Délmagyarország, 1941. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-29 / 273. szám

á a OÉLMAGY ARORSZÁü SZOMBAT. 1941. november 29 Fránkl Antal: ' Helyzetképek egy falusi társadalmi osztály életéből Nom akar ez az irás távolról sem szaktanul­mány lenni, csak kiragad néhány szemlélő képet a maga leplezetlen egyszerűségében, a falusi élet mozzanataiból, elénk tárva egy társadalmi kö­zéposztályt, amely á maga reáutaltságában telje­siti nehéz felelősségteljes hivatását. Szerényen, csendben húzódik meg, őrt állva, becsületes köte­lességtudással a maga helyén, nem várva senki­től sem elismerést, méltánylást sem. Még arra sem számithat, hogy munkájának gyümölcséből szerény megélhetést biztosithasson magának és családjának, esak tengeti napról-napra változat­lan életét és ez. a közegészségügy egyik fontos tényezője: a falusi gyógyszerész Mindig egyedül működik, mert segitőtárs tar­tósára nem telik. Nincs egy percnyi szabadsága sem. Nincs pihenése Minden időben készenlétben áll a gyógyulást kereső embertársai szolgálatára. Megtépázott idegei nem találnak megnyugvást el­lankadt életkedve nem lelhet felfrissülést. A pap, jegyző, tanitó dolguk végeztével élvez­hetik szabadságukat, társadalmi életet élhetnek, összejöhetnek délutánonkint a kaszinóban, ahol baráti körben megvitathatják az eseményeket, jut :dejük egy kis szórakozásra is. Eljuthatnak az (sten házába, kielégíthetik vallási érzületeiket. .. Egészen más azonban a gyógyszerész, aki külön­leges elbírálásban részesül, ö csak a harang, tem­plomiba hívó, bugó, érces hangját hallgathatja és láthatja az előtte elvonuló hivökci. ünneplő, feke­te ruháikban ... Neki le kell mondania, minden tul tor igényről. Sokszor betegen is, önfeláldozóan szolgálja a közegészségügy magasztos hivatását. Az ő rabságra itélt életét mindenki rendbemevő­nek találja. Neki csak kötelességei vannak, de az •emberi jogok«-hoz kevés a jussa. * Nem Írói képzelet szüleménye ez, nem költött mese, hanem megtörtént valóság. Nagy szomorú­ság költözött a csendes, kis patika hajlékába. A legnagyobb csapás. A féltve őrzött angyal, a mo* rolygós arci kis gyerek, a legdrágább kincs, örök­re otthagyta a szülőket, felszállt lelke az angyalok közé. Közelgeti Halottak-napja. A marcangolt szi­vw apa, a falusi gyógyszerész, ugy vágyódott ki » temetőbe, csak rövid kis látogatást tenni az ő kis halottjához. . Reáborulni a sírra... Megsi­mogatni a hideg keresztet... Napokon keresztül tépelődött, hogyan juthatna ki a temetőbe. Latol­gatta az eltávozásával járható következmények eshetőségeit, hisz csak oly közeli az ut, nem nagy a távolság. Végre is felülkerekedett és győzedel­meskedett benne az atyai szeretet, a kegyelet El­távozott, otthagyva patikáját. Rajtacsípték, meg­büntették. Tiz pengő pénzbírság, behajthatatlan ság esetén egynapi elzárás. A paragrafusok sorá­ban nem volt enyhítő körii mény található * Ext « másik falusi helyzetképet is a megtörtént valóság s/ol„a|(,itta. A gyógyszerészi közgyűlé­sek utóbbi éveiben megjelent egy magas, szikár öreg kortársunk. A kabát gomblyukában elhelye­zett jelvényről tudtuk, hogv közülünk való, hoz­zánk tartozik. A közgyűléssel kapcsolatos társas­vacsorákon és ebédeken szerénven meghúzódva, rendszerint külön asztalnál, magányosan ült. Ugy látszik, kedvelője volt a zajtalan életnek, a hábo­rítatlan csendnek. Figyelemmel kisértem az öreg urat. feltűnt tartózkodó magatartása. Egy ízben felkerestem étkező asztalánál, bemu­tatkoztam. látogatásomat szivesen fogadta. A ké­sőbbi években mintha máj várt volna, nielea ba­rátsággal köszöntött, elbeszélgetett velem, halk szóval, csendesen A miskolci közgyűlésen is részt vett. A »Böcögö<-vendéglő nyári kertjében volt a vacsora. Akkor is — szokás szerint — külön ült egv kis asztalkánál. Megtettem nála szokásos látogatásomat Uusan lakmározott öreg kartár­sam Az előételt sorjában