Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-28 / 169. szám

l>BLMAUVAHO«*/Aí­Kedd, 1942. juliqs 28 Senki se adjon hitelt a téli sertésvádásokról ter­jesztett rémhíreknek Budapestf július 27. Egyes köz­ségeken, különösen Pest vármegyé­ben ismeretlen egyének azt a nyug­talanító hírt terjesztik, hegy a té­len már családonként egyetlen ser­tést szabad osak levágni fogyasz­tásra. A közellátási hivatal nyoma­tékosan felhívja a gazdák figyel­^ mét arra, hogy ezek a lelkiismeret lenül terjesztett hirek osak nrra al­kalmasak. hogy az aratási 'munká­latok kellős közepén a közvéle­ményben nyugtalanságot keltsenek. Ezek a hirek amennyiben valótla­nok, annyira kitaláltak és egyesek részéről tudatos rémhírek is, 'A köz­ellátásügyi kormányzat sem ilyen, sem ehhez hasonló rendelkezés ki­adását nem tervezi és a közönség ilyen híreknek ne adjon hitelt. A valótlan hírt terjesztői hazaárulást követnek el és őket illetékes ható ságoknál azonnal fel kell jelenteni. »Szőkék előnyben« Hajszíne adta a rendőrség ke­zére az ujszegedi villabetörőt (A Délmagyarország munkatársá­tól) Különös razzia volt vasárnap délután az újszegedi ligetben. A detektivek igazolásra szólítottak föl minden szőke fiatalembert. Né­hányat közölök, aki nem tudta ma­gát igazolni, vagy gyanúsan visel­kedett, előállítottak a rendőrségen. A hajszín szerinti razziának meg­volt az oka. A rendőrségnek ugyan­is tudomására jutott, hogy az új­szegedi villákat hónapok óta fosz togatja valaki, akit a rendőrség minden ébersége ellenére sem sike­rült elcsípni. Szombaton azután az egyik újszegedi villában a házbe liek tettenérték a villafosztogatót, de annak ezúttal is sikerült kere­ket oldania, mielőtt rendőrt hívhat­tak volna. A károsultak csupán annyit tudtak mondani a rendőrsé­gen, hogy magas, karcsú, szőke fia­talember volt nt illető. A detektivek föltételezték, hogy % betörő alkalmasint gyakorta tar­tózkodhat az újszegedi villák köze­ében. hogy szemmeltartsa, melyik­iől távoznak el a lakók. Ezért ren ieztók a vasárnapi razziát. Fölte­vésük helyesnek bizonyult, mert az előállított szőke fiatalemberek kö­pött volt egy, aki gyanúsan visel­kedett és a hozzáintézett kérdőik­re egyre zavarosabb feleleteket idott. Vallatóra fogták és ekkor ki­derült hogy valóban ö az újszege­di villák hívatlan látogatója. Első kihallgatása alkalmával a betörések egész sorát ismerte be. A szőke be­törőt Kerepes Istvánnak hívják. 26 éves. -állástalan szabósegéd. Kide­rült hogy az UTC-pálya és az új­szegedi Leventeotthon betörése, va­' amint dr. Horpácsi Géza orvos te­meavárikörúti lakásának kifosztása i» az ő lelkiismeretét terheli őri­zetbe vették és tovább folytatják a nyomozást ellene a többi betörési ügyekben. Nagyarányú sikkasztás egyik szegedi tésztagyárban (A Délmagyarország munkatársá­tól) Az egyik szegedi tésztanemű­gyárban nagyobbarányú hiánynak jöttek a uyomára. A gyár vezetősé­ge följelentést tett a rendőrségen. Napok óta könyvszakértők vizsgál­ják a gyár könyveit és eddig 18.000 fengő hiányt állapítottak meg, a jelek és egyéb adatok szerint azon­ban a sikkasztások teljes összege mimleu valószínűség szerint meg fogja haladni a 30.000 pengőt is. A rendőri uyomzás máris ered­ményre vezetett, a nagyarányú sik­kasztás tettesét kinyomozták és be­ismerő vallomása utón őrizetbe vet ték. A rendőrség egyelőre a uyo mozás érdekében nem ad ki részle­tes tájékoztatást. Az olvasó irja Á feledékeny Németh Mária látlak- Megtették a feljelentést a rendőrségen és a személyleírás alapján a detektívek vasárnap éjjel a szegedi nagy állomáson felismer ték a házaspárt, akinél az elsik­kasztott pénzt 10 pengő hijjával meg is találták. Ábrahám Antaluét a rendőrség­ről hétfőn már át is kisérték az ügyészségre, Tóth Mihály és felesé­ge pedig teljes bűnlajstromuk ösz­szeállításáig egyelőre a rendőrségen marad. A rendőrség most felhívás­sal fordul a város közönségéhez is, hogy jelentkezzenek mindazok, akik­nél az utóbbi időben a cukorszélhá­mosok jártak és közöljék a rendőr séggel, hogy milyen összegekkel kd rositltak. Ezek a közlések a bejelen­tőkre semmiféle hátrányos jogkö­vetkezménnyel nem járnak. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! NajJ érdeklődéssel olvastuk a Dél­magyarország szombati számában az országos »szabadtéri hullámc-ról szóló cikket. Nagyon igaza van a cikkíró­nak, attól kell tartani: félő, hogy a szabadtéri játék elnevezést lejáratják ezek az országszerte megrendezésre kerülő »szabadtéric előadások és le­rontják a szegedi játékok hitelét. Ab­ban is igazat adunk a cikkírónak s azt hisszük, velünk együtt minden lo­kálpatrióta szegedi polgár: tenni kel­lene valamit, hogy megvédjük Szeged szabadtéri érdekeit. Hogy erre meny­nyire szükség van. misem mutatja Jobban, mint az az interjú, amely Né­meth Máriával, a világhirü operaéne kesnővel jelent meg a »Nemzeti Uj­ság« vasárnapi számában. Ebből a cikkből megtudjuk, hogy a szegedi Szabadtéri Játékok nagysikerű mü­sordarabjának. az Aidának margitszi­geti előadása mostmár bizonyosra ve­hető. Megtudjuk azonban azt is, hogy ai. Aida ezúttal elsöizben kerül szin­re szabadtéri színpadon! Mécpediff ezt magától Németh Máriától, a sze­gedi szabadtéri Aidát"] tudjuk mesr! A művésznő nvilatkozatának ez a ré­sze igv hangzik: — A Szabad'éri Szinpad vezetősé­ge csakugyan felkért arra — mondja A legújabb szélhámostrükk Németh Mária —, hogy egyik legked vesebb szerepemet, az »Aidá«-t ala­kítsam a Margitszigeten. Az elgondo­lás szerint ugyanis augusztus lü-én kerülne szinre, még pedig ezúttal elő­ször szabadtéri előadás keretében Ver­di remekmüve... Tisztelt Szerkesztő Ur! Nagyon jól tudjuk, hogy Németh Mária, mint min­den nagy művésznő, rendkívül elfog­lalt személyiség és 1939 nyara óta sok uj forró sikert ért már meg. Ezenkívül a gazdálkodás gondjai is lekötik femyskpltai birtokán, még­sem hinnénk azonban, hogy három év­távlatából ne emlékeznék azokra a forrósikerü előadások ra, amikor es­ténkint 5—6000 ember tapsolt neki a szegedi Dóm-téren mint Aidának. De ha mégis csakugyan olyan fe­ledékeny lenne s elfelejtette volna ez! a csekélyke epizódot, ezuttal bátorko­dunk eszébe juttatni, már csak a sze­gedi Szabadtéri Játékok reputációja érdekében is. hogy 1939 nyarán az Aida első szabadtéri <Möadá«a alkal mával ő énekelte a Dóm-terén az etiópiai királylány szerepét Tisztelet­tel néhány szeeedi Németh Mária­rajongó. aki rendkívül neheztel ezért, hogy a művésznő elfeledkezett ró]uk és városukról Nemlétező cukorra szedtek fel előleget (A Délmagyarország munkatársá­tól) A bűncselekmények között egy­re több az olyan, amelynek elköve­tői a háborús gazdasági helyzet okozta nehézségeket igyekeznek fel­használni szélhámosságaik alapjául. Csak a napokban állott bíróság előtt egy kenyérjegyeket árusító, négytagú társaság, most meg a rendőri krónika számol be. hogy aa utóbbi napokbaD újfajta trükkel próbálkoznak a szélhámosok: bol­dognak-boldogtalannak Cukrot kí­nálnak eladásra és a hiszékeny em­berektől előlegeket vesznek fel, az­után meglépnek. Másnap már a másik városrészben folytatják ugyané recept szerint a szélhámos­ságokat A rendőri nyomozóknak nehéz helyzetük volt újfajta szélhá­mosságok kivizsgálásánál, mert csu­pán néhány bizalmas értesülés ada­taira támaszkodhattak. A károsul­tak ugyanis, bár tömegesen vannak, nem