Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

2 DELMAGYABORSZÁG VASARNAP, 1941 ÁPRILIS 13, intézetnek, azok közül is egyik igazgató volt, egyik meg Szalárdi Antal református tiszteletes és igy, ha a papnak temetésre kellett mennie, akkor a mi Istvánunk »húzta ' kii az első vagy a második osztályban az órát, ami némi tekintélyt szerzett részére a többiek előtt és arra vall, hogy a gyermeknek nagyobb becsülete volt a tanárai szemében „is. Ezekből a tanuló évekből különösen egyik diáktársára emlékezett meghatott szerétettel, egy szegény tanyai fiúra, aki mindig eminens volt és aki még maga tartotta a kis testvérét és mindig elsőnek érkezett az osztályba, hogy begyújtson télen a kályhába, mert a szállása fűtetlen vackában didergett. A paraszti szólásmondásokat már ekkor igen figyelte a gyerek, az iskolában egy László Gazsi nevű tanyai Hú és a Korona előtt az ott ácsorgó dologtalanok •agy * kaszinózó pihenő népek révén. Különösen egy Félkezű Nagy János nevezetű férfiú eredeti kiszórásaiban gyönyörködött Ekkor kötött benső barátságot azokkal is, akik élete végéig hűségesen elkísérték:' a könyvekkel. Első olvasmányai a kezeügyébe eső képes lapokon, kiváltképen a népszerű Vasárnapi Újságon kívül, amelyben kedves Vernéjét találta, Robinzon története, Jelky András kalandjai, a szép Melúzina históriája. Szent Genovéva élete, Rűfiezahl. idősebb test véreinek iskolás könyvei és különösen Tatár Péter, ez a klasszikus magyar ponyva, amely ezidőben a vásárok könyvpiacán állandó vendég gyanánt szerepelt. Mélyebb és maradandóbb hatással voltak a kis olvasóra Cooper híres indián történetei és Ferry Cserkésző címfi, hasonló tárgyú regénye, majd>., Goldsmith falusi idillje a Wákéfieldi lelkészfő! és a Vasárnapi könyvtár- kiadásában megjelent András, a szolgalegény, meg a Boldogfalva, ezeket később rendkívül becses és derék kiadványoknak nevezi, amelyeket, ha rajta állana, ingyen osztatna szét az if júság kőzött. De akkoriban mégis csak Verne Gyula volt az, akinek utazási könyveit »imitt-amott támadt* pénzén meg is vásárolta titokban, noha előzőleg már olvasta őket a Vasárnapi. IJjság folytatásaiban. Később sorra került Vas Gerében, a magyar nép, szellemének és nyelvének ez a nagy értője és tudója, majd Jókai, mindkettő nagy hatással, de Jókainak összes művei közül a Kalózkirály nyerte meg tetszését leginkább. Az ifjú Anacharsi.s utazása szintén kedves olvasmányai, közé tartozott a diáknak, aki egy állomáson született és később nem akart soha kimozdulni szűkebb hazájától. . 'A makói éjet tarka képeit egy aíkalppimal fekete gyász komor szine váltotta föl. 1879 március 12-én a nagy víz elöntötte ezt a szűkebb hazáját. Szegedet és ő az öreg Sándor huszárral kocsin ment. a romokban heverő városba, bogy az atyafiakat és, ismerősöket áthozzák Makóra., . v 'A romváros és a haragos Tisza sokszor kísértett a gyermek álmaiban, és ébren is állandóan ráterelték az. érdeklődését mindenféle beszédek, legendák, amelyeket az átutazó vendégek szövögettek a fehér és piros abroszok fölött. Az omnibusz jött-ment, hozta, vitte ,a Korona-szálló vendégeit egy nap megérkezett a Zsiga is, a brúder, aki tíz évvel -volt idősebb örcsénél és aki Bécsben némét szóra volt oda, de Agy, hogy most már nem értették meg az egymás nyelvét. Történnek ilyen csodák a világon. -V - " . j "A KATIKÁTÓL 'A REDAKCIÓ1G A

nyolcvanas 'évek elején megint Szegeden vannak Steihgassnerék. Istvánnak pályái kel! választatnia egészen fiatalon és egészen komolyan, mert az élet1 nehéz, de élni kell. 6 az Ibsen mesterségét választja] patikusnak készül. Félig művészet ez. félig tudomány, ahol a megfigyelés és a meggondolás szükségeltétik. István Ilyen fából van faragva és hajlamot érez e hivatáshoz. tés2-ben beáll az egvik belvárosi na tikéba. a« Götz-féle gyógyszertárba és a munkás élet kezdetét .yeszi, A 'tizénhatéves • gyógyszerészgyakornok innen jó helyre kerül/ Kovács Albertnek, az egész városban ismert és kedvelt Papusnak gyógyszertára a város szivében van. a barátságos, derűs patika valóságos kis kaszinója a társaság embereinek, minden hír ide fut be és innen terjed, urak és parasztok egymásnak adják a kilincset, maga a gazda csupa tréfa és elmésség és ha dolgozni nem kellene, paradicsom lenne az élet ebben a patikában. De az ifjú gyakornok dolgozott is szorgalmasan, tanulta a neveket, keverte a mérgeket, bár az éjszakai inspekció üres óráiban már írogatta az első tárcáit a Szegedi Híradó számára, egyelőre még egészen reménytelenül. De 1884-ben már nyomdafestéket is látott írása. A tirociniumot hamarosan letette és a segéd úr most már világot akart látni, mert szűk lelt neki a szegedi Macedónia. Egyelőre falunak nevezték ezt a világot és pedig Kisteleknek, ahol igazán csönd volt, nyugalom, minden embert meg lehetett ismerni és az irodalommal is behatóbban tehetett foglalkozni. A főnők szigorú ember volt, aki az Oppodéldoc Camphorata készítési módja tekintetében más elveket vallott, mint segédje, aki viszont meggyőződéséért kész Volt föláldozni kisteleki boldogulását és egy heves disputa után otthagyta • az egész nagyszerű kondíciót és egyszerűen kiment • József bátyjához a csöngőiéi pusztára, aki éppen ott gazdálkodott és aki újra megtanult magyarul, a bújdosó Istvánt pedig emberül fogadta. ' A baláslyai pusztát a gyermek szemével bámulta annak idején, a csöngőiéit már az ifjú tekintetével szemlélte. Ennek az emlékei nemsokára frissen és élesen fognak jelentkezni első történetei leírásaiban. De alig szellőztette ki lelkéből a patikák fanyar illatát és alig fürdött' meg a végtelenség levegőjében, egyszerre csak megjelent egy pusztázó lovasember — akár a ndvellákban J5* és hozta a város üzenetét. Egy szegedi ró. -kbsl gyógyszertár gazdája öngyilkos lett és most Őt kérték föl, hogy vegye át a patika Vezetését. És István ment. mert hívta őt a várása. Egy darabig ment is a dolog, igen tanulmánvos ember lett ifjú Steingassnerből, aki a gyógyszerészeti szaklapokba kezdett cikkeket irogatni, de azért álnéven és névtelenül a megkezdett szépirodalommal tovább is kacérkodott. (Hogv ebből a flörtból támad az egész életre szőlő nagy. komoly szerelem, azt talán maga se hitte volna.) De Nagy Sándor, aki a Szegedi Híradót szerkesztette, első novelláját nem közölte, kosarat adott a fiatal'irodalmi szeladonnak és ekkormegesküdött, hogy azért is megmutatja. Már néhány írása jött, sőt némi figyelmet is keltett a lapban, mikor váratlanul meghívást kanott a kiadótulajdonostól, Burger Gusztávtól, aki rokona volt. hogv lépjen he hozzájuk- belső munkatársnak. 1886 február végén történt ez a nevezetes fordulat, amelyet a Szegedi Híradó vásárnap! száma e pár sorbán adott tudomására olvasóinak: Lapunk szerkesztőségi személyzetéhen változás állott be, amennyiben Tőrös Tivadar úr a mai naptól fogva megszűnt munkatársiunk lenni. He* lyébe a lapnak bel munkatársául Steingassner István urat, fiatal földinket nyertük meg, akinek ugves, eleven tollát Tömörkény név alatt lapunkban mégielent tárcakőzleménvekből ismerik olvasóink. Csakugyan éz a Tömörkény már nem volt egészen ismeretlen azok előtt, akik ezen időben az új Ős igaz hangokra fölfigyeltek. Különösen egy tárca Havas utcákon címmel (1886 január 19) érdemel figyelmet, amelyben' a kezdő Író oroszlánkörmei villannak meg. A hídról nézi a várost a téli áldozritban* (mennyire az ö szava lett ez) csupa erős megfigyelés, nyers reálizmus, fanyar humor, (persze még cimi grano salis, patíkamértegerP és a végén egy kis érzelmes romantika, de az ís átcsap meleg és mély emberi részvétbe a pincelakás szegény betegé iránt. Nyelvében még fölös számban találhatók a korszerű idesmo szavak, de néhol már megleli a maga hangját, amely • természetesen, kamaszosan -változékony. Már folytatásos tárcája .is jön, Puszti szivek címen egy elbeszélés, ekkor éri a meghívás a laphoz. A patikus provizor, akinek legnagyobb oivasmányi élménye Turgenyev., kis remeke, Egy vadász naplója -volt, természeti képeinak igazságával és a szegény nép szeretetével, egyszerre újságíró lesz, aki a .tollai mindha- i Iáiig forgatja, végig becsülettel és mindig diA RIPORTTÓL "A REGÉNYIG A

Szegedi Híradó' a mindenkori Kormányt támogatta. A kormány polcán akkor Tisza Kálmán ült. akinek szegedi helytartója Tisza La jós gróf volt, az ur b i s conditor, a város árviz utáni nagy rekonstruktora. A fiatal városban erősen lüktetett az élet, épült és szépült itt minden, a haladás és fejlődés szokatlan tempójában. Ez az -idő volt a szegedi hírlapírás hőskora. Ennek a katonája lelt a Szegedi Híradó új beltnunkatársa, aki a rendőri riport műfaját vállalta. Rendőri riport, egyelőre így hívták a kezdő Tömörkény múzsáját, de ő rövidesen megmutatja, hogy nem a műfaj teszi, hanem a fajsúly. A szerkesztő, Nagy Sándor, régi érdemes újságíró, aki az Öreg és Senéx álnevek alatt sok érdekes .dolgot figyelt meg és sok hasznos eszmét pengetett, szigorúan, de igazságosan bánt az új növendékkel, akinek írásai új színt adnak a régi lapnak. Ez a régi íap a szerkesztőséget irodának nevezte, ahol a belrmmkatárs urak hivatalos órákat tartottak, tekintélyes alakban jelent meg, igen konioiv ábrázata volt, állandó rovatai között szerepel a Vegyes és a Csarnok, a szegedi híreket Helybeli újdonságok címmel közölte, volt benne rendes vezércikk, tárca, mellékletet is adott és »!apunk barátai* sórában számitotta városunk fiatal tudós tanárait, akik leginkább a Szegedi váracs bárányának problémáján, vitatkoztak. ' Tömörkény szinte két kézzel dolgozott. Rovogatta a rendőri híreket és ezzel egy csapásra megteremtette a színes riportot a Szegedi Híradónál. A rendőrségen szemtőlszembekerült azzal a néppel, amelynek legnagyobb ábrázolója lett. Napról-napra találkozott itt a modelljeivel, akik a tanyáról, a külvárosból, messze földekről és mély odúkból jöttek elő, rapporlra az örökkévalóság riporteréhez. Megindul a verseny Tömörkény és Békefi Antal között, aki az ellenlapnak, a Szegedi Naplónak belső munkatársa, hasonló minőségében és aki Bíró előtt című könyvében gyűjtötte össze a kapitányság szobájában szerzett tapasztalatait. Tömörkény rendőri riportjai- lassacskán kerek rajzokká és történetekké növik ki magukat, amelyek valószerűségében és zamatában van valami Bfet Harte kaliforniai beszélyemek és Mark Twáin históriáinak levegőjéből és szelleméből; (Ezek voltak Dickens és Theuriet után utolsó nagv irodalmi élményei) De ő valahogy magához magyarítja ezeket a távoli hatásokat is. Egy március idusa után! riportban elmondja, hogy az »Iskola - ] utca elején levő Zum Soldaten-hez címzett ősi pálinkamérés ajtajára, pingált bakának 3 kezéből elfújta a szél a kupicát*, olyan nagy zivatar volt Mit kellene irni? című tárcájában témát keres. Talán Förgeteg Sándorrá1 kellene novellát irni? No itt van, az ifjú Tő mörkény már megtalálta a hőse vezetéknevét és nemsokára rábukkan magára a hősére is' Az év végén a lapban rövid hír számol be a"" röl, hogy Halbőr Varga János és Varga Halbőr János alsótanyai juhászok birka tolva |lásban találtattak. Á név és a jelleg már megvan, csak a Förgeteggel kell a Vargát kicserélni és iroe a jelek szerint 1886 karácsonyé"' a húszesztendős szegedi író lelkében megsz1'}' letik a halhatatlan alak, a nevezetes Halbé" Förgeteg János. Közben azonban a >konmiy« irodalmat művelni kell és így jönnek sorra azok a MG tatásos elbeszélések, amelyek Pusztai szív0'!' Margit és Nincsen szivök cimmel jelenn^ meg, a Szegedi Híradó hölgyolvasóinaic j