Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-18 / 39. szám

DELMAGYARORSZÁG SZERDA, 1942. FEBRNÁR 18. ferencjqzsef KESERŰVÍZ Panasz a szél ellen Kegyetlenül fuj a hideg téli szél (-• ostorként vág az emberek arcába. Var akit az utcán talál, mert minden jelelek meleg szobában a tél örömeit megrontó szelet szidja és számolgut­i.i, uiikor jön már a tavasz. A hó \ mljgon borit be mindent. Olyan bő­I ly.iiseggc] szórta szét sok milliárd­iiyi pelyheit, hogy emberi értelemben s/.ötva: erősen túlléphette erre az esz­tendőre megállapított hőmennyiséget. 1.miatt azonba,n nem kell aggódnia •-enlv inek, mert a természet jövő évi ci iirányzatára mindig bőségesen van fi dezet. Persze, ha ez számunkra rossz, akkor. zsörtölődünk, ha pedig j ; cs kellemes, akkor egyszerűen tu­domásul vesszük. Dc még mindig jobb, intlia a bürökrácia szabályai sze­rűit intéznék ott fenn az ügyekel. Csendesen száll a hó s egy szerető anya gyöngédségével, nesztelenül, hal. kan borítja el a földet. NEM jött nagy •lorgéssel, nem kopog keményen a te­tőn s az aszfalton nem zörgeti a csa­tornát, mint az eső. Este még sötét fekete a város s reggel fehér minden, mint a hó. S hozzá még az is: hó, igazi hó, hideg, dc mégis meleg sze­1 etettél telik meg az emberek szive. 1 'Tv van cz most is, csakhogy a sze­ntet, pedig ez is égi ajándék, a hó­nál sokkal hamarabb elolvad. A hó jóságos, megvédi a vetéseket a hideg ollen, szeretne változatosan széppé tenni az életet, közelebbhozni az embereket egymáshoz és saját lel­kükhöz s igyekszik felkelteni a gyen­gén szunnyadó nemesebb érzéseket. Ugyl&tszik azonban, hogy a jóság a természetben is gyengeség, mert a hó minden tiszta szándékát megza­varja a gonosz szél. A szél, a vad téli szél, amely mintha örök ellensé­ge lenne az embernek. A szél, ez az ördögfiók, nem birja nézni az ember •lömét. Minden eszközzel megakadá­lyozza ezt: hideget hoz, vagy a fi­nom. a remegő hópelyheket keményen markába szorítja s odavágja az em­berek házához s ha' a ház kicsiny, bizony el is tűnik a hóhegyben. Az árkokat ravaszul betemeti, hogy * gyanútlan ember szekerestől bele­forduljon. Nagy területről összegyűjti a tehetetlen hópelyheket s az utakon, vasutakon erős gátat emel belőlük, melyben tehetetlenül vergődik a hu­szadikszázadbeli ember büszkesége: a hatalmas, erős mozdony is. A szel ott van mindenütt, ahol az embernek ártani lehet és ahol csak ártani tud. Ilideg iehelletével nem csak az embert bénítja meg, hanein mindazt, ami az embert, mint kultur­lénvt. körülveszi. A szél halálos le­heiletével éppenugy befúj a magános is viskó fűtetlen szobájába, mint a . agyvárosok modern lakásaiba. De tt már jobban tud védekezni ellene iz ember s ezért itt csak az életet • cserit! meg: befagyasztja a gázt, ki­ipeszti a vízvezeték csöveit, clpat­tinlja a távbeszélő drótokat, megál­lítja az autókat. Ezt teszi télen. Máskor zivatart hoz s lehajigálja a cserepet , és — ha igy tetszik neki — ledobja az egész 'elöl is. Vagy jégesővel szövetkezik, áogv tönkretegye a termést. Kitépi a tókat, ledönti a vetést, felkorbácsolja i vizek hullámait, hogy könnyebben Us/.akithassák az emberek védőgát­jait. A szél mindenütt ott