Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

DSLM AGY ARORSZ Ati VASÁRNAP, 1941 ÁPRILIS IS, magyar antropológiai tudománynak is nagy szükségetek van egy ilyen alkalmas tejre, mint a Kószó Pistáé, hát én szépen eladom neked illő áron és igy én se járok rosszul a tudománynak is haszna lesz belőle. Török Aurél nézett egyet, majd 6 is elértette a tréfát és másnap Tömörkény dicsekedve emlegette, hogy milyen jó vásárt esináll — De az én fejemmel mégis csak én rendelkezem, és pedig kizárólagos joggal! —méltatlankodott Kószó. t— Igen ám, a halálod előtt — replikázott • szobatárs —, de a halálod után már nem, mert igy egyeztünk meg. És még sokáig évődtek azon, hogy mennyiért is adta el Tömörkény a Kószó koponyát? 3 RÉGI SZEGEDI N APLÓN Ali \ Szegedi Naplónak éppen új korszaka kezdődött, amikor Tömörkény a lap munkatársai sorába lépett Az 1873 derekán megindult lap mindig a függetlenségi eszme és a városi közérdek szolgálatában ál lott és a vidék legjobb újsága gyanánt szerepelt Volt neki egy hőskora, az árvíz ntán, amikor utat tört és épitett, amikor Mikszáth irta benne a prózát és Pósa a verset és most jött el a fénykora, a modern hirlapírás érvényesülése minden vonalon. Kulinyi Zsigmond szerkesztette ekkor a Szegedi Naplót, aki okos és józan publicista és kiváló lapvezér volt. érdemleges múlttal és duzzadó munkakedvvel. Saeged új korának 6 irta meg pragmatikus történetét és jó részben ő irányította ebben az időben Szeged jelen életét, az újságja révén. Bába Sándor, a kiadó, kedves, derék ember, igaz barátja a betűnek és a betűvetőknek. És a lap gárdája, az örökké vidám Lipcsey Ádám, aki versben és prózában egyaránt jeleskedett, az örökké komoly Thury Zoltán, aki később a magyar elbeszélő- és drámairodalom korán elmenő nagy reménysége lett, Kabos Ede. akinek lelkében szintén forrongott már a jövendő és sok eltűnt robotos mellett, akik aranyat adtak ólomért, a különös, magányos, hallgatag, sírvavigadó »láihaíatlan ember*, a fiatal Gárdonyi Géza, aki három évvel idő sebb Tömörkénynél. És — lasl but no| leasl — itt van már Tömörkény István is. megérkezett az idegen országokból, a véletlen folytán éppen akkor, amikor a magyar irodalom fejedelme, Jókai Mór is meglátogatta vámsunkat. A Szegedi Napló 1891 július 30-án jelenti Gárdonyi Géza távozását az Arad és Vidékéhez és hogy »szerkesztőségünkben egy jeles és már elismert fiatal iró. Tömörkény István foglalja el helyét*. 'Az új munkatárs hamarosan oszlopa lesz a lapnak. Riporternek szegődött, de a lap mindenese lett Á vonal fölött bírálatot mondott az ország és a világ nagy dolgairól, a vonal alatt a »város és a tanya dolgairól* számolt be. ó irta a közgyűlési tudósítások bevezetését és pedig olyan tartalmasan és ötletesen, mintha Mikszáth írna a Tisztelt Ház üléseiről, a rendőri riport művészetében már nagy gyakorlata volt 'A humorista Tömörkény is kedvére tréfálkozhatott a Hüvelyk Matyiban, amely ez időtől kezdve, mint a Szegedi Napló vasárnapi ólclap melléklete jelent meg. A Kecske szaval és az Infanterist Elias Csamangó dolgait rovogatta, nagy és állandó gyönyörűségére magának és az olvasónak. Az ellenlap Szegedi Paprikája kénytelen colt beszüntetni a csípést Tömörkény borsás iróniája következtében, Mert ellenlap is volt bizony, olyan nemes verseny folyt a Napló, meg a Híradó között, amely Kecskemét és Nagykőrös küzdelmét is meghaladta kurucok és labancok igyekeztek lemarasztalni vagy fölültetni egymást, de a cél körös volt: Szeged szebb legyen, mint volt és ennek a szent célnak érdekében a legragyogóbb eszközzel harcoltak, a tollal, amely a választottak kezében aranytollú változott Tőmói kény nem volt politikus, nem i« avatkozott soha politikába, de azért a szjve is inkább ide húzott, áz öreg Naplóhoz, amely mindig fiatal tudott maradni és amelynek függetlenség volt nem csupán a jelszava, de a szelleme is. Az új munkatárs első nyomai a lapban igen érdekesek és jellemzőek. Megindult hangú, beharangozó Lajos napra. (Eddig Tisza volt a Lajos, ezután leginkább Kossuth lesz.) Bakalevél a nyári háborúról. (A rezeivista egy időre bevonult a hadgyakorlatra). Kálmány Lajos »a mi papunk* népköltési gyűjteményének ismertetése. Az egyetlen irodalmi kritika ez a tárca, amelyet valaha Tömörkény frt és íme, ez is a szeged-vidéki nép költészetével foglalkozik, nagy gonddal és szeretettel. Külön kiemeli a Szűcs Marisról szóló ballada szépségét (amely a székelynek szegedi változata) és idézi a bohókás népmesét: Miért nincs Szilveszternek nadrágja? Mark Twainből tárcát fordít (persze németből), tárcasorozatot indít az új tanyavilágról és folytatásos cikke jelenik meg a kultúrpalota kincseiről, amelyet akkor még Reizner János őrizett a reáliskola épületében. Ez volt a városi muzeum föltekintése. Ebben az időben divatban volt az álnevek viselése, mint ahogy a bálakban álarcot tettek föl az előkelőségek is. Már Mikszáth kezdte ezt a Kákay Aranyos No 3.-al. amely' néven Tisza Lajost és udvarát örökítette meg az 6 csodálatos nagyítva kicsinyítő és kicsinyítve nagyitó humorával majd Hariri és Pluvius néven folytatta a fővárosból, Sebők Zsigmond a szelíd és érzelmes novellista Plautus néven karcolt, Kulínyinek is volt két álarca Zajgó és Stock-mágvár. Lipcsey Ádám Pasquino, Robin és By-tang néven csatangolt a kroki hímes mezején, mire Tömörkény Hóeke Menyhért és Pista jelzéssel írta meg azokat a tárcáit és cikkeit, amelyeket nem szorosan vetf szépirodalomnak gondolt. Tömörkény maga jellemző modorában igy emlékezik ennek a korszaknak újságcsinálására: »A szerkesztőségekben nem ültek nyolcan, tizen, rendszerint három emberből telt ki egy szerkesztőség, de a lapot meg bírta esi nálni ketlő. Éjjeli szolgálat nem igen volt, aki éj jelezett, be-be tekintett ugyan a nyomdába, vagy az Íróasztalhoz éjféltájon is, de nem kötelezett ez senkit. Egy pesti sürgöny a ritka madarak közé tartozott. Helyben egyedüli hírforrása a városháza, ineg a törvényszék volt, amik elég kedélyes módon voltak szivattyúzhatok. AZ ELSŐ KÖNYV A

z iró végre egészen komolyan szót Kérés helyet a napon, az országos nyilvánosság előtt. 1893-ban megjelenik első könyve Szegedi parasztok és egyéb urak címen, Bálba Sándor kiadásában. Ennek a könyvnek már a cime maga fölér egy jő mon dással és aki akkor olvasta, először, értő szemmel és érző lélekkel, az az érzése lehetett, mint ami Stanleynek vagy Sven Hedinnek, amikor egy-egv ismeretlen földet meghódítottak a világ számára. Parasztokról, katonákról és egyéb urakról szól az fró a könyv fejezetei szerint, de ez a huszonnégy rajz és egyéb elbeszélés a szegedi nép és föld főlfödőzése a magyar irodalom részére. Ilyen közelről és ilyen belülről még eddig senki sein nézte és különösen senki sem látta őket. Uj hang ez, igaz és érős, még a fővárosban is meg kellett hallani. Ez az író nem az irodalomtól tanult, hanem abba a teli életbe nvúlt. amelyet Goethe emleget. Mindenekelőtt föltűnik ékes. átható, biztos tekintete. Szeme van, amely az élet apró jelenségeiben is meglátja a jellemzőt, a lénye get. És ez a tekintet már az első könyvben határozottan és eltökélten egv bizonyos irányban jár: a népet figveli. És ennek a tekintetnek nem csupán világító fénve van, de szerető melege ís: megérté jósággal a szenvedés, a nyomorúság és megbocsátó irgalommal a bőn és a tévedés iránt. ,Tó és igaz ember ez a jó é6 igaz Iró, Mindiárt a kötet első darabia Megöltek egv legényt: kész kis remek, amelyben Tömörkény művésziének elemei in mjce szinte hiánytalanul jelentkeznek. Bclteki Mihály számadó juliász és társai agyonverik a csárdában Duhaj Kis Miklós csikóst. A végén visszajön a csárdába a számadó és megkérdezi illendően: — Hát az mit ivott? Kifizetném. Kerek egész ez a balladás történet, ez a tragikus eset, amelynek hátterében' az Alföld nagy téli nyugalma dermed, az iró néhány mondattal alakokat és sorsokat rajzol ki, megkapó és megindító erővel. Már ebben az első könyvben megjelenik Förgeteg János, a tanyai juhász, akit Kószó pusztázó közerőnek hív az algyői munkára. Meglepő az a humor, amellyel ez a fiatal író ábrázolja ezt a kedves emberét, aki első tekintetre érdekel bennünket és aki egész pá lyáján elkíséri. A Subavásár, a Bicskavásárlás, az Alku a mikszáthi klasszikus kaszavásárlás után még mindig egészen eredeti módon mutatják meg a tanyai ember megnyilatkozását élete egyik' döntő eseménye alkalmával. Nem csupán parasztfurfang az, amit Tömörkény ezekben a jelenetekben elénk tár, több és mélyebb ez annál a föld emberének, a tanyai léleknek ősi és természetes idegenkedése a várositól, az egyszerű életforma örökletes védekezése a kulturával szembon. Förgeteg a kompaktornál szinte jelképesen mulatja ezt az antagonizmust. Az író friss katonaemlékei is megszólalnak már a könyvben, de még egy kissé nyersen, formátlanul, mintegy jelezve, hogy megvannak, de még nincsenek készen. A magyar nyelvet már az első könyv is gazdagítja, ismeretlen szavak, szólás-mondások, fordulatok egész seregével. A szegedi nyelv vonul itt be az országos viszonylatba, külön izeivel, saját zamatával. A Förgetegek és Jegenyék vonala (igy nevezik feléjük a vonatot) megindult és a magyar nyelvkincs dús rakományát szállítja a nemzetnek. INTERMEZZO Két évig laktak együtt a két Pisták" és miután Kószó letette a legénységet (Tömörkény volt a vőfély a lakodalmán), az ifjú irótárs is házasodni készült. Ebben az időben rendesen a Kiss Palcsi híres vendéglőébe jártak, ahová nem csupán a magyaros étel és ital vonzotta a Szegedi parasztok és egyéb urak szerzőjét, hanem a takaros szép leány is, aki azokat neki fölszolgálta. A népszerű vendéglős leánya volt az Emma, akire ha ránézett, »majd kiapadt a szeme*. Már a nyolcvanas évek végén ismer* ték egymást, de most Tömörkény egészen komolyan beleszerelmesedett a Kiss Pajcsi lányába és egész egyszerűen megkérte a kezét Kószó István vállalta a násznagy szerepét éí 1894-ben Tömörkény István, úgyis, mint a Vendéglősök Közlönyének szerkesztője, házas ember lett. Ettől a jelentős fordulattól kezdve — mint Móra Ferenc találó hasonlata mondja — életpályája szelíd és egyenletes folyású volt, mint a szegedi Tiszáé —- .a szabályozás után. A JEGENYÉK ALATTA A

családi boldogság és a nyugodalmas élet határozottan hasznára vált a fiatal írónak. Amit eddig a robot lázában irt, azt most az alkotás csöndes ihletével folytatta. Az újságírás napi munkája után maradt elég ideje erre is. Nem sietett, a második könyvet 4897-ben jelentette meg. Jegenyék alatt a jellemző címe, a Szegedi Napló karácsonyi melléklete gyanánt adta az űj kiadó. Engel Lajos, aminél szebb karácsonyi ajándékot valóban nem kívánhatott az irodalomkedvelő olvasó. Huszonhat válogatott novellát tartalmaz a kötet, öt esztendő termése legjavából. Mig az első könyvben még inkább a tanyai paraszt jön be a városba, mindenféle bevásárlások és elintézések végett, addig most inkább az iró maga megy ki a jegenyék alá. otthonában keresi föl a föld népét, a saját környezetében mutatja meg, munkája és pihenése közben. Ez a kötet legtisztább elbeszélő műve Tömörkénynek. Itt már igazi novellák találtat' nuk (az egyiknek a címe is Novella), kerek történetek, a művészi alkolás komoly és sikeres szándékával. Az író kompozícióra törekszik és láthatóan