Délmagyarország, 1941. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-05 / 29. szám

Timnkitene kiiométee szegedi utat építenék át az idén mm ötéves útépítési teev keeetóhen (A Délmagyarország munkatársától) A város mérnöki hivatala három esztendővel ezelőtt >téves útépítési programot készített 5,200.000 pengő költségvetés keretében. Az ötéves tejjv felöleli a város 300 kilométeres úthálózat minién hiányosságának pótlását és a javításra szoruló útak átépítését. Johbamnöndva tulajdonképpen csak 100 kilométernyi út építéséről van szó, mert a szegedi 300 kilóméteres úthálózatból 100 kilométer földút, 100 kilométer pedig kifogástalan állapotban lévő kövesút. Az átépítésre kerülő 100 kilométer útnak a fele az elmúlt három év alatt körülbelül elkészült. Dr. Pávó Ferenö útügyi előadó most készítette el a múltévá program végrehajtásáról szóéS kimutatását. Ebből kiderül, bogy az elmúlt évben resraben a rtfesz 'dőjárási viszonyok, az árvfii, részben pedig az anyaghiány miatt nem toSFák evégezni a programba felvett 13 kilométer út átépítését. Tíz kilométer átépítését végezték el asüp'án 750.000 pengő költséggel. Az idén azonban, ha a körülmények megengedik ; ha az időjárás nem támaszt nagyóbb akadályt és az anyaghiányt íe le tedják küzdeni, programszerűen tovább folyik a szegedi útak átépítése és kijavítása. 'Az idei munkatervbe 16 kilométer, átépítése felvéve, ebhez jön annak a háromkilométernyi útnak ki kövezése, ami tavalyról elmaradt. A város máris megtett minden intézkedést, hogy as anyagbeszerzés ne ütközzék akadályokba és a szállítási nehézségek is elháruljanak az útépítési program végrehajtása útjából. Az anyagszállítás tulajdonképpen mSst- folyamatosan tart, ha kisebb mértékben is mint normális szállítási körülmények kőzött. A tavaszi jobb idő beálltával, pedig nyomban megkezdik az útépítések és útjavítások folytatását. fotoHaifr UÚUomL ?5 éws luUpa tdkií&nmdétiek* kők Uitt ItteniU kapott éeahtéd ívzU ideálfában (A Délmasyarorazas munkatársától) A genfi te partján kinyitja egy alacsony, fehérhajú öregember a villa ablakát. A téli nap sugarai betódulnak a szobába, megaranyozzák bútorok és könyvek körvonalait s megtorpannak valahol a falak találkozásának homályában. A tő visszatükrözi az ég szineit A a cg itt van koae], a felhők messzesége itt táncol a gyűrűző hollámokon. Csak a város van szinte végtelen távolságban ettől a villától Genf alszik, a házak szürke köd mögött hallgatóznak. As óra halk muzsikája megcsendül a szoba belsejében. Aa öregember megfordul, megszokott tűnődéssel tekint végig a szobán. Mit csináljon? Egy nap van ismét előtte. Aa Íróasztalon rend van, évek óta nem nyalt a könyvekhez és a tollhoa. Évek óta éppúgy nyitja ki az ablakot, mint •na, éppúgy né« körül a szobában s éppúgy kong belsejében a ki nem mondott kérdés: vájjon érdemes-e, lehet-e valamit csinálni? Lassú mozdulatokkal veszi tói a kabátját és lemegy a tó partjára. 'A szoba, ahol a sVies des feammea illustresc, a Beethoven—Michelangelo Tolsztoj triász, a Jean Christoph és lelkének többi gyermeke született — üres marad, Csak az óra ketyegi tovább a' mnlő időt Romáin Holland hallgatva nézi a genfi tó vizet, amelynek mélyén szunnyad az elmerült történelem. Az (kök ideái: a- tnüvéaz Most lett bntvenötéves s ebből az alkalombol emlékeznek meg róla a lapok. Rövid, a rá való ewfékezés. A reggelenként kinyíló ablak, a tóparti séta s néhány kötet a könyvtárak mélyén bizonysága csak annak, hogy Romáin Rolland él, egyébként minden kapcsolata megszakadt a világgal »Európa lelkiismerete^: visszavonult, a magány csöndjében morzsolgatja a napokat, mint egy breagnei paraszt a rózsafüzért, A négy évszak sziveiből csak egy marad meg benne és rajta az í-mstös fehérség, amely lassan belepte fejét és aa életét. A harcok mögötte vannak, a célok elvesz* fek előle. Idealizmusa nem kapott létjogosultságot, hitének nagyszerű dogpiáit halálra Ítélték aa ivek. Olyan korban lépett a porondra, amikor aa irodalom és művészet egyre távolodott a Fart pour Fart fogalmától s maga az ember egyre messzebb rohant az irodalomtól, a művészettől. Az élet for• oogása beláthatatlan káoszt teremtett s ebben a jsvatgó időkben alig lehetett szélesebb hatása a progresszív idealizmus hirdetőinek. Mintha a műteszet elvesztette volna laba alól a talajt, mintha » Vác igazolta volna Tolsztoj lesújtó bírálatát a művészetről, mintha az egyre uszítóbb ofchesztcrefcben elveszett volna a művészet hangja: olyan volt a külső arca a világnak. S talán van valami szimbólum abban, hogy az egyre disszonánsabb súgások fölött megszólal a zenész Romáin Költeni A serét nem köti a föld, a reaötás: az örök* ideé* sy*iv#fee* samsetekM, országhatárakoa tol csodálatos összefoglalásban tejezj ki; az örök emberi lelket aa elvek és eszmék fölölti világban rejti el. a Szépséget valami földöntúli, irreális életben ismerteti meg a röghöz kötött emberrel. És Romáin Rolland a zene nyelvén szólal meg müveiben. Nem a kotlákra irt melódiákat, hanem a zene lényegét viszi a maga művészetébe: az idealizmus szolgálatát. Azokat a titkokat és vágyakat, amelyek a létező világon tul benne élnek valahol az emberi lélek ismeretlén mélységeiben, az idealizmus gyermeki és csak zeneileg kiféjezbetö szépségeit megérzi ós muzsikáló mondatokban adja tudtul a nyers és végzete felé rohanó világnak. A iVoyage musical au pays du passé* nemcsak a mult országában való zenei utazást jelenti, hanem megsejtetését annak, hogy a korok véres vajúdásában az örök emberi eszmény uralma teremthet csak értéket ós békét A sMusiciens d'aútrefoisi, a sMusiciens d'aujourd'hm*, a sHaendel: és a többi muzsikus-életrajza a nagyság drámáját szimbolizálják. Ezekben éppúgy példát akar állítani az ember elé Romáin Rolland, mint Mahatma Ghandinak életrajzéban és drámáiban. Nevelni, nemesíteni akar a példák megrajzolásával, mint a görög tragédiák írói; megjnutatni a makacs és kicsinyes emberiségnek, hogy tnl az emberi szenvedélyeken, bukásokon és tragédiákon, vannak a létező világban is olyan eszményképek, akik megközelítik a világ fölötti várva-várt emberideált. Drámái nem a mindennapok érzékcsiklandozó történeteit teregetik ki, hanem nagy eszmék és nagy emberi ideálok herosi küzdelmét tárják föl. A rHit tragédiáidnak ciklusában a francia forradalom eszméit dolgozza fel, a sDanton-t-t, a sl.e 14 Jullicfci, »Les Lonpsi, »Le Triomphe de la Raieon- és a »L« Jen de l'aniour et de la morti cimü drámáit a 5>Paques-fl©urics*-vel fejezi be, amely ciklusának tulajdonképpeni bevezetője. Nein törődik az alakok történelmi hűségével: *Nem törődöm azzal — irja —, hogy hasonlítanak-e a maguk történelmi valóságához vagy sem: mert aa alakok örökkévalók. Eszembe jut Michelangelo nagy tanítása, amikor uem Medici Txirenzot, hanem a Gondolkozót faragta ti: száz <5y múlva hasonlítani fog hozzá*. Az ideált keresi, az ideált hordozza magával a Rrisztusvivö Jean Cbristophe*, aki nem egyetlen nép és nem egyetlen ország fia, hanem ugyanúgy ott van a német városban, a párisi vásáron, mint ahogy a parasztházban és a paloták szobáiban. Egy világot mutat be Romáin Rolland, egy világot, amely -álmában tépdesi, marja önmagát*. S ennék a marakodó világnak, ennek a gyűlölködő emberiségnek van ideálja, van egy csodálatos lát ontása, amely megmutatja, hogy ai örök ideál a testvérré tevő eszmei lény: a Muveez. S mialatt Jean Christophe született Romáin Rolland Íróasztalán, azalatt kitört az 1914-es világháború. Az ideálok utáni vágyat eltemették a halott emberek sirb almai alá, a művészet nagy példázatait attaervasstották a tűsek és * saLsa-; dok megidézett ügyelmsteteset elnyomlak a jzj® kiáltások. Romáin Rolland előtt bezárultak a I®*® kok. kapui s ő maga elvonult a genfi villa hallgat tag magányába, sEgyedül mindenki ellen* harcoM a belliim omnium contra omnes* korszakában. Vádak ée cáfolatok Amilyen mély hallgatással nézi évtizedek ote a világot, éppolyan némaságba rejti el őt is * világ. Idealizmusa csak valahol a lelkek mélységeiben él, ahonnan nem tud előjöűui, ahol megreked. Nemcsak azért időszerűtlen, mert gyűlölte a gyűlöletet, hanem azért is, mert csodálatos testvéri békének, az ezerkaru világ eggyéölelkezésének eljövetelét hitte álomlátásos óráiban. Mintha végtelen magasságok távoli zenéje szólalt volna «neg a zenész Romáin Rolland lelkében, ugy várta és ugy akarta az ideál uralmának bekövetkezését: Ez áz uralom nem országhatárok közé szorul, hanem mint varázslatos fluidum, megtölti a világ vérereit friss, uj élettel. Ez az uj élet nem azerŐ és hatalom kényszeritett formáiban nyilatkozik majd meg, hanem az örök ideál dogmákba Le nem fektethető vallási érzetében. Fel kell szabadítani a táncokkal rabbá kötözött emberiséget, hogy a lelkekben élő idealizmus öleléssé változtassa aa ütésre emelt öklök mozdulatát. Ezt a gondolatot irja meg a sClorambanlte-ban, amelynek rettenetes csalódásaiban mégis megcsillant a jövő hajnalok fénye az uj, boldogabb élet felé vezető utak felett. Pacifizmussal vádolták abban a korban, ami' kor egyedüli