van, ahol pus/titani lehet. Nagyon haragudhat i z emberre. Nem ismerjük az okot. De lehet, hogy ö tudja. —ciufc as-vctyedi tyifavtáviuin lityi íúestiUfoto Egv megkopott, vastag, sárga fe­delű könyvre kerül most a sor, me­lyet több évvel ezelőtt kaptam egy volt tanáromtól. Kedves néhány sort is irt bele, névaláírásával ellátva. A könyv cimc aranyozott betűkkel ezt jelzi: 'Szeged Városi. Főgymnasittm Krtcsítvénye 1872—1887*. Kezembe véve e könyvet, B a b a y József egyik irása jut eszembe: >Az ember elácsorog néha az emlékezés kapujában, nekidől ennek a kapufél­fának és nézegeti, figyeli q járókelő­ket, a mult idők tanúit, akiket a Má­nak illik szembe tartani. Érdekes, különös nagyszerű embereket figyel­hetünk meg,, ahogy már kissé lecsen­desülve bandukolnak, vállaikon a lát­hatatlan tarisznya s a láthatatlan ta­risznyában ezernyi holmi: lelkesülés, feltámadás, törhetetlen akarat, harc, hukás, kétségbeesés, keserű férfi­könnvek, azután újra harc és uira si­ker és elismerése. Ilyen kellékekkel találkozhatunk, ba végi gl a p oz gai u n k a sok évre visszatekintő értesítőben. Álmodó szemmel, virrasztó sziwdl ! kutatok a régi értesilőben. Élnek ők mind, feltámadnak az emlékek, egyko­rú mosolyukkal. Itt az idő... clmnlt a nyár... A nuilt ködéből egy-egy álomórára felzokognak a régi emlé­ke/esek. Volt egyszer... volt egy­szer valami, ami többé nem tér visz­sea. Követem az emlékeket, fehéredő hajjal, édes visszagondolással. ajka­, mon a panaszos kérdés: egykori öröm, egykori fény vissza tudtok-e még jönni? Amikor a tanári kar névsorát lá­tom, megjelennek kedves alakjaik: Magyar Gábor, az áldott lelkű jó igazgató, a lólos kiejtésű Buda­vári József, a >kis* előnévvel fel­ruházott Tóth Antal, a kedves Csc­j r é p József, a bölcs Farkas Lász­ló, Nóvák y Bertalan, aki a rajzot több, mint 50 évig tanította, a rőt­haju Gzirbusz Géza, aki kedélyes humorával annyira megszerettette a földrajzot, a két szegedi fivér Pap Jánös és Pap József, később Fe­kete Ipoly, a mindenki kedvelt >lpi bácsit-ja és a többi itt fel nem sorolt tatiári kar, akiket a tanulóifjúság meleg szeretettel vett körül és akik mind diszei és büszkeségei voltak a piarista rendnek. És hogy a kegyesrendi tanári kar, milyen önfeláldozóan, példátlan sze­retettel tanította növendékeit, ezekre különösen reávilágit az árviz idejé­ben lefolyt működése, amelynek ada­tait a cikk későbbi ismertebbe ícg­ja feltárni. AZ 1874-75 -iki tanév >Értesitvényéhöl« érdemes felemlíteni, hogy ekkor még >A soro­zatban használt érdemjegyek fokoza­ta* a következő volt: Szám Előmenetel 1. kitűnő 2. jeles «» Jó 4. clegseges 5. elégtelen 6. semmi Szorgalom ernyedetlen kitartó kellő hanyatló csekély semmi Magaviselet példás dicséretes JÓ törvényszerű kevésbé törvényszerű nem törvényszerű A következő évtől, vagyis 1S76— 77-től azon változás állott be, hogy a ma is érvényben levő érdemje­gyek léptek életbe, vagyis a legma­gasabb fokozat 4-es lett. Változás­sal találkozhatunk ugyancsak ez év­ben azzal is, hogy a tanulók előme­netelét jelző osztályozásoknál a sor­rend a nyolcadik osztályon kezdődik és lefelé haladva az első osztálynál végződik. De már az 1879—80-as tan­évben visszatérnek ismét a régi rend­szerhez, vagyis az első osztálynál kezdődöleg haladt fel a nyolcadikig. Az 1878—79-iki tanév értesítőjé­nek bekezdésében felemlíti, hogy az intézet szeptember 4-én, a Szentlélek segítségül hívásával megkezdte mű­ködését s folytatta azt háborítatlanul 1879 március 3-ig bezárólag. A TANÍTÁS BESZÜNTETÉSH s a tantermek átengedése a menekül­teknek cim alatt szomorú jelentést tesz az értesítő: >Már február hó­ban aggódva néztük — irja — a Ti­sza vize rohamos emelkedését s mi­től tartottunk, csakugyan bekövetke­zett. Március#hó 3-án a városi ható­ság elrendelte az előadásoknak a vá­ros összes iskoláiban való besziiule­tését. Ezen tapintatos intézkedés 4-én foganatosíttatván, a vidéki ifjúság hazakfildetett szüleihez, a helybeliek nagyobb része pedig tanáraival együtt részt vett a munkában, mely éjjel­nappal folyt az alföldi vasút vonalán, a város megvédése reményében. Saj­nos. hogy e remény hiu vala*. •Mindjárt a vész első óráiban meg­telt a gymnasiumi épület menekül­tekkel, kik megmenteit vagyonkáink­kal — ágy- és ruhanemüekkei — be­szállásolták magukat, az e célra üre­sen tartott emeleti és földszinti tan­termekben, mely utóbbiakból azon­ban a betóhiló viz által csakhamar kiszorítva, az emeleten húzták meg magukat számszerinf mintevv ötázá­zan S minthogv az épület minden ol. ; dalról 30 em magas viz által volt fcö­, riilvéve, egy, a Kereszt-utcára néző osztályterem ablakából a Hungária­szálloda kapujába átnyujtijttt Járó­kon keresztül közlekedtek a város csekélyke, szárazon maradt részével*. •Néhány nap múlva lehúzódott a viz a földszinti termekből s az eme­letre menekültek nagyobb része ide telepittett le, helyükbe pedig, négy nagy tanterembe a városi közkórh-'iz betegei szállitattak s igy az épiifet kórházak és meneküllek tanyájául szolgált egész julius hó végéig, ami­dőn a szerencsétlen hazavándorolfnk kiszáradt házhelyeikre vagy pedig a ki telepittettek a városon kivül épitett barakkokba. Az épület udvarában is voltak barakkok, mintegy 300' sze­mélyre, ugy, hogy nagyitás nélkül el­mondhatjuk, miszerint a gymnasiumi épület, e nehéz napok alatt zsufolvn volt szerencsétlenekkel, kiknek száma t—800 között váltakozott*, A tanitás újbóli megkezdésére vo­natkozólag az értesítő igy ad jelen­tést: >A vázolt viszonyok mellett — természetesen — gondolni sem lehe­tett arra, hogy az előadásokat AZ ÁRVIZ TANÉVÉBEN megkezdhessük, nem rendelkezvén egyetlenegy tanteremmel sem, hová a város területén maradt növendékeket összegyüjthettük voflna. Azonban, ha­bár rendszeres előadások nem is tart­hattak, minden tanitás nélkül még­sem maradhattak növendékeink, a ta­nárok ugyanis, a kegyesrendi házban, szobáikban, a tehetséghez képest, né­hány órákban, naponkint, oktatták a j< lentkező tanulókat és készitgették a tanév végén s az 1879—80 tanév kez­detén megtartott ingyenes magánvizs­gálatokra. — De a tanitás is csak húsvétkor volt megkezdhető, inive' előbb. a minden oldalról viztől kö rölvett és egv időre részben fogalább. a menekülteknek átengedett., sziutén megrongált kegyesrendi ház sem e célra alkalmas. Hálával jegyzi fel az • értesitS azon páratlan rokonszenvet, amelye* a mélyen sújtott város szerencsétlo* lakossága iránt, az egész müveit vi­lág tanúsított és részletes adatokkal bizonyitja, amelyben a tanulók külös is részesültek, reámutatva, hogy egyes városok, a többek között Sojv ron maga 26 szegedi születésül, illet­ve illetőségű növendéket vállalt fö — a tanév tartamára — ingyen e!lá> tásra és iskoláztatásra. Az értesítő 1870-ben megjelent mi­niszteri rendeletet közöl, amelv sze­rint a szegedi főgymnasiuin voli ren­des, de az árviz miatt netán magán­tanulóra szorult növendékei, nehogy évet veszítsenek, az 1878—79. tanév végén, valamint az 1879—80 tanév kezdetén ingyenes, szabályszerű osz­tály és érettségi vizsgálatot tehetnek­Ugyancsak intézkedés történt arra vonatkozólag is, hogy a rendkívüli körülmények miatt a szegedi fögymna­siom az 1879—80. tanévet szeptemb&B 15-én nyithatta meg. A KIRÁLY LÁTOGATÁSÁRÓL » az értesítő igy emlékezik meg: »1883, október 14, 15 és 16 nemcsak Szeged városa, de tanintézetünk történetében is örökké emlékezetesek maradnak, Ö Cs. és Apóst. kir. Felségének itl tartózkodása s az ahhoz fűződött rse* menyek oly örvendetessé tették c ra* pokat, hogy azok emlékét hálós szív­vel fogja emlegetni az utókor is. A bölcs és kegyeletes uralkodó meg­szemlélvén az uj várost, annak min* den közintézeteit legmagasabb figvete mére méltatta. Tanintézetünket októ­ber 16-án szerencséltette. A tanári kar, élén a tankor, kir. főigazgatóval az épület bejáratánál üdvözölte a legmagasabb vendéget, ki azután az ifjúság sorfala közt haladva, meg!?/* kinté az ifjúság rajzait, az építendő uj gymnasium cpiilct tervrajzát. Log* inagasb megelégedését nyilvánítva, az ifjúság örömrivalgása között távozoll intézetünkből*. Az 1886—87 tanév »be1adatai*-ra vonatkozólag a tanári testület szep­tember 3-án a Szentlélek segítségül hívásával megkezdette működését da már október 6-án kénytelen volt >zl megszakítani, mert a »eho!era-5ár­vány* nyomai jelentkeztek, emiatt előbb október 20-ig. utóbb novemberi 3-ig elnapolták az előadásokat. * A hosszú évek során összegyűlj-* tött értesítőből, nem lehet érdektelen a több ezer tanuló névsorából egy­egy megállapítást kibogoznunk. Igy a többek között volt egy mindig sz:u* tiszta jeles tanuló, de a testgyakor* latból mindig 3-as osztályjegyet ka­pott. Ugy lehetne mondani, nem volt kellő »manuális* készsége. De annál ügyesebben kezelte az életet meg­mentő kést, egyike lett a legnevesebb sebészprofesszoroknak. A másik a magyar nyelvben nem tudott kellő eredményt felmutatni: egyike lett ne. ves Íróinknak. A >müének*-böl gven< ge eredményt tudott elérni: hírneves énekes lett belőle... Franki Antal Inzulinnal gyógyítja a rákol egy olasz orvosprofesszor Róma, febrnár 17. Az olasz la­pok bírt adnak arról, bogy Roberti firenzei orvostanár erős inzulin­adagolással kezeli a rákmegbetege­dést és kutatásai meglepő ered­ménnyel jártak. A Gíornale <F Itatta firenzei je­lentésében megállapítja, hogy Ro­berti tanár kutatsaai egyelőre tu­dományos stádiumban vannak, de lehetséges, liogy a firenzei orvos­professzor olyan ösvényt tapos, ímely a rákkutatás terén gyöze* iemhez vezet. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom