Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-18 / 63. szám

Mit láttam a Szovjetunióban? (A m. kir. honvéd haditudósitószi­i«d közlése.) Ez a cirn véletlenül adó­dott Aminthogy véletlenül adódott al­kalom arra is, hogy ez a tudósi tás megszülessen. Egyik hadnagy-bajtársam futár, ként megy haza s rövidesen vissza is tér majd. Otthon sem laknak, messze tőlünk s igy mostani utja igazán a legbiztosabb s leggyorsabb alkalom az üzenetre és a hazulról való válasz elbozatalára. Kikisérem az állomásra. A pályaudvar egyes épületeinek rom­jain természetesen még meglátszik, l:ogy háború van, de javarészük már kijavítva ismét használatban áll. Sürgés-forgás a pályaudvaron, akár. esak nálunk odahaza a Keleti-, vagy Nyugati-pályaudvarokon. Szembeszökő különbség mégis, hogy itt az utazó­közönség óriási zöme katona. Ennek is a többsége: német, de jócskán látni magyar egyenruhát is és hallani ma­gyar szót is. Az egyik ajtón most kisebb szállít­mány csapata fordul ki. Az itteni ma. gvar tábori kórház küld haza vagy harminc beteget és sebesültet. Egylöl­egyig olyanok, akiknek még valami­lyen utókezelésre van szükségük s mint halljuk, legtöbbjüket gyógyfür­dőkbe utalják. A sebesültek vidáman bicegnek mankóikon vagy botjaikon, van olyan, aki a kocsira kapaszkodás közben felkötött kezébe veszi a pipát s boldogan látja, hogy erre már alkal­mas a karja. Ma egész nap mínusz bárom fok körül járt a hőmérő s eddig a legme­legebb nap volt az idei évben. Min­denki láthatóan élvezi ezt az állapo­tot s a kis magyar csapat is igyekszik kihasználni a kellemes levegőt, a ret­tenetes fagyok ukrán viskókba kény­szerítő hatása és a zárt kórház levegő, je után. Beszédbe elegyedünk velük. Persze mindegyik ötül, hogy néhány nap mut­va ismét láthatja hozzátartozóik — Hát az bizonyos — mondom — hogy lesz mit mesélni! Ugyan mit mondanak el majd odahaza? Az emberek bólogatnak, mosofyog­uak s egymásután huzakodnak elö az­zal, amit ők a »szovjet paradicsom­ban* a legjellemzőbbnek, vagy legszo­morubbnak láttak.' Egy kerékpáros tizedes ezt mond. ja: — Bizonyos, hogy odahaza is látott az ember szegénységet, különösen a cigányosoron. De olyan rongyos em­bereket, meg ekkora nyomort, arnil itt láttam, soha elképzelni sem tudtunk volna. És még ezeket a szerencsétlen embereket ámították az elvtársaik av­val, hogv a legjobb élete és legna­gyobb boldogsága szovjetországban van a polgároknak. De a legszomo­rúbb gz. bogy amikor mi mondottuk et nékik kézzel-iábbal. meg tolmácsok utján a mi otthoni életünket, kereseti tehetőségeinket, gyerekeink és csalá­dunk mindennapos életét, akkor ezek :sak hitetlenkedve néztek ránk s az' aiondogatták: >Az nem lehet! Es ni­letetlen!* Tulajdonképpen csak a ná­lunk levő fényképek, meg a tábori mozgószinházunk képei után ébredtek rá, hogy nálunk csakugyan még a leg­szegényebb ember is igazán gazdag is boldog hozzájuk képest. Fiatal, sápadt, lőttkaru, tüzérosz­tálybeli honvédhez fordulunk most az­zal a kérdéssel, mi tette rá a legdöb­benetesebb hatást? — Egy istállónak berendezett tem­plom — mondja bólogatva. — Én re­lormátus vagyok, nálunk nincsenek is szentképek, ez meg görögkeleti tem­plom volt s valamikor tele lehetett képpel. Előbb csak meghökkentem azon a szeméter:, piszkon, bűzön, ami eb­ben a régi templomban volt s azután megláttam az egyik sarokba lökve egy Krisztusképet, amelyet összcrnocskol­tak a bolsik. Akkor valami olyan el­keseredett harag és gyűlölet támadt sennem. ezek ellen az alávaló gazem­berek ellen, amit sohasem tudok elfe­lejteni! A továbbiakban márcsak röviden írom egy üres tábori lapra, hogy mit láttak katonáink Szovjetoroszország­ban. Most, hogy e jegyzetekből írom ezt a tudósítást, a következőket olvasom: Egy egészségügyi altiszt: mezítláb járó szovjet orvosokat látott. Egy tani'ó-foglalkozásu karpaszo­mányos: kolduló, kéregető, lerongyoló, dott és kiéhezett tanitót, meg az ugyan­csak tanítónő feleségét Egy miskolckörnyékl vonatkato­nánk; olyan lerongyolt egykori ukrán kisgazdát, aki már annyira tönkre­ment mint kolhosz-munkás, hogy ma­gát, feleségét és három gyermekét már csak néhány felismerhetetlen ronggyal és sásból font gyékénydarabbal tudta ruházni Jegyzeteimből még a következőket tudom kibetűzni: •Megkérdeztük tolmács utján az egyik embertől, vájjon tudják-e azt, hogy ki az Isten? A szerencsétlen em­ber bambán nézett ránk. és ezt mond­ta: — Nem indom, ki volt azelőtt, de nekünk mindig azt hajtogatták, hogy Sztálin elviái» az Isten, az majd egye­síti seregeit és meghódítja a világot. Ez az ember Isten igazi fogalmá­ról és a vallásról semmit a világon nem tudott.* • Egy kaukázusi fogoly mesélte ki­hallgatása során a következőket: A mi ezredünk Olguvkaja-ban éjsza­kázott legutóbb. Reggel továbbmenet volt s néhányan elkésve értek a sora. kozóhoz. összeszedték s nyomban a hirtelen összeállított rögtönitélö kato­nai bíróság elé állították őket, amely a politikai biztos elnöklete alatt fél­perc múlva kimondta ítéletét. Minket közben elindítottak s már csak puska­ropogást hallottunk, de bajtársainkat sose láttuk többé.* Érdemes volna a szovjet háború után hatalmas könyvben kiadni azokat á tapasztalatokat, amelyeket csapa­taink szereztek Szovjetoroszországban. Ha ennek a könyvnek az volna a cí­mű: >Mit láttam a Szovjetunióban?* s minden ottjárt katonánk csak egy mon­datban mondaná el a reá legmegrá­zóbb hatást tevő élményét — akkor kapnánk csak igazi tükröt arról, mi volt az őrülteknek és gonosztevőknek ez a közös erővel megteremtett biro­dalma. Pártközi értekez et Budapest, március 17. Ma délben 12 órakor a képviselőház egyik bizottsá­gi termében Tasnádi Nagv András házelnök elnökletével pártközi konfe. rencia ült össze. A konferencián az egyes parlamenti pártok képviselői megbeszélték, hogy a képviselőház csü­törtöki ülésén Iíállay Miklós minisz­terelnök bemutatkozása után milyen rend szerint szólalnak fel az egyes pártok szónokai. A pártközi konferen­cia egy óra előtt néhány perccel ért véget. Egyébként ma délben ülést tartolt a mentelmi bizottság is. Számos ügyet tárgyaltak s a jelentést legközelebb terjesztik a Ház elé. Mélyen szomorodott szív­vel tudatjuk, hogy drága jó Édesanyánk. özv. Síern Adolfné Szül. SACHS 1IERMIN életének 69. evében, hossza szenvedos után elhunyt. Temetése f. hó 18-án dél­után fél 4 órakor lesz a cin­tereuiböl. Kiilönvillamos dél­után 3 órakor a Dugonics­térről indul. A GYÁSZOLÓ CSALAD. /L 7.7.7 múlva április 9-én kezdődik az osztály sorsjáték L_ húzása •t Sorsjegyek a Pető Bankitólban Vitéz Horthy István kormányzóhelyettes nyilcsfkozik a német rádiónak Budapest, március 17. A Buda­pesti Értesítő jelenti; A német birodalmi rádió fellé résére vitéz Horthy István kor mányzóhelyettes úr őfőméltósága nyilatkozatot adott a német rádió állomásoknak. A rádió Sándor-utcai székháza karinában vitéz Ndray Antal. a. MTI és a rádió elnöke fogadta a kormányzóhelyettest, a st.üdió elő­csarnokában pedig dr. Kuzmich Gábor posta vezérigazgató és Frí pyessy János dr., a rádió ügyveze­tő igazgatója. A kormányzóhelyet­tes megérkezése után mikrofon előtt nyilatkozott a német rádió kiküldött tudósítójának és a német rádió külföldi osztálya igazgatójá­nak a kérdéseire. A nyilatkozat:! a német rádió képviselői lemezre rögzítve magukkal viszik és Ma­gyarországról szóló nagy rádió­riportsorozat keretében közvetítik majd a birodalmi német rádióállo­másokon. Ugyanekkor Kállaji Miklós mi­niszterelnök is nyilatkozott a némi rádió számára. (MTD A Uaíak Uattasa A wdiÁ keddi QctvUdti Svédeden (A Délioagyarország munkatársától) A magyar rádió egy felvevő különít­ménye kedden huszonnégy óráig Sze­geden dolgozott és mint legutóbb már jeleztük, elkészítette azokat a helyszí­ni riportokat, amelyeket a rádió a kö­zeljövőben közvetíteni fog. A helyszí­ni riportot Budinszky Sándor, a rádió ismert riportere vezette, a technikai munkákat Tomcsányi Béla rádiómér­nök irányította. A rádió Szegedre kül­dött különítményét a város nevében dr. Pálfy György kulturtanácsnok fogadta és látta vendégül. Az első közvetítést reggel a városi muzeum­ból vették viaszlemezre, amikor is Csallány Dezső igazgató, Szőke Mihály könyvtáros, valamint dr. B e­r e t z k Péter főorvos és Dorogi Imre tanár ismertették a különböző gyűjteményeket. Utána a Tiszapartról igen szines közvetítésben ismertették a téli halászéletet, a riportban meg­szólalt több öreg szegedi és tápéi ha­lász, valamint dr. Cserzy Mihály kamarai ügyvezető-titkár, az egyik leglelkesebb szegedi sporthalász. A harmadik közvetítésre az egyetemről került sor, ahol mintegy negyvenper­ces riportban elevenedett meg a SzEI élete és munkája, a diákok mellett résztvettek a közvetítésben dr. Kogu­towicz Károly rektor és dr. Kocb Sándor professzor. Ezután egy egészen újszerű és eredeti rádióriportra került a sor. A rádió viaszlemezre rögzilette dr. Farkas Béla professzornak, a kiváló tudósnak azt a kísérletét, ami­kor a halakat a rádióról közvetített déli harangszó hangjaira ebédelteti, amivel igazolta a balak hallását. Első­izben került sor ilyen rádióriportra, amikor a hallgatóság egy eleven és érdekes riportban nemcsak tanuja le­het ennek az érdekes jelenségnek, de bepillantást nyerhet egy kiváló tudo­mányos munkába__Délután a közvetí­tés felvételét a Szegedi Katolikus Nő­védőben folytatták, ahol ür. Csikós. Nagy Józsefné elnökasszony vezeté­sével a Nővédö hölgyei ismertették az egyesület áldozatos honvédő munká­ját a magyar honvédekért. Ezeket az érdekes kulturális szegedi helyszíni közvetítéseket mind viaszlemezre rög­zítették és a rádió a jövő hétenjktat­ja azokat műsorába. Minisztertanács Budapest, március 17. A kor­mány tagjai kedden délután Kdllay Miklós miniszterelnök elnökletével miniszteretanácsra ültek össze, amely az esti órákban ért véget. Keresünk Belvárosban legfeljebb első emeleten háromszobás irodahelyisége! Ajánlatok postafiók Szeged, 94. Telefon: 27—72.

Next

/
Oldalképek
Tartalom