követte a pecsenye, tészta, gyümölcs, sajt, feketekávé. Nem hiányzott •a bor sem. finom butéliás. a miskolci avasból. I ifitle feküdt egy doboz egyiptomi cigaretta, vas­'ag staniolba csomagolva, díszes kiállilásban. Többszöri látogatásom után felmelegedett, bi­zalmasabb. közlékenyebb lett, ugy látszik, meg­ivertem rokonszenvét. Elmondta, hogy a nvirség "gvik kis falujában van gyógyszertára, ahof 40 've működik, mindig egyedül.,sohasem volt seait­-ége. De erre nem is telhetett, a patika forgalma kiesi volt. de annál nagyobb a család: 6 gyermek­kel áldotta meg az Isten Sok cipő. ruha keltett és nevelni őket, városhelven iskoláztatni mindet. De nrÁr1 esak felnevelte őket. Fgy fiát. aki már kész gyógyszerese volt, a uazapak adta. nem jott visz­sza a harctérről. Már évek óta, ha a közgyűlési meghivót olvasta, érthetetlen vágy fogia el: el­menni hazulról, eí a kartársak közé. Eme, elérhe­tetlennek látszó óhaja aggkorára teljesölt. A szomszédvárosból, egy jólelkű tula jdonos kartárs felajánlott neki személyzetéből egy kisegítőt, díj­talanul, barátságból, hozzájuttatva őt nébányna­pos szabadsághoz, amely neki egy pompás kirán­dulás, jótevő üdülés volt, felejthetetlen emlékek­kel. öreg volt már. nme volt duhajkodás. csak csendes élvezet. E miskolci kirándulást még egy szerencsés vé­letlen körülmény is tetőzte. A szálloda udvari részén kapott szobát, mely a >Böeögö? kertjére nyílott és a pompás vacsora elfogyasztása után, pihenőre térve, a nyitott ablaknál, még tovább is hallgathatta a cigány andalító muzsikáját. És e mélabús cigányzene mellett gondolata elszállt a nyírségi kis falucska patikajaba, az édes ott*®.*' ha, ahol a másik közgyűlésig ismét rabélet jut osztályrészéül és következik ahol elhagyta: sze­rény koszt, olcsó cigaretta és sok-sok lemondás. -.. E szép kirándulásoknak, a kellemes és oly ne­hezen várt, bár csak néhány napra szabott szóra­kozásoknak immár vége. Gyászjelentés hozta a hirt, a nyírségi falusi gyógyszerész 73 éves ko­rában meghalt. Most már nincs gond, nincs küz­delem, nincs többé elérhetetlennek látszó vágyako­zás, csak csendes pihenés. Legyen is ebben hábo­rítatlan része! A közgyűlési látogatásomért hálás és figyelmes volt a jó öreg: névnapomkor mindig felkeresett néhány kedves sorral. Nem feledke­zem meg róla. E kis írásom nemcsak a falusi gyógyszerész egy érdekes és jellegzetes alakját kívánta megrajzolni, hanem egyben veterán kar­társam iránti kegyeletes érzésemet is kifejezésre óhajtottam juttatni. Tömegesen vásároljál* az erdeim hölvéniiehef November 4-én kezdődött meg az erdélyi nye­reményjkölcsön kötvényeinek jegyzései és már az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy a közönség érdeklődése minden várakozást felni­mül. Az ország minden részében tömegesen ke­resik fel a kötvényvásárlásra kijelölt helyeket, mégpedig nemcsak a vagyonosabb osztály, hanem a kisemberek is. akik megtakarított kis tőkéjűket fordítják a jegyzésre. Hogv ez igv van. könnyen megérthető, hi­szen a magyar társadalomnak rég nem volt alkalma pénzét ilyen gyümölcsö­ző befektetésben elhelyezni. A kötvény ára nem nagy, mindössze 200 pengő emellett 100 pengős fél, illetve 50 pengős negyed kötvények is vásárolhatók. A befektetett tőke 4 százalékos kamatot hoz, a kötvény bármikor hadon értékesíthető, mert hiszen nem névre szól és végül a kis tökével a szerencsésebb kötvény­tulajdonosok olyan nagyösszegii (egymilliós, tiá­remnegyedmilliós, lélmilliós, többszázezer pen­gős) nyereményhez juthatnak, amely egyszeribe* dúsgazdag emberré teszi őket. A jegyzés karácsonyig tárt, amennyiben a készlet a már is tömeges vásárlás miatt előbb tí nem merőt Szeded rádiókészüléket és 500 pengőt kaid a bácsjózseffalvai székelyek kultúrházának (A Uélmagyarorsgág munkatársától) Bács­józseffalváról, a Délvidékre telepített bukovi­nai székelyek egyik legnépesebb községéből ka­pott levelet dr. Pálfy József polgármester. A levelet dr. Németh Kálmán, a józseffalviak plébánosa írta. „Nem zörgő írógépen kellene írnom ezt a pár sort — kezdi levelét a plébános —, azt az alvadtvér színű tintatartót kellene fel tölte nem. amelyik a bukovinai Józseffalva tűzvészéig még kínosan szabályos szögletes üveg volt, három év előtt azonban 144 ház tűzörvényébon alakot változtatott, hosszúkás stigmává olvadt; Jézus tenyérsebére emlékeztetve, ö tenné te­nyerét íróasztalomra, hogy ebből a drága masszából mártsak, amikor Szeged polgármes­terének írok." A költői hangú bevezetés után kijelenti a plébános, hogy « Bácskába telepített székely­ség örökre szívébe zárta Szeged városát, amely a telepítés lebonyolítása során napokig ellátta és minden jóval elhalmozta az átutazó csopor­tokat. A köszönet szavainak tolmácsolása után elmondja a levél, hogy a telepes székelyek azóla teljesen berendezkedtek falvaikban. Há­zaikat kicsinosították, kaláka rendszer alap­ján szép kultúrházat építettek maguknak, könyvtáruk is van, most már csak a kulturház berendezési tárgyainak elkészítéséhez volna szükségük egy kis segélyre, azonkívül egy rá­diót szeretnének, hogy a kultúrházban ös.-ze­g.vüive hallgathassák a nagyvilágnak az éter hullámain át érkező üzenetét. Szemérmesen, szinte szégyenlősen azzal a kéréssel áll elő a plébános, hogy Szeged városa tegye lehetővé némi pénzsegéllyel kulturházuk berendezését, vagy pedig juttassa őket hozzá egy rádióké­szülékhez. Azért mer ezzel a kéréssel előállni, — írja Németh plébános —, inert ismeri azt a szeretetet, mellyel a telepes székelység mindé® iigyél ebben a városban kezelik. A polgármestert rendkívül meghatotta a plébános levele és nyomban intézkedett, hogy a báé.sjózseffalviak kérése teljesedésbe men­jen. Dr. Pálfy György kutlurtanáesnokot bízta j meg. hogy a kérés teljesítésére a rendelkezésé­re álig kulturális alapból fedezetet jelöljön ki­Pál fy tanácsnok megtette javaslatát, olyan módon, hogy a bácsjózseffalviak rádiót és kap­nak, meg 500 pengő készpénzsegélyt is kultur­házuk berendezéséhez. Pénteken délelőtt rádiókészülékekkel volt tele a polgármesteri hivatal előszobája. A pol­gármester kiválasztotta azt a hatalmas, ötlám­pás, világvevő készüléket, amely a bácsjózsef­falvi kulturház büszkesége lesz. A kiválasz­tott készüléket megvásárolták és az 500 pengő­vel együtt rövidesen elküldik Bácsjózseffalvá­ra, ahol bizó székelyek várják azóta szívre­pesve, milyen választ hoz nekik a posta Sze­gedről plébánosuk kérő szavára. Volt jugoszláv miniszter a szerb erdei kommunisták közölt Szigorú rendelkezések a fatolvajok ellen Belgrád, november 28. Az Qbno-Va újabb részleteket közöl a kommunistákkal folyó har­cokról, amelyből kiderül, hogy a kommunis­ták soraiban harcol Csvrklcs Vójó volt minisz­ter is. A kommunista foglyok és sebesültek elmondották, hogy CsvrkicCsal együtt, aki montenegrói, sok montenegrói van a banditák soraiban. Az utóbbi időben mind több gyanús ember telepszik le a szerb fővárosban. A belügymi­niszter rendeletet adott ki, amelynek értelmé­ben mindenki tartozik magát személyazonos­sági igazolvánnyal ellátni. December l-e utón megszigorítják az ellenőrzést és akinél) nem találnak személyazonossági igazolványt, azt kényszermunkára utalják. Oltyán miniszter rendeletet adott ki az et­döpusztit-ás megakadályozására. Felszól ította azokat, akik az erdőségekből jogtalanul fát vágtak ki és vittek el, hogy azé december, else­jéig vigyék vissza, ez esetben nem büntetik meg őket. Amennyiben a fát eladták, dcüember 10-ikéig szogáltassák be a vételárat, mert kü­lönben röglöníiélőbíróság elé kerülnek és ki végzik őket. Elveszítik állásukat azok az ál lami tisztviselők, akik nem a jelentkezés sor­rendjében utalnak ki tűzifát, banein esryes sze­mélyeket előnyben részesítenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom