Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-18 / 14. szám

Pehruáj 1-én d. e. 11 órakor a Belvr roii Moziban Tangó harmonika matiné Fővárosi művészek feliép ével, jegyek a Délmoguarországnál és a mozlpénziárnál Nemzetgyalázás! és izgatási perek a szegedi törvényszék ötöstanácsa előtt (A Délmagyarország munkatár­sától) A szegedi törvényszék ötös­tauácsa Ungvár}/ János tanácselnök vezetésével szombaton délelőtt nem­zetgyalázás! és izgatási ügyeket tárgyalt­Vida József 33 éves békési lakost nemzetgyalázással vádolta az ügyészség, mert novemberben az orosházi „embörpiacon" gyalázkodó kifejezéseket használt a magyar nemzettel szemben és a Kossuth­szobor előtt Kossuthra vonatkozó­lag kegyeletsértő kijelentéseket tett. Kihallgatása alkalmával Vida el­mondotta. hogy mnnkát keresni ment Orosházára és ott vette észre, hogy elvesztette munkakönyvét. Emiatt nem tudott elállni s efeletti elkeseredésében sógora, Krasznai Ferenc társaságában berúgott. Kocs­mába mentek, több iiveg pálinkát it­tak meg. A kocsmából visszatértek a piacra, ekkor tette meg részegsé­gében az inkriminált kijelentéseket. A törvényszék megállapította Vida bűnösségét, és beismerését enyhítő körülménynek véve. négyhónapi fogházra ítélte. Nagy Ferenc 46 éves hódmezővá­sárhelyi kárpitosmester szeptember­ben Hódmezővásárhelyen több alka­lommal kommunistának vallotta magát és a szovjetrendszert dicsér­te. Gyakran járt be a Novák-féle szőnyegkereskedésbe, ahol a segé­dek előtt knmmnnistaízfi kijelenté­seket tett. Az ügyészség izgatás hántott,r miatt emelt ellene vádat. A »zombati tárgyalásra Nagy Feren­cet internálótáborból vezették' elő, részben beismerte bűnösségét. Ko­vács László és Laskni Imre. a No vák-üzlet segédei elmondották, hogy Nagyot, régóta ismerik, véleményük szerint egzaltált lelkületű ember. aki gyakran tesz nagyhangú kije­lentéseket, azt azonban nem mond­ta, hogy „büszkén vallja magát kommunistának". 'K törvényszék megállapította a vádlott bűnössé­gét a vádsrerinti bűncselekmény­ben, de a tényállásra vonatkozólag nem fogadta el a vádnak azt az ál­lítását. hogy Nagy Ferenc büszkén vallotta magát kommunistának. Vé­gül is a törvényszék 2 hónapi fog­házbüntetésre ítélte Nagy Ferencet, a büntetés kiszabásánál figyelerobe­véve részbeut beismerését, négy hó­napig tartó inteTiiáits'ágát és orvosi bizonyítvánnyal igazolt neűraszté­niáját. mint enyhít" körülményt. 'tiibutann Manó reformálusko­vá'cshózi kereskedő fegyveres erő elleni izgatással vádolva került az ötösfnnncs elé. Gnbrnanu áprili­sért a vádirat szerint olyan kijelep­fés't teft. hogy „nem mecrv katoná­nak, neki nincs mit védenie, menje­nek aw>k. akiknek vagyonuk vau". Gnhmann tagadta bűnösségéi és ki­jelentette. bogy a kijelentések egy részét tréfás formában tette Papp /oltárt malomGilajdr.noe ó? fíohus Imre ntkaparó előtt, akik tanúki­hallgatásuk *orér> "ven értelemben vallottak. P- fUuil ArWin s-e-ré** vád és dr. Burger Béla védőbeszé­de után a törvényszék Gubmannt bizonyítékok hiányában felmentette. Az ítélet indokolásában a törvény­szék megállapította, hogy sem a vádlott vallomásából, sem a tanuk vallomásából nem igazolódott be, hogy az inkriminált kifejezéseket a vád szerinti formában tett volna meg. Drlyaesin Dusán őrszállás! szerb földműves április 6-án, amikor a né­met-szerb ellenségeskedések meg­kezdődtek. majd később is, egészen addig, amíg a magyar Csapatok be nem vonultak Örszállásra, gyalázta a magyar nemzetet. Horthy Miklós kormányzóra. valamint Hitler kancellárra tett sértő kijelentéseket. Az ügyészség nemzetgyalázás és kor­mányzósértés miatt emelt ellene vá­dat. A tolmács segítségével kihall­gatott DrlyaCsin tagadta bűnössé­gét, Klemm József és Korbach Fü­löp tanuk vallomása sem bizonyí­totta a vádbeli bűncselekményt. Btl­sánszki János elmondotta, hogy hal­lotta, amint Drlyaesin a gyalázkodó kifejezéseket kiabálva vonult végig a falun. Bár egészen sötét volt már, mert a dolog éjjel 11 órakor történt, felismerte Drlyacsint. A törvény­szék . megállapította Drlyaesin bű­nösségét és hathónapi fogházra ítélte, a büntetést azonban a vizsgá­lati fogsággal kitöltöttnek vette. Tiszta GYAPJUFONAL ismét érkezett Paiiai hfóimiinkaiizirt, Kigqó-ufca 4. TusUáUwzás, as&zOHpveifo, íidtket né^zoUásaic (A Délmagyar ország munkatár­sától) A farsang mindenütt a népi játékok és búfelejtő szokások moz­galmas időszaka. Nálunk, Magyar­országon nyugatról átvett s különö­sen Németországból betelepített, igen érdekes és a különböző vidéke­ken változó népszokásokkal ünnepel a falu ilyenkor, a farsang ideje alatt. A farsangi népszokások min­Kimé fejfájását a Leinzln^er-féie £NTIMIGR8llf • leggyorsabban elrsra­iniztia. Kapható egyedül Leinzinger gyógyszertárban a Szeged-Csongrádi palotában. denütt kapcsolatosak a termékeny­ség, a házasság, szcfelem képzetével s ehhez híven legények és leányok a főszereplői. Tulajdonképpen mi a farsango­lás. a Karnevál eredete? A népszo­káskutató tudósok nagy része meg­egyezik abban, Hogy a farsangi tré­fák tutajdonképpen az ókori THony­sos-knltmzból erednek, amely a ^pri­mitív avatási szertartások csökevé­nyének mondható. A bohókás, far­sangi jelenetek antik testvére tragi­kus színezetű volt: az ifjú istent, Dionysost széttépték a lázadó titá­nok. Athene megmentette Zeus sza­mára Dionysos szívét és ZeBs pa­ranesára e szívet magához veszi egy halandó nő: kernele és ujjásztilt Dionysost a termékenység is fenéi Ehhez idomult a primitíveknél a serdülőkorban irvő ifjúnak avatási "zerlartása. awicMto átlép*" » férP l.or líTüsníWv^t, A saertartás -n ifjak halálát és feltámadását ábrázolta. A farsangi népszokások tehát meg­őrizték európaszerte — és hazánk­ban is — az ősi avatási szertartás maradványait, aminek szimbolikus magyarázata abban rejlik, bogy a téli napforduló után már hosszab­bodnak a napok s a rövidülő éjsza­kák a húsvétra, a tavasz terméke­nyítő erejére és a feltámadás köze­ledésére emlékeztetnek . . . Tuskóhuzás. asszonyverés és „ bőgötemetés " Farsangi népszokásainkban sze­repel tehát a megölés és feltámasz­tás, mint ahogy a primitívek ava tási szertartásának is főmotívuma volt az ifjak megölése és feltámasz­tása. A legények azután — éppen úgy, mint a primitív népeknél az avatottak, akik a férfikorba léptek —• megverik az asszonyokat. Hazánk­ban több helyütt szokásos farsang­kor ez az „asszonykorbácsolás". A szokás eredete német, Schaümbürg­ban a legények nem valami gyengéd módon korbácsolják meg a leányo­kat és asszonyokat. Az asszonynép­ségnek módjában van magát a ve­réstől valami ajándékkal megválta­ni, de az a leány, akit nem korbá­csolnak meg a farsang idején, nem megy férjhez. Magyar vidékeken különben leg­inkább a H/skóhúzás szokása ma­radt fenn. Göcsejben és Hetesben a leányos házak szohaajtai elé a le­gények nagy tuskót raknak. Fnnek értelme az, hogy a leány, akinek elő­ször illik felkelni és a dolog után nézni, hadd húzza el a nehéz tuskót, ha már — nem ment férjhez s nem vállalta még a házasság terhét . . . Több helyen húzatják a még pár­tában maradt hajadonokkal a diss­n 'éálHut ií. A vályú kötelét a leány <E-rókává verik ás az egyik iegówy * vályút húzó leányt ostorral hajija. „Szokásban nagyon sok helyen —' mondja Csokonai Is —, hogy a mer/ nem házasodott ifjakkal és férjhez nem ment. Irányokkal valamely da­rab fát, vagy tőkét nevetség okdéiií vitetnek" A XVII. században a leányokat tehenek, vagy lovak módjára kcesi­ba fogták és a legközelebbi folyó* vízig hajtották . . . A Felvidéken régi szokás, bog^ a farsang utolsó napján, húshagyó­kedden. vagy másnap, ham var,szer­dán tartják az úgynevezett, „svhe­der-felszabadítást". Ez ismét az ősi férfivéavatás szertartásának csöke­vénye, illetőleg a Dionysos-knltnsl fennmaradt szokása. Ipolyságon a legények hamvazószerdán összejön­nek és „bögötemetést" rendeznek, amely abból áll, hogy cukor a „sühe-> der fiúk legényekké szabadíttatnafi fel hat botosa pással". Egy pintea borosüveget á*nak ugyanekkor a földbe s ezt az üveget esak a jöví esztendőben, ugyanezen az ünnepsé* gen veszik ki a földből. Egyébként is van rá sok adat, hogy a legényeket éppen farsangkor avatták férfivé. Ez volt a némel Burschenschaftok főünnepe is, ami­kor próbára tették a felavatandó^ képességeit. A Burschmschaft. lé­nyege a verekedésben valő összelát­fás volt, majd bizonyos itaimennyh ség elfogyasztása »következett. az­után befeketítették a felavatandó ar­cát. és egy seprővel alaposan hely­benhagyták. íja ezt is kiállta, ak­kor felvétetett a legények sorába. A csanaó ,, kukák "* Rendkívül érdekes farsangi nép­szokás volt divatos a csángóknál, akiket — mint ismeretes — a ma­gyar kormány az elmúlt év folya­mán Bukovinából a Bácskába átte­lepített. A csángók farsangi maska­ráz'ása eredetileg bolgár népszokás v-lt, amit a Brassó környékéről ki­vándorolt székelv csángók vittek magukkal. Brassó elővárosa ugyan* ; Bolgárszeg, amely hajdan bolgár nemzetiségű község volt. A bolgá­rok hasonló farsangi játékainál használt „hlka" kifejezést egy ideig fenntartották a csángók is. ma mát azonban álarcos főalak juknak ez a megjelölése az oláb „matahala" (ijesztő, mumus) szóval cseré'ődött fel. A farsangi maskara fejét ijesz­tő álarc födi, kezében korbácsot tart. A esángó ..kukák" közül néhá­nyan nőnek is felöltöznek és a le­gény-kukák és leány-kukák között háborúság keletkezik. A gyermeke­ket korbáccsal, a leányokat döglött madárral ijesztgetik. Ezt a döglött madarat később megsütik. majd széttépik és itt — elérkezünk a Dio­nysos-kultusz szimbolikus széttépé­si szertartásához. A kör tehát bezárul. Farsangi népszokásainkban mindig és minde­nütt a természet halálát és az örök termékenység feltámadását ünne­peljük. Mókákkal- vidám tréfákkal búcsúztatják a telet, amely átadja helyét a feltámadásivik. a madarda­los kikeletnek . < SA>m piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom