Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

lássak és úgy szeressék. Ezt néha szemere ve­tették neki, de hiszen ennek a »hibának« kö­szönhetjük mindazt a szinte megmérhetetlen és fölbecsülhetetlen adalékot, amellyel a sze­gedvidéki népek életének, szokásainak és er­kölcseinek,- munkájának és művészetének is­meretét gazdagította és szinte hiánytalan tel­jességgel megörökítette minden időkre. Ü FEBÉR ASZTALNÁL) £ z a hallgatag és zárkózott férfi,, csupa bájos közvetlenség és elragadó kedves­t ség tuxj|ott lenni a nekivaló és hozzá mél­tó társaságban. Nem gombolkozott ki egészen sohasem, de— mint Móra mondja — áz öt­leiek aranymuslincáival jókedvében teleraj­zolta baráti körét. Az első alkalom, amely őt az asztal örömeire kapatta, bizonyosan a régi Hungária törzsasztala volt, amely a surbankő újságírót szívesen látta és derűsen marasztal­ta. Az a bobéihtanya volt ez, amelyben Pósa Lajos írogatta 3 szövegeket Dankó Pistának, a fiatal és tehetséges népzenésznek, akit csak a szakértők nem akartak elismerni .Téli es­téken vágni lehetett a füstöt ebben a szegedi Pilvaxban, -amely a rekonstrukcióból itt ma­radt gentrynek éppen olyan meleg fészke volt, mint a napi robot után pihenő . újdon­dásznak. Pósa után Lipesey A dám, ez a mo­kány, köpcös tréfacsináló vette át áz asztalt cS; megalapította a zóna -akadémiát. A komoly­ságot örökre száműzték ettől az asztaltól, amelynél még a mélahús Sebők Zsigmondnak és a komor Thury Zoltánnak is víg arcot kel­lett vágnia a játékhoz. De mi volt a későbbi császári es királyi köztársaság? Semmi más, mint ürügy és alkalom arra, Hogy -a szegedi élet és irodalom kiválóságai a fehér asztal mellett szabad folyást engedjenek 1 bennük rejtőző és a hétköznapi gondok pusz­táján bujdosó jókedvnek. Nem volt ennek a társaságnak semmi komoly alapja és szerve­zete, csak a rokonszenv és a barátság tartotta össze. Akik kedvelték egymást és kedvelték a jé> bort, meg 3 jó szót. anielv a jő borból árád, azok összegyűltek. A vezérük, akár akarta, akár nem, Tömörkény volt.. Ahová ő leült, ott ő elnök úr lett; . Azért volt némi alkotmánya is ennek" a császári és királyi köztársaságnak, mivel hogy röndneK muszáj lönni. Az alapszabályok 2733. számú paragrafusa szerint például (az előző pragrafusok ismeretlenek) az ülés hatá­rozatképes, ha egy tag is van jelen. 'A' 2001. paragrafus kimondja, hogy az elnöknek eggyel több szavazata van, mint az összes jelenlevők­nek". Az 503. paragrafus alapján minden tag köteles mditvánvt előterjeszteni, tekintet nél­kül arra, hogy meghallgat iák-e . vagy semT Végezetül, de nem utolsónak a 131, számú paragrafus elrendeli, hogy pötgyomrof hozni tilos. v A régi Bitó Híres csárdájában voltait a kezdetei ennek az alakulásnak, amely alakját és helyét állandóan változtatta. A Kopp sza­natórium, a Bagits Rozál, az Ónozó, a Csánvi Ágó és az alsó Ós felső Tiszanart különféle ha­lászcsárdái voltak" tanni ezeknek a történel­mi nevezetességű tanácskozásoknak és feled­kezeseknek". % Cserzy Mihályéktöl alapított Irodal­mi Tető is csatlakozott később Tömörké­nyek s mozgalmához* és ekkor egy puccs al­kalmával Városy Gyulát, a kedélves papot tették' meg miniszterelnöknek. Az ülésekre il­lusztrált meghívókat küldöttek. (Skultéty Re­•rső volt az udvari festő). Rendes tárgysoroza­tuk' volt. elnöki megnyitóval, 9 pénzügymi­niszter jelentésével. Határozati javaslatokkal, előterjesztésekkel, indítványokkal, az öaszkor­mány lemondásával és saiátkezűleg újra való kinevezésével. Egy kicsit a nagy politikus és a' magas közélet ártatlan és kedves paródiáját adták ebben a mulatságos köztársaságban, amelvben éppen úgy volt koalíciós minisztérium 'és tech­nikai obstrükeiö, mint annak" ideiébén az or­szág házában. Áz is megtörtént. Hogy a Beek' Pfetá jőpS­Tosa után. amely 9 szegedi juhászók nemzeti Jánca, Tpmörkény is kedvet kapott, h'ógy • saját szerzeményű gólyatáncát ellejtse, amely tánc az erdélyi csürdöngöHőnek volt alföldi változata. Múlandó minden e vidéken, bizony ennek a császári és királyi köztársaságnak is vége lett egyszer, de hiszen nála sokkal komolyabb és szilárdabb alkotmányok és intézmények is hasonló sorsra jutottak. Eltűntek az életből, mint a Csonka Bukosza Tanács Ignác kecske­dudája, amelyet nem egyszer hallgatott a ti­szaparti halászcsárdában az elnök úr, amiről különben, mint ahogy az öreg dudás mondo­gatta »könyveket« írt Tömörkény. No ami azt illeti, annyi bizonyos, hogy ezek a »könyvek« megmaradnak. Mikor Engel Lajos vette át a Szegedi Nap­lót, megkezdődtek a Lajos-nai>ok, amelyek minden esztendőben maradandó események voltak. Nagy áldomást csináltak ilyenkor, a népszerű kiadó mellett a másik Lajost is áhí­tattal emlegették és Lipcsev Ádám akkor is megjelent a gyülekezetben, amikor már régen a fővárosi redakciök küszöbét koptatta. Kuli­nyi, Békefi, Balla Jenő, Sz. Szigethy Vilmos, a Taschlerek és a mindenkori munkatársak voltak résztvevői ezeknek a nyári hajnalokba kinyúló estéknek, amelyeknek lelke mindig Tömörkény volt, az Elnök Ur, aki, ba szólni kívánt, mély csönd és figyelem .fogadta, ame­lyet csak a szűnni nem akaró derültségek és hosszantartó, meg-megújuló éljenzések szakí­tottak félbe. Itt született meg a bőrszolbor eszméje, amelyei a Sándor emlékbizottság ápolt, Lajos estéjén tartván közgyűlését. Ugy kezdődött az egész, hogy Lázár György, a kiváló szobor­emelő polgármester Lipesey Ádámmal utazott és a furfangos diák azt ajánlotta neki: állít­son már egyszer szobrot Szeged legnagyobb fiának is. A lelkes podeszta megütközve kérdezte, h"ógy ugyan ki lehet az a legnagyobb fiú, akiről édig megfeledkeztek volna és ekkor de­rült ki, hogv Sándorról van szó, Bózsa Sán­dorról, aki csakugyan a leghíresebb ember hét határban, sőt azon túl és akinek eddig csakugyan nincsen méltó monumentuma. Tö­mörkény a tréfát hivatalos komolvságsál át­vette, ő különben is krónikása volt Sándor­nak a Betyárlegendák révén, a szobor­bizottság megalakult Tömörkény elnökleté­vel, Balla Jenőt kinevezték pénztárossá, nagv ankétek voltak az ügy érdekében, szakértőket is meghallgattak, sőt egv különítmény Hely­színi szemlét is tartott Kisteleken, azon a his­tóriai nevezetességű helyen, ahol a szegedi tanyák hőse az ötvenes években megállította a vonatot. A hallgatag ember az ilyen gyűléseken rá­kötözött és szinorkázott. egvik ötlete a tnási-j kat kergette, 'de még a legnagyobb tetőfokán is mmdig az illendőség határain belül tudott maradni. Pajzánkodott és dévaikodott. ha kellett, deleikének született nemessége és tisz­tasága ezekben az órákban is tiszta maradt, mint a patyolat " ' ' "a Dugonics társaságb an liimörkény szerette a társaságot, de leg­jobban szerette azt. amelyet Dugo­nics névre és emlékére alaoitottak. Szeged első irodalmi társasága, amely Hosszú vaiúdás után 1802-ben született. Lázár György a nagv polgármester lelkes bnzffósága révén, már Bölcsőié mellett ott találta Tömörkényt aki mint a Szeged Nanló ifiú munkatársa az első irodalmi diiát nverté el, a novellára kitű­zött kétszáz koronát, 'Á leány játszik ci­mű elbeszélésével, amelvet 1804-ben mutatnak be a Társasáé ünnepi ülésén. Hamarosan ren­des taggá választják", sflriht jelenik meg a felolvasó asztalnál, elbeszélésekkel, rajzokkal és Békefi "Antal után 1904-ben ó lesz a Dugo­nics Társaság fótitkára. Mindig a legnagyobb buzgalommal és odaadással vezeti a Társasáé ügveit. ameTvek" szívügye neki. Mindig önnen volt az. amikor komolv alakia föltűnt és por­donkahangia megszólalt a díszes teremben, a Puszták" szabad levegőjét. 9 vadvirágok Hin­tát és a va'dgaTambok húgását idézve föl és Hyen ünnep igen (gyakran került sorra. hl­DÉLMAGYAR0RSZA6 VASÁRNAP, 1941 ÁPRILIS 13. szen, ha csajba Dugonics Társaság J904 elejétől vezetett naplókönyvet nézzük, akkor is tizenhat olyan alkalom kínálkozott, hogy a lelkes és megértő szegedi irodalomked­velők hallgathatták öt és gyönyörködhettek e ragyogó elme és meleg sziv délibábos és szi­várványos megnyilatkozásában. 1905 február huszonhatodikán a véletlen összehozta egy felolvasó ülés keretében Ady Endrével, aki Tömörkény Rajz a népélet ­bői című munkájának fölolvasása után né­hány új versét mutatta be a szegedi közön­ségnek. Nincs róla emlékezés, hogy e két nagy magyar hogyan és miképpen találkozott, de az bizonyos, hogy nem sokkal később a Vér és arany költője" ezeket irta. A magyar Pimo­dan című megragadó vallomásában. »Az, aki Szégeden, sőt Szögedében, ugyanazt csinálja a tanya-nyelvvel s tanya-gondolattal, mint a városival és raffinálttal a legvárosibh, legráf­fináltabb és legbetegebb iró-zseni, 6 is az én emberem és tanúm*. Tömörkény főtitkári je­lentéséit azzal a szeretettel és gonddal irta mindig, amellyel mindenféle írói munkáját végezte. * Érdekes fölolvasó volt Tömörkény. Szinte szabódva, önmagával ellenkezve, kezdett bele az elsőf mondatokba, úgy tetszett, mintha zsörtölődne, vagy duruzsolna, de es a hang lassacskán kellemes zsongásba olvadt, ciró­gatni kezdte a sziveket, magához Vonta az 'ér­deklődést, egy ember hangja volt, aki sokat tapasztalt, vox bumana volt, amely kis dol­gokról is nagy szeretettel beszél. A végén szin­te sajnálta a hallgatóság, hogy nincs tovább, olyan szívesen elringatóztak volna még e hang hullámain. Utolsó szereplése a Dugonics Társaságban és utréső nyilvános föllépése az életében 1916. január 30-án volt, amikor a Lázár-emlékün­nepen Emlékezések az Alsót anyá­ról cimen a nagy podésztával töltött szép napokat idézte föl derűs borongással. 1 Halála után a Dugonics Társaság mindig nagy bálával és kegyelettel gondolt reá és kul­tuszát állandóan ápolta és terjesztette. Emlé­kezetének szentelte 1918 áprilisi felolvasóülé­sét, amelyen Szalay József, Szávay Gyula, Ba­lassa Ármin és Móra Ferenc versben és prózá­ban idézték alakját és szellemét, 1951 április 24-iki ülését, amelyen Szalay József elnök megragadó bevezető beszéde után EZzbrucker Al adár kegyes rendi tanár Tömörkény stílusát és- nyelvét méltatta, 1922 április 30-án dr. Ban­ner János Tömörkény néprajzába vezette be hallgatóit, 1927 április 24-én, halála tízéves fordulóján Szalay József elnök nagyérdekű bevezető beszéde keretében bemutatta a nagy­nevű kortársak levélbeli hódolatait Tömör­kény nagysága előtt, Juhász Gyula fölolvasta Tömörkény művészetéről szóló tanulmányát és az elnök bemutatta Móra Ferenc S te in­gass ne r a poszton eimű megindító em­lékezését. Maga Tömörkény is megszólalt, legszebb dolgaiból néhányat tolmácsrét Banner János és ezek a remekművek olyan elevenen,. olyar frissen hatottak, mint maga a múlhatatlan élet. 1906-ban a Petőfi Társaság is tagjai so­rába választotta a magyar népiesség prózai Petőfiét, de a székfoglalóján kivül, amelyei tartozó kötelességének tekintett, nem szerepeli a fővárosi irodalmi társaság ülésein. Még a székfoglaló bankettől is megszökött, sietett ki a vonathoz, nehogy ráesteledjen és a sötétben eltévedjen a mozdony. 'A VILÁGOT* ÜELENTő DESZKÁS T ömörkény és a színház, ezek sohasem vol­tak egymással rossz viszonyban. New. bántolták egymást, az író éveken át csak kívülről látta Fellner és Heimer szép bé­csi stílüsú épületét és fiatal újságíró korában is, amikor mások elsősorban a színházi kriti­kában akarják megmutatni, mit tudnak, ő ezt a műfajt következetesen és szándékosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom