Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-04 / 3. szám

Szegény emberek tiizelóie Maximálják a rözse árát (A Dél-magyar ország munkatártiától) A közelmúltban tartották meg n város faárverését. A Vár.osi erdők és füzesek kitermelésének maradványa az árverés anyaga': rendszerint a szerény perifériái és tanyai lakosság veszi meg az árverésen eladásra kerülő fagyökereket, kisebb hasábokat és a nagymennyiségű rőzsét Egyik közgyűlésen elhangzott egy olyan felszólalás, amely intézkedést kért atekintetben, hogy az árverésre kerülő fát ne árverési kereskedők, vagy olyan magánosok vegyék meg, akik azután jó áron túladnak rajta a városi piacokon, hanem a tüzelő valóban a szegényemberek tulajdonába kerüljön. A város vezetősége annakidején meg is tette a lépéseket ebben a tekintetben és sikerült is azt biztosítani, hogy a fát a legszegényebb lakosság kis háztartásaiba juttassák. Felmerült azonban egy másik probléma. Az árverésre került fa ára ugyanis igen magas volt. A panaszok szeflint a kikiáltási ár) olyan mértékű volt, amely Csaknem ugyanolyan magas, mint a fa ára a városi kereskedésekben. Ha ehhez hozzászámítjuk a harminc százalékos licitálást, akkor olyan árat kapunk, amely meghaladja a tüzelőfa maximált árát. Kétségtelen, hogy a városra súlyos terhek hárulnak és igen nagy összegekre kell fedezetet találui, kétségtelen azonban az is, hogy ezt a fedezetet nem ilyen árveijésen kell bizonyos mértékig előteremteni. A másik probléma, amely ezzel szorosan összefügg, a rözse árának problémája. Egy „kazal" rőzséért 70—80, legjobb esetben 50—60 jaragöt fizettek ki a vevők. Ez a rőzsemenynyiség elig ér fel 6—8 mázsa hasábfával. Ezen a téren tehát meg kell tenni a szükséges lépéseket azirányban, hogy a rSzse árét is maximálják. Ezzel az intézkedéssel nem veszít jelentékeny össxeget a város, viszont igen jelentékeny segítséget nyújt a város a tanyai és a városkörnyéki szegenysorsú lakosságnak. Ebben az ügyben már jelentést tettek a városházán, úgy, hogy rövid időn belül várható a rőase árának maximálása. Ilyenképpen a jövfc városi árverésen már maximált árban kapják majd a rőzsét a tanyaiak. Mi a szegedi színházi dehoniunhiuva oka Néhány megjegyzés a színház műsoráról (A Délmagyarország munkatársától) Az ismert »jegymegvonási-affér«rel kapcsolatban áz egyik budapesti színházi lap nagytekintélyű szerkeszlöjc cikkében megállapítja, hogy a Pélmagjarországnak a szegedi színházzal szemben alkalmazott bírálata nem megy tul a jogos kritika határán. Jóleső elégtétellel olvassuk ezt akkor, amikor felelős városi tényezők ténykedését tekintve már-már kezdtünk belenyugodni Kárpáti Aurélnak a Délmagyarország karácsonyi számában irott színházi cikke keserű kicsengésű zárómondatába: >Mondd meg az igazat és egyedül maradsz*. Ugylátszik tehát — s ez a budapesti színházi lap cikkének többi részéből is kitetszik — a szegedi színházról alkotott véleményünkkel nem vagyunk egyedül. De még ha egyedül lennénk is, véleményünk hangoztatását — 'ügy érezzük — nem szabadna elnyomnunk s a vitát, amely ebben a kérdésben kialakult, csak akkor szabad lezárnunk, ha a szegedi színház vezetésében azt a tudatos tervszerűséget látjuk a magasabb színvonal iranyában, ami kívánatos lenne. A baj ugyanis ott kezdődik, amint már többször hangoztattuk, hogy Szegeden nincs tervszerű 5íji»t,í'wvczetcs, a színházi vállalkozó ötletszerűen összeállított műsorral dolgozik. Ha az ember az ország legkisebb városában megnézi az előzetes színházi jeleni ést, ezen felsorolva láthatja, hogy a színigazgató milyen darabokat óhajt előadni az elkövetkező színházi évben a közönség épülésére és szórakoztatására. Szegeden ezt nem láthattuk. Természetesen ez csak formaság, de sajnos mögötte az a mcjy igazság húzódik, hogy az igazgató az előadandó darabokat azért nem közölte, mert a szezon indulásakor valószínűleg maga sem volt tisztában vele, miket fog játszani. Ez kitűnt ebből a nyilatkozatból is, amit a színházi vállalkozó annakidejé-n az egyik helybeli lapban adott Programjára vonatkozóan egyeljen pozitívum az volt, hogy Ibsen Nóráját is elő akarja adni. Ez önmagábanvéve dicséretes törekvés. de ilyen formában még nem program. Nem tudjuk azt sem, b ••Mripi pen a Nórát nevezte meg^ talán ez az, miért épogy r amit az igazgató a színműirodalom legtetejének tart s ugy gondolta, hogy program hiánvában e darab megnevezése minden kritikát el fog némítani? Bálhogyan is gondolta, mindenesetre a Nórához mindezideig meg nem volt szerencsénk, holott Ibsennek ezt a remekmüvét Nagyváradon, Miskolcon, Pécsett és Debrecenben már felújították az idei szezonban, méghozzá Bajor Gizivel a címszerepben. A szegedi színházi dekonjunktúra oka Nyomban ezután meg kell latnunk a színigazgató műsor politikájának másik hibáját, hogy tudniillik egyáltalán nem, vagy csak elvétve játsza az újdonságokat fővárosi bemutatójuk evében- A szegedi közönség ebben a? évadban még egyetlen újdonságot sem kapott, kivéve a Becskereki menyecske cimii operettet, amelyet szigorú művészi mértékkel mérve elő sem kellett volna adni. Itt van aztán a szegedi szinházi dekonjunktúrának egyik legfőbb oka. Egyetlen vidéki színigazgató sem mondhat le arról a hatalmas erejű ingyen reklámról, amelyet ax újdonságok pesti sikerének visszhangja kelt a vidéki közönségben. Mér pedig, ha a vidéki színigazgató nem adja élő idejében a darabot, amikor a pesti siker lelkesítő hatása még friss a közönség tudatában, a színdarab erkölcsi sikeréről, saját színházának pedig anyagi sikeréről mond ie. Lehet, sőt bizonyos, hogy a szerzői jogdíj kevesebb, amikor a színdarab már nem újdonság, de a jogdij esőkke. Fájdalomnial megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett jó testvér, anya, nagyanya fizu. Kiss Lászlóné életének 71. évében 1942 jauoár 2-án rövid szenvedés Utón elhunyt. Temetése folyó hó 4-én délután fél 4 órakor a belvárosi temető ravatalozóból a református temetőbe. A GYÁSZOLÓ CSALAD Minden ette M érától éjjel * *vMf 4 IflftES BUDAPESTI SZÓRAKOZÓHClYj SZENZÁCIÓS WDSOR! TÁNC! 11 ragyogé Sanghay-Grii. Direcfcriee: La Belta Noooths I BTBFBMÍ, Uwtóy mkiá-wt «>. nése nem hozza be azt a veszteséget, amelyet a késedelmes bemutatás miatt egy-egy színdarab bevételi lehetősége szenved. Aztán meg arra is gondolni kell, hogy a vidéki színházba járó közönség tehetősebb része Budapesten is megnézi egy-egy sikeresebb színdarab előadását. Ha a darab vidéki berautató{

a sokáig késik, a tehetősebb szinház>ajáró, de a szerényebb anyagi tehetségű is, Pesten jártában a darab fővárosi előadását néxi meg és nem kíváncsi már rá akkor, amikor saját városának színpadára kerül. Sginészelc foglalkoztatása, darabok megválasztása A jelenlegi színházi vállalkozó har madik műsorpolitikai hibája, bogy jó színészeit, akiket a közönség értékei, nem tudja, vagy elmulasztja a közönségnek »tálalnic. Többszöi rámutattunk már (leginkább esak a tavalyi szezonban, mert az idén erre nemigen volt alkalom), hogy van a szegcdi sjúnház tagjai között egy ritka nagytehetségű fiatal tragika: Sándor fza. Ahol oly kevés a komoly, igazán tehetséges színész, mint jelenleg sajnos Szegeden, ott az ilyén tehetségeket, mint Sándor Tza nem szabad parlagon hevertetni, hanem darabokat, szerepeket kell a számára keresni. Nem hisszük, hogy a szinházi közvélemény megfelelő előkészítése és a közfigyelem reklám utján való felkeltése vitán ne jelentene eseményt Szegeden Sándor fza mint lady Macbeth, vagy Nóra, vagy Phrdra. esetleg Johanna. Itt vub a társulat férfi tagjai között Somogyvári Rudolf, ez az igen tehetséges fiatal művész, akinek már számos pesti siker rá felig-meddia megalapozott fővárosi hírnév van dig megalapozott fővárosi hírnév van a háta mögött, mégis színpadon nem láttuk, számottevő szerepet alig játialiuk, szaniotieyo szerepei alig játszik. Pedig, ha másért nem, már csak azért is játszatni kellene, mert jóc.sengé.sü neve a kassza szempontjából is kamatoztatható lenne. Tehetsege pedig valószínűleg bő kariatokat hozna, ha az igazgatóság tervszerűen foglalkoztatná. Mar csak kísérletnek is megérné, kipróbálni milyen lenne mint Romeo, vagy mondjak: Ellák, Harsányi Kálmán hun tragédiájában. Hogy nem válla na szégyent, szinte, bizonyosnak tartjuk, emlékezve tavalyelőtti bemutatkozására a Pünkösti Andor rendezte Makrancos hölgy-ben és idei Cifra nyomoruság-beli kitűnő alakítására. Hogy a jelenlegi kicsi társulat is mennyire nincs megfelelően foglalkoztatva, arra példának had említsük meg H o m m Pált. Ez a színész Kolozsvárott a román megszállás évei alatt a magyar színház első operettbonvivánja volt. Valószínűleg a szegedi közönséget is érdekelné, hogy mit tud. Egyszóval: nem szabad elhanyagolni azt a kevés színészt, akit foglalkoztatni érdemes lehet, nemcsak a színház érdekében, de már csak azért sem, mert az ijyesmi könnyen a színészi lélek desfruálésához vezet. A műsor összeállítása Eut eredményezheti az is. hogy a tervszerűtlen müsorpsszcállitás következtében a szinészeb nem tudnak elmélyedni feladatukban. Nem lehet komoly művészi munkát, tehetségek kibontakozását, jól összetanult előadásokat. összeszokott együttest várni ott, ahol ötletszerűen szerkesztik a műsort, szeszélyesen elvetnek hirtelen felbukkant terveket és ujabb terveket kovácsolnak össze még hirtelenebből. Nem lehet stílust, pontos értelmezést, hibállau alakítást várni ott. ahol a színészek csak egy héttel előre tudják a műsort és Fogalmuk sincs, hogv a következő héten'mit játszanak. Talán rákerül még a §or. hogy megírjuk, hogyan képzeljük «l a helyes müsorösszeállitást és akkor nemcsak ötletekkel, de teljes, részletes, tt hónapos sziniszezonra szóló műsorral, darabeimek felsorolásával is szolgálhatunk. Addig is had ajánljuk az igazgató figyelmébe a eikluarandszcrt, mint amely alkalmas arra, hogy uj darab-szegény világban gazaagg/, változatossá, érdekessé tegye a műsort Elég ha egy szezonban háromnégy ilyen ciklust rendez a színház, mondjuk'öt-öt darabbal mindegyiket, máris megvan a műsor gerince, amely fővárosi újdonságokkal közbe-közb" megtűzdelve egész szezonra való teljes' műsort ad. A négy ciklus közül kettő lehetne esetleg zenés, mondjuk az egyik bécsi operett-, a másik jazzoperett-eiklus, kettő pedig prózaeiktus. Itt az egyik a modern színműirodalmat reprezentálná, a másik a klasszikus drámairodalmat. De még ezenkívül rengeteg lehetőség van, így például lehetne rendezni magyar Vígja lék-ciklust (Kisfaludytól Móricz Zsigmondig), vagy naturalista sziumü-ciklust (Ibsentől—Herezeg Ferencig). Persze mindehhez az kelleue hogy jóval szezonkezdet előtt jóelőrc kiterveljék az egyes ciklusokat, darabjait, kiválasszák és szinbáznyitás előtt mindegyik sorozat két kezdő darabját a színészek 10—12 lelkiismeretes próbával jói betanulják. Meggyőződésünk, hogy ilyen és igy előkészített niusoi esetén senki sem panaszkodna darabhiányra, ez a műsor nemcsak nevelőhatású. ismeret- és látókörbővitö színházi politika lenne, hanem a kőzön_ ség érdeklődését is áilaudóan ébren tartaná és üzletnek sem lenne rossz, akárcsak az újságban az érdekfeszítő folytatásos regény. Rendező és díszlet Még valami, jobnaumoiulva vala .1 hiányzik a szegedi színháztól, aki pedig valamirevaló színháznál nélkülözhetetlen: a tanult, szakavatott, intelligens, széles isnieretkörü rendező. Rdadezö, akinek ez a tanúit mesterséges nem csak ugy csöppent oda a rendezői asztal mellé, hogy valamivel tehetségesebb, vagy nagyobb tudás j, esetleg jobb torkú színész a többinél. Rendező, akinek szempontjai vannak, aki stílusban lát és stílusba állit hé mindent, aki elemez, aki magyarja, aki fegyelmez, aki egyszóval; színházi rendező. Ha . volna még egyik sokat vitatott, lajo kérdés: a díszlet kérdés. A szinházi vállalkozó egy nyifatkoz i iában elpanaszolta, hogy hiába könyörög Pestnek egyetlen méter díszlet vászonért, nem kap. Hát nem kell könyörögni. Van a szegedi Városi Színház díszletraktárában annyi régi diszlet, hogy ha tiz évig tart az anyaghiány, se fogynak ki belőle. Csak "egy kis fáradság, meg szakértelem keli hozzá, ezeket az átfestésre, megújításra alkalmas díszleteket kiválogatni, aztán meg kevés festék, firnisz áz átfestéshez, áttisztításhoz. Hogy mást ne említsünk a Mcrsz-e Mary? 12 000 pengős díszletei még most is ott hevernek valahol a díszletraktárban, ugy, ahogy 12—13 évvel ezelőtt oda elhelyezték. Kinek jutott eszébe. hogy ezekről a színpadi költeményekről ie< fújja egyszer a port és beállítsa egv modern operett színpadára a megunt lila, meg zöld uriszalonok fconvhamintás falai helyett? * Ezeket kívántuk elmondani most, hogy az idei sziniszezon első harmada körülbelül lezajlott, áttekinthető az-eddigi teljesítmény s belőle sejthető ami uiána következik. Szeretnénk, ha az, akit illet, nem venné az itt elmondott néhány vázlatos megjegyzésünket' gáncsoskodúsnak, hanem a színház szeretetéből fakadó ,s/erény jótanáfisnak, amit lehet megfoőödöi is. s/.isr