Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

- - -- kedvét leli az elbeszélés fordulataiban és csattanóiban. A goethei tust zum Fabulíeren egy könyvében sem olyan erős, mint ebben. Itt klasszikusa lesz annak a műfaljnak, amit a szegedi Mikszáth kezdett és vele és utána Palotás Fausztin, Sebők Zsigmond, Békefi Antal, Irányi Dezső, Újlaki Antal, Csoór Gazsi és Bite Pál löbb kevesebb hivatottsággal és szerencsével folytattak. Ebben a kötetben jelent még a Csata a katonával, ez a miniatűr remek, amely a babonás paraszti léleknek kísérteties erejű és igazságú képét adja. Ezt a kis mesterművet Tömörkény is különösein nagyra tartotta (már amennyiben nála ilyesmiről szú lehet) és az Érdekes Újság Dekameron jában, mint legjobb dolgát közöltette. Kari Kraus, a Fackel szerkesztője, a szigorú bécsi kritikus Tömörkénynek ezt az írását Stephan J, Klein fordításában fölolvasó kőrútjain állandóan műsoron tartotta és a legteljesebb elismeréssel emiitette. A Budapesti Szemle egy még szigorúbb kritikusa, aki V. Z. jelzéssel 1904-ben bírálja Tömörkényt, azt írja, hogy a Csata a katonával »inlcább naptárban foglalhatna helyet, gyermekek mulattatására*. Mintha csak azt a régi szakértőt hallanánk, aki szerint Arany János Toldi ját ő is meg tudta volna írni. ' 'A ravasz Kabók, a Duna Lánya és a Tiszai legenda szintén erősen megkomponált novellák. Külön lapra tartozik a Nazarénusok, amelyben ennek a kornak egyik szociális talajából fakadó vallásos népmozgalmát •mutatja be nagy megértéssel és meleg emberi jgyüttérzéssel. Az alföldi nazarénusok először Újlaki Antal éles riporteri tekintetét hívták föl magukra. Újlaki köztük élt egy ideig és egész könyvet irt róluk Bibliás emberek címen 1896-ban, de azért mégis Tömörkény István vitte be őket az irodalmi halhatatlanságba. Szinte tolsztoji egyszerűséggel mondja el, nogy támad az új hit, hogy terjed, hogy alakítja át a lelkeket, hogy lesznek megrögzött bűnösökből szelíd, jóságos megigazultak. Arai pedig Tolsztojt illeti, a nagy jasznaja-polyauai apostol Mindennapra szóló laikus breviáriumában századunk elején Tömörkény István •gyik írását idézi, amelyben egy délvidéki öreg honvédről beszél, aki visszaadja a jegyzőnek a nyugdijat, amelyet mint kiszolgált háborús katona kapott, mivel ő most már megtalálta a legnagyobb kincset, a királyok királyát, aki azt mondotta, hogy aki fegyvert fog, fegyver által fog elveszni. A Jegenyék alatt az első kötetnek fanyar és érdes hangjain túl néhol a tiszta Ura meleg és *édes dallamait is megpendíti. A Pusztai harangszó például a legszebb beharangozó, vallásos •költemény prózában* Furgenyev szive szerint. Még a »nagy érzés*, ímely később egyre ritkábban és egyre rövidebben jelentkezik Tömörkény mindenképpen férfias és szemérmes írásaiban, a szerelem is megindítóan mélységes kifejezést talál az Asszonykérő című novellában, amely klasszikusan igénytelen előadásával olyan, mint valami magyar paraszti énekek éneke Halbőr Förgeteg János ebben a kötetben is beállít a Vallatásban, az ostobaság subájába búvó furfang e páratlan derűs rajzában, amelyet azóta annvf boldog, boldogtalan népiesjiedő próbált utánozni. Ebben az esztendőben még egy könyv hagyja c! a szegedi sajtót Tömörkény tollából, a Be tv ár legendák. Az alföld? szegénylegények, Rózsa Sándor és társai kalandos bujdosásait és hősködéseit gyűjtötte eeybe.a kortársak és a későbbi emlékezetek alapján, nem anvíra a maga. mint inkább a kiadója kedvéért. Békefi Antallal együtt. Az fró azonban ebben a kolportázsmunkában sem tagadja meg magát, noha még a nevét is elfelejti megemlíteni és csak később vallja be a szerzőséget Az írással nenicsupán kevés pénzt és némi elismerést szerez magának az ember, hanem a hírlapirodalom néha a vádlottak padján is leülteti a tollforgatót. Ez a dicsőség egyszer fordult elő Tömörkény több évtizedes zsurnalisztikái működése alatt. Egyik törvényszéki riportjában egy notorius kisteleki férfiúról azt írta, hogy büntetett előéletű. A férfiút éppen ez alkalomal bizonyítékok hiánya miatt fölmentették, ő viszont bepörölte a •rágalmazót*. Budapesten volt az esküdtszéki tárgyalás, amelyen dr. Kószó István védte a másik Istvánt és fulmináns beszédében • főmagánvádló fejére olvasta összes hirlapilag nyugtázott bűneit, amelyek között nem egyrendbeli gyilkosság is szerepelt, A bíróság, amelynek elnöke Zsitvay Leé volt, a vádlottat fölmentette a vád és következményei alól. A két Pisták a védő és a védenc azonnal siet. tek a postára, ahol a következő sürgönyt menesztették Szegedre: Vádlottat fölmentették, a várost kivilágították, A VÁROS SZOLGÁLATÁBAN K

ulinyi Zsigmond ntán a Szegedi Napíő szerkesztője Békefi Antal lett és nem Tömörkény István, akinek ez a mellőzés hosszú ideig fájt, de a sors úgy akarta, hogy ó más téren szolgálja a város és a kultúra érdekeit 1899-ben Szeged tanácsa az anyakönyvvezetővé kinevezett Lázár Bélautódáúl őt választotta a Somogyi-könyvtárhoz és a Városi Muzeumhoz könyvtárossá. Ennek a gazdag és egyre fejlődő intézetnek lett hivatalnoka haláláig. A polgári élet igy egészen a maga részére hódította az írót, aki azért mindvégig hivatalos pontossággal írta a Szegedi Napló vezércikkeit és a fővárosi újság tárcáit. De új Hivatásának is megfelelt emberül és a régi intézetbe új életet, friss szellemei vitt. Szorgalma és tudása révén a közművelődésnek emelt palota rövidesen valóban a magyar kultúra szegedi temploma lett, ahová azonban belépni csizmában, sőt mezítláb is szabad. Tömörkénynek kiváló mestere volt Reizner János az érdemes tudós igazgató, aki a régi Szeged történetét írta meg nagy monográfiájában, amely inkább adataink sokaságával és a tárgy szeretetével tűnik ki, mint előadása formájával. Reizner János vezetése mellett vett részt először a szegedvidéki ásatásokban is. Reizner János halála után Tömörkény lett a városi muzeum igazgatója. Komolyan és alaposan végzi nehéz és sok oldalú munkáját. Mindenekelőtt • néprajzi múzeum európai jelentőségű gyűjteménye őrzi maradandó emlékét A szegedi népélet minden jellemző darabja együtt van itten hiánytalanul és példás rendben szerető gonddal, tudással és lelkesedéssel összehozva. Az fró érdeklődése és tanulmánya szerencsésen találkozott itt a tudós föladatával. Senki nála jobban nem ismerte ezt a területet, amelyet hiszen ő födözöt föl írásaiban a magyar olvasó számára. Banner János a szegedi egyetemen tartott előadásaiban, Tömörkény etnográfiáját az írásai alapján rajzolta meg és ezekben az írásokban valóságos kincsestárát találja a magyar néprajznak, amelynek tudományát Tömörkény művészete egészen átlelkesíti és megeleveníti. i Eltűnő mesterségeket és szokásokat mentett meg a feledéstől a jövő számára ezzel a mintaszerűen tökéletes néprajzi gyűjteményével, amelyben a tiszai bőgőshajótól a Csonka Rukosza Tanács Ignác menyecskefejű bőrdudájáig ott van szép rendben minden, amit a szegedi nép keze. lelke az idők során megalkotott. Az etnográfiának közeli rokona az archeológia, amelyet szintén buzgón és sikeresen mővelt Tömörkény, mint igazgató. Hiszen itt is 0 népről van szó, az ősökről akik a föld alá kerültek. (Az ősökről, akiknek emlékezetét olyan megkapó szavakkal vési a különféle magyarok szivébe azokon a fölhívásokon, amelyeket mint a Pusztaszeri Árpád Egyesület főtitkára készített.) És a szegedkörnyéki