Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

I II DÉÍ. M AGY A R0R5Z AG Vasárnap. 1942 április 5. iii.r bizonyosságot a rosszakarat sem tudott róla mondani. Huszonhárom esztendeje, rózsapiros orcája, rizskásafehér foga és szörnyen picí füle-szája volt az egyedüli ok, ami Felsővárosnak másokkal szemben tulszigoru erkölcsű asszony népet ellene ingerelte, elrepültével ama esztendőknek, amelyekben ők is ilyen szépek voltak, vagy legalább is lehetek volna. Fodor Kusza Mártonná ezekben áz időkben megint félgyászt viselt, biztosabbnak tetsző híradása révén egy félkegyelmű rabviselt embernek, akit a komáromi várból engedtek haza. — Gyerek és bolond mondja meg az igazat, vigasztalgatta magát Zsuzsánna asszony, ámbár nagy zavarba jött, hogy melyik kategóriába sorozza esküdt ellenségeit, az idült és fogatlan asszonyokat, akik bolondnak eíég bolondok, a szavak mégis merő rágalom. A tanácsban megállapodott korú emberek üllek, amint az illik és nagy élettapasztalatokkal pótolták a paragrafusok hiányait. — Mi a panasz Fodor Kusza Mártonná ellen? ötölt-batolt a sok vádló, mig az egyik nagy és gyakori szájtörülgc-lé-ek után kirukkolt vele. — Éjszaka idején nyitva tartja az íblakjait. — Hát aztán? — Ennyi az egész. Nagy Ferenc tanácsbéli, aki külöi.ös gonddal őrködött a város felelt, közbeszólt. — Engedelmet. A kapuja alkonytól t'ügvást zárva vagyon. Én ugy értesül, lem. Folytatták a panaszló kihallgatását, — Tud-e arról, hogy bárki bement azon a nyitott ablakon? —• Nem tudok. Szilber János főbiró ingerülten ripakodott a vén asszonyra. — Ha csak ennyi az egész, el lehet takarodni. Kinek mi köze bozz.á? De amaz tartogatott még valamit a begyében. — Ennyi is. meg még hozzá egy kicsi. A bizonytalan özvegy iigön hijányosan öltözködik, de fenédzik, mit beszélek öltözködésről, mikor aludni tér. Hál ebből támad a lélekveszedelem mert akkor szoktak az ablaka körül ólálkodni a férfiemberek. Fodor Kusza Mártonnéból ekkor már kitört a visszafojtott zokogás. — Istenem, Istenem, mire jutottam! Üe sokat sirtam, de sokat kértem az Istent, hogy bárcsak agyonütnék valahol a Rosszat! — Arra felelj, lányom, amit mondanak — intette a főbiró. — Nemes tanácsbéli urak, áhítozom az igazságot, de mondják meg azt is, hogy vájjon nem vagyok-e ura a házamnak? Én sem keresem más állapotját, ugy alszom, amilyen az időjárás. Most melegek vannak... — Ez igaz, törölgette magáról a verítéket Nagy Ferenc szenátor, kt'rönősen nagy melegek vannak. Hatalmasat fujt, azlán eresztett egyet a nadrágszíjján, mint amely túlságosan kezdte szorítani. — Persze, persze, mormogta a főbíró, aztán benne lévén már az ügyben, amely teljes tisztázást kiván, ha másért nem, hát példaadás okából és a hasonlók elkerülése érdekében — a meg homályos részletek felderítéséhez fogott — Mondja meg a panaszos, tud-e bizonyosat a bizonytalan özvegy ellen? Hitére tesz vallomást, különben önmagának tulajdonítsa az esetleges fcedv ezotlen cselekményeket. — Nem tudok bizonyosat azon az egyen kívül, hogy az uraink késő éjjel jarnak haza. - — Egelett-e mécsest FodoniéJJ — Nem azokolt égetni. — Bizonyos ez? — Többször jáitain magam is arra, Ckt»or &> uramat kerestem. — Fel lehet az éjszakában ismerni az utcán járó- embert? — Ha csak a testi formájáról nem gyanakszunk valakire. _ Ejnye, beste lelke, tört ki a főbiró. hát hogy láthatni akkor az ágyig? Hordja cl kend innen magát, de nagyon sebesen, mielőtt méregbe jönnék A szipirtyó hamar eltűnt, odafenn pedig kihirdették a határozatot, amelynek néhány pontja általánosan is szolgálja a köz üdvét. •Tisztességes ember nem jár késő éjjel az utczán, mert azon idő a pihenésre és az alvásra vagyon szánva, amikor is illendő kinek-kinek otthon tartózkodni.* • Azon nevezett tisztességgel biró ember nem leselkedik bé másoknak, sem elmaradott özvegyek, sem bárminemű teremtések ablakain, valammthögy nem illendő hallgatózni, mert kiki saját szégyenét hallva, itt is saját maga igyekezik megbotránkozni.* • Az alapfalam vádaskodások meggyalázói a becsületnek, tartoznak kétkét font gyertyát az barátok templomának átadni mi is indulatos lelkük megtisztítására égettetik.* Később a becsületbéli Írnokot hivatta a főbiró. — Amice, irja ki á fent hivatkozott férfiakar, asík éjszaka kocsmáénak, majd pecsétet küldünk nekiek. Az Ítéletnek volt még egy pontja, amit a főbiró kissé fojtott hangon olvasott fel. — A becsületében meghurcolt Fodor Kusza Mártonnénak tisztelet adatik, egyebekben pedig ha azon ablakok meg egyszer nyitva tartatnának —mivel sohse lehet tudni, mit láthat az ember — kényszerrel vakoltattatnak be. Igv rendeli nemes királyi szabad Szeged város tanácsa, kijelentve, hogy szigorúan ügyeli parancsa teljesítésére és attól sem tartózkodik, hogy erről meglepetésszerűen bizonyosságot szerezzen. Nagy Ferenc tanácsbéli ur már megint a homloka verítékét törölgette s továbbit könnyített nadrágszijján. Zsuzsanna asszony égő arccal hallgatta a komoly szavakat s az éjszakát megszégyenítő tekintetét a becsületbéli imok lányos vonásaira sugározta, arnig kifáradt a feje s fáradt madárként lehnnyallolt. Halározottan nagy tolt a meleg, lángolt a szelíd ifjú arca is, ebben á pillanatban azonban nem tehetett okosabbát. mint hogy hirtelen ráhajolt az Írásaira. Roza néni, a legrégibb szegedi paprikakofa nyugalomba vonul *.. Emlékezés a 70 ev előtti Szegedről (A Délmagyarország munkatársától) Szeged specialitása: a paprika. Ezzel éppen nem mondunk újságot, csak rezignáltán állapítjuk meg, hogy Szeged másik két jellegzetes cikke: a papucs és a halbicska, lemaradtak már a versenyből. Ha idegen fordul meg Szegeden — s a Délvidékről mostanában sokan jönnek ide — bizonyos, hogy vásárolnak paprikát, bár köztudomásu hogy a szegedi őrölt paprikát már mindenütt meg lehet kapni, Budapesten éppúgy, mint akár Erdélyben, vagy bárhol a Bácskában-Bánálban. De Szegedről mégsem illik paprika nélkül hazatérni... A mult hetekben felvidéki középiskolás tanárok 100 tagu kiránduióesoportja járt látogatóban Szegeden. A vendégek elutazásuk előtt elözönlötték a Széchenyi-téri paprikapiacot és mindegyikük félkilós-kilós paprikacsomagot vásárolt: — A C-vitamin városából nem mehetünk haza paprika nélkül — mondották a tanárok. A nagyállomás előtt cifra paprikabódé áll. Ennek oldalán pirosbetüs feltűnő felírás figyelmezteti a feledékeny elutazó vendéget: • Haza ne menjen szegedi paprika nélkül!* Igaz viszont, hogy máshol a városban meg a papucsnak próbálnak rcklámoi csinálni: • Papucs alá kciiil otthon, ha szegedi papucs nélkül megy haza!* A paprika azonban olcsóbb ajándék és szivesebben vásárolják ma már az idegenek, 65 év a piacon Azelőtt, ha idegen jött Szegedre, el nem mulasztotta volna meglátogatni a Széchenyi-téri paprikapiacot. A szegedi őrölt paprika múltjával egyidős ez a városház melletti paprikapiac. liét évvel ezelőtt a monopóliumot megelőzően még színdúsabb volt ez a piac, embernagyságu píros zsákokban árulták itt a paprikát és a kofaasszonyságok körül ugy sorakoztak a paprikás zsákok, mini a gárdisták. A monopólium eltüntette a piacról a paprikás zsákokat, csakis kimért és plombázott zacskókban szabad árusítani a szegedi specialitást. Most csendben különös jubileum megünneplésére készülnek a szegedi puprikapiacon. Itt árul Hajdú Balázsné, aki az idén augusztusban íöiti be a 82-ik életévét. De nem ez a szü ietésnap ad okot a jubilálásra. hanem az a kivételes körülmény, hogy Hajdú Balázsné megszakítás nélkül egyfolytában már 65 esztendeje árul a S/échenyi-téri paprikapiacon. Hires-neves asszony H a j d u Balázsné, vagy ahogy jobban ismerik, a líoza néni, meri leánynevén Csányi Rotálnak hívják. A külföldön is jól ismerik, még Amerikában is. Veié történt meg az alábbi eset, amely Hajdú néni népszerűsége melleit, a magyar posta pontosságát is dicséri. Pár évvel ezelőtt volt ez. A tengerentúlról Clevelandból küldték egy levelet Magyarországra, Csak ennyi volt rajta mindössze a cimzés. ákom-bákom betűkkel: Roza néninek, Paprikapiac, Maaryarország. A magyar posia világhíres pönlosságáról és megbízhatóságáról. A hiányos adresszálásu levél Budapestre került, a föpostára. ftt ugv okoskodtak. hogy paprikakofa csak Szegeden és Kalocsán lehel ez a két he:v a paprika igazi hazája. Először Szegedre irányították Pestről a levelet és itt már könnvü vol! megtalálni Roza néi it. hisz az egész város ismeri. A levélben egy Szegeden járt amerikás magyar rendelt pár kiló paprikát. — Tizcnhaicbzteadtís alig ájultain, amikor már áiásítottam a szegedi paprikát — mondja nekünk Hajdu Balázsné a piacon. Regen még nem nl volt a papiikapiac, hanem pár métcfrél arrébb, amolt, ihol most a Népbunk-palola áll. iizeunyolcan vo, tunk egysorban és ugy virítottak a piros paprikás zsákok, hogy ölöm volt nézni. Az volt ám a birus papi,kás piac... — Persze, még hire-hamva sem volt az emeletes épületeknek ezen a karnyéken. A városháza sím volt még meg, a bérház sem. A városháza helyén nagy domb állott és libák legetesztek a környéken. A Széchenyi tér házai helyen is pusztaság volt, a mostani Mars-tér ugyszóiváu már városszélnek számított. Én már akkor ott árultam a szegedi paprikát és hatvan. egynéhány esztendeje bizony íet!g*0 get eladtam, — Erre a helyre Lázár polgármester ur tett bennünket, 6 is vásártól* Volt, meg a Somogyi polgármester ui is itt vásárolt nálam. Ha magas vendégek jöttek Szegedre, a Lázár polgármester végigvezette őket a puprikapiacon és eldicsekedett velünk. —- Sokszor le is lesietlek már engem, a Dinnyés festőművész ur járt sokát ide a piacra tanulmányozni. Meg is mutatta a kész képet akárcsak életben, ugy néztem ki rajta. Hajdú Balázsné szomszédja, a 60 éves Dobó lstvánné; Roza néni mar régebben árul a paprikapiacon, mrit ahány esztendős a szomszédja. Van egy menye is Hajdu néninek, ö az ifjúbb Hajdú Balázsné és éve árúi a piacon. — Bizony már nagyon érzem a Si esztendőt — beszéli tovább Buza né* ni. Az elmúlt sok-sok évtizedben sohasem voltam beteg, de az idén etíga.it is kerülget a betegség. Hát majd egyszer leüt a lábamról. De akkor megmarad a >llajdu. Balázsné* cégtábla a paprikapiacon, a menyem veszi majd át >az üzlelet*. Vevő jön a piacra, Roza néDi sátrához. Egy kiló paprikái kér, csemegét. — Látni szeretném áz árut — mondja, amikor zacskózottan megkapja at paprikát. Roza néni panaszkodik: — Igy akarja mindenki, nehezen szoknak abba, hogy nem láthatják az árút. De mi nem tehetünk róla. Hozzám visszajönnek a vevők még a messzi vidékről is, mert soha nem csaptam be senkit. Azelőtt akárhány, szor kaptam leveleket, hogy küldjek paprikát és előre küldték az árát. A 65 esztendő alatt nagyot fordult a világ. Megfogyatkozott a piaci paprikaárusok száma is. Évről-évre mind kevesebben árulnak már a piacon, rtiosl 9 a számuk. Roza n^ni nyugalomba megy _ Minden évben eltűnik egy-kettő közülünk _ uiescli Roza néni. Abbahagyják a piacozást. Elég a 30— Ki esztendő ebből. Itt fagyoskodni a téii hidegben, esőben ázni, kánikulába* pedig izzadni. Nehéz mesterség ez bizony! Meg azután alig van már hasanunk rajta. Azelőtt a ,jó világban, rcgesrégen, 50 krajcárért adtunk egy kiló paprikát, a legfinomabb Fajtát és mi is megkerestük mellette a magunkét. Most meg éppetihogy a megélhetésre vékonyan elég, amit keresünk. Ott van a sátorban a menye is Roza néninek az ifjú Hajdu Balázsné. Reá vár a feladat, hogy a Hajdu név varázsát fenntartsa a piacon. Segíteni szoktdm itt a piacon anyámnak — mondja a fiatalabb HaJduné. Igaz. hogy olyan fürge, hogy nem kel! neki a segítség. Meg azután a régi vevők csak öt keresik. A télen betegeskedett és rá tudtuk venni, hogy otthon maradjon pár napig. Én voltam künn helyette a piacon, de a vevők Roza nénit kerestek. Azt mondták. majd visszajönnek, ha ö itt lesz* Most újból Roza néni veszi ál at szót: — Ugy érzem, elég volt már a piácozásból. Nyugalomba megyek, a pác évet, amíg meg élek, nyugodtan szeretném leélni. Alsóvároson, a Dobóutcában van egy kis házunk, ott még| elvergődünk, próbálják a paprikával a fiatalabbak... Le akarnók fotografálnl a legrégibb szegedi, vagy akár azt is mondhatnánk: a legrégibb magyar paprikakofát. Roza néni azonban tiltakozik: ellene: — Ne csináljunak rólam fénykepét* Egyszer valaki csinált, azlán Berti sikerült. Minek is az, nem vagyok én olyan nagy személyiség.., Valójában nem 'olyan nagy dolog az egész: csak 65 esztendőn ál árulta, kínálgatta a zamatos szegedi paprikát..- í—I c3w