Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-10 / 80. szám

l)Rl.MAliV AROhsZA <i Péntek. 1«J2 április jó. Délvidékről csempészett kerékpártúmé kai és gépszijakkal követtek el árdrágítást A négy vádlottat 100—100 pengő pénzbüntetésre ité'ték (A Délmagyarország munkatár­sitól) ld, Csorna Lajos 49 éves sze­gedi cipészmester, felesége, id. Csorna Lajosné és fiatalkorú fiuk, valamint Csorba Imre 41 éves sze­gcdi műszerész árdrágító visszaélés liiintette miatt kerültek szerdán a szegedi törvényszék nzsorbíróságá­nak Nóvák-tanácsa elé, amelyben <t. elnökön kivtil dr. Újvári István liírvényszéki bíró és Lukács János műszerészmester mint ülnök foglalt helyet. A Csorna házaspár, valamint fiatulkorú fiuk az ügyészség vád­ira I a szerint 1941. június, júliusában löbbizben átutaztak a felszabadult Délvidék városaiba. Újvidékre. Ma­cyarkanizsára, Zomborba. Adára és ott összevásároltak nagymennyisé­g w kerékpár gumit, gepszijat, juta­zsákot. Az összevásárolt árukat la­kásukon elrejtettek, majd jóval a megszabott áron felül áruba bocsá­tották. A vád szerint a 4. 5, 9 pen­gős hiciklimumit 7. 8. 21. 23 pengőért árusították, a szíjat és a jutazsá­kut is magasabbra tartották a maxi­mális árnál. A bicikligumik egy ré­szét Csorba Imrének adták át, érintkezésben állottak ezenkívül Kövesdi Andor zsihárussal é» FiscH­bein Sándor kisteleki kereskedővel ls, akik ellen ugyancsak vádiratot ;ul(jtt ki az ügyészség, akik azon­ban a csütörtöki tárgyaláson nem jelentek meg. Kihallgatásuk alkalmával a vád­lott ak részben beismerték a terhük­re rótt bűncselekmény elkövetését. Kimondották, hogy a Délvidékről hozott árukba 2(/00 peugö készpénzt és némi kölcsönt, amit délvidéki ro­konaiktól kaplak, fektetlek be. Az áruk nagyrészét n fiatalkorú vád­lott hozta át Szegedre, azzal a szán­dékkal. hogy apján segítsen, mivel abban sz időben id. Csornának nem volt elegendő keresete. Szakértő kihallgatása után a vadat képviselő dr. Szarvas János -/«égi alelnök vádbeszédében '•ámntatntt. hogy u vádlottakat nye ••s/.kedési szándék vezette az ár­drágítás elkövetésénél, emiatt kér­•e szigorú megbüntetésüket. A védő felmentést, kért. mivel szerinte nem bizonyult be a nyerészkedési szán­dék. Rámutatott azonkívül, bogv a behozott kerékpárgumi külföldi áru volt, aminek Magyarországon nem volt megszabva az ára, tehát luxus­cikknek tekintendő, a jutazsák pe­dig szabadforgalom tárgyát, képezi. A törvényszék bűnösnek mon­dotta ki a vádlottakat, árdrágító lisszaélés vétségében és az enyhítő körülmények figyelembevételével 100—100 pengő pénzbüntetésre ítélte 'iket. Elrendelte a törvényszék a <n •.maradt bicikligumik és szíjak elkobzását, a jutazsákokat viszont viadni rendelte a vádlottaknak. Az ítéletben úgy a vádlottak, mint lie-vész megnyugodott A rendőrség elfogta a nyilas mázoló társaságot A polgármester indítványára megindul ellenük a büntető eljárás I (A Délmagyarország munka tár- | sától) A csütörtökre virradó éjsza- | káu ismét működtek Szegeden a há zak falára kátrányfestékkel nyilas jelszavakat és jelvényeket, mázoló társaság tagjai. Amint ismeretes, a tavaly több ízben előforduló hason­ló cselekmények nagy felháboro­dást váltottak ki a városban és a háztulajdonosok panaszt is tettek illetékes hatóság előtt házaik falá­nak elcsúfítása miatt. Az ügyet an­i akidejón a város közigazgatási bi­zottságában is szóvátették és akkor a rendőrkapitányság vezetője meg­ígérte. hogy a legszigorúbban fog "1 járni a kátráuyos mázolok kai szemben. Ezen az ülésen felsz.