mernek följelentést tenni, attól tartanak, hogy őket is megbüntetik árdrágító kísérlet vétségéért. Az élelmes szélhámosok ugyanis 5 pen­gőt kértek a cukor kilójáért és csak a tömeghisztériával lehet magya rázni, hogy akadnak, még pedig tö­megesen megrendelők ilyen horri­bilis ár mellett is, amikor a maxi­mális áron is mindenki akadályta lannl hozzájuthat a megállapított cukormen ny iséghez. A nagy eréllyel megindult nyo­mozás során eddig három szélhá­most sikerült elfogni, akik a város különböző részein gyűjtötték a meg­rendelőket és szedték fel a tíz-húsz­pengős előlegeket. Ábrahám Antai­né 46 éves asszony Somogyitelepen •dolgozott*. Tóth Mihály és neje pedig a belvárosban jártak házról­házra és kínálták eladásra a * finom kristálycukrot«. Egy helyen 100 pen­gőssel fizettek, amiből Tóthné nem tudott visszaadni^ Vállalkozott rá, hogy felváltja a százast, zálogke pen otthagyta a hatalmas táskáját,' amely, mint mondotta: »tele vau Cukorral.* Mikor azután órák múl­va sem jelentkezett az asszony. •> házbeiiek gyanút fogtak és felnyi­tották a táskát amelyben csak ócska ruhanemüekat és sziksót ta 4 bíróság előtt megbocsátott az apa megtévedt fiának (A Dclniagyarország munkatársától) kakusüi Géza Béla lopási ügye egy alkalommal már foglalkoztatta a sze­gedi bíróságot, akkor azonban nem le­hetett ítéletet hozni az ügyében, mert a bünper koronatanuja, aki egyben ká­rosult és feljelentő is volt egyszemély­ben: Kakuszi apja, nem jelent meg a tárgyaláson. Kiderült akkor, hogy el­nézésből nem idézték meg, ezért a bí­róság elnapolta a tárgyalást. Hétfőn tartott ebben az ügyben tár. gyalást dr. Félegyházy Pál egyes­biró. A 38 éves fiatalember beismerte, hogy meglopta az apját, ékszert és ru­haneműt vitt el 200 pengőt meghaladó értékben. Hangoztatta azonban, bogy megbánta tettét, amelyre keresetnél­külisége kényszeritette. Most már van tisztességes keresete, abból tartja fenn magát és igéreet tett rá, hogy többet nem követ el törvénybe ütköző cselek­ményt. A tanuk padján feszengve hallgat­ta a bűnbánó kijelentéseket az öreg Kakuszi, akit, mint feljelentőt megkér­dezett a bíró, hogv fenntartja-e fia el­len a vádat és kivánja-e a megbünte­tését, mert ha nem. ugv a bíróság be­szünteti az eljárást. Pár pillanatig csend ült a tárgyaló­teremre. Az öregember lelkét felka­varta a biró szava. Látszott rajta hogy küzd önmagával: a meglopott ember haragja birkózik az apai érzés­sel. Maga elé nézett, majd a bíróra, mintha onnan, a biró szeméből akarta volna kiolvasni, hogy mi a helyes. :iegbocsásson-e, vagy... — Lecsukjuk a fiát. vagy megbo­csát neki? — kérdezte ismét a biró. A vádlott most egy lépést tett as apja felé. szemét kérőén emelte reá a tekintete tele volt várakozással és reménységgel. Az öreg lassan, vonta­tottan megszólalt: — Énnekem már nagyon sok szo­morúságot okozott ez a fiu — mondta — Nem első eset ez és én mindig meg­bocsátottam .. Elcsuklott az öregember hangja Látszott, azon erőlködik, hogy meg keményítse, de sehogyan se sikerült­Ránézett arra a nagydarab emberre aki... mégiscsak a fia... Elérzéke­nyült. Ezt a lélektani pillanatot használta ki a vádlott Odafordult az apjához és kérő hangon megszólalt: — Csak most az egyszer! Nagyot sóhajtott az öregember és lehorgasztotta a fejét, mintha ő lenn* itt a vádlott. — Hát jól van, még ez egyszer! utoljára! A biró megállapította, hogy a káro­sult nem kívánja a vádlott megbünte­tését. p feljelentését visszavonja. Er­re di Mecsér József ügyész felál­lott 'és niagáninditvánv hiányába" visszavonta a vádat Kakuszi Géz;' Rélét nem Ítélte el a törvény, mert nt apja megbocsátott... V

Next

/
Oldalképek
Tartalom