Délmagyarország, 1941. március (17. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-05 / 53. szám

« ARORSZAU * * szerda, 1941 március 5. nek megmutatták, abban kétségtelenül felis­merte a műhelyéből ellopott fraufeia kulcsot. A gyilkos az elmekliníkán Ezután már szinte percek alatt játszódtak le az események. Detektívek mentek ki Ko­vachich Alföldi-utcai lakásába, ahól a detektí­yeket zárt ajtók fogadták. — Kovachich urat. pénteken reggel az el­meosztályra, szállították — mondották a ház­beliek. A detektívek feltörték Kovachicűek egyszoba-kouyliás lakásának az ajtaját és a konyhában megtalálták a kimosott szürkésszí­nű ballonkabátot, a barna kalapot és a barna 'félcipőt. Most már csaknem bizonyosnak lát­szott, Hogy a kettős gyilkosságot Kovachich Imre követte el, A detektívek a kabátot, cipőt és kalapot a rendőrségre vitték, jelentést tet­tek a Bűnügyi osztály vezetőjének — vitéz Ko­lozsvárii rendőrtanáesosnak —, aki azonnal autót hivatott és a 'detektívekkel ogyütt az ideggyógyászati osztályhoz ment. Amikor a gyilkossággal gyanúsított volt városi tisztvi­selőt a klinikán a rendőrség embereinek átad­ták. a bűnügyi osztály vezetőjének az volt az első kérdése? — Hol van a véres kabátl Kovachich nem válaszolt a readőrtanáCsos kérdésére, Iehorgasztotta fejét ós némán követ­te az autóba a detektívet. Előbb azonban — tekintve hogy Kovachich cipője közben eltűnt —, eipőt búztak a tisztviselő lábára és csak azután ültek be az autóba. Kovach'ch vallani kezd Amíg a detektívek egyik csoportja Kova ohich elfogatásánál segédkezett, más detektí vek az Alföldi-utcai háznál várakoztak Kova­\chich feleségére. Az asszony sápadtan fogadta a detektíveket es az első kérdéssé beismerte. Högy ö mosta ki férjének véres kabátját. Drámai gyorsasággal peregtek ezután az események. Kovachich' Imrét Bánsdghy Ede csoportvezető és Gyólay IAszló detektív azon­nal közrefogták és vallatni kezdték. Halottsá­padtan, megtörten ült Köva'ehieh' a detektívek szobájában. Semmitmondóan néz maga elé, a detektívek kérdései szinte pillanatról-pillafiat­ra Hangzanak fel, míg végre a gyilkos megtö­rik és vall? — Gyűlöletből tettem — kezdte kitörve a vallomását. Azután körülnéztem a szobában, — a jelenlébök zavarják, mire a többi detek­tív elhagyja a szobát Lassan beszél a gyilkos, lassan alakul ki a kép, lassan bontakozik ki a gyilkosság hátte­re. Délután 4 órára elkészültek az első vallo­másával. amelyből a következők tűnnek ki: Hugyan történt a borzalmas kettős gyilkosság A gyilkos évekkel ezelőtt a városi adóhiva­talban mint becsüs yolt alkalmazásban és mint ilyen többször megfordult dr. Csányi Mátyá­sék lakásában, akiket már korábban is jól is­mert, még Öbecséről. — 'A teljes anyagi romlás előtt állottam — mondotta szakadozott vallomása során Kova­chich. Valakitől azt is hallottam, hogy Csá­nyiéknak százezer korona aranypénz van a lakásukban... Ez a gondolat nyugtalaní­tott ... nem hagyott békében... 100 ezer arany­pénz . . . Azt mondták, hogy összegyűjtötték a régi aranypénzt és es nem hagyott nyugton, nagyon bántott..' Arról semmit sem tudtam, bogy Csányiék anyagi helyzete nagyon meg­rendült, azt képzeltem, megfelel a valóságnak, hogy 100 ezer aranyak van otthon . . . Csak '20 pengőt találtam . . . Nagyön izgatott a dolog napokon keresztül — folytatta vallomását —, ezért elhatároztam, hogy a pénzt "és az aranyat megszerzem . . . Február 27-én bekopogtam Csányiékhoz és a házvezetőnőnek azt mondottam, hogy hivata­losan jövök. — Dr. Csányi Mátyás nem volt a lakásán, mire az egyik Mikszáth Kálmán-utcai vendég­lőbe mentem, ahol egy liter, bort ittam meg. Délután ismét elmentem a Korona-utcába, csengetésemre dr. Csányi Mátyás nyitott ajtót, aki a belső szobába, a szalonba vezetett. Leül­tünk, beszélgettünk, kértem mutassa meg a la­kást. Dr. Csányi felkelt, elindult kifelé ... Csányi Mátyás előttem haladt, én ki­vettem a farzsebemben elrejtett fran­ciakuksot és a fejére sújtottam... A zajra előjött a másik szobában tar­tózkodó Csanyi Sándorné, aki amikor meglátta a kezemben levő véres kul­csot, arra kért, hogy ne bántsam. Nem hallgattam ra, megfogtam a kezét és a kulccsal a fe'ére ütöttem. Négyszer... ötször... — Végigszaladtam a szobákon — folytat­ta KovaChich vallomását —, a konyhaajtót be­zártam és pénz, arany után kutattam. Időköz­ben visszamentem a szalonba, ahol dr. Csányi Mátyás fölült, feje vérzett . . . már nem tudott beszélni . . . Megkérdeztem, Hogy hol tartja as aranyakat, Csánvi Mátyás zavarosan nézett rám és csak a kezével integetett. Amikor nem felelt, újból többször a fejére ütöttem, mire élettelenül zuhant le • földre­— Amikor megbizonyosodtam afelől, hogy dr, Csányi Mátyás nem él, az ebédlőbe men­tem, kirántottam a vitrint, egy ezüst serleget., egy ezüst cukorfogót, a hálószobából a szek­rényből huss pengőt vettem el. Ezután visszamentem az eszméletlen, halkan hörgő Csányi Sándornéhoz, akinek a füléből kivettem az arannyal, brillián­sokkal kirakott fülbevalót, majd a szekrényben egy arany lórnyot talál­tam, amit szintén magamhoz vettem. Ezután visszamentem a szalonba, a kulcsot vigyázva az asztalra helyeztem . . ­Amikor láttam, hogy kabátom csupa vér, kifordítottam, kigomboltam a te­veszőrbélést és igy vettem magamra. ... Most már nem látszottak a vérnyo­mok, begomboltam a kifordított kabá­tot és elmentem... — Utam "Alföldi-utcai lakásomra vezetett — folytatta izgatottan Kovachich. Este az egyik orvossal megvizsgáltattam magam és kértem az elmekfinlkára vedé beutalásomat, aki azon­ban azzal, hogy nem hatósági orvos, Hunyadi doktort úrboz etasítött . . . Kihívtuk, másnap reggel korán, a hatósági doktor úr ki is jött a lakásra, megvizsgált, bi­zonyítványt állított ki és reggel 7 órakor men tők jöttek, hogy bevigyenek a klinikára . . . — Azóta ott voltam . .. — fejezte be vallomását. Óbecsétől a gyilkosságig KovaChich Imre jelenleg a rendőrségen Van Csak részletekben lehet kihallgatni, annyira összeroskadt és megviselt. Délután már pi­henni hagyták, nem tudott már felelni a kér­désekre. Egyelőre pihen és igyekszik össze­szedni magát. A volt tisztviselő egy izben már. lakója volt az idegklinikának, ahová 1939-be vették fel és bizonyos ideig ápolták- Amikor most megfigyelésre bevitték a mentők, már részletes korisme állott Rendelkezésre róla Kulesár professzor a beszállításról a törvényes előírások szerint uzonnal értesítette a járásbí­róságot. Kovachich Imre Szegeden is ismert előke­lő, nagymúltú, kitűnő óbecsei családból szár­mazik. Még Óbecsén került barátságba dr. Csá­nyi Mátyással Édesapja főszolgabíró volt, a Család több tagja igen magas, előkelő álláso­kat értek el, az egész családot úgy óbecsén mint Szegeden közbecsülés vette körül. A csa­lád a megszállás után menekült Szegedre és ekkor többször felkereste Csányiékat és a többi Szegedre került óbeCseieket. Kovachich Imre, aki többször külföldön is megfordult, az elmúlt években legutóbb a vá­rosnál állott alkalmazásban mint szellemi szük­ségmunkás, illetve mint adóhivatali becsüs Néhány évvel ezelőtt uősült és az egyik ismert szegedi iparoscsalád leányát. Moskovios Mag­dolnát vette feleségül. Házasságukból két kis­gyermek született. Az utóbbi időkben mind mostohább anyagi körülmények között élő Ko­vachich Imrén a közelmúltban az elmebaj je­lei mutatkoztak. 1939 februárjában fel is vetet­te magát az elmeklinikára, a megfigyelés után az intézetből elbocsátották. Kovachich mind mostohább körülmények közzé került, az em­berek, most már mint kétes egszisztenciáról beszéltek róla. Ivásnak adta magát, többször öem járt haza, családjával is többször össze­veszett. Kovachich Imre kihallgatása még tart, szer­dán délelőtt helyszíni szemlére viszik a Koro­na-utcába, ahol eljátssza majd a rendőrség emberei előtt, hogyan követte el a gyilkos­ságot. Hölgyeknek '.iii kV.;, VILMA kalapszilonból Feketesas utca 16. szám. 388 Alakítás modellek után legjobban Felhívás a hadikölcsönkotvények (háborús magyar államadóssági cimletekl tulajdonosaihoz l A m. kir. kormány 500/1941. M. E. ssfi­rendelete alapján 1941 március 51-ig le­léiben kell helyezni az ország területén lévő azon magyar hadikölcsönkötvénye­ket, melyek magyar, román oagy cseh4 szlovák hatóság által hivatalos megjelÖ' léssel el vannak már látva és azokat is, melyek egyáltalán még nincsenek val*' mely állam részéről hatóságilag megjelöl4 ve. A letevőknek „Bejelentési Jegyzék"" be kell foglalniok a letéteményezett hadi-' kölcsönkötvényeket s a kötvényletétellel egyidejűleg át kell adniok a rendeletben megjelölt pénzintézeti vagy más letétihely ntk. Ha a hadikölcsönkotvények már moA is letétben (őrizetben) vannak valameltf pénzintézetnél, vagy a rendeletben meg' jelölt más helyen, ugy természetesen ujré letétbehelyezni nem kell, ellenben a fem feltüntetett időpontig ebben az esetben az előirt bejelentést a letevőknek, tebM nem a letétihelyeknek — a fentebb említett — „Bejelentési Jegyzék"-kell ok' vetlenül meg kell tenni. Ha a letétbehelyezést, illetve az elŐir* bejelentést a letevő elmulasztja, vagy ne®9 kellő időben teljesiti, a letétihely eltén emiatt semilyen követelést támasztani s ilyen be nem jelentett hadikölcsönkötvC nyek alapján semilyen jogot később gh^ korolni nem lehet. Alulírott pénzintézetek a fentieket zal hozzák ezúton az érdekeltek szives tü' domására (értesítést ez ügyben az intéz?' tek senkinek nem küldenek), hogy a kó>' vények letétbevétele, valamint a Bejéig tési Jegyzékek átvétele tekintetében a tűzött határidőig, vagyis 1941 márci«* 31-ig mindenkinek szívesen rendelkezés állnak s a „Bejelentési Jegyzék" nyordflí ványt az érdekelteknek költségmente«e szolgáltatják ki. Szeged-Csongrádi Takarékpénztár, Szét6' di Kereskedelmi és Iparbank, Pesti MajM * Kereskedelmi Bank fiókja, Magyar-O'fi Bank fiókja, Magyar Bank és Kereskedj mi RT. fiókja, Nemzeti Hitelintézet m*J» Szegedi Kézmüvesbank f. a., Szegedi N*v bank mint szöv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom