Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-15 / 37. szám

Száz év előtti vándorút Darzsilingbe Körösi Csorna Sándor kutatasa 1842-ben Tibet és Kína hataran a magyar őshaza nyomaban (A Délmagyarország munkatársától) A munka vidám üteme lüktet a Dóm-téren. Vállalkozókedvü magyar fiúk lapátolják a szikrázó, fehér hóhegyeket. Szinte vezényszóra rakják kocsira a glédába állított hóbuckákat. Pattog az ostor és a fehér teherrel megrakott kocsik sorban indulnak a Tisza felé... A szikrázó téli nap hűvös mosolya verődött vissza a kétméteres bókazlakról s néhány illanó, téveteg sugár jutott arra a nyugodt, merev kőarcra s, amely előtt a Nemzeti Arcképcsaríokban megálltam. /Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ös indiai kultura tárházában* — így szól a szárkofág-szerü emlékmű azokhoz, akik egy pillanatra megállnak előtte, hogy tisztelegjenek a magyar tudomány legendás uagysága: Körösi Csorna Sándor emlcke előtt. 100 ÉVVEL EZELŐTT INDULT EL ÖRÖK KUTATőUTJÁRA Körösi Csorna Sándor, a magyar tudás, törhetetlen akarat és lelki nagyság megjelenítője. 1842-ben csöndesedett el örökre Darzsilingben legyöngült teste és csodás álmokban élő lelke ékkor indult el az örök útra az Üshaza, a magyar nemzet bölcsője fele... A százéves fordulón csak egy kis hervadt, megsárgult, régi koszorú jelöli a szegedi Arcképcsarnokban felállított emlékmüvét és a rohanó idők forgatagában alig ér rá megállni a ma embere, hogy áJdozzofl a tudományos kutatómunka messze világító [ároszának emléke előtt... Pedig sohasem volt aktuálisabb IÍÖrösi Csorna Sándor figyelmeztető szava, mint a mai forrongó időkben, amikor mindenki, minden •nemzet bölcsőjét keresi. Ma, amikor kezdjük megtanulni a rokoni becsben *-*»ott japán katonancp induioit s amikor olyan áramlatok is támadnak, amelyek a magyar r.ép őshazáját szívesen elködösítik... Hallgassuk hát kettőzött figyelemmel mit mesél nekünk száz esztendő távlatából a magyar Bölcső, az őshaza legendás álmodója: Körösi Csorna Sándor, az egykori kis székely diák... APJA SZÉKELY HATÁRÖRKATONA VOLT * háromszéki Körösfalváró]. Csorna András csak annyi időre hagyta el őrhelyét, amíg gyalogszerrel elkísérte 15 esztendős fiát a nagyenyedi kollégiumba. A gyereknek ugyanis nem volt elég az, amit Körösön kapott a tudományból, tovább akart tanulni, művelődni, hogy hazájának így nagyobb hasznára lehessen. A nagyenyedi kollcgimban kapott cipót. Anvnvit jelentett cz, hogy diákszolgának vették fel ingjenesen a kollégiumba, ahol élelmezéséről gondoskodtak. De sokat kellett küzdenie, minden anyagi támogatás nélkül kínlódnia, amíg elvégezte a gimnáziumot! /Szívós természet, erős akarat, erős alkat* — így jellemezte egykori tanulótársa valahol. Bizony, ez a három istenáldotta tulajdonság nagyon kellett ahhoz, bogy a kis Csorna Sándor, a pénztelen székely fiú elindulhasson ... Alig végezte el a gimnáziumot, felébredt benne a vágy: felkeresni a magyarok őshazáját s megismerni azokat a népeket, amelyek a magyar nemzettel rokonok. Ettől a perctől kezdve, amikor ez a gyönyörű álom fészket vert a szivében, mint a boldogság dalos" madara; elszántan, törhetetlenül haladt célja felé. 1815-ben | 30 éves volt, amikor a göttingaj egyetemre ment. Itt ugyanis papnak készülő diákok számára két angol alapítvány volt. Az alapítványoknak az volt a története, hogy amikor Rákóczi szabadságharcának idején a nagyenyedi kollégium csaknem teljesen elpusztult, angol protestánsok ll.OC'O fontot adtak össze a kollégium újjáépítésére. Ebből került ki az a két alapítvány, amelyek egyikének kamatját I< ő r ö s i Csorna Sándor élvezte a göttingai egyetemen. LATIN, GÖRÖG, NÉMET, FRANCIA, ARAB nyelveket sajátított el a fiatal Csont a Sándor, majd göttingai három egyetemi éve alatt tanult valamit angolul is. 1818 végén tért vissza Uannővérből s ekkor Szigeten tanárrá választották. Itt megállapodhatott volna, később professzor lehetett volna Nagyenyeden, de Csorna Sándort