Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-14 / 36. szám
Ember a háztetőn •.. Beszelgetés ég és föld között a hólapatotóval (A Délmagyarország munkatársától) Alapvető tévedés lenne azt hinni, bogy hótömeg, amely ebben a pillanatban zuhant tompa puffánással a földre, saját jószántából, avagy pedig a természet akaratából hagyta él előbbi tartózkodási helyét Ennek a lapátnyi hőmennyiségnek hetek óta az a háromemeletes ház, illetőleg annak teteje adott otthont Leesett as égi magasságokból, a föld ás az ég közt találta a háztetőt a mint aki fölöttébb undorodik attól, hogy a szorosan vett föld lakója legyen: megállapodott — miként Mohamed koporsója — az ég magassága és a föld mélysége felett Fehér lelkét és testét kiteregette a háztetőn s itt, ebben a lües magasságban figyelte az idő változásait Persze, nem volt egyedül; számtalan hópekely-társa helyezkedett még el alatta, fölötte és mellette s ez az öszszctalálkozott hópehelytőmeg adta meg annak a komor háztetőnek fehér téli hangulatát ELÉG VÁLTOZATOS és elgondolkoztatőan érdekes útat és karriért futott már be ez a lapátnyi fehér hó, mig életének ehhez az állomásához el nem jutott A párolgó föld valahol kilökdöste magából születésének abban a pillanatában, amikor még halmazállapota gerinctelenül folyékony volt Aztán mind Szindbáb üvegéből a szellem — valami fnrcsa, párás, légnemű állapotban folytatta az út ját az égi magasságok felé. Ahhoz, hogy valaki nagyon magasra érjen: meg l:ef] Háltoztatni minden bizonnyal és igen sokszor a maga halmazállapotát. Ennek a kis hótömegnek is bujkálnia kellett először a föld alatt. Cseppfolyósán sírdogálta keresztül magát az ismeretlen mélységekben, mindenbe beleütve az orrát, mindeuen keresztülfurkálva önmagát, számtalan véle o"ny eret és csatornácsbát vágva a rögök közé. Aztán végre napfényre került Most már nagyon nagy baryrja lett: Csörgedezett patakká növelte önmagát, összetalálkozott hasonló patakokkal g az összeölelkezésből egyre szélesebb patak, zuhogó vízszallag lett. Utja során mind nagyobb és nagyobb területet öntött el, mind több és több rögöt növényt, meg miegymást temetett a zaját hullámai alá. Előbb-csak körül folydogálta., körülkerítette az áldozatokat, aztán egyszeresak rátört. elnyelte percek, vagy órák alatt IGY TARTOTT Eosszű időn keresztül. A munka tgyfe Unalmasabb lett: » földet már túlontúl jól ismerte. Ott folydogált a víz legfelső emeletén, s Mszínen. És ekkor találkozott a Nappal. A nap sütött és az éveireles szokás szerint egy-két osenpet magához hívott a folyóból. Páro'ogni kezdett a föld. a patak s az » néhány kortynyi víz egyszeresak azt érezte, hogy teste valami furcsa átváltozáson megy keresztül. Ezt a metamorfózist nem volt ideié analizálni, mert hihetetlen gyorsasággal ott találta magát magasan a föld felett. Társaival együtt gyülekezni kezdett és úgy érezte magát, mintha legnagyobb hatalmasság lenne a világon. Mindenek fölött állt; úgy hitte, hogy mint felhőnek elsőrendű kötelessége benyargalni az egész földet, átsuhanni az összes mező fölött. És megindult lovagolva a szelek szárnyán. Csupa napsütötte táj, amelyre suhanásában bornlatot, komor árnyékot vetett Továbbrohant, tovább, egyre tovább. As egész világot látni, Ismerni és magáénak tndni 'akarta. És egyszeresak valami végtelenül nagy ijedelem költözött beléje. Istentelenül hideg égövbe került Gondolkozni már nem sok ideje volt; teste pillanatok alatt ösisaehnzódott, megfagyott S úgy érezte, hogy ilyen állapotban már nem mardhat a csodálatos magasságokban, Bánata húzta a föld felé, mintha ólomnehezéket kötöztek volna testének minden atomjára. És hnllni kezdett as elhagyott föld felé .. . Végre hó lett belőle, hogy visszahalljon oda, ahonnan egyszer elindult vidáman, nagy tülekedéssel a belsejében. És ráesett egy háromemeletes ház tetejére. Itt pihent egy Ideig. S most egyszeresak tompa puffá nással zuhant a földre, j amit. olyan útálkodva nézett a magasból. Lenn ugyanis piszkos, sáros, meggyötört hóbnekák sorakoztak az utca két oldalán; hihetetlon lenézéssel vette tudomásul, hogy ilyen hó is van a világoD. S most ime, ennek a piszkos, sáros, megviselt hókupaenak a tetejére repült a magasból. Mint már mondtuk: nem önszántából és nem is a természet akaratából VALAKI ÁLLT A HÁZTETŐN és ütemesen mártogatott egy lapátot a magasban lakozó bótömeg testébe. A lapát megtelt, a kéz a kar oldalt lendült s egy-egy lapátnyi bó minden alkalommal hatalmas ívben írta le utolsó pályáját a föld felett . . . Az utcai járókelők meg-megállnak a háromemeletes ház tövében. — Jaj Istenem, mindjárt megcsúszik az az embert Ezt, egy asszony rebegi e' őszinte félelemmel és együttérzéssel a hangjában. Tdőnként leveszi a szemét a háztetőn dolgozó emberről, maga elé néz egy kicsit, hogy megpihentesse merevedő nyakát. Aztán újra nézni kezdi, hogy az aa ember ott a magasságban, milyen serény kezekkel dolgozik és milyen merész -lábakkal horgönyozza le magát pontosan a tető legszélén. Még föl is kiált vékonyka hangon: — Vigyázzon magára lelkem! ... Jaj, csak valami baja ne essen! És nyilván attól való félelmében, hogy annak a rnagasságbeli embernek valami baja történhet, amely számára utolsóítéleti látványosság lenne: ezért inkább hátatfordít a háznak és megindul a szomszédos utcába. Eltűnik a sarkon, még visisza se mer tekinteni. Az erősebb lelkűek és nyugodtabb idegzetünk azonban ott maOlcsó börtalDu cincik: már üaDhatóüi Dermafa tiaal Eial cégnél ni fi szeited. haroiu-utca 2. sz g radnak. Megtárgyalják tövéről-h* g £ a m b a t^ f é b r u á r M. gyére a dolgot I AZ EMBER 1 először elkérte a házmestertől a padlósknÜosot Aztán megindult a földszintről és végigtalpalta a háromemeletnyi lépcsősort. A padlásajtó elé ért, kinyitotta. Végigmá szőtt a padláspallón ée elért a tetőnyílás bádogja alá. A szél vo nyitó melódiákat csal ki ebből a bádoglemezből, úgy Biterázik rajta, mintha szirénhangjával ide akarná csalni eíre a Charibdi-szirtre a tél összee szellemeit Aa ember nekitámasztja a létrát a tetőnyílás peremének és megindul a fokokon felfelé. Már a legfelső fokon van: könyökével kinyomja a bádogtetőt Nehezen megy, nagy rakás hó teszi nehézzé. Mikor végre kinyílik a csapóajtó, rázúdul az ember fejére a súlyos hótömeg. Most már nyitva az út A lapát működni kezd s elkotorja a nyílás mellől a havat, majd megakad a tetőn a hótömegben. A lapát, a szerszám már kinn van várja aa embert. Két kéz tíz ujja jelenik meg a nyílás peremén. A két erős marok feltornúsztatja az embert a peremre. Egy fej bukkan ki a nyíláson. Az ember egy pillanatra körülnéz. Tnnen a magasból egyelőre nem látszik az utca, csak a szomszédos háztetők. De a magasságot, vagy az alatta lévő mélységet már érzékelni lehet. Mert innen, közelről egészen másképpen festenek a háztetők. Más az arcuk, a fókájuk, még a színük ls, amely kisebb-nagyobb foltokban kibukkan a hótakaró alól. Ebben a magasságban és közelségben költészete van a háztetőknek. Mint ahogy külön költészete van a párisi háztetőknek, amelyek közvetlenül maguk alatt adtak otthont születő képeknek és születő rímeknek egyaránt A FEJ UTÁN és ( lassan megjelenik az egész törzs és I kibújnak végre a végtagok is. Az ember kiért a tetőre. Körülötte mindenütt fehér világ, ferde talajú hómező. Feláll és kinyújtózkodik. Most már az utca is látszik. Csupa furcsa szaladgáló fekete bogár olt lenn minden ember. Csak a kalapjuk látszik és nóha az arcuk, amint nyakukat nyútjva nézdegélik: mi történik Idefenn. Meg kell indulni a havon, a tetőn. Kapaszkodni most nem lehet, mint nyár idején, amikor valami bádogosmnnkát kell elvégezni a háztetőn, a Csatornákon. Most csúszós és sima minden. Nincs semmi kiUgrás, minden segítséget eltemetett a hó. És az embe? megindul magabiztosan. lassú csúszással a tető pereme felé. Mikor odaér, feláll és mos* már gyors mozdulattal kapja fel a lapátot Pillanatok alatt megszokta a szédítő magasságot, a havat, a ferde talajt. Otthon van, a saját birodalmában. Belemártja (a lapátot a bótömegbe. Egy-két mozdulat után fütyülni kezd; ez a munka a fütyülés ütemére folyik folyik tovább. A lapát elmerül, lendül. Elmerül, lendül. S minden merülés és minden lendülés egy Bu iá-u-st kedvelt magyar énekesnője, Biró Cs sz Pannika m nden este a Baross-étteremben ít •ol Jancsi -igányzenekara kiséri. Polgári arak. T65 Tulaiílonos Qxrm? Jftzsetné. halom havat juttat a földre. A fagyos tetejű hó serceg, nyiszorog s ha a lapát véletlenül belevágódik a tetoCsercpbe, akkor a cseréppel együtt még kiabál is. Nem tehet semmit az ellen, hogy a sorsa beteljesedett. Lekerül a földre, a piszok és az olvadt sáros hóbnekák közé s ezekkel a szürkés hódarabokkal együtt vándorol majd vissza a folyóba, ahonnan peckesen pimaszul elindult. S ezt a munkát aa a munkásembeg végzi ott el a háztetőn . . . INTERJÚ A MAGASSÁGBAN csak úgy lehetséges, hogy ha Innen lentről, az utcáról kiáltozunk fölfelé- Az első szavaknál az ember ránk se hederít, de aztán észreveszi, hogy tőle akarunk valnm t. Felsőtestével áthajol az alig egy lábnyi magas peremkorláton, nagy ijedelmére és felszisszenésére azoknak, akik inpen lentről nézik akrobatamutatványát a hó között — Hogy érzi magát? — ml má-t kérdezhetne ijedtében az ember. — Jól — hangzik felülről —. itt nem üt el az autó, — Nem szédül" •— Én-e? Szédül a nyavalya) — Nem fél, hogy leesik? Az ember elneveti magát a ma gazban, — Idehallgasson — kiáltja !e —, minél síkosabb a tető, annál jobban vigyáz az ember. Ezzel a hóval itt csak bánni kell tudni. Hadé higyja, hogy ő az úr a tetőn. Oszt nézze Csak, a hó repül, én meg maradok. Leteszi a lapátot, előkotor a zsebéből egy dobozt — innen lentről is látni — és sodorni kezd angyali nyugalommal egy cigarettát. •— Családos? — Az. Gyerekem Is van. — Mennyit keres ezzel a munkával? — Attól függ . .. 'Átlag négy-öí pengőt tetőnként — Mennyi ideig fart egy {előtisztítás? — Fél délelőtt, vagy egy félnap, Vannak kisebb, meg nagyobb házak. Mikor a EolapátoTással végez., csaknem teljesen kihajol a tető szélén és lenyúl a csatornák alá. Hatalmas jégcsapok lógnak ott alattomős várakozásban. Ezeket szedi le és hosszú, figyelmeztető kurjantások kíséretében hajítja le az utcára. Nehogy valakinek a fejére essék a^ár most, akár akkor, amikor olvadni kezd és _el válik a csatornától Ez az ember vigyáz a lent szaladgáló apró, fekete pontokra . .. ». >11 ÁRON FERÉSG