Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-07 / 280. szám

Mesterem berek, ipari munkások Aki ezeloll tiz évvel figyelemmel kisérte a középosztály tagjainak beszélgetéseit, gyakran hallhatta, amint a hivatalnokok és szabadfoglalkozású emberek családi leszármazásukat olymódon adlak eiő, liogy a »gentry«-vel, a \ idéki ereik lú nemességgel való kapcsolatok minél világosabb légyen. Ez a hajlandóság a háború elöl ti korszak öröksége volt és meg ma sem umtt el; ellenkezőleg ma talán még iii kább virágzik, mint korábban es könnyebben is számithat eredményié, mióta a névhiagyarosilási gyakorlat lehetővé telte-nemes forrnáiü' neveknek, -v-tby-ls és egyéb végződéseknek felvételét. De ezen genty- és gentroid-kapcsolalok mellctl ina már az is gyakori; hogv középosztálybeliek leplezetlenül feltárják paraszti származásukat s a fogadtatás, melyben önvallomások részesülnek. azt bizonyítja, bogy a nemesi származás mellett a" paraszti is »szalonképes® immár a magvar íársaséletben. Ami igen örvendetes dolog, de még nem jelenti az egész igazság, a való helyzet elismerését, hiszen az értelmiségi uénizedékét. talán a legközelebbieket leszámilvi. az iparosok, mesteremberek.falusi és városi kézművesek ipari luifnkások soraiból kerülnek ki. Ezeknek még a mai életben sem nagyon ajánlatos ilyetén leszármazásukat feszegetni és a társas élettan kiteregetni: tanasztalatok mutatják. bogy a csizmadia- és fazekas-ősök indiszkréi emlegetésére fagyos elutasítás ül ki még olyanok arcára is, akik pedig büszkén emlegetik' paraszti őseiket. A kézművességtől való idegenkedés nem újkeletii náluk. A Czuczor—Fógarassy-féle magyar nyelvi szótárban, mely hetven évvel ezelőtt jelent xpeg és fuáig is egyetlen magyarázó szótana nyelvünk szavainak és értelmének, ez olvasható a mesteremberek sz.ú értelméről: »Személv, ki tüzetesen, kenvérkeresetül. bizonyos kézi mesterséget üz*. De bogy már ekkor se becsülfék, túlságosan ezt a további magyarázatbój láthatjuk: niegvetöleg átvitt érteleinben, ol.v személy kizouvos szellemi művet csak úgy eépileg, rnesiereniber módjára készit. lla a kézművességet., becsülték volna, akkor n mesterember szóval dicséretet fejeztek volna ki. nem pedig magvetést. mikor a szellemi életre alkalmazták. Aza/ ti mesterembernek bizonyára kitüntető, felemelő jelenlését leszállította az ipari kézimunkával összekapcsolási; az ipa; i munka már mai társadalmunk kialakulása ideién a inult század közepén sem lehetett tárgya a megbecsülésnek. A középosztály ez ertekki tételéiül ellér a falusi nép, a parasztság véleménye. A falusi agrárnépesség néprajzi tudósainak tanúsága szerint nagyon is megbecsüli a falusi iparosi, aki irigységgel vegyes csodálattal emlegeti annak ügyes kc- zeit. melyet birtokosuknak nyugalmat, ülő életmódot biztosítanak, távol a testei őrlő. nehéz munkától. !Az is bizonyos — bár a tudós kutatás és irodalmi rtiegíigve'és nem i» igen foglalkozott vele —, liogy a falusi mesterember éppen = ügvességénél* fogva mozgékony, kovászhoz hasonlatos ejeni. Az agrár népesség lassúbb tömegében foglalkozása minit kénytelen a falu leitúrán tul _i> tekinteni és a világ e-einéüvéiiol kénél alkotni magának. A régi falu időben és löldraísdlug csak Punt volt: kiterjedést és már területekkel meg a mai és tej? i.aPi viiággal kapcsolatot csak a falusi mesteremberek fejében nver. Irta: Szekfű Gyula akiknek sok olyaniól volt tudomásuk, ami az agrárlakosság érdeklődési körén messze kívül cselt. Aki nem látta á saját szemeivel a század végén ilyenek kevesen Vannak —- egy-egy ily -magyar iparos házalájál, a kádár udvarában fel • halmozott keményfaru dakat és dongákat, a faz,kasnál áz agyaggal tisztán dolgozó segédekét, a uiésler lakásában a zenélő órát. nz é/iistkupnkos pipákat, a biedermaijerfiókos szekrényt és az egész berendezést, melv kuliurában tneszsze fölülmúlta az egykori egy telke- nemesség leszármazúinak baiiékát. az ma. már nehezen tudja etkénzelni. hogv a lenézett mesteremberek .tömege — mert-okán voltak. többén mint ma — alsóbb túrsadahni tisztái vünk egyik legértékesebb rétege volt. A falusi lakosságban egyedül ezek a kézművesek bírtak a nemzetről és annak összefüggéseiről, kiterjedéséiül és múltjáról primitív ismeretekkel, ök voltak a nemzeti • leg tudatosított réteg, a természetes összekötök, a falusi értelmiség és a parasztság között. Mióta ' tönkrementek és eltűntek a népi életből, azóta még szörnyűbb a meg nem értés szakadéka paraszt és vezetők között; eltűnésükért a kapitalizmus térhódítása mellett bizonyára felelős az értelmiség közönye és nemtörődömsége is. Már Jókai és Mikszáth világában is többnyire nevetséges figura a falusi mesterember, akit a középosztály a század eleién szeretelt a ^Politikus csizmadia® kellemetlen típusává egyszerűsíteni. De ha a falu vigasztalan hanyatlása szinte nyom nélkül eltüntette is az önálló anyagi szellemi műveltség szerzésére képes mesteremberchef, vidéki városainkban még sok található közülük, ahol részben bevándorollak, részben Pedig a. főváros önálló fejlődésének sikei üli termékei. Sokan vannak manapság Budauesten, akik a Felvidékről vagv Erdélyből vándorolta]; be a nagy összeomlás után s akik egyéni és láiszabla munkalukkal «%: gyakorlatukkal új színekel hoztak be a kézműinarunkba. 'Bár nem mondom, hogy ezt valami sokan vették vobvi észre, de uem cz az egvetlén jelenség, melvrö! közénos'ztálvunk és vezetői uem vettek tudomást.) Az értékes pesti inasosré.lcg másik része bizonvára ilt nő ki a főváros talaián a milliós lakosság, szükségletéből, azzal 3 természetessé;-gel. niellvel a ma • R'var íatta kedvező körülmények között mindig létre tudia hozni a magasabb, finomabb ínimkateltasiU ménvf. ttl nem csak a niesterekie gondolok, hanem a kézmű minden I munkására s akinek volt alkalma j látni munka közben pesti aszlalpssenéiif.f lakatostanoncot és össze lod'a basont'lanj eket az osztrák, Borsi szakmunkásokkal, az India, ttoöv a magvai kézműves jobban. '' lkiísmet-elesebbeo. találékonvab ban'. több finitáziávni dolgozik oviltabb. őszintébb íobb modouV mint oxuenii kollégái, legalább i« ott. ahol • érzi, bogv meab(vsü|:v Vem kéli a s/az penfős cinőt ov oortáló belvárosi cióés/re gondolnunk', egvsxeni mázoló és me<'hanikiis rei»édek is bizonvcSenf sznb'általiiak arról bogv a k'énnü•ParbaJi is* leiTet/éee.s a nwWütrsÍ!) >• íim'v nemzetnél sem ak'dé'va!.•• "Az inari scciálszeniéKyeiével '"vszefolvik n "zvárí mnnbávsáf a '••'[ cMiiort közt sok eseth/n nincs Kafnr sem á szakmulteli faniii«'"'*ot illetnie.;, sem V>ed!c abhari.. TTm-v az ebének feíváffva belesnek 'és* találnák nmeiéit a kis p* >ing-vft?'- mekben. Ha valaki a nemzeti tudatosulás fokát megvizsgálná a gyáripari munkásság körében e sorok írójának sajnos, e téren nincsenek ismeretei , az bizonyára rájönne arra, hogy a régi falusi mesteremberekhez hasonlóan a modern munkás is erősen tudatosodott tagja a nemzetnek s ebből a szempontból "zhilén összekötő kapocsnak tekintkelő vezető értelmiség és alsó o-zlályok falu és város közölt. A magyar ipari munkás ebben ura már józan és jóakaratú ember jviu lehet kétséges - a magyar tala'bó! nőtt ki, avökere magvai-, de nagyvárosi élete hozzászoktatta, ba ném is a nyugati polgári életformákhoz, melvhez ma még hiányzik anyagi alapja, de ahhoz a levegőhöz, mely ben a felemelkedés már csak egyedül nvuffaü módokon, azon az uton lehetséges,. melyet elölte jár és iái t a ma gvar talaitól. addig a tegnap még falusi életet élt legfötlebb c-gv nemzedék óta pesti munkás, öntudatlanul még a ruagvar életei hordozza magában és ezzel Predesztinálva van arra. hogv nugvbun előrelendítse az ellövendő magvar lelet. melvet ma ínég olv, kevesen tudnak elképzelni. Mindezeket uem a köz'énoszláÍvből visszainduló ember iria. Nem is olvan. aki az ioar testületek lő!, vagy az loaros és falusi lakossá.*lől bármit ís — képviselőségei vagy mic vehet várna. — Iíözévioszíálvimk mai összetételében és 'gondolkozásában sokkal gvöneébb semlíosv megsokasodott 'és mind vészé ívesebbé váló feladatait t«>I> K L M A t> \ A no n A (i c Vasáru a v, ÍME ilecttuW 7, w Csak akkor lesz szép a lakása, ha btilorái nálunk vása.oija I AS£fAlOSPICSIIREH k €S/I iNOHA n Síanitr jny! QAca »» Tártai -lejeu, Űugonlci - ter <1, íte clQtor m : 1 - 8. vábbra is ci tuui.U i<mu egyeuii1. Az, hogy jóformán minden' cg}' feladatunk mögött, ha gyorsan w.c nem oldjuk örvények cs szakán* kok. pusztulás és nefuzelbalál 1 hető'ségci látonganak, mái- ez is mulatja, hogy vezető rétegünk o utóbbi évtizedeket nem hasznú fel úgy. ahogyan lehetett é- kellé; volna. Aki rájutott ennek késne felismerésére, annak szeno* , Ir kell emelnie kezét s mint va.am >i y. nomád lovasok, végig kelj lm doznig tekintetét a végtelen sík- i gon, hol talál ja meg népe emberi it azokat, akikre cg vedül száinítb d Hogy a középosztályt a parasztaá * ból kell pótolni és felfrissíteni. légi tudomány, Jiár annál nehezi l.l' megvalósítása. Talán gyorsabba y volna lehetséges inari, mesterem! n és munkás rétegeink nemzeti önlu dalositása és igazi nemzeti kulttná\al, a történeti és népi művottegységesitett forrná iával ellátása Erre a lehetőségre, sőt sürgős szükségességre akarja felhívni a jeien sorok, melvek ez alkalommal neic térjeszkedheüiek ki a megvalósítás módozataiia. Anny i azonban biz* • rivos, bogv elsősorban a középes/ tály jobbjainak magatartását k'él az ipari osztállyal szemben íncgváttozlatni. ím-n fa/törifá