régészeti kutatások, az ódon sírok föltárása megint esak közelebb Hozta a néphez a népies írót, aki a pa«vté&: az Jeten szabad ege alatt érezte igazán és egészen az élet szépségét és végfeíenrégét és A föltárult ősök hamvai mellett tett bitet arról, hogy a magyar jövendőért kell dolgozni, amíg UELMAGYAROliliZAG VASARNAP, 1941 ÁPRILIS 13. • 5 a mécses ki nem alszik. A hun, avar és árpádkori sírok neki az örök magyar életről beszéltek, az elmúlás számára a maradandóságot hirdette. Irodalmi téren is munkálkodott a néprajz és a régészet körében. Az Etnographia és a Muzeumi Néprajzi Értesítő állandóan hozta etnográfiái munkáit, amelyek különösen a temetések rendjével a szegedi határban, a szegedi vizenjárók életmódjával, a tanyai orvosságokkal foglalkoztak. Az Archeológiai Közlönyben rendkívüli akribiával írt dolgozatai egész sorát találjuk, amelyekben szegedvidéki ásatásai eredményéről számol be, mint jó sáfára a földalatti kincseknek. A bilisityi, a kenyérváró dombi, a szőregi, a röszkei, az ötbalomi, az oroszlámosi és köröséri leletekről mindenre kiterjeszkedő, pontos leírásokat ad, amelyeket érdekes és tanulságos etimológiai és néplélektani fejtegetésekkel és magyarázatokkal fűszerez. Maga ezekre a dolgokra volt igazán büszke és a Szinnyei József szerkesztette Magyar írók élete és művei-ben azadatok közül nem felejti el, hogy a »tudományo« irodalomban az entomológiával, magyar nyelvészettel és régészettel foglalkozik*. A magyar nyelv nagy ismerője Szily Kálmán főlsaólitására háromezer »elkönyveletleu« magyar szót gyűjt össze a nép ajkáról és cikkeket ir a verselő parasztokról, a német szavakról a pusztán, a német nyelvből meghonosodott szólásmódokról, a bakanyelvről, valamint a pásztorirásról. Mert ez is az ő birodalmához tartozik. De had beszéljen a leghívebb lanu, Móra Ferenc a mindenben méltó utód. aki igy jellemzi Tömörkényt, az igazgató urat és hivatását: •A szegedi kuitura reprezentánsa az eu*ópai kultúrközösségben, régiségbúvár és lmok, megfizethetetlen kincsek kezelője és magarubrik ázott papirosokon ötvenfilléres tintásüvegek számadója... Szeged magasabb kultúrájának szálai az ő kezébe futnak össze. Tömörkény a maga aere perennius monumentumának fölállításával a kultúrpalotában meg előzte a hálás várost*. Bizony, a hála nem mindig jelentkezett és a háború alatt meg kellett érnie a nagyszerű embernek, a város mindenesének, hogy akadt olyan városatya a közgyűlésen, aki sajnálta tőle, a nem szorosan vett tisztviselőtől a hetedik fizetési osztály szinekuráját. aki az Atilla király kincsei sírját szerette volna megtalálni a szegedi múzeum számára Ez persze nem sikerült neki sem. de az a? emléktábla, amely a kultúrpalota ^könyvtárának falán Móra Ferenc szavaival* örökre hirdetni fogja a hálás utókornak a nagy igazgató d nem múló dicsőségét, akinek szelleme ott lebeg az öreg lpönyvek. a fiatal pillangók, a régi fegyverek és az új képek fölött, a halott dolgok lelkében a diadalmas magyar kuitura életét őrizve a jövő számára. TERMÉKENY ÍVEK T

ömörkény termő éveinek hosszú soia következett azután, bogy a kultúrpalotában biztos kenvere volt ás egy kis otíumhoz jutott. A családi boldogság és • polgári rend egyaránt hasznára voltak az ő komoly, csöndes múzsájának. A két gyermek, László és Erzsike, vagy abogv ő becézte állandóan őket. Lász és Csinnadratta, sok tiszta örömet okozott szivének és az elismerés is meglátogatta néha az Oroszlán-utcai meleg, nyugodalmas fészket *»E kincses háznak szentelte kincses életét miut könyvtáros és könyvtárigazgató TÖMÖRKÉNY ISTVÁN 1890—-1917 Nagy fia emlékének' bálás sziwel emelte Szeged sz. kir város közönsége 1925 ben.t