Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-18 / 63. szám

B

u é l maííyarorszar 19«. márcln* .. A cukorbetegek kötelező bejelentése Budapest, március 17. A hazai inzulinszükségletnek megállapítása céljából kiadott rendelet előírja a cukorbetegek rendszeres bejelentését. A cukorbetegek bejelentési lapjának szétküldése az ország valamennyi gyógyszertárához és gyógyintézetéhez megtörtént. Minden orvos és kórház, egve. temi klinika és egyéb gyógyintézet igazolja 1942 március 15-től ánriifs 15-ig terjedő időben az azoknál jelentkező és vezetése alatt átló intézetben megjelent vagy felvett valamennyi cukorbetegről esetről-esetre a bejelentő ív valamennvi. adatát pontosan töltse ki és bérmentve küldje meg a M kir. Országos Közegészségügyi Intézethez. Mindet! cukorbeteg 1942. március 15-től április 15-i? terjedő időben saját érdekében feltétlenül jelentkezzék orvosánál, vagy abban a gyógyintézetben, ahol kezelés alatt áll. hogv a bejelentés megtörténhessék és a bejelentés alapján az összes cukorbetegek részére a szükséges inzulinmennriség megállapítható legyen. A betegek vagv a gyógyszerészek a bejelentő lapokat nem tölthetik ki. azt kizárólag a kezelő orvos vagv a gyógyintézet végzi. Szegedi betörő cigányokat itélt el a bajai törvényszék (A Délmagyarország munkatársától) Tavaly ősszel betörés történt B o z ók y Györgyné szeged-királvhalmi tanyáján. A betörők a tanyaház ablakát bezúzták és igy hatoltak be a tanyába, ahonnan rengeteg ruhaneműt, fehérneműt, ékszert és némi készpénzt loptuk összesen mintegy 2150 pengő értékben. A nyomozás megállapította, hogy a betörést hájrom szegedi cigány követte el előre megbeszélt terv szerint. A betörő cigányok: Jakab Sándor, aki gyakran szerénél Rostás Dezső néven is, valamint Kolompár Miklós és Csurár Dezső, a sikerült betörés után Magyarkanizsára mentek és olt megosztoztak a zsákmányon. Nemsokkai ezután a szegedi csendőrség nyomozó alosztályának sikerült elfognia Jakabot és Rostást, később pedig az ahorivi csendőrség rádiókörözés alapján elfogta Csurár Miklóst és átadta a szegedi rendörségnek. A szegedi rendőrségről a bájai ügyészségre vittek a három betörőt, tekintve, hogy Bácsalmáson még a királyhaimi betörést megelőzően kasszafurást követtek el, ügyüket a bajai törvényszéken tűzték ki tárgyalásra, A bajai törvényszék nemrégen tartott főtárgyalást a szegedi betörő cigányok ügyében. A három vádlott a szegedi rendörségen történt kihallgatása alkalmával beismerte a királyhalmi betörést, a bajai törvényszék előtt azonban tagadta ennek a bűncselekménynek az elkövetését. A törvényszék ezért megidézte tanúként dr. Fehér Gyula szegedi rendőrkapitányt, dr. Góbel Márton rendörfogalmazót és Kiss István detektívet. A most megtartott folvtntólagos főtárgyaláson a vádlottakat szembesítették a megidézett rendőrtisztviselökkel. mire mindhárntan bevallották a királybaimi betörést. A bajai törvényszék megállapította bűnösségüket és Jakab Sándort 5 évi f< gyházrs, Csurár Dezsőt 5 évi szigorított dologházra. Kolompár Miklóst pedig 2 évj fegyházra itélte. Mindhárom vádlott megnyugodott az Ítéletben. igy az nvomban jogerőre cmelk"hett .Szép es o'csó gyermekjátékot Felnőtteknek a'-ndékot! .Filléres Áruház" Takarék tár-utca S. 179 Húsvétra borok, likőrök és párlatok legjobb beszerzési helye \y PA|a italáru üzléte a Főpostánál. Tel. 25-56 •v* CS íj W EwP I Eladás viszonteladók részére is. Halasbárkákon Irta: Tersánszky J. Jenő Egy kis csődület támadt a Dunahidon. Mi okozza? Talán valami szerencsétlenség? Ah, dehogy! Egy kis kutyát figyelnek, meg egy kis gyerekek A Duna vizén veszteglő halasbárkán kergetőznek. A kiskutya csak egy fehér maszat, de olyan veszedelmesen éles a vakkantgatása, hogyha kutya-tehetségvizsgálat volna, biztosan hőstenornak válna be a kutyaoperában. Az emberekben meghűl a vér, amint a kisgyerek a bárkáról egy keskeny bidon átszalad a kutyus után a Dunapartra és aztán vissza iramodnak a bárkára. A bárkáról a partra vivő palló nemcsak keskeny, hanem meredek is és a vizsávról, ami a bárka és part közt folyik, az az érzése mindenkinek, hogv aki belezuhan, a bárka alá sodródik. Sok ilyen halasbárka vesztegel egymás végében, két, sőt három sorban, Bajtuk kis házikók. Itt-ott emberek lézengenek rajtuk. Háziállatok is. Két kismalacot látok. Egy-két baromfit. Macskák sütkéreznek a napon. Galambok szemergélnek egyik bárka felületén. Azon a bárkán, amelyikre a kisgyerek szaladgál a kutyussal nyaktörő pallóján, egy asszony mos éppen, széles tekenőben és tereget ruhát a napra. Valószinü, a gverek anyja. De nem félti a kis kölyköt. Talán azt sem tartaná nagy szerencsétlenségnek, ha a vízbe pottyanna. Bizonyára tud úszni. Micsoda furcsa, regényes élet ez ezeken a bárkákon! Meg kell tapasztalnom közelebbről. * A mosó asszonyhoz közeledem legelőbb is, mikor leszármazom a partról a bárkákra. Amikor elmondom. hogy: puszta érdeklődés vezet Ide és esetleg képeket is csinálunk a bárka éleiéről, az asszonyság legyint: —Ajjaj! Csak szeretném már egyszer látni, amit felvesznek rólunk. Próbálom kiszedni a nőiből; micsoda csalódás fűzi valamelyik elődöm elkallódott felvételeihez! Erre igy tájékoztat: — Tetszik tudni, ezeket a bárkákat télen a fagy elöl, hogy össze ne roppantson minket a dunajég, hát felvontatja a hajó az óbudai hajógyárakhoz. De az idén ugy esett ám, hogy a jégzajlás hamarabb kapott itt minket, mint felvontathattak volna. Itt rekedtünk bizony. Akkor jártak itten többen ilyen úriemberek az újságoktól és levettek bennünket a jégbeszorult bárkákon. Még a jégen csoportosuló embereket is. De bizony sehol «em láttuk a képünket! Szeretnék körülnézni a többi bárkán 1s. Egyiken köpcös, tatárképfl férfit fedezek fel. Egy pici lányka lábatlankodik körüle: — Nem vevők' vagyunk! — világosítom fel őt üdvözlés után. — Csak érdeklődni jöttünk, hogyan élnek ezeken a bárkákon? — Megélünk! — ingatja a fejét. 'Félen is itt laknak ezen a hajón? _ firtatom, a bárka orrán emelt virágosablakos deszkaházikóra utalva, aminek ajtója mellett egvpár csizma lóg maaasan a deszkafalon. — Itt! — bólint emberem. —Hogyne! A családom is. — A kicsikét érti? — mutatok a kislányra. — Meg még kettő van. Csak" odajárnak most a feleségemmel! —mondja emberem. — Nem tul szellős ez a kis kuliDintvó télen? — kérdem. — Meg vagyunk benne! — tart ki emberem a bárka lakályossága mellett. — Csak legyen fűtenivalónk. — És mikor beszorulnak télen vagy rossz időben, nem szük a lakás? — faggatom a két lépésnél alig hosszabb vityillóba nézve. — Kettő van ilyen, kérem! mosolyodik el erre emberem és vezet a hajó farában álló másik kis deszkaépitményhez. — Ez a hálószoba, amaz az ebédlő. — Nagyszerül — lelkesedem a bárka pazar beosztásán. Mire emberem maga kezdi magyarázni. — Igen! Sok minden fér el ilyen 1 bárkán.- A lakások alatt vannak a süllyesztőkamrák. Ha ezekbe vizel eresztünk, akkor a bárka lesüllyed, ha kimerjük belőlük a vizet, akkor a bárka kiemelkedik a vízből. — És a halállomány? — kérdezősködöm. — Az is ott van? — Az a bárka közepén van. Ugy átlagban nyolcvan-kilencven mázsa hal. — Szép mennyiség! Ezt etetni kelt? — Nem kapnak itt már ezek semmit! — közli. — Ugyan! Hát csak nem ajánlatos a halaknak is a fogyókúra, mint manap az urihölgveknek? Hiszen csak a kövér hal eladásra jobban tetszik! Nem? — De nem fogynak ief — Ugy? Olyan rövid időt töltenek itt a bárkában? — Esetleg bizony egy hónapot is. De kibir a hal többet is. Kicserélődni nekik azért egy hónap a legtöbb! Addig bizony étlen vannak. — Szomorú siralomház! — vélem. — Nem olyan? — Mit tud az oktalan állat arról, ml történik vele? Itt még jól eilubiokolnak ők a tiszta Duna-vizben. Mert ez a bárka ugy van megszerkesztve, hogy a közepét,szabadon járja a Duna- Még ha vontatódik is a bárka, akkor is áthúz rajta a folyóvíz. Hát a halak legfeljebb szoronganak itt. De azt meg nem bánják ők! — Szóval majdnem rájuk illik a közmondás, hogy vígan él, mint a hal a vizben. Kivéve, hogy itt már csak kettő közt választhat, vagy tovább koplal a vizben, vagy hamarabb kerül a halaskofa bárdja alá. — De aztán a jó a halpaprikás, meg a halászlé, meg a ráchal jó tejfelesen! — védi emberem ügyesen érzelmességem ellen ősi mesterségét. — Nem tetszik szeretni? — kacsint rám. — Hát igen! — biccentek. Aztán a bucsuzásunk közben tudom még meg, hogy emberem neve Maróthi István és Tahiból való, ebből a dunamenti színmagyar községből, aminek a hidja súlyos i-betü torlódást hozott a nyelvünkbe, ha az akadémiai szigorral ejtjük ki, hogy Tahiihid. Viszon az odavalósi magyarok igy mondják Tahisihid. Hiába! Csak a derék, jó magyar nép oldja meg legjobban minden galibánkat! Részletre mindenkinek adok és készítek elsőrendű kivitelben külföldi fából. Kombinált szobát 600 P-töl, úgyszintén tele szép diófahálószobát 700 P-től, konyhát 280 P-től, előszobát 240 P-töl KÓKUSZ! ntüasztalos Kossuth Lajos-susárut 5. szám alatt Rémhírterjesztés és kormányzósértés miatt elítéltek hét szegedi gazdát (A Délmagyarország munkatársától) Sebők József 64 éves, Sebők András 19 évesj Sáfár István 62 éves. Simon Mihály 54 éves, Sója József 37 éves, Zádori Fekete Tamás 68 éves és Domokos Mihály 58 évesi gazdálkodók valótlan hir terjesztése és kormánvzósértés vétsége miatt kerültek kedden a szegedi törvényszék Rónay-tanácsa elé. Sebők és társai a kormányzó személvével kapcsolatban terjesztettek valótlan híreket, az elmúlt év nyarán. Tettüket valamennviet» beismerték Sáfár István kivételével é« azt hangoztatták, bogy ők is mástul hallották ezeket a híreket. A törvényszék megállapította bűnösségüket és fejenkint 21 napi fogházbüntetést szabott ki rájuk Sáfár kivételével, akinek ügyét elkülönítették és ujabb tanúkihallgatások után hoznak benne ítéletet. Látogatás Mihály bácsi régi Jóismerffs, időnkint szóba ereszkedünk, kicseréljük a véleményünket s mivel a magyar agrár-nép, mi másról beszélhetnénk, mint a termésről. Aratás előtt: vájjon hogy fizet a buzal Télen azt hánytorgatjuk, használ-e a sok hó a vetésnek, nem lesz-e víz? Félreértés ne essék, Mihály bácsinak sincs több földje, mint nekem, egyszóval az egész gazdasági kérdés csak elméleti és közvetve érdekel mind a kettőnket. Találkozásaink közömbös terűíe® teken esnek, annál meglepőbb volt* hogy nemrég felkeresett az állandó tartózkodási helyemen. Ne te ne, maga sosem akar megvénülni? Kutya baja, pedig azt hallottam, hogy beteg volt. — Változatosságnak az is ke)L (Mihály bácsi. Nézett, fürkészett. — De már rendbe gyüttt — Most kezdem elülről. — Innia szabad? _ Tudja jól, hogy nem igen kívántam én azt soha. Legfeljebb belesodródik az ember, de azért vau esze, hogy ne hagyja magát sodortatni, üljön otthon. — Az már igaz, egyedül neu» izlik. Töröm a fejem rajta, bogy mit akarhat, megkérdezni nem akarom® do kirukkol ő magától is. — Egyedül vagyok itthon, a népeim elmentek lakodalomba. Tugygva, az örzse ment férjhez, magának is tetszett az a kis gömbölyüseg, mikor még járni kezdett. — Mit nem mond! Annyira megnőtt volna? Aztán legalább jót ment-e férjhez? — Ne is kérdezze. Szegény jány nem válogathat, ahhoz megy. aki kéri. Hívtak engem is. de mondoűnem járok én olyan helyre. Milyen heív az? — Nem tisztességes, na! Ejnye, ejnye, aggódok, micsodát erkölcsi kavarodások támadtak a helyes kis Örzse körül, ám Mihály bácsi hamar relvilágosit. i — A kulva tart lagzit muzsika nélkül, de már a madár nem- mert a többi énekel neki. Hát ezt a szentenciát jött közölni Mihály bácsi, vélem a titok nvitjára bukkanva. Azonban hamar rájövök, hogv meg vagyok bukva® Aszongva ugyanis: — Nem volna egy pár használt cipője? Az se baj. ha rossz a talpa, van cgv suszter barátom, azzal el tudom igazilani. Ahá ni, Mihály bácsit a hagv*ték gondja vezette hozzám, valahogy ki ne maradjon belőle. Legalkalmasabb az ilvesmit még életben elintézni, í—b)