Délmagyarország, 1941. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-25 / 218. szám

» E I M A U V A R 0 8 S t. A fi • Cpü'cirtplf, 1911. szeptember 25. Nyaralás után Szereplők; Őnagysága, meg én. — Jöjjön, jöjjön, kedves náíatum, ezer eszten­deje nem latiam. — Össze tetszik téveszteni szent Istvánnal, ő élt ezer esztendő előtt, ilam.ni niilyeu pompás színben van! Fugyull! — Pedig ha tudna, nicnuyi strapum volt. Nepj is robotolok én tobbei ennyit. Teszem azt Pá­rádon... — lgcu, a hazai fürdők végre elfoglalták azt a helyet, aniil világviszonylatban is niegérdc meluek. Kényszerűség viszi ugyan ra a közönsé­get, de eddig js hazafiatlauság volt, hogy tiz em­ber közül nyolc idegenbe vi|te a pénzét. Ennek remélhetőleg vége... — A látraban mindössze.., — Elég buéos volt itthon is a nyarunk, az igazi kánikulából kaptunk néhány napot, — A Tátraban egy hétig... — Minálunk is szakadt néha az ésö, a aomo­©itclepiek már át akarták a nevüket Ürgefüred­re változtatni, de meggondolták a dplgot, mert ?ehol semmi hivatalos nyoma sincs, hogy a mos­tani nevüket is hogy kapták. — Hát igen, a toalettjeim például, amikéi Stari Smokovecre szántam.,. — El se tetszik hinni, mennyire megkese­rítik az ember életét a smokkok. Nem tudom ha­marjában ledönteni, hogy ők-e a veszedelmeseb­bek, vagy a szíiobok. ptálatos két fajzat, tudat­lan, üres és nehézzé teszi az amúgy is elég kel­lemetlen életet. Milyen vigasztaló ezzel szemben, jiogy páratlanul jó volt a termésünk, a buza ugy fizetett, mint még soha. — Apropót, a búzáról jut az eszembe, hogy volt egy blúzom, amit Szovátán az a kedves gróf. — Épp mosf olvastam egy nyelvészeti érte­kezést arról, hogy betű sem igaz az oláh rágal­makból, mintha Szováta annyit jelentene, hogy •a szó véjta« Ráfogták ugyanis, bogy ez kizá­rólag női fürdő, a rengeteg asszony pedig, aki összegyűlt ott nyáron, éppenséggel nem volt szófukar. Beszéltek. beszéltek, amig lyukat váj­tok a föld gyonjfába, aztán, hogy meglátogatta őket a férj-sereg, örömükben krokodil-könnyeket strtak, mig megszületett a tó. Hát nem igaz az egész, tessék tiltakozni ellene, ha ilvestptt tet­szik hallani. — Azt akartam mondani, hogy a Gyilkos tó mellett egy szeretetreméltó úriember... — Úriember? Ne is mondjon, kérem, ilyet. Hová lett a lovagiasság, a finopi szemérem, az idős hölgyek tisztelete? Néha azon kapom ma­gam rajta, hogy engem is megmételyezett az új­kor hápyavetisége. De tessék elhinni, maguk, lők, az okai ennek, mit akarnak minden áron egyealöek lenni velünk? — Kolozsvár felé az a kedves gróf... — Mintha kimentek volna a divatból a grófok, Máne. hpgy össze-vissza házasodnak. 6sak ná­lunk lappang a specerájosban is a feudális gőg. Ismertem derék polgári származású asszonyo­kat, akiknek fejükbe rpent a cimet. amin a amin a nagyapa a vagyonát szerezte. Ugy élhetne az ember, mint hal a vizbon. ha nem volnának... — A halról jut az esrnibc hár ® pisztrángról nctn tu^om bizupvos^u, hogy nevezhetem e hal hogy Borszéken ... — Az már döfi, azt nevezeúi vizuek. Valóság; ga' meghosszabbítja az ember életét. Valamikor az Üreg Rciniger nem sajnálta a két napig tar­tó odavivő utat, de qcm mulasztotta el egy év­ben sem. Szegény öreg, de ritka emberpéldány veit! Pisztrángot pedig nem láttam már vagy ln.sz éve. Akkor is a Daninak küldte egy jóbarát­ja expressz. Ragyogóan tudtq plkésziteni. ö ma­ga sajátkezüleg. Az nem volt kíváncsi Smokovec­re vagy smokkokra, akikkel tenger baja van az embernek. — Én és a tenger ezen a nyáron... — Tudja-e, hogy Ferenc Jjüzsef nem szerelte a tengert? Aggastyán lpttére is dolgpzott, mint egy stréber telekkönyvvezető, iktatott, exped"ált, sose pihent. — Én egyszer Ostcndébeo .. — Qszt ilyppkor jövünk rá-, hogy milyen rövid qz élpj. — Igaza van, én a berliqi utamon. a* — Ugyan ki tuc|ná megmondani bogy hqsz­náiják-e ott is q berliner kendőket, Tagy csak mi fogtuk rájuk, mint a parizert a franciákra? Vigyázzon, hűvösek már az esték, jó egy ilyen Kendő a derékra. — Na igen, hát azt mondja ebéd után a gróf... Mert fontos ám az egészség, akkor jövünk rá. mikor nuiladozik a fiatalságunk. Mi marad meg végül is a számunkra? őnagysága egyszerre magából kikelve kiabálni kezd: Smokovec, azért is Smokovec, Tát­rafiired. Párád, Gyilkos tó, erdélyi gróf! É n jegén tartott szerptctreméltóságomrrintt Most pedig csókolom a kezét, rohannom kell, máris elkéstem. Igaz is. szerettem volna hallani, hogy hol nyaralt az idén, dc majd elmondja más­kor. Magától csak szépeket fogok hallani meri nem tartozik abba dicsekedő fajtába. A Smoko­vecek közé. sv Félévi börtönre ítélték a »szerencse fiát« Az elúszott főnyeremény után egy külvárosi vendéglő elől ellopott egy ötven­literes pálinkás hordót (A Vélmaqyarország munkai ár sáléi) Az életben megrokkant, hányatott életű férf: ál­lott lopással vádolva a szegedi törvényszéken, dr. Molnár Jstván tanácselnök előtt. Az ügyész­ség Farkas György 50 éves volt szegedi nyom­dászt, a „szerencse fiát" ezalkalommal immár hatodik esetben áliítofia a törvényszék elé. Farkas György, mint emlékezetes, néhány esz­tendővel ezelőtt megütötte ? főnyereményt, a „szereqpse fia" azonban a pénznek nem sokáig örülhetett, mert azt rövidesen utolsó fillérig elköltötte. Vállalkozásai, házvásárlásai balul ütöttek ki, a „szerencse fia" ivásnak adta ma­gát. Kisebb bűncselekményektől sem riadt vissza: lopást lopásra halmozott, úgy, hogy há­nyatott élete utóbbi éveit munka hijján az ut­cán és a fogházban töltötte. Favkhs csak nemrégen szabadult ki a fog­házból és máris újabb lopásra határozta el magát. A késő éjszakai órákban az egyik kül­városi vendéglő előtt ment el, ahol az utcán ( egy őrizetlenül hagyott pálinkás hordót pil­lantott meg. A közelben nem volt senki, Farkas felkapta az ötveuliteres, pálinkával telt hordót, és elindult vele. A pálinka egy ré­szét megitta, nagyrészét eladlg. Ezért a lopásért került szerdán a vádlottak padjára. — Magától jött a „dolog". — vallott? a ki­hallgatás során Farkas. — Nem volt ott sen­ki, így hát könnyűszerrel ellophattam a pá­linkás hordót — Látja — mondotta Molnár tanácselnök —. magát egyszer nagy szerencse érte. Ha akkoM megbecsüli magát, akkor most, mint tisztessé­ges polgár élhetne családjával. Ajánlom ma­gának, minél hamarább javuljon meg. — Kérem, ezzel a lopással bezárult a dolog, — válaszolta Farkas. A törvényszék a perbeszédek után jogerősen hathúnapi börtönbüntetést szabott ki a „sze­rencse fiára". Párisi Nagy Áruház Rt. Szeged (Csekenies és Kiss-utca sarok HAZTARTÁSj CIKKEK lndiáncr sütq máz tifisfri íksllh !a)job Lapos kombinált reszfiltj Stoppolőfa Alumínium tcalojáa Hamutartó félfebér Sószóró színes bakalit fedővel Kerek paszirozófa Xöidségvágó deszka Fa sótgrtó doboz Szines virágváza Asztaivédörács drótból Alumínium lenszürö P.YcIes Égeteil iparművész fali sótartó Hálinaszirozó görgő Kenyérkosár vesszőből Kerék méztartó fehér üvegből Min|ás pufcpllán kávéfcbögre Kerek cukortartó szines üvegből Fehér üveg tálcq etq f8$12 ém-es W. f. Páplrfertó doboz ftpy«?«tt -.14 -ifi -.18 -.18 -.24 -.24 —m -.28 -.32 -I 38 18 - 18 18 -.18 — ü8 •t-s Háromnapos tárgyalás után befejezték a tanúkihallgatásokat a paprikaperben Budapesten hirdetik ki az ítéletet (A Délmagyarország munkatársától) Három­napos tárgyalás után a budapesti büntetőtör­vényszék Szegeden tárgyaló Horváth taná­csa befejezte a tanúkihallgatásokat az ismere­tes paprika-ügyhen. Szerdán a törvényszék elsőnek Vágó Oszkár paprikakereskedothall­gatta ki. Elmopdotta, hogy g paprika minősé­ge, valamjnt a gyenge pamiKatermés miatt volt paprikaválság. Az általános közérdek mindig azt kívánta, hegy a vegykisérleti áj­lömás szigorúbban minősítse a szegedi papri­kát. ' ' * Reitzer Miklós paprikakereskedő tamj­vallomásában aprói szólt, hogy a szegedi pap­rika minőségének kérdésében különböző érde­kek ütköztek össze. A kikcszitÖknek az volt a kívánságuk, hogy a vegykisérleti állomás mi­nél jobbnak punősítse a paprikát, mig a ke­reskedők a paprikának szigorúbb minősitését kívánták. A két érdek összeütközésében a vegy­kisérleti állomás volt az ütközőpont. Elmon­dotta ezután, hogy a paprika exportja 3—4 esztendővel ezelőtt fellendült. Hódi István paprikakikészitő, majd több lanu kihallgatása után ismét fregafári B a c k Károly állotl a bjróság elé. Bácfi Ká roíyt hétfőn egyszer már kihallgatta a lör­yétivszék, a szerdpi tárgy ajakra az^al idézte caval. Báek karoly ismetelt JuhaRgatasa áls kálraávár a tőrvényszékhee tofab fior'evcH csgfólt t*. % r#s#ep ? vegyfcisérlfitt állomás intézle a Malomipar és Közraktár Rt.­hez, fészken pedig a vállalat intézte a vegyki­sérleti állomáshoz. Igv a vegykisérleti állomás 1938-ban értesítette a vállalatot, bogy a papri­kára az őrlési engedélyt Szanyi István főve­gyész adhatja csak meg. Levelet csatolt be ar­ról, hogy bár a félédes paprikának az édesne­racs paprikával való keverése már 1939-ben tiltva volt. még 1940-ben is keverték a két paprikafajlát. Mag var László, a Vádlott hírlapíró kér­désére feack Károly kijelentette, bogv % csí­pős paprika, valamint a kalocsai csempész­paprika csökkentette a szegcdi paprika iránti keresletet. Hallott arról — vallotta —, hogy egy alkalommal egy Szentmihálytelken tartott paprikagyülésre karhatalmat kellett kérni. A vádat képviselő ügyész ezután kérdési in­tézett a tanúhoz, hogv állításait mijven bizo­nyítékokkal igazolja. Horváth tanácselnök: A lanu nem köte­les igazolni semmit! A szavahihetőség elhirá­lása a biróság jogkörébe tartozik! Az ügyész ezután ellepezte Rack Károly ntea­esketésél. A biróság rövid tanácskozás utál' megeskette vallomására a tanút. A törvényszék ezután a tárgyalást elt^pclfjl f. Budapesteif fftlvfálii,' RÜ njrde'iji fci a P»p­Fik?per itéletgt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom