Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

Húsvéti népszokásaim Irta: Márai Sándor 'Azoknak" a tanulmányoknak a mintájára, melyek húsvét alkalmából hírt adnak spanyol, mexikói ís palóc népszokásokról — a lapok mellékleteinek kedvenc csemegéi ízek —, megkísérlem cn is följegyezni husvéij népszokásaimat. Annál is inkább, mert meggyőződésem, bogy az egyes ember is van olyan exotikus, mint egy nép. Az ón húsvéti népszokásaim például amennyire visszaemlékezem kisgyerekkoromra, nyilt és szemérmetlen rablóhad járatra emlékeztettek. Húsvét hétfőjén édesanyám szépen felöltöztetett sötétkék ruhámba, patyolatfehérre mosott piSénykendőt kötött nyakamba, magamhoz vettem a locsólflaskát, meyet előző este sajátkezüleg preparáltam — egy terpentines üvegről levakartam a vignettát, apáin kölnivizéből s anvám parfümjéből néhány cseppet öntöttem az üveg aljára, az igy nyert esszenciát szii.ültig hígítottam vízzel s a teljes folyadékkal telitelt flaska nyílását aztán rongyadarabbal kötöttem be — s útnak eredtem. A sarkon várt Murci. Spanyol eredetű ezredes fia volt, ar. apja pausáleban verte cl minden bélen, csütörtök este a nadrágszíjjal, akár volt rá oka, akár nem. Murcit is szépen felöltöztették kedves szülei sötétkékbe s ő flaska helyett zsebóraszeríi locsolót szorongatott nadrágzsebében — ezt a rovátkás, ujjnyomásra bekisülve, felkolnizva s nedvesre locsolva selypít kezeli s a háziasszony mosollyal lépett a zsurasztalhoz, ahol az ajándéklojások és nyuszik sornkeztak. Nem sokat beszeltünk. Köszöntünk, villámgyorsan locsoltu k ahol íelielett, toptunk a kocsisnak szivart, megittuk a csá szaikörtét s mint egy inkasszáns, mint egy gázgyári számla kihordó, már loholtunk is odébb. Néhol a konyhában, a vízcsapnál ulánalöiIöltük a locsolóvizet. Nem kerülték e! ismeretségi körünk alacsonyabb társadalmi rétegeit sem. Családunk susztereit éppen ugv fölkerestük, mint a polgármestert, vagy főispánt. Ahol Ígérkezett valami, azt villámgyorsan letaroltuk, lihegve és fáradtan dolgoztunk, lépcsőn fel, lakásba be, a magányos öreg hölgyeket éppen ugv meglocsoltuk, mint leányos házakban a kisasszonyokat — s lenn a csukott konflis párnáin gyűlt a zsákmány, míg déi lelő, kimerülten és émelyegve a sok császárkörlélől, végre kikötöttünk odahaza. Micsoda zsákmánv volt ez! ötven-hatvan finom, vörös, halványkék, rezedazöld. selyembe burkol!, kézifesléssel ékített/ óriási busvéli tojás, tele a legnemesebb bonbo nokkal, drazséval és a szerényebb szaloncukorral! Volt köztük egy, mely a körforgás során minden évben visszatért: egy panorámalo * jás, melynek egyik végében kis 4 ioúefr gyes sugárban locsoló ál-zsebórát 'üvegablakon át lehetett betekinteni minden drogériában árulták akko- a tojás belsejébe, ahol árkádjai táriban s Murei bizonygatta, bogy sokkal praktikusabb, mint a flaska. Egyrészt, ha kis szerencsével járt az ember s megfelelő helyzetben érte az áldozatot, a fülbespriccclt hegyes sugárral éles fájdalmat lehetett okozni, másrészt vízzel is lehetett tölteni, ami sokkal olssóbb. Murci tehát elkérte locsolóvízre otthon a pénzt, meg is tartotta. ellenben vizzel locsolt, llven fejlett kommerciális érzéke volt Murcinak. Bevallom, akkoriban még nekem is. Az öntözködés gyors, átfogó és sikeres lebonyolításához például csukott konflist' béreltünk, mert kiszámítottuk, hogv igy jutányosabb. A konflis segítségéve] le tudunk aratni egy délelőtt, reggel kilenctől dél egy óráig, harminc, ha iól ment, negyven kassai családot. A kocsisnak", aki évközben családjainkat amúgy is fuvarozta s nekünk kivételes árat számitott, egy forintot fizettünk a délelőttre s ahol lehetett. loptunk neki szivart. Kilenc óra felé már elhelyezkedtünk a csukoll kocsiban, és utrakeltiink. Pontos tervrajzunk" volt, sokéves gyakorlatunk, mélyreható terepismerteink. Percre dolgoztunk, udvariaskodás és nyájasság nélkül, gépiesen és komoran. A külső *glaszin* kezdtük el — csak tudnám, miért nevezték glaszi-nak? — s szűkülő körökben haladtunk" a Belváros felé. Egy-egv állomáshelyre legföljebb három-négy perc jutott a kimért időből. Kitanultuk, hogy a legrosszabb üzlet, ha egyszerre állítunk be valahová, — ilyenkor csak egv selyem-, vagv bársonvtojást adtak egyikünknek s a mániát egyszerűen megkínálták süteménnyel. Ezért, amig az egyik fentjárt és inkasszált valahol, a másik aztán percek múlva, ártn'lan arccal követte. Odafenn nem sokat teketóriáztunk: a vidéki szniónokhan a megterített asztalon édes vanília- és császárkörtelikőr csillogott metszett üvegekben, gőmhölvíi porcellántálakon diós- és n-ákoskalács dagadt halomra, a szobában úszott az ellocsolt pacsuli-viz édeskés szaga, a házigazda dörmögő leereszkedéssel vereget le tneg vállunkat, a házikisasszony ;al pillantott meg a szemlélő, plasztikus figurákkal, pásztorral és juhokkal! Két cukrász volt a városban. Megav és Kisvárv. Másnap Murci elvitte a drága és nemes tojásokat Kisvárvhnz és átalányban eladta. A pénzt feleztük De Kisvárv jövőre eladta ugyanazokat a tojásokat a kassai családoknak s igy keringett a néhányszáz tojás évtizedeken ál kezeink között. Személyesen ismertük valamennyit Locsolnak-e még 3 fiuk vidéki városokban húsvétkor s divat e a Húsvéti ajándék? Divat-e még az a szellemes locsolóeszköz, melv kahátgomblyukha dugott művirágból permetezett a gvanutlan hölgv arcába rózsaillatú!? A mi volt a sok. bonvohi't és együgyű húsvéti népszokás értelme? Ma már hála analitikus barátaimnak, tudom: anyui a termékenység, szapora«ág szimbóluma. a toiás hasonlóan s hogv a fiuk megöntözik a leányokat, az is ősrégi tavasz? szimbólum. De mit segit a sok tudás? Határozottén változtak az utolsó, években nénsznkásaim. ' rzzóldmpakereskedjje visszaváltfa fadat* ICu&za Maüayt Irta : Sz. Sztgethy Vtlmos Szegedi halászig m Hantolt harcsa Turös csusza WBHHHHHHm és már kellemes ünnepe van. Mindezt a legjobb minőségben kapja ilolászcsarű^bap RudoiHér 9. Ez a história niég akkor történ;., mikor inzurrekciobau jart a magyar és igen szívesen játszotta meg olt ma. gát. Teszem azt, bodor Kusza Marionnak is iiadbavonulási kedve támadt, mert nagy volt benne minden időkben a virtus, sőt másokénál is nagyobb, túszon újdonsült menyecskét hagyott itthon, kitéve annak a veszedelemnek, bogy a báborus dolgok idáig is elcuzóduak. llaboru központjában peoig meginognak a legerősebb tölgyek is, hogyne inogna meg a gyenge nádszál, a fiatal asszony! Elég azonban abból annyi, bogy az íezurgeiisek már rég hazakerültek, mesélve szajat eltátó virtuskodásokat, csak Eouor Kusza Mártonnak nem volt nyoma, már értem abban a tekintetben, bogy nem jelentkezett. Nagy baj az ilyesmi a hitvesre, de még mekkora gondok kerekednek, ha bizonytalanságban kell lenni, hogy él-e meg, vagy meghalt? Jött egyszer egy szekeres Komáromból és olyanfciet mesélt, hogy l odor uram szivét átdöfte egy begyes kard, ö olyanok'.ot hallotta, akik figyelemmel kisérték a mahomet nagy ember minden lépését. A szekeres ÍZ: a iováltás között fennmaradó időben újságolta a delizsáncnak, mint a századeleji közvéleménynek, de eij-alolt a hir az asszony füíéhe is. Kezdte az asszony azon, hogy félgyászba öltözött — mégis illetlenség iett volna a talpig fekete s innen® töt kezdve gyakori látogatója lelt a hatóságoknak. — Adjanak értesítést az. uramról, mi van vele? Nemes Szeged városa megindítót' az eljárást cs szálllak az írások ólon; szárnyakon, igen nagy utakat téve un g és még nagyobbakat pihenve ott is ahol megfordultak. Az eredmény azot. ban bizonytalannak mutatkozott, mer egy levél azt mondta, hogy ba életbci maradt volna, mór rég híradással lenne, a másik valami meszes gödörről beszélt, amelyben tömeges hősök alu -zszák mélységes álmukat, de hogy k'k légyenek a benne levők, azt voltaképpen nem lehessen tudni. Nehéz az ilyesmikből kiokoskodni és Fodor Kusza Mártonné már megint Szilber János főbíróhoz zarándokolt — Egész bizonyosságra áhítozom. Az elhagyottak és az árvák dolgává figyelő küldöttség több rendbeli parancsnokiatokat is adott a. kutatás dolgában, Fodorné mégis kezdte magá' valóságos özvegynek érezni, immár a ruházatában is setétebb szineket alkalmazott, járta a templomokat és sokat gyónt. Mondom, ekkortájt kezdődött az t nagv históriája, ami sulvos gondkén' nehezedett a magisztrátus váltaira, sőt hívtak volna pecséttel több tanukat Is Dlanovszky József főkapitány elébe. Az volt a panasz, hogy a bizonytalan özvegv fura életet él, amiből lélekve szedelmek származhatnak, sőt határozottan származnak is, mivelhogy a város több tisztes polgárai állandóan (itt kóvályognak a háza körül. •Az asszonynépnek elébb számosabb ebetekben motskolták Márton hitvesét, utóbb a Tanácshoz esedeztek. Igv került « menyecske vizsgálat slá, ám-