Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-10 / 231. szám

DELMAGYARORSZAG PÉNTEK. 1941. OKTÓBER 10 A röpcédulákat Zágrábból kapták, egy csomót ölégettek a brzdáni erdőben. Először kijelenti, hogy nem is ismerte Kiss Ernőt, később bevallja, liogy egyszer kapott tőle utasításokat az ejtőernyősök fogadására. Azt is mondta Kiss Ernő a bezdáni erdőben, hogy fel kell gyújtani a gabonát és meg kell akadályozni, hogy a buza a nemetek kezére kerüljön. , — Nem jól vezettek bennünket, most látom... — mondja még. — Most már látják, hogy ide kerültek, de a tezdáni erdőben... — szói Paraszkay elnök. — Azért volt az egész, hogy több munka és fizetés legyen, mást éu nem is akartam... — És ezt igy akarta elérni? Az elnök ismertette ezután Tucakovnak az ügyészségen tett vallomását, amelyben mindent bevallott. Azt mondta akkor, hogy előbb a Radics-, majd a Macsck-pártnak volt a tagja, ő nem adott utasítást gyujtogatásra, csak a röpiratot adta tovább. — Látja, maga az ügyész ur előtt mindent beismert — mondja Paraszkay elnök. — Kérem, nem tudok jól magyarnl. nem értettem... — végül azonban helybenhagyja, hogv ngy történt minden, ahogy a jegyzőkönyvben van. Simunov Miklós kihallgatása következett ezután. ö már. sokkal jobban beszél magyarul, határozottabban teszi meg vallomását ö is bocskorban van, mint Tueakov. Láthatólag sokkal értelmesebb. Vallomása alatt nem egyszer izgalmas, hangos jelenet játszódott le a két vádlott között. Simunov igyekszik minden kezdeményezést barátjóra, a csordásra hárítani. Tiltakozik az ellen, hogy vezető szerepet játszott volna, Tueakov volt a sejtel nök. Csak egy gyűlésen vett részt, ntána már csak kettesben beszélgettek. Arról beszélt ezntán, hogy amikor összeomlott Jugoszlávia, nagy zavar volt Monostorszegen, a németek, magyarok és horvátok a saját zászlóik alatt vonultak fel, ő csillapította a népet. Azt mondta ekkor Tucakovnak, hogy íme, az oroszok helyett a magyarok jöttek a faluba. Amikor tovább is terheli a csordást, Tueakov mond valamit, mire heves jelenet játszódik le a két vádlott között. Egymásra kiáltanak valamit horvátul, különösen Simunov láthatólag nagyon indulatos és dühös. Paraszkay elnök rájuk szól. mire abbahagyják a kiáltozást izgatmas szembesítés Simunov azzal folytatja vallomását, hogy Tueakov negyven töltényt hozott haza és azt mond'.a nekik, hogy Újvidéknél a kommunisták harcban állanak. Ezután az »ejtőernyősökröl« beszél. Mindent meg kell csinálni — mondotta nekik Tueakov —, mert akik nem teljesitik az utasításokat, azokkal majd elbánik a kommunista párt. Tueakov mindenkit fenyegetett, még azt is mondta, bogy a saját apósát is fel kell akasztani. Nagysokára beismerte végül, bogy az egyik sejtet ő vezette. Tueakov kijelenti, hogy nem mondott ilyeneket. Most izgalmas szembesítés következik. Simunov szinte magából kikelve kiabál Tucakovra: Te nem voltál kommunista... te, te voltál egy... Engem akartál tönkretenni... Paraszkay elnök: Maga azt mondja, hogy Tueakov nem volt kommunista, hát mi volt? — ö anarchista volt — válaszolja ingerülten Simunov. — Képes arra, hogy engem akasztófára juttasson... Mindenkit fel akart akasztatni .. Tueakov áll most fel és igy válaszol; — Sokan tudják, hogy Simunftv azt mondta, mindent rám fog beszélni, hogy engem akasszanak fel... ezt majd sokan meg fogják mondani... Simunov dühösen kiállt vádlott társa felé: — Nézd ember! Te mondtad azt is, hogy fel kell gviijtani a gabonát! Nem tudiák megkezdeni a tanuk kihallgatását A vádlottak izgalmas kihallgatása után az orvosszakértők terjesztették elő véleményüket a vádlottak elmeállapotáról. Dr. Acs Sándor és dr. Incze Gyula egybehangzóan közlik, hogy egyik vádlott sem szenved semmiféle elmebajban, vagy akaratának szabad elhatározási képességének korlátozásában. Dr. Acs Sándor még előadja, hogy megvizsgálták a vádlottakat és ezalkalommal Tueakov estén tenyérnyi foltot találtak, véraláfutást, ámely tompa ütéstől vagy esetleg rúgástól eredhetett. A vizsgálat • szeptember 5-én történt, Tucakovo! augusztus elsején tartóztatták le, egy hónapot Bez dánban töltöttek letartóztatásban. Most megkezdődne a tanuk kihallgatása. Az ügyész egyelőre két tanút állított elő a Csillagbörtönből. ezek ellen ngyaneeak eljárás van folyamatban kommunista szervezkedés miatt. A két tanút börtönőr állítja a biróság elé. Tueakov József az első tanu. Már az első vála. szoknál kiderül, hogy csak törve beszél magyarul. Kijelenti, hogy édes unokatestvére Tueakov Istvánnak. Paraszkay elnök részletesen megmagyarázza, hogy a törvény értelmében nem köt1 les vallomást tenni rokona ellen, ha nem akar. — Ila nem muszá j, hát akkor... — mondja hosszas gondolkozás után Tueakov József, de latszik, hogy nem érti egészen a dolgot. Végül is Paraszkay elnök visszavezeltcli a Csillagbörtönbe azzal, hogy reggel majd tolmács utján még egyszer megmagyarázza a dolgot, addig nem hallgatja ki, amtg teljesen meg nem eit* a "figyelmeztetést és a kérdéseket. Másodiknak Strangár Ádámot állítják a Biróság elé. Kijelenti, hogy nem tud jól magyarul. Már a személyi adatoknál kiderül, hogy nem tud válaszolni a kérdésekre, nem érti, hogy mi Bt >fogla'kozás>. Paraszkay elnök közli, hogy öt isi pénteken reggel fogja kihallgatni, amikor behívják a horvát, illetve szerb tolmácsot. Negyed hét óra van, amikor az elnök félbe*1 szakítja a tárgyalást, a tanúkihallgatásokat pénteken reggel kezdik meg tolmács segítségével.-' Előreláthatólag a délutáni órákban kerüi sor a^ ítélet kihirdetésére. Központi szcgénmlondozó felállítását fáiasofjá á főorvosi hivatal Aisóközponíon Ki kell bOvilenl a szeüttigház „slntilődö" osziftluáf (A Délmagyarórszág munkatársától) A szegénygondozás terén — mint ismeretes — néhány évvel ezelőtt új rendszert léptetett életbe a város. A társadalomtól hatósági gyűjtés, illetve adó formájában beszedik a jövedelemnek megfelelő szegénységi hozzájárulást s ebből a pénzből bizonyos összegű juttatásokat adnak azoknak, akik elvállalták egy-egy szegénysorsúnak, koldusnak eltartását. A nincsteleneket kihelyezték a tanyavilágba, itt élnek azóta a tanyai gazdáknál a szegénysorának a város által adott pénzbeli juttatás ellenében. Amikor ennek a juttatásnak mértékét megállapították, lényegesen könnyebb volt a beszerzés, az élelmezés és lényegesen olcsóbb is volt az élet. Most azonban megváltozott helyzet következett be: a város által adott pénzből a tanyai gazdák nem tudják ellátni a. hozzájuk beosztott és az általuk elvállalt, szegényeket. Emiatt kívánatos lenne, hogy a város revizió alá vegye az eddigi rendszert és olyan helyzetet teremtsen ezen a téren, amely a jelenlegi állapotoknak megfelel. A szegén ysorsúakat gondozó gazdák — bár egyetlen szóval sem protestáltak a mai nehezebb körülmények között sem az ellen, bogy továbbra is ellássák és maguknál tartsák ezeket a kihelyezett elesett embereket — nincsenek ma olyan helyzetben, hogy teljes mértékben eleget tehessenek a vállalt szociális kötelezettségnek, mert hiszen az önmaguk és Családjuk ellátásához szükséges cikkek beszerzése nem jelenti ma azt a könnyű feladatot, amit nemrég jelentett. Nem lehet tehát tőlük azt kívánni, bogy erejükön felül vegyenek részt a szociális munkában már csak azért sem, mert ezt a munkát a város intézményesen és a hatósági organizáció útján sokkal könnyebben elvégezheti. Erre vonatkozóan dr. Balogh István alsófflzpönti plébános már régebben azt az indítványt terjesztette a város vezetősége elé, hogy létesítsenek az erre legalkalmasabb Alsótanyán egy központi szegény gondozót, telepítsék ki oda a kibővített szegényházat ós a hivatalos szerv segítségével bonyolítsák le a szegénygondozás mnnk'áját. A kérdést azóta állandóan napirenden tartották a probléma vizsgálói, mindeddig azonban egyébirányn feladatok miatt az ügy nem kerülhetett előtérbe. Most azonban a tél következik és a városnak sürgősen meg kell ohMte ezt. a kérdést. A szegénygondozás reformja a tiszti főorvosi hivatal előterjesztésével kapcsolatban került most az elsőrendű problémák sorába. A tiszti orvosi hivatal a koldusok tanyai kihelyezésének ügyében azt az indítványt tette a polgármesternek, hogy állítsa fel a város Alsóközponton a központi szegénygondozót, ahol az elhelyezett, szegénysorsúak dolgozgatnának és megfelelő istápolássaL amely anyagi tekintetben nem baladná meg az eddigi mértéket, — sokkal kedvezőbb körülmények között élhetnének, mint a jelenlegi rendszerben. Kétségtelen, hogy a terv végrehajtása bizonyos összeg igénybevételét jelentené, azonban nem lehet kétség aziránt, hogy a kormányzat részérő] nemcsak a hozzájárulást hanem az anyagi támogatást ís el lehetne érni. A szegényŰgY ugyanis súlyos társadalmi probléma s annak végleges megoldása igen fontos szociális érdek. Ha Eger, Székesfehérvár, Péös, Debrecen és még igen sok más város teljes mértékben ée minden tekintetben kielégítő eredményt tudott ezen a téren produkálni, akkor Szeged száméra is adva kell legyen a végső és kielégítő megoldás lehetősége. Ezzel kapcsolatban még egy érdekes előterjesztést tett a tiszti főorvosi hivatal. Kéri ai polgármestert, bogy a szegényház egyik oldalépületét. az úgynevezett sínylődök házát bővíttesse ki, mert a jelenlegi helyen lehetetlen el© helyezni a teljesen szegénysorsú betegeket. Jelenleg 45—60 férőhely van a sínylődök házában és ennek a számnak legalább kétszeresére lenne szükség. Az orvosi munka itt tökéletes és kitűnően megszervezett, a betegek elhelyezése és ellátása azonban nehézségekbe ütközik. 2—300 000 pengővel megoldható lenne a kibőví* iés, amely igen sürgős már csak azért is, meri a jelenlegi helyzet kényszermegoldás volt öt évvel ezelőtt is. azóta pedig már nagymértékben megnövekedett a teljesen szegénysorsú betegek száma. A rendőrkapitány megrágalmazása miatt elitélték az üldözési mániás házaspárt (A Délmagyarórszág munkatársától) Egy idŐI

stbb házaspár állott keservesen zokogva a szegedi törvényszék előtt. Felhatalmai ásra üldözendő rágalmazás miatt emelt vádat ellenük az ügyészség, mert egy beadványban súlyosan megrágalmazták üldözési mániájukban az egyik békéscsabai rendőrkapitányt. Áz egyik vádlott Keczkó Pál még csak elmondta valahogy, hogy mi történt, felesége azonban csak nagy nehezen tudta magát megértetni, mert néniét anyanyelvű. Kiderült, hogy márciusban beadványt intéztek a főügyészséghez, amelyben megrágalmazták dr. Csige Sándor békéscsabai rendőrkapitányt. Amikor meghalt Keczkó édesanyja, valósággal üldözési mánia vett erőt a házaspáron. Olyanokat irtak, hogy a rendőrkapitány nem volt alkalmas egy nyomozás lefolytatására és őt, Keczkót »haláiba üldözik csak azért, mert nagyon szerette édesanyját*. . Nehezen meg lehetett érteni a zavartan viselkedő házaspárt, majd rövid bizonyítás lefolytatása után a törvényszék bűnösnek mondotta ki a házaspárt felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségében és ezért Keczkót 15 napi fogházra itét. te, feleségét 8 napra, de mindkettőnél felfüggesztette az ítélet végrehajtását. Az idős gazda csak nagyon nehezen értette meg, hogy mit is mond az ítélet. Sirva csak ezt hajtogatta: _ Ha leültetnek, nem bánom, magammal hozom a feleségemet is... nincs nekem már senkim^ csak ő... nem válok meg tőle... velem jön ö is a börtönbe... Amikor Keczkóné látta, hogy férje sirva fakad, ő is rákezdett, karon fogta férjét és azt hangoztatta, hogy nem engedi el. Hosszú ideig tartott, amig végre is megértették, hogy mi történt, hogy ha jól viselkednek, nem kell leülni a büntetést. Erre aztán láthatólag megkönnyebbültek és egymás karján szépen köszönva elhagyták a tárgyalótermet.