Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-04 / 3. szám

> •

U E L M A ÍJ 1 A KOKSZÁT V a 8 4 r p a p, IMI. j a n n á r 4. url többet keresni egy nap alatt. ,1z átlagos kereset napi egy penna húsz fillér. Ma ez. nagyon kevés, riilönöseB ha azt vesszük tekintetbe, hogy minden szakmában megillapitották a munkabéreket. Nem ártana a mi szakmánkban sem a bérmegállapítás. Erre hívja fel — ha már ír rólunk — az illetékesek figyelmét. Állapítsák meg a mi munkabérünket is. Semmiféle kategóriában nem vagyunk benne, nincs meghatározót! neve a munkánknak. Benn élünk a szobába, én magam hónapok óta nem voltam kinn, piard napon megyek ki néha venni egyet-másl. hogy legyen mit enni. Papírzacskó Mialatt he^zélt, ujjai pillanatnyi szünetet sem tartottak, A homályos szoba — egyike azoknak, umelyekről a. hatóságok megállapították, hogy emberi lakhatásra alkalmat lannk Amikor elbúcsúzunk, kikísér bennünket az. udvarra. Kinyitja a ka pnt. aztán a hel-ő ka pn fél fának tá masztott seprűt fogja a kezébe és söpörni kezdi a frissen bulit havat. A h'áa előtt rendnek kell lenni, mert ellenőrzik. E- megbüntetik azt aki nem tartja tisztán a járdát. a hó hnll könyörtelenül, a tél itt járkál mint valami fehér kísértet az n.iió előtt. Kivesz, a napi munkaidőből egy-egy félórát. K mikor vége a söprésnek, akkor n hidegtől meggémberedett njjak ismét megfeszítik a vász.nat. vagy a szövetet és újra meg újra átszúrják a tűt a minták vonalain. Munkabér: fillér egn érára. A 20 filléres órabér panasza fogad fi másik szobában is, ahová emez előbbi lálogafás után bekopogtatunk. A szoba ler.iedelme uetn nagyobb mint az. előbbié, csupán 8 h'entlevők száma ad kirívó ellentétet az előbbi szobával való ös->*ohasonlitásbaii. Hatan vannak pgy asztal körül. F.gn idősebb nő. egy Halai lány és négy kisgyermek — 8—10 évesek — fiúk és lányok vegyesen. Nem egyetlen család tagjai, 'Csak a munka Kosta össze őket ós hozza összo őket már évek óta, Pnpirzovsknlal ragasztanak. Nem W képzeli az ember, miiven elterjedt: foglalkozás. Paprikaesomagoláshoz. Pukorftoomagoláshnz és még a jő Isten tudná mi minden fp'ébez szükséges papírzacskók születnek itt a sznha asztalán. A csoport pillanatnyilag 11 féle nagyságban gyártja a papi rzaPskókat. Hosszú ..kutyanyelvek" feküsz.nek az asztal szélén s a7, eviizedek óta hagvakornlf, mozdulatok nyomán úgy röptédnek mintKn szárnyuk lenne. A ragasztó pillanatok alalt -ákorul a pnpfrswdefpk oldalára és őszesen pegv sfmftíwsal mᥠkészen is áll a aattskó, amily megszámlálhatatlan társa melle egy hatalmas kosárba irerfU nnéradnl. Egy ember — 8—10 éve- — átlagQigrn 3-3 Jiposlcőf tud elkészíteni egy peré alatt. KbKer. természetewnemkápráztatő gyorsaság, te hát 'évtizedes gyakorlat kell. S ezt évliredes gyakorlatot éránként "ff fillérrel fizetik Vannak papírzauslíó gyárak, olt azonban nem • loiP'ozKatnak az apró gyerekek. Tt.thnn .v/önhan dolgoz,nak. mert élni kell. Pfa már valamivel jövedelmezőbb foglalkozás, mint a Hímzés mert. napi 19 1'! órát jg dolgoznak Az Átlagos kfire-ef tebát 2 pengő -zefubpn a bf>n''és é- -to'ilinl'is 1.90. 156 PHngő.iéve! \ pana-/ azoflUsiJ lt ti» ugyanaz, fásért a rnti.pfi'Ügcí kevés a busz fillér órabér. Minimálni kellene a munkabért., a munkalehetőség nem esökkeue ezzel, meri ma óriási mennyiségben kell a papírzacskó és a papirzsák. A gyárak is szívesen kiadnak munkát a magánosoknak nem is beszélve a különféle üzletekről, amelyek hőven ellátnák még felemelt munkabér melleit is munkával ezeket a dolgozókat Rbhez a munkához is jkelue a meleg, különösen a lábon. Mert ezt a munkál állva kell végezni. Nem lehet ülni, el sem férnének n sbh kek az asztal mellett s nem tudnának egymástól dolgozni a gyerekek A gvorek'ck. akik itt furcsa, komoly arccal húzogatják a papírszeleteket s ragasztják zacskóvá a kezük közt röpködő szürkés papirszárnyakat. Lábukon vékony cipő. egyik-másik kopott. fong>os torna'ri]>őt burkolt he foszlott zsákdarahbal. A szoba földes, nyirkos és hideg. Az ajfó a szabadba nyíhk úgy. hogy valaki ajtót nyit. akkor a kutvanyetveket s a születő psn'rzncshókat szprtefúJÜa. a betóduló szel. Ilyenkor « gyerekhad sikongva ugrik rá az asztalra s fogja le testével-kezével a szálló papirszárnyakat. Ez az egyetlen játékos mozdulat gyerekélctiikbcn. * Kinn esik a hó s a város valamelyik parkjában tán hóembert gyúr most néhány pirosarcú apróság. Ezeknek a gyerekeknek itt fehérre meszelte az arcát a szoba levegője. Majd ha végetér a napi munka, amelyért már pénzt visznek haza. kilépkednek az ajtón tán jut idő arra. hogy játszanak, mint a gyerekek szoktak. De este van és hideg. Bennük maradt a szoba hűvössége s lábukban a nyirkos földpadló hidege. Miniha hangyák mászkálnának a lábujjaik begyén, úgy bizsereg minden ujjuk. S egyetlen játékuk az, hogy futni kezdenek. Futnak végig a havas utcán s lábuk' nyomát, lassan-lassan betemeti a fehér hóesés. Tél van. Segíteni kellpne ezeken a gyermekeken. KALMÁR-MAROS FERENC A mese vége Volt egyszer egy nagyon szegény özvegyasszony, akii még az ág is luizolt. Azt hiszem, innen jár! a harmincadik even, de inutalott vagy ötvenet, annyira ráncos volt az ö arca és kiszikkaul a keze és kutmélységnvire süppedt a szeme. A keze nem azért volt fehér, amiért az uri dáináké szokott, akik abban fáradnak halálra, hogy finomítják a bőrüket és reszelik a körmüket, hanem az a nagyon fehér volt. amit a sok mosás, a szappanlc és a lug hoz létre, hogy felpiiffeszti a leaformásabh kezet is. érdessé és durvává teszi, finom dolgok tapintására alkalmatlanná Ez az utolsó mondás is oktalanság. mert a szegény mosóasszony olyan finom valamit tapintott, ami cgvedül az övé volt A kis Pisták újának göndör fekete feje volt az. bársony arca. amelyből két buzavirágkék okos szem villogott elő Továbbá a szája nem is volt száj. hanem hasadt cseresznye, a hangja pedig szelíden csilingelő cscgcnlvii é- szebben senki sem tudta azt ugy mondani, annyi muzsikával, mint ő. hogv édes anyám. Tulajdonképpen anyagyász volt * fekete haja Pistike, az apja nem tudta bevárni az érkezését f>ria alá járt kubikba és rászakadt a föld. egyszeribe kiszorítva belőle a lelket. Az a jó. áldott, ágyonszeretett föld. ame! Ivet édesanyának- szoktunk hivni. I Utolsót sóhajtott, röptében látta még i száz. mértföldnyi távolságban a szalinqviskót, aztán lehunyta a szemét és sosem tudta meg. milyen lesz az az , emberke, aki utána következvén a nevét viseli. Pistuka pedig kezdett nőni. de igen lassan nőtt Kél esztendős is elmúlt s_ ínég mindig nem tudott járni, annyira gyenge volt a Teher kis lábacskája, vézna a mellecskéje Az anvja vitte magával, hajnalban keltek útra, rongyos nagykendök védték a hideg ellen. Napjait a mosókonyhák hí talnujs kosaraiban élte át s mert beleszorult valami a szegénység illemtudasáhól. soha nem sírt. fisak bámulta a sűrű gőzt. amely olyan furcsa figurákban szállongott a fövő ruhákból és mosolygott, ha vízcsepp csiklandozta meg az arcát, amint lehullott az iz. fő tnenyezetröl. A szegény asszonv igen jó mosónsszonv hírében állt és sokfelé hívták. Pistike jgy jutott ócska ruhákhoz, mzrt az uri gyerekek már ismerték és eljátszadozva vele. megajándékozták viseltes holmikkal, atnik azért itt mégis fejedelmi ajándéknak számítottak. Három éves korában elkezdett járni a Hu Akkor öregebb és tapasztaltak!) mosóasszonnyal került össze az özvegy, az mindenre tudott kádenciát. — Borsepröbeu füröszt}- lelkem, meg széugtTjurvában, Attól erősödik. t;sakbo?'v alig használta Pistike a lábát, ugv megszokta a kosarat, igen Irta: Sz. Szigeihy Vnmos í ól is érezte magát abban. De az ajakára már nem kerül) mosoly, amint baladtak a napok, az egyre komolyabbá vált. Lassanként világlátott tett. annyi mosókonyhában fordult meg. nagv bámulásában csendesen elszenderedett, nem ébredt fel az ebéd ideiére sem. Este pedijj nyitott szeminel leste az éjszakát, s mig* belekapaszkodott a szalmazsákon az anyja pendelyébe, nyöszörgő lett a hangja — Édesanya, mesélj 1 Az özvegy- igen fáradt volt már, azonkívül korán kellett kelnie, de meg. édes Istenem, olyan keveset tudott ő a világ dolgaiból! — Miről meséljek, kis szentem? — Mesélj, folytatta a gyerek, de a témakör dolgában szintén tudatlanul. Azért mégis nagyon szép históriák kerekedtek ki. Minden második ember királyfi, mert hogv minden első királykisasszony, vagy tündér Elvétve szerepeltek szegény emberek is. de az anyasziv-alkotla elégtétel szerint jól járt valamennyi, fénves sorba jutott a rongyos. Vasárnap délutánonként, ha Pistike aludt, az özvegy átment a szomszédba s mig a cselédekkel társalkodott. a füle szomjasan leste az iskolás gyerekek szavát. Azok annyi mesél olvastak egymásnak fennhangon, de annyit! És olyan szép volt valamennyi. itt jöttek elő ama bizonyos királvi népek, akik csak az esteli elismétlésnél gyámoltalankodtak el megint, igéiben az özvegynek. Mert nines szomorúbb valami, mint fényes j utakról letérni egv sovánv kis fanlá; zia útvesztőjébe ! Pistike szeme azért boldogan ragyogott. inas. sovánv keze hálásan „.simogatta az anyja karját. — Te vagy a világon a legfőbb anya és te tudod a legszebb meséket. Máskor arra volt kivánesi. - Láttad őket* _ Láttam, kis fiam. Talán igazat is mondott, hiszen ki nem látja néha mesék ragyogó színeiben az életet, amely csak az ártatlan gyérek fantáziájában van tele tündérekkel. a valóságban azonban rul erdei manók lepik el Hát nem okosabb akkor inkább a mesében hinni? ösz jöttén már nagyon fehér volt Pistike képe gyenge melle szárazon köhögött. — Fáj? _ kérdezte jéggé dermedve az özvegy. — Nem fáj. Mit adjak neked, aranyos étetem? - Mesélj! Hideg szél fujt. m asszony már két napja nem volt napszámban, félt attól a fuvó széltől, ne vigye el az Ő gyenge lilomát. Nem aludt semmit, ébren tartotta a remegés és lázas mohósággal kezdett mesélni, há'bu ez használ többet nem az orvosság egyszer veit hol űéni veit. uiég m «vp*r éneié* iwigns bil volt dolt-oeócnt kerítésnek egy eeepp MSj dala se volt. mégi? sütöttek benne pot "ácsát, ugv ettem belőle, mint most Hát akkor volt egy csodálatosan szépt királyleány és olyan gazdag, hogy! csak aranyfésüvel fésülte az aranyhaját, a pohara, a tányérja, mindene színaranyból volt, a ruháit meg se tudta számolni, mert minden órában másikat vett magára, meg cipőt is olyaH sokszor váltott és gyémántokkal volt kirakva még a gyerekkori já. téka is ugy, ahogy sorjáztak, de sündörgött is utána a világ valamennyi kiralyurfija, egyik daliásabb a másiknál és mindegyikük pecsenyét evett egész nap, meg kaláccsal volt megtömve a zsebe, hogy akkor se maradjon éhen, ha sétálás közben harapni akar egy falatot, kérték is mindnyájan, hogy belebolondultak a szerelembe, — a királykisasszony mégis a szegény ember fiát szerette meg, akinek nem volt az ásóján, meg a kapáján kivül egye la1. És akkor azt mondta az öreg kiráj, lányom, jánvorn. Fontold fel jól, hogy mit cselekszel, igen Is. nagyon jól funtold fel. hogy meg ne bánjad, mert é.n nagyon szeretlek, mint egyetlenemet, akinek kívüled senkim a világon, ugy szeretlek, de ugy .. A szegény asszony szeme már ragadozott, nagyon ki volt merülve az ajka mozgott még egy kicsit, de pár pillanat inulva már horkolt. És akkor Pistike, aki megszüntette a kegyetlen hangzású köhögést, jóllehet soha sem volt olyan piros aa arca, mint éppen most, szintazonképpen lehunyta a szemét, hogy többé fel ne nyissa. Előbb azonban mosolygott, végtelen idők óta először és; utoljára. Hogy mit láthatott, azt mac senúi meg nem tudja, de liagy gyönyörűsége lehetett, mert csak példátlan örömökön mosolyognak a szomorúságra született emberek. Attól kedve aztán a szegény aszszony még többet bánkódott, mert eb hagyatottságához hozzájárult a siiás is. — oh, hogy iniesodá szörnyűségre kellett néki ébrednie! — Pistike, Pistike virágom, nézz* te jó anyádra. Annak' nagyon bideg volt a kezft, hideg az arca. a szive a leghidegebb. Ebben a mindennél kegyetlenebb szürkeségbe pedig semmi sem hozott akár egv cseppnyi vigaszt is. Eső verte .( föld-édcsanvát s az özvegy ott töltötte a napokai egy parányi sirdombon. félig sírt. félig énekelt a szava. — Aranyos magzatom, hogy itt hagytál ogymagarpra! Oh jaj nékem, legalábh a mese végét vártad volna meg. Ki mondja cl azt teneked, ha elaludt nyomorult, agyoncsigázott szftlöanyád, akit elfárasztott a nehéz munka, oh jaj, ki mondaná el más? Ugy szeretted a mesét szegény kis férgem, elmondom hál neked a végét is, mert az öreg kiráj mégis odaadta a jányát a szegény ember fiúhoz és ráadásul a fele országát és élteit nagy boldogságban sokáig... oh é« édes Istenem, talán nincs is már boldogság a világon! A sjvitó szél egy vékony kis gyertyácskát akar eloltani, de nem tudja, mert fonnyadt két kezével védi egy siró öregasszony. Lieht Béla és dr. Licht Imre mélységesen megrendült sziwel tudatjuk, hogy forrón szeretett Édesanyánk özv. Líctu OdUiáne dec. hó 29-én jobb lét re szenderült, Temetése dec. • 31-ép volt Budapesten. Gvaszolják még testvérei és sógornői és menye. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS minden tisztelőinknek és méliésztársaknak, barátainknak, szomszédainknak, ismerőseinknek. kik felejthetetlen drága jó férjemet utolsó utján kisérték, koszom és virágokkal sírját elhalmozták, fájdalmamban osztoztak, fogadják ezúton hálás köszönetem. Özv. BARY JŐ/SBFNÉ !-Vv^ÍJIír Ki" -'w ]