álmai messze vezérelték. A következő tavaszon Temesvárra tnent, bogy elsajátítsa a szerb, bolgár s egyéb szláv nyelveket, Moszkván és Irkutckon keresztül akart eljutni első tervei szerint az őshazába. Temesvárról Zágrábba utazott s ott tökéletesítette szláv nyelvtudását és 1819 novemberében indult útnak, hogy felkeresse a magyar nemzet bölcsőjét. Minden cereihónia, hírharang nélkül, csaknem üres zsebbel indult el Körösi Csorna Sándor nagy útjára!, — mintha csak a szomszéd faluba menne, gyalogszerrel, szegényen. Egyetlen fegyvere a tanulásban eltöltött évek eredménye volt; no meg szívós, erős akaratú, székely-magyar lplke... /Az isteni segedelemben, hazája iránt való áldozatkészségéhen s kiapadhatatlan lelki erejében bízva indult el* — írja róla színesszavú élctrejzírója: Benedek Elek. CSOMA SÁNDOR ÉLETE CSODALATOS MESE ettől a pillanattól kezdve, öt év múlva, 1824 végén érkezett meg a keletindiai birodalom északnyugati határszélén lévő Sabathu állomásra, a Himálaja lábához. 1825 január 28-án keit jelentésében, amit az angol kerületi hatósághoz küldött, beszámol erről az öt esztendőről. Ez a jelentés megra| gadó erővel bilincseli le több, mint 100 esztendő távlatából is azt, aki elolvassa. Minden szépség és kincs benne ragyog, amit a magyar akarásról, lelki erőről és tudományszomjról valaha álmodtunk... Elsősorban i^ ahogyan önmagát büszkén bemutatja: »Én a székely nemzetség szülötte vagyok. Ez a magyar nemzetnek ama részéhez tartozik, amely a kereszténység IV. Századában a régi Dáciában telepedett le*. Azután céltudatossága, életprogramjának szabatos vázolása: /Olyan tudományokra szentelem magam, amelyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában és különösen világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében*. E vallomások után következik a beszámoló. Ezek a sorok zengenek és regélnek. Látjuk magunk előtt Körösi Csorna Sándort, ahogy gyaGyermekjáték választani írógépet Varrógépet Kerékpár? a najy takfátból — csere — hite MARKOVICS Tisza Latos kfrgt 44. Te efon: .30-20 logszcrrel Bukarestbe megy, onnan Konsfantinápolyba igyekszik, mert a török nyelvet már ismeri. Pestisről szóló hírek riasztják el, átkel hát a Dunán és Szófiába megy, innen Egyiptomba, majd a pestis üldözi tovább Cyprus szigete felé. Aleppóból gyalogszerrel, keleti ruhába öltözve megy egy karavánnal Moszulig, később csonakon Bagdadba kel át. 1820 Teheránban találja, ahol a hatóságok vezetői nagy' előzékenységgel fogadják. A Wilckok-testvérek segítségével, jut tovább Kabulba, innen Pcshavarba, majd 1823-ban Lch városát éri el. Meseszerű keleti helységnevek, amelyek most, száz év távlatában kissé megelevenednek a világesemények forgása során... A ZANSZKÁRI ZÁRDA FALÁI KÖZT vette magára először a keleti tudós' férfiak, a lámák ruháját és itt kezdődött számára az a Csupán keleti ember előtt érthető, csodálatosan önmegtagadó, aszkétikus és tisztán szellemi élet, amit ettől kezdve haláláig nem tagadott meg. Életével és életmódjával is álmai valósága mellett tanúskodott: ugyan hogyan bírta volna el a szörnyű nélkülözésekkel teli eletet másfajta férfi, mint akinek bölcsője a távol keleten ringott valamikor...? Egy esztendőt töltött a zanszkári zárdában, a zanglai láma engedélvével s egy láma segítségével a tibeti irodalmat tanulmányozta. Neve is keleti legendahőshöz méltó: Skander bégnek hívták s ezen a néven ismerték később a távolkeleti országokban Miközben több, mint 30.000 tibeti szót gyűjtött össze és tanulmányt írt a tibeti irodalomról, életmódja az igénytelen lámákéhoz idomult. Á zanszákári tél kemény volt; minusz 15 —16 Fahrenheit-fokot ért el a hideg és a zanszkári kolostor uj lakója fűtetlen cellában, gyapjú szerzetesi ruhában olvasott, dolgozott egész nap és egyetlen tápláléka a tatár módra elkészített /zsiros tea* volt... Idegenek, külföldiek zengik legendahősünk dicséretét Egy dr. Gerard nevü kutató találkozott vele Kanumban, ahol 9500 láb magasban, sátorban lakott és azt írta róla: /Függetlenséginek magasztos érzelmeit oly magas fokig viszi, amely szokás talán saját hazájában...* Mert Körösi Csorna Sándor nem fogadott el támogatást, segítséget senkitől. Az Ázsiai Társaság havi 50 rúpiával akarta segélyezni, de Csorna Sándor visszautasította a társaság ajánlattá. 1834 elején jelent meg a nagy tibeti szófár, ugyanakkor az Ázsiai Társaság tagjai sorába választotta. Ezen a kitüntetésen kívül csak hazájából fogadott el elismerést: a Magy-r Tudós Társaság levelező tagságát. SZÉKELY-MAGYAR, ERDÉLYORSZÁGBÓL, — így jegyezte a nagy tibeti szótárt és a tibeti nyelvtant. Éz állott a neve alatt s ezzel akarta a világ elismerését hazája felé fordítani. Most már több oldalról kapott pénzt, ösztöndíjat, jutalmat, de semmit sem tartott meg magának, legnagyobbrészt Ma gyarországra küldte és alapítványokat tett á nagyenyedi kollégiumban s más intézményeknél. Négy évig volt az ázsiai társaság kalkuttai könyvtárának titkára, aztán elindult utolsó, nagy útjára, a távoli, titokzatos Tibet felé. Meggyőződése az volt. hogv valahol Tibet és Kina határán találja majd meg a jugarok, hazáját, amely az Európába szakadt magyar nemzet bölcsője volt Már ti' beti szótárában is erősen hangsúlyozza: /Eszköz volt közvetlen tervem megvalósításához: a magyarok nyelve és eredete körül való kutatáshoz,,.* |)U IMI tllOK < / * C c Vasárnap, 1942 február 15. 9 jfÖP^* HARISNYA Műselyem és hernyóselyem összes minőségben Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára nor-coc 1812 februárjában, tehát éppen száa esztendővel ezelőtt indult el Darzsilingbe. Tele megvalósulás előtt álló tervekkel, lázas vágyakozással és izgalommal érkezett oda márciusban és április 6-án gyilkos láz keritette hatalmába. Lázcsillapítót, orvosságot nem szedett, minden kórt legyőzött adj dig csodálatosan szívós szervezete s ! azt hitte, most is megbirkózik a halállal... Nem hihette, hogy álmai várának kapujában állítja meg végzete.. Hat nap múlva, április 11-én, 58 éves korában örökre elcsöndesedett... Pénz nélkül, szegényen halt meg a tá, voli Darzsilingben. Egyetlen kék gvapjúruha volt minden vagyona. Ebben indult el az örök kutatóútra, ezt vii selte. az Alom kék köntösét a nagy Titok, az Ismeretlen kapujában ... Magyar álmokban élő lelke előttük jár és világít a tudomány, a haladás, a magyar kultúra magaslatokra vezető útjain... CSANYT PIROSKA Füstnélküli nap Szegeden Ma, vasárnap az ország területén füstnélküli napot rendez a Turul-Szövetség minden helyi szervezete. A füstnélküli napon a Vöröskereszt gyűjtődobozaival járják be a várost a gyűjtés résztvevői, délelőtt fél 11 órától 'i óráig a lakásokban, délután és este az összes szórakozóhelyeken. Az akció során összegyűjtött cigarettákat é» egyéb adományokat a fronton harcoló szegedi katonáknak küldik cl. A vasárnapi füsttclcn nap belekapcsolódik abba a korábban megkezdett akcióba, amelynek során a Vöröskereszt megbízásából a Turul-Szövetség Botond Bajtársi Egyesülete eddig 40 ezer cigarettát, több kiló dohányt, mintegy 2000 könyvet és 2000 folyó iratot, hetilapot gyűjtött össze. A gyűjtési (ikció ruhanemüekben is nagyon szép eredményt hozott: többszáz darab meleg ruhaneműt: sálat, puüovert, térdvédöt, inget, meleg alsóru. hát s ezenkívül sokféle szükséses , dolgot: fogkefét, borotvaeszközt, szappant, levélpapírt, pipát cs ezer másféle adományt gyűjtöttek össze az eddigi munkálkodás során. A Kálváriautca 3. száin alatti Fischcr János Fia. kőfaragó ipartelep munkásai 50 pengőt adtak össze a katonáknak, a vegyiipari középiskola tanári kara cs növendékei 3025 cigarettát, 5 csomsg dohányt, 71 könyvet, 61 folyóiratot 1 cigarettatárcát és 21 darab különböző meleg ruhaneműt gyűjtött össze. Az Árpádházi Boldog Margit Icányliceum | VII. osztálya 500 darab cigarettát az alsóvárosi népiskola 25 könyvet, egy ! cigarettatárcát. 141 cigarettát. 2 éri melegítőt juttatott el a 2vüitőközaontba, .