ólalt a polgármester is, aki sziutén meg­bélyegezte a házfalakat és járdákat esúfílő. hosszú időn át lemoshatut­lan felírásokat és azok elkövetőit. Éppen ezért most, hogy a mázo­lások ismét előfordultak, a rendőr­ség fokozott igyekezettel fogott hoz­zá a tettesek kézrekerítéséhez. Az igyekezetet siker koronázta, mert a délelőtt folyamán o detektíveknek sikerült elfogniok a mázofókat négy fiatalkorú személyében. A gyanúsí­tottakat őrizetbevették. Tekintettel arra, hogy a város tulajdonát ké­pező Oroszlán-utcai bérház, meg a Szent István-tcri víztorony falát is bemázolták nyilas jelvényekkel és ryilas jelszavakkal, a város polgár­mesterének magániridítványára megindítják ellenük a büntető eljá­i ást • Ezzel kapesolatban 'érdekesnek találjuk leközölni a Pesti Újság cí­mű nyilas lap csütörtökön délután Szegedre érkezett számának alábbi .mozgalmi hírét": Szeged. Március 29 én Farkas Jó­z.sef megyevezetőbelyettes testvér pártszemlét tartott a szegedi szervezetben. Megálla­pította. liogy a fegyelem és a hűség töretlen és a szervezési munka lelkesen folyik. • • Ót fcstatnüvés'z kiállítása CicLíly* uabáz&as vzépsiyít UiuUti (A Uclnuigj árui szag munkatársától) Lrdckcs kiailitus vonzza a művésze­tekért még lelkesedni tudó közönséget az oioszlunutcai bérház ai verést cs tr­itckuba. A Szatmári képzőművészek Egyesületének kiállítása vau otl uiég néhány napig, nálunk szinte szokatlan siker mellett. A siker titka talán ab­ban rejt.k. hogy Erdély levegőjét hoz­ták cl a szatmári fcstöinüv,»z<U Sze­gedre a messzi, tiszta levegőjű aegy­vidéki tájak üde szépségéi és vaia­zsos vonzerejét. Olyan ez a kiállítás, ír int egy nyitott ablak, amelyen at Erdély hegy koszorúzta, megejtő tájait szemiellteijuk s amely elölt elvo >u nak Kalotaszeg jellegzetes alakjai, a Szuinosnieutc idillikus pauoiauiaja es a még mindig visznvart délerdélyi tá­jak mélabús szépsége. Öt kiváló erdélyi festőművész coz­la el Szegedre művészetének legérté­kesebb dokumentumait s vele az eidé­lyi barbtzon lelkét, alkotó szellemét. A festőművészek szűkebb palitaja ugyan Szatmar, amely csak a trianoni ileiel árnyékában tartozott szorosan Erdélyhez, azonban valamennyien be. járták a tavolabbt bérces ország leg kiesebb vidékeit és évek hosszú során át ölelkeztek az erdélyi nep Icikévei Az öt festőművész közül a legmar­kánsabb Liltecki Endre, Erdély és keletmagyarország egyik legkiváiówb portréfestője, aki személyesen repre­zentálja a kiállítás mestereit. — Bolondja vagyok a pikiur.unk — mondja lelkes, közvetlen modoré­ban —, miuél inkább öregszem, annál szerelrncscbb vagyok a festőművészei­be... Különösen a portré érdekel. A különböző egyéniségű és külsó meg­jelenésű emberek arcvonásaiban é.ö akarat, szellem, lélek.., Liltecki Endre mint újságíró kezd­te pályafutását, később feslö lelt. Ki­zárólag tájképeket festett éveken a(, azután áttért a figurális témákra és most már harmadik művészeti fázisá­nál tart. a portréfeslésnél Arcképei valóban művészi alkoláuok, csupa lé­lek és élet minden ecselvoiiásu é« öiöm nézni, ahogyan a hus és ver, a lüktető eleven élet kisarjad vioő M ecselie alól Dc rendkívül érdekesek lajkrpc. és Lgurális rajzai is. El tének egv-egy korszakát jelentik ezek a képek, így nyilatkozik rólukf — A naplómat irtani bem:dk . . Itt ián közöttük, rajtuk az ogé-z eletem... Littccki Endre eddigi pályafutása -ok elismerést és sikerl hozóit már íz érdekes művészembernek A magkor állam 1932-ben vásárolta meg egyik munkáját, a román állam gyűjtemé­nyében három müve is szerepel — ma. gyar festő volt. kisebbségi piktor Er­délyben; a debreceni, marosvásár­helyi. bánéti muzeumokban, a kolozs- I vári etnográfiai múzeumban, az aradi kultúrpalotában s számos bel- és kül­földi magángyűjteményben, valamint Nftyv várad. Szatmár. Temesvár és Fel­sőbánya városok képtárában meg le­hel találni műalkotásait. Hasonlóan érdekes müvészegvéui­ség a felesége: L 111 c e k i n é K. Ilon­ka, akinek genre-müvészete elgondol­koztató és rendkívül markáns Festék helyett «zines fonalat használ képei­hez, mégsem asszonyi kézimunka ez, hanem egy vívódó, mélységekben járó művészietek gyapjufonállal leirt me­ditációi. színes. kavargó, eleven ál­mai... Tájképei és genre-képei egyen­ként feltűnő konipozicióbcli erősséget domborítanak ki. S ahogyan a szines gyapjufonál színskáláján játszik, az valóban művészi! A vörös színek tomboló öröme ragyog a »l'ir"sk»lapos asszony* képmásán és az ázsiai asz­szonylélpk félénk elnyomóitsága vib­rál a sárgakinionós gésa alakjában. De csodálatosan lilák s szinte illatosak virágzó magnóliái és szimbolikus alak­jaiban is a szinek domborítják ki az értelmet. Benvovszky Islván festőinfi­müvész Kormányzó urunk lovas port­réjával szerepel s még néhány mar­káns tájképpel. Sok szint, elevenséget és finom hangulatot áraszl Sarka­dv Sándor néhány könnved. ragvo­góan derűs akvarell;** Az akvarel'ek puha színfoltját után szinte el sem hisszük, hogv S a e k a d y miire a/. » markáns avasi o'óh figura, am'lv "ge­tett agyasban rcm-ezentálj, ., «zat cá­ri szohrászmüvé^zetet is. G > I á n < a i Pirk János paraszttigurái, figura** rajzai az őstehetség tagadhalatían je­lenségei. Ez a kiállítás _ amely még néhány napon át reggeltől estig nyitva van —, a visszatért Keleímagya rorsz.ip s Erdély lelké' hozta el az alföldi ho mokra. Mindenkinek, aki érdeklődni tud azért, ami szép és szellemi érték, meg kell néznie. (es. n.) MAGYAR NYILVÁNOSSÁG A BON Y VaHOL ujabban egyre ionb izó hangzik el a magyar nyilvános­ság előtt. Ma már nemcsak béke­beli, kipróbált ponyvarol van szo, haltéin már c 11 e n p o n y v ál ó I is, mert cz is megjelent a magyar kö­zönség vigasztalására. Egy vállalko­zás ellenponyvával akar védekezni a hétpróbás kivénhedt ponyva ellen, sőt mi több, egy kiváló tehetségű márkás iró is vállalkozott arra, hogy beálljon az ellenpouyvások .-o­rába, védekezésül a régi ponyva el­len. Ma erről a kérdésről ujahá cikket ir a >Magyar Nemzei« csütörtöki számában Nomád (Lendvai István). Lelkes bangu le­vélben üdvözli Lölkös István mult­heti ponyvaelleni cikkét, majd rá­tér az cllenponyva diadalára. El­mondja, hogy a közelmúltban egy hamisítatlan >népi« származású ta­karítónő a kályhába hajitolt egy könyvet, az autodafét már nem tud­ta az iró megakadályozni. Az egy­szerű asszony kérdésére elmondotta, hogy a máglyahalálra ilclt könyv tartalmát olyan »köpcdelemnck« ta­lálta. amelyet nem vihet haza szc­gényes lakásába, nehogy valabugv elolvassa az ö tisztességesen nevrii iskolás leánya, akiből nem akar >rossz nőt nevelni*. A könyvről ki­derült, liogy 00 fillér az ára és azt a hivatkozott tekintélyes iró irta, az ellenponyva lelkes propugátora. Erre Nomád megszerezte a •Ci­gánylány csókja* cimü füzeit l. • Már- az első harminc oldal bősé­gesen meggyőzött arról — ifja —, hogy a derék takautónö megsemmi­sítő kritikája és fizikailag is meg­semmisítő cselekedete tökéletesen érthető. Ez az írásmű nemcsak er­kölcsileg, hanem irodalmilag ;s szégyenteljes nyomdaiéi mék — u ja cikkében Nomád —, aki — akai­mit mondanak is az egykori .bal­oldali* destrukció mai szellemi o'ö­kösei, miközben persze folyton er­kölcsi szólamokat hangoztatnak — rendszerint együtt jár*. Nomád ez­után a következőket írja: •Tekintettel arra. hogy a mi új­ságpapírunk cppugy nem tűr cl usár« mit, mint ama >népi« és egyáltalán nem »romlot középosztálybeli* dol­gos anyáé, nem szolgálhatok részletes idézéssel. Elég, ha összefoglalóan elmondom azt, a iut satjóper esetén bőségesen bizonyít­hatok: ennek a hatvannégy nyomta­tott oldalnak túlnyomó rcszc * sátoroscigányok ismert szekszuális promiskuita­s á n a k. egy fiatal cigány­lány válogatatlan szeret­kezéseinek a rég megbu­kott vetizrnus vaskossá­gaval való papirraturká­I á s a, megspékelve olyan kitétel"k­kcl, amelyeket nem lehet egyébnek minősíteni, mint egyoldalú társadal­mi izgatásnak — a szegény szánan­dó, mindenünnen csak üldözött, pe­dig dolgozni vágyó, de hát még » zsueori parasztok állal is üldözött s így kénytelen-kelletlen rablást a szoruló sátoroscigánvoknak*. Varoa Mihály kmderklkfttil*, kötéláru­0ir é* Bccfaan^kaihálógyár StSAEO, Aradi atca 4. n.

Next

/
Oldalképek
Tartalom