Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

ük Szígethy Vilmos riportja: t Családi inkompatibilitások a regi szegedi közigazgatasban Ennek az igénytelen írásnak nincsenek históriai pretenziói. Régi aktákban kerestem egy adatot, aztán ugy szokott az lenni, hogy az ember figyelmét megragadja közben valami s nem tud tovább menni, A műit század első felének restaurációi elevenedtek meg előttem sok érdekes szokással s ezekből lassankint kibontakozott az örök ember, aki mindig egyforma marad. — Nini, gondoltam, a községek háztartásáról .szóló törvényjavaslat szigora szabályokat tervez a tisztviselők rokoni kapcsolata ellen. Milyen felzúdulás fogadta ezt a tervet, amely pedig nem is váyan uj, hiszen egzisztenciákat érintő formában megvolt már száz és több év előtt is! A nepotizmus pedig nem vármegyei találmány. Vonatkozó példákkal — mint természetes és emberi dologgal — szolgáltak mindenkor a polgári városok is. Erről azonban oldalakat lehetne írni. Mindig fontos volt a hivatal, csak a bejuthatáaon essék át az ember. Ha egyszer benn van, megmutathatja, hogy mire képes, aztán lehet a »becsületbéli« (tb.) kancellistából főbáró is az idők folyamán. Néha megállitja a családi nexusokról szóló régi tiltó rendeletek zsilipje az Htjában, de megvan a mód a felmentésre, aminek az utjai felettébb titokzatosak. Ékszer ugyanis egészen súlyosnak tetsző összeférhetetlenség fölött szemet hiinyt a kamara, máskor igazi érdemet sem vett tekintetbe. Ezekről lesz még szó alább. •i,; A KIZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Az udvari kamara a múlt század elején többszöri leiratában is hangsúlyozta, hogy a számadó hivataloknál levő községi választott tagok nem veltrinek részt a szavazásban, sőt a tanácskozásokon sem, ihanem mindazoknak, kik vagy a belső, vagy a külső tanácsbéli urakkal atyafiságos szövetségben vannak, a nemes választott község „tagjai közé felvétetésük, sőt még a választandók ,>Azé tevésük is tilalmaztatik*. yb A választott község ami a mai kisgyftlésncfe elei meg, ezért memorandumot intéz a tanácshoz, közbenjárását kérve a Kamaránál a rendelkezés megváltoztatása érdekében. sKisdedségektől foly.vást nem azért fordítottak nagy iparkodásobat és számos költségeket, hogy nc lehessenek a hazának valaha hasznos és hív polgáraivá*. Kese.reg a memorandum azon, hogv hiába tanult az ifjúság >szép tehetségeit elköltvén, hogy felséges királyának, kedves hazájának, de szülötte édes földjének is használjon, — könyves szemekkel látjuk, őket kizárva lenni azon helyeknek bémeeésé.lől...« — Söt némelyek házasságuk által kívánták szerencséjük nagyobhitását s előmenetelüknek eszközlését tel.icsitenl és ugyanazon házasság szerzi reájuk nézve a Boldogtalanságot*. ; Azzal fenyegetőzik a memorandum, hogy Igy kénytelenek lesznek a szegedi gyerekek mintegy büntetésből számkivetésbe menni, azaz idegenben . keresni a boldogulásukat, pedig »mimlen város a . maga hazafiait számlálja, azokat előmeneteleslten! gyorsalkodikc. A hivatalokat azalatt ide-enek és talán érdemtelenek foglalják el, kiknek mind születésük, mind eredetük sokszor bizonytalan. Ki mondja, hogy az ő szivükön jobban fekszik a város érdekeinek előmozdítása? Pedig, magyarázzák, a felsőbbség nem ér célt - ezzel a rendelkezéssel, mert vagy nőtrtenen, vagy özvegyen jutván valaki még a belső tanácsba is. mikor már megválasrtatott. elveszi felesésfii a .hiró lányát. Akkor pedig már nem lehet az állásából elmozditaniAZ IGAZSÁG HELYES KISZOLGÁLT AT AS A. — -„Kételkedni láttatik a felsöség talán az igazságnak helyes kiszolgáltatásában? Mi ugy véljük, bogy ahol a barátság és egyenlőség atyafiság fonalával kapcsoltatik, igazabban telik, mint vidékről származottak elegyítésével, mert ezekbek hízelkedni és szineskedni kelletik, hogv a nép kedvét nyerhessék, amazok pedig szívből ismerik városuknak hasznát, inkább mint természetbeli indulatát, egyik a másikán inkább segit, * A mai Wőber-család. amely leszármazottja V. Gy.-nek. már nem úúgy írja a o®vét-- m,nl l&5-ben sajátkezüleg írt kérvényében V Gy. bátrabban nyilatkozhatja ítéletének ipditó okait, hivebb s nem gyönyörködik zavarodásokon*. Végül azt kérik, hogy a kérdés a vármegyéhez hasonlóan oldassék meg >ahol még a törvényszéken is az apa a fiával egybe ülve az Ítéletnek megállapítására voksolnak*. A korlátozás legfeljebb anhyi legyen, hogy az egymással, vagy az Sgygyel, érdekközösségben levők ne szavazhassanak. Nem használt semmi. 1815-ben az udvari kamara- leír Szeged tanácsához, utasítva, »hogy mindazoknak, kik a jövő tiszti választás alkalmatosságával a nemes választott köségbe bejutni és ugyanazért némely atyafisági akadályoktól dispenzáltatni kívánkoznak, e nemes városnál fnindezideig tett érdemeiket és szolgálataikat különösen felküldje*. Erre például Lengyel Pál arehivárius jelenti, hogy apósa, S z i 1 b e r József főkamará's, a testvére Szil be r János szenátornak. Viszont Kapitány (stvtán professzor ur Lengyel Pál tulajdon testvérnénjét tartja feleségül. »S?ilber József mint főszámadó, úgymond, a választott község tanácskozásairól amúgy is el vagyon zárva*. Véber György* szegedi polgár a választott községbe akar bejutni, de Steinhardt János seborvos a sógora. Hivatkozik arra, hogy »Istenben boldogult öregebb Veber György is tagja volt a választott községnek*. R é h János, főjegyző M ü 11 e r Mihály választott községi taggal van sógorsági szövetségben. G'erentsér János árvatári ellenőr ezt mondja: — »Ncmes M ü 11 e r Mihály úr, a választott község tagjának, egyik testvérhúgát vettem hitvesül. Müller Mihály úrnak pedig a bátyja Mülíer Sebestyén tanácsbéli úr, ki M. M. úrral és az én hitvesemmel testvér. Ezen házasságomat fájdalommal kelletik előmenetelem és szerencsém akadályának vallani*. Kólb József perceptor (adószedő) azt mondDfcCMAGYARORSZXG VASÁRNAP, 1941. ÁPRILIS 13. * 15 Beszélgetés egy madárkával Jer közelebb. Mitől is félnél? Hiszen más vagyok már, mint régen. Látod, nyugodtan nézlek, hosszan. És meg sem mozdul a vérem. Pedig régen, ha egyet láttam, Szemem üldöző, lázas tűzben Égett és minden kis madárkát Magaménak, halálba űztem. Mikor még minden oly messze volt, Sejtés, homályos nagy titok, Mikor apró lelkem mindenben Nagy, szent dolgokat gyanitott Mikor ködös-szép tengerentúl Volt számomra még minden fészek, S én úgy dűltem a titkok fölé, Hogy kél csodálkozó, részeg Szememben koldus-valóság is Gazdag, királyi csoda lett, ' S széles gyönyörrel pihentem A beteljesülés felett. Most már jöhetsz, cipőmről szépen Fel vállamra. Ne féli, goromba Nem leszek. Felőlem akár Fészket rakhatsz a kalapomba. rA titok, sejtés, ha néha hív is, Túlnő már fészken és madárkán; Nem hívtok már homályotokkal. Nem csapódtok élőmbe tarkán. A titok most már az számomra. Hogv hová lelt. ami titok volt? • Kié lett a nagy álombazár? Hogy ürült ki a gazdag bolt? 'A titok most már az számomra, Hogy kiért és miért vagyok? Hess madárkám? Ne nézzél engem! ITgvseni tudod, hogv két szememben Az öröm. vagv a könny ragvog. Zempléni Fodor JózseL A VÁROSI SZÍNHÁZ változatos MJSVETI műsora Húsvét vasárnapion Délután 3 órakor az idény slágeroperettje mérsékelt helyárakkal Kolozsvári dáridó Este 7-kor Erdélyi Mihály nagy operéttsikere: Zímher-Zom'ori szépasszony Hnsvél hétfőién Délután 3 órakor. Mérsékelt helyárakkal: Zimder -Zombori szápasszonv Este 7 órakor Strauss János világhirü zenéje Kék Duna ja: »Én csupán Bene Antal úrral, aki az külső, tanácsban vagyon, mint hitvesem testvérével vagyok atyafiságban*. Vedres István földmérőnél nagyobb érdemű fia kevés van Szegednek. Rósa Sátidor kommunitásbeli úrnak a leánya a felesége. Annak egyik testvére — R. András — tanácsbéli, a másik, R. József, szintén választott községi tag, — ^Huszonhárom esztendeje annak, mondja, hogy a főnnt nevezett Rósá urakkal én házasságom által megsógorosodtam, amikor még az atyafiság illetyén akadályai erárit a fölsőbbrégtől ilyetén szoros rendelések nem tétettek, következendőképen általam előre által nem is láttathattak. Harmincadik éve szolgálom a várost, mely idő alatt több' nevezetes nyomdokát hagyom buzgó iparkodásaimnak, ngy mint a «zőregi töltések és hidak, a reszkei országút, a ylfc> járta földek kiszárítása s több helyeken fűzfákkal való kiültetése, a víztartó gyevi töltések oldalai, a sivány homokok erdőkké való változz tatása és más effélék. Fáradságom némi mezjutalmazását is remélem, mivel életem 50-ik esztendejét érvén, inkább a nyugodalom után, mint sem a munka után sóhajtozok*. Azért érthetetlenül épp Vedres Istvánt noná mentették fel. Ez a felmentés nem a hivatalos állására vonatkozott, hanem arra, hogy tagja lehessen a választott községnek. A Lengyel-, meg a Szilber-család inkompatibilitási ügyei körül később érdekes dolgok támadnak. Majd sor kerül arra is. »A SÓGOR LEGYEN A FŐBÍRÓ?* 1826-ban Szilber János főbíró, hivatkozva 48 évi közszolgálatára, öregségére és betegségé, re, — lemond az állásáról jegyedül azon esed avén, hogy nyugalompénzzel megörvendeztessék*. Lemondanak Rósa Imre, idb. Joó Pál és Makra Imre választott polgárok is, azon esedezvény előbbi kettő, hogy fiaik Rósa Mihály adószedő-ellenőr és ifj. Joó Pál, — Makra pedig, hogy veje, Dobó József, választassék meg helyettük. Nagy István csak az esetben mor.d le, ha utódja testvére, Nagy János lesz. Mérey Sándor kamarás, helytartósági tanácsos, a választások királyi biztosa, megígérte a kandidáltatásijkat, (mivel választott polgárságra alkalmasak,) de úgy, hogy a választás szabadságát sérelem ne érje. Csak Nagy István feltétele nem fogadható el, mivel évek óta nem lakik Szegeden, (Nagykárolyban nemzeti oskolai direktor volt), a közterhekhez nem járul hozzá, de polgári fundusa sincs. Igy a helye önként megüresedett. Fráter András csizmadia lett az utódia. A szülők kívánsága is teljesült, Rósa fia írnok lett és pörök gondviselője, Joó Pál fia pétiig választott polgár. Szilber János volt főbíró helyére Szilber József főkamarást. Lengyel Pál főjegyzőt és Pillér Henrik szószólót jelölték, akik közül Lengyel Pál került ki győztesen 50 voksokkal •»Ékcs magyarsággal tartott érzékeny besté" dében*. amelyét szó szerint közöl a jegyzőköryv felemlíti, hogy gyermekkori álma valósult ma