szobakonyhás pincelakást, a házi­úr fia, aki 38 éves magántisztviselő, Isürün igénybe szokta vonni a kis Mar­git szolgálatait, sőt annyira rendelke­zett a gyermekkel, hogy akárhányszor, ha nem volt megelégedve a gyermek munkájával, leszidta és meg is verte. Legutóbb szombaton azzal hízta meg, hogy az állomáson tudja meg a sza­badkai vonat indulását, ö ki is ment az állomásra, feljegyezte a kivánt me­netreadi adatokat, de mire hazaért, a hazigazdáék ajtaját zárva találta. Minthogy dologi volt a szalonban, be­jött A varosba ás délután,. maikor ha zaraent, a háatgazdáóknál mágiát za ajtói Ulí-fe igy A vonatiadulás ideiét nem jelenthette. Később barátnői jó­tok érte és magukkal invitálták a m®" ziba, ahova anyja engedelmével el 19 ment. Mikor a moziból hazament, ja oszeszidta, mert a hazigazdáék tó" panaszolták, hogy becsapta őket, nem intézte el, amivel megbízták. Édesany­ja dorgálása lehangolta a kisleányt, de ez egyáltalán nem volt még ok arra* hogy halálosan elkeseredjék. Az ön­gyilkosság okát a kővetkezőként)®8 adja elő: — Vasárnap reggel eljött érte® Szabó Eszter nevű barátnőm, aki rt1" felénk lakik, hogy együtt menjünk bf a városba. Éppen fésülködtem, a®1" kor hirtelen berontott a szobánkba * házigazda fia, elkezdett szidni és két­szer areiiliitütt. majd lehozta a lábá­ról a papucsot és azzal ütlegelt, ami§ összeestem. Ez keserített el annyira, hogy elhatároztam, eldobom magamhü az eletet. Már máskor is megvert, min­den ok nélkül, pedig én mindig­sen megtettem mindent, amit mondtak holott nem lettem vtrlna köteles, W' -oha nem kaptam érte semmit. Egf" szer azért támadt rám, mert az utcá8 nem ugy köszöntöttem, hogy >kpze csókolom*. Akkor rám ripakodott, hogy .ha még egyszer megtörténik, össze­töri a csontomat. Hát ezt nem akarta® megvárni, inkább én magam törette® össze a csontjaimat. Ugy sem tudta® volna soká elviselni ezt a zsarnoksá­got, mert nem volt senki, aki meg­védjen, az anyám minden nap kor" hajnaltól dolgozik, munkába jár és " is csak egy beteges, gyönge asszony, mit tehetett volna a nagyhatalmú há­ziúr fiával szemben? Hát ezért, ©e" rem... Kimerülten, pihegve hanyatlik vis*' sza a párnákra. Zokogás rázza és gör' esősen szorongatja az ágya mell®" iit'ö fői tök nőjének a kezét. Karján ver­si iá Fut ások, a homlokán a szeme fele" zúzott seb. a Fapapucs, sarka ütötte, " mutatja az anyja —. amikor a bárt" gazda fia ütlegelte. Szinte hihetetlen, lé mm ősébe iö®f nck tetszik, amit a kisleány öngyil­kossága okául előad. Felkerestük ** eset szemtanúját, a 17 éves Szab0 Esztert, aki mindenben megerősiti * kisleány előadását. — Borzalmasan kikapott a Margit­ka vasárnap reggel a házigazda í'á' tói. Én ott voltam, amikor berontott? szobába és rátámadt Margitkára, a©' éppen szallagot kötött a hajába, 'b*3 kisasszony, hol jártunk legnap dk ki"1' tott rá és ugy arculütötte, hogy rf*" gény Margitka a falnak esett. Ab©9" a pillanatban kapta a másik hatalro** pofont. Margitka egyetlen szót szólt, hangtalanul, némán tűrte az legeket. Ekkor a durva férfi leránt®*' ta a papucsát és azzal verte agyba-F' be barátnőmet. Ezt már nem tudh"" nézni, sirva elfutottam és elmondta8' az édesanyámnak, de nem .tudtunk se' igiteni Margitkán, mert idegen hely®, nincs jogunk beavatkozni az ilyes®^ be. Megjegyzem, Margitka máskor ' panaszkodott, hogy ütötte-verte a ©* zigazda fia. Áa agyba-főbeverést előzően hallottam, amint ezt az em&ey Szabó Erzsébet nevű háztartási al©3 mazottjuk biztatta az udvarról: meg kell verni ezt a tak nyüst kinyúljon*. Ezután történt az a !ert uet, ami miatt Margitka meg a©3 halni. Hubert Margit M éves varrófeáM' akit mindenki szeretett, ezért a©3 ^ léhát eldobni magáiét az életei. t szégyen és az elkeseredés hajtotta m vasúti sinekre, a halál elébe. A h3^, azonban könyörületesebb, mint sok f ketelelkü ember: ellökte magától , UalálrasaáaV teremtést A vizsgálat megállapította, hogy a toroskoesi 10 méterre dobta el fi. elől az Öngyilkost. Az ólcte tehát 8 ^ maradt Hubert Margitkának, a t hát azonban áldozatul követéit® borzalmak éjszakája. Vájjon, fcW&f je vissza kenyérkereseti lehetős®|Ul is megfosztott •varróleány a k^I két lábát? • • Ko?m» u ­iMDaiiTiaüuapörázagiei^

Next

/
Oldalképek
Tartalom