Délmagyarország, 1941. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-07 / 204. szám

Tá n c tanfolyam kezdődik kizárólag kezdők részére SZEPTEMBER 17-ÉN ESTE 8 ÓRAKOR Beiratkozás minden csütörtökön, szombaton, vasárnap este 8-tól ai ipartestületi (ánciotczetbcn — Delben7 — Napközben ölik eszek. Este van tésztaleve-í, krumpli, kel. Hetenkint egyszer hús, tetszik tud­ni, fejláb paprikás. De a nagyobb fele csont. A marha, meg a birka drága. Az asszony reggei elmegy a paprikahasitóba, ott van egész nap. fa­latozik, amit tud. A lány szintén magáról gon­doskodik napközben. Nyolc elemit végzett, jól ta­nul, szerettem volna a polgáriba adni, de ott már máskép kell ruházni, az iskola is drága.' Nem mertem nekimenni. Pedig igaz/e, hogy ekkora lányt jobban kell ruházni, mint engem. Nem le­ket már eldugni. — Mégis, valamival csak táplálkozik napköz­ben! — Hárman a standon veszünk ebédre egy dinv­nyét, meg zöldpaprikát az olcsóbbjából. Szalon­on? Hol van az már, uram? Ha hozzá is lehetne jutni, ki tudja megfizetni az árát? Egy kis mala­com hizik, minden reménységünk. — Ruhával hogy van? - Ttt az összes ruhám rajtam, (óriási fölírt' tarkítják, de eltakarja a nagy, nyűtt, köpeny) Igaz, van még otthon egy ennél is rosszabb bár­sony. — Mi a szórakozásuk? — Karácsonykor elmegyünk a moziba. Rí amúgy sem lehetem meg, mert mulasztanék. — Mikor volt utoljára kocsmában? — Uram nyolcadik éve nem iszom egy kortyot sem. — Nem is kivánja? — Annyira nem, hogy ha néha lakodalmat fu­varozunk, ott megkínálják az embert, de még azt se fogadom el. , Búcsúzunk, kezelünk, azt mondja végül. — Nagyon köszönöm, hogy egyszer a szegény bérkocsisokkal is tetszenek foglalkozni. — Nem jár érte köszönet, szívesen tesszük. Nint, eddig sose gondoltam rá, de életedben vájjon hány embernek jutott ez az eszébe? Áz öreg szürke megint hátrafordul, szemügyre vesz, aztán filozófus módon bólint egyet. Nonó, hát azért nincs semmi baj. — Feltétlenül a nyár, mert akkor jobban mász­kálnak az emberek, könnyebben határozzák cl magukqt komócióra. — Van valamije? — Három hold földem, ez termi a lónak való eleség jórészét, meg nekünk a krumplit. De ket­ten dolgozunk, az asszony is keres. Minden bér­kocsis felesége hozzájárul az élethez, máskép se­hogyan se tudnánk egzisztálni. — Mit csinálnak az asszonyok? —- Paprikát hasítanak, gyárba járnak, föld­munkát végeznek. A mi kis földünket is neki kell zllátnia. Harminc kiló zabot utalnak ki egy hét­re, nagyon kevés az, hiszen inspekcióba az állo­másokra is kell járnunk, az utas nagyon ritka, iegtöbbször ugy jövünk meg, bogy ingyen végez­ténk négy fuvart. Azalatt idebenn kereshettünk volna valamit. Kimenni pedig kell. szigorúan el­lenőriz a rendőrség, hamar kész a feljelentés, meg a btéság. Épp az hiányzik még a sók gond mellé. — Mit költenek magukra? — Egy pár csizmám van, csupa lyuk a talpa Van még ez a pár gyenge cipő a lábamon, tessék megnézni. Jártunk a Közellátási hivatalban csiz­máért. de azt mondták, nem adnak, csak félcipőt. Mit csináljunk vele? Elmaradunk a keresettől a télen, ha nincs csizmánk. Hétfőn a nagy esőben ki se jöttem, mert nem keresek annyit, amennyi­be az egyetlen cipőm javítása kerül. Pedig ba egy nap nem keresünk, nagyon megérezzük. — Ha felfordul a ló. mehetek zsákol bordani, azért ő az első. — Mennyit ér? — Négyszáz pengőt kémek el egy ilyenért, pe­dig nagy múltja van a jámbornak és fiatalabb ko­rában sem volt versenypáripa. De ide nem is való akármilyen. Nem marad meg mindegyik a két rúd között, csökönyös, kárt csinál, kellemet­lenkedik. Lehiggadt rendes ló kell nekünk, — Mit költenek magukra? •— Este felforralunk egy liter tejet, reggel azt Isszuk meg hárman. Mert van egy 14 éves lá­nyom is. Táncinfézet alkalmaz 1 pénztáros kisasszonyt középiskolával 3 ruhatáros kisasszonyt 1 zongoristái 1 prímhegedüsi 1 b. tenor saxol.onusi 1 plsztonosl és 3 jóleimeiü férfit felügyelőnek JELENTKEZÉS: hétfőn délután 6-tól az ipartestületi tánc­iútézalben 229 irodalmi széljegyzetek Pörsenéses, az önborotválkezással állandóan megvágott, arcát inintha most is látnám. Ugy né­zett a szemedbe, hogy azt hihetted volna, a lelke­dig akar hatolni, beszédében bölcs volt, azért közvetlen és fordulatosán könnyed. Cserey Zsigmond tiszti orvosa Szegednek, S z i n é r y György néven pedig iró. Kitűnő orvos, igen jelentékeny iró, aki azon­ban nem tudott érvényesülni.' Mikor egyik-másik késel utód seregszemlét tart a múlton s irodal­mi nyomokat keres, Szinéryn át szokott ugrani, hiszen a kis öreg sose tartozott a lármás han­gúak közé, akiknek más dolguk sincs, mint hogy állandóan felhívják magukra a figyelmet s a név­mások közül egyedül az Én-t ismerik. A Te-ig el­jutnak ugyan néha. nagylelkűen kegyelmet adva, de az Ö-t végképpen kiselejtezték a szótárakból. Pedig Szinéry György novellái a Budapesti Hírlapban jelentek meg s ugyan mit magyaráz­zam 'azoknak, akik türelmetlenek a mult adatai­val és tanulságaival szemben, hogy mit jelen­tett a századfordulón Rákosi Jenő lapja! A magyar uri középosztály újságja volt, sző­csöve aktualitások és szükség esetén a magas klérusnak, titkos és nyilt álma minden betüve­tőnek, előkelőbb nivó, mint a hajdani magyar kuriózum, a »Fővárosi Itápok* szépirodalmi na­pilap. A B. H.-ban való szereplés sarzsi volt, egy-egy kis közleményéről napokig beszéltek s Rákosi Jenő végeredményben ' tévedhetett nagy feifedezési lázában valamelyik, aj tehetsége ere­jében, értékében, de szívességből, könyörületből, senkinek sem közölték az írását. Gsajthay Ferenc néha duzzadt zsebekkel érkezett a szerkesztőségbe a kaszinójából ott is elhalmozták kéziratokkal, de a szűrőn csak az érték ment ét Más lapra tartozik részletezése an­nak, hogy kik Írtak a B. H.-ba s kiket fedezett fel a lap, — itt csak Szinéryt akartam jellemez­ni, hogy ő is a gárdához tartozott A kapcsola­tuk is ngy szakadt meg, bogy Rákosi gyengének tartotta az egyik tárcát és visszaküldte, mást kérve a helyébe. Szinéryben viszont volt vala­mely okoskodó hajlam, neki tetszett az Írása és polémiába fogott a nagyhatalmú szerkesztővel. Elsőrendű oktalanság, hasonló ahhoz, mikor va­laki kifogásolja a vendéglátó ház szokásait, íz­lését és a magáét akarja g házigazdára erősza­kolni. Az ilyesmiből feszültség támad, idegeske­dés, vége a szép harmóniának. Szinéry duzzogott, nem küldött másik novellát, amazok pedig nem unszolták. Várta az el nem foglalt napokat egész sereg fóka. Az akkoriban nagyon előkelő »Magyar Szalon* is közölte Csereynek egy rendkívül érdekes re­gényét — egész regényeket adott a lap egy-egy számában —, amely a vérátőrőklődés kérdésével foglalkozott, egyesítve a tudományos felkészült­séget a szépiró kvalitásaival. Még csak annyit említek meg, hogy a B. H.­nak akkor 9em volt többje húszezer előfizetőjé­nél, amikor más njságok a százezres példány­szám körül jártak. Állandó törzsközönsége nem is Vette szívesen a divatossá vált per evtenznmos címeket, amiknek a B. H. állt ellen a legtovább Amúgy keveset irt Szinéry, szivesebben me­sélte el a megfigyeléseit, tapasztalatalt újság­íróknak. szúrós tekintettel, szinte kajánsággal lesve, hogy mit hoznak ki belőle, hogyan tudják i icgirni? A szegények orvosa volt. feneketlen sarakban járt a külső városrészeken, annyi nyo­mor! látott, hogy bele lehetett volna savanyodni. de ö mégis csak lelktségeke! bányászott ebből a világból, olyan megérzéssel, mint kevesen iné sok. Az élete, minden vágya, a szindarabírás vo'. Vagy négy színdarabját magam is olvastam, erek­ről sokat beszélgettünk intim körben. Valameny g£Ü elfogadta előadásra a Nemzett Színház, de embert még annyi és akkora balsors nem kíséri mint Szinéryt. Völt Olyan darabja, hogy már ki is szerepezték, végre színre kerül, kőztünk él a világ legboldogabb ember® mikor váratlanul megbukott a Nemzeti Színház Igazgatója. Viszont az utódja elölrül kezdett mindent, rá nézve nem volt kötelező az előd bármilyen intézkedése,meg­állapodása. Néha boldogan újságolta, levelet mutatván: — Elfogadtak a Nemzetiben! — A jövő héten megbukik az igazgató , — vágta rá Bckefi Antal. ._ Csak nem az Istenért! Honnan tudod? Nevettünk, tréfálkoztunk mindenen. Honnan lehet az ilyesmit tudni? Hót Szinéry szerencsé­jéből, hisz a világ legpehesebb embere ez a mély jélck. Jöttek akkoriban váratlanul az igazgató­kat buktató viharok, érzékenyebbek voltak az emberek is. Egy hűvösebb hang, felületes moz­dulat 'erösebbnek bizonyalt a mai kor inzultusai­nál. Uj rezsim! — szálltak a szólamok, akárcsak a vendéglők átvételénél, ahol azt hirdetik, hogy •njonnan átalakítva!* Ez voltaképpen azt jelenti, bogy kiegyenesí­tenek néhány meglazult széklábat, amiken túlsá­gosan sokat billegett a törzsvendég, a sótartókat az asztal baloldaláról a jobbra helyezik s pár heti koszt ellenében freskókat vázol fel a "án­dormüvész, kificamodott végtagu halászokkal és ferde derekú, bogrács előtt guggoló, menyecskék­kel célozva diszkréten a Ráday-korszak rabval­latási módszerére, ugy is mint szegedi moti­.vumra. Azok a színdarabok igen értékes alkotások' voltak, de azt mondhatnám, hogy javíthatatlan hibákkal teltek. — Tudja, Zsiga bácsi, mondta egyszer valaki, hogy miért nem volna szinpadi sikerük? Mert túlságosan súlyosak, tele vannak a Zsiga bácsi nagy műveltségével, tudásával. Egy-egy jelenet­ben annyi Ismeretet zsúfol össze, hogy azt nem birja el a közönség. Nem azért megyek a szim házba, hogy akadémiai fejtegetéseket hallgassak, nekem az eleven élet kell, sajnos, a felületeivel, könnycdségével, hosszas magyarázat nélkül, aho' ugy kapkodják a szereplők egymás szájából * szót, hogy bc sincs fejezve a mondat. Elég nekem a snlvos élet napközben is. — Mit csináljak? — tűnődött Zsiga bácsi. Azt irom, amit tudok, ngy, ahogy tudom. — Éppen ez a veszedelem. Nézze meg, hogy többnyire kiknek van a színpadon sikerük. Hoi a tudásuk, műveltségűk a magáé mellett még egészen apró mindennapi dolgokban is, de tet­szik amit mondanak az intelligens elemen kivál a házmesterkisasszonynak is, aki elragadtatva esztétizálja, bogy milyen jól játszottak a színé­szek. Vesse le magáról a súlyos^ sallangot, ha szinpadi sikert akar elérni. Sosa tudta szegény Zsiga bácsi. Könnyebb a látszatot felölteni, mint megszabadulni attól, ami van. Azért tudott önmagán Is mulatni, bár ritka tépelődő természet volt, önkinzó és hipohondér, amilyen csak egy orvos lehet — Te Zsiga, mondta neki Békofi, megmondom én neked, mit irj, hogy a Nemzeti előadja — Mi az, ml az? — Ne legven több szereplője nyolcnál de va lamennyi nagvon öreg nő, kiérdemesült nagyma­ma. besavanyodott mumia-szüz, egyszóval vete­rán-. Ezt a darabot klszerepezni csakis a mi Nem­zeti Színházunkban lehet, sehol a világon másutt Szinéry elnevette magát, aztán dörzsölni kezd­te a pörsenéses állát ugy komorodott el egyre jobban. _ Tudod-e Tónikám, hogy ez nem is ótyaa vice. mint amilyennek szántad? Azt hiszem azonban, hogy mÓgsem irta oiőj. Már nem volt rá ideje. Bob-

Next

/
Oldalképek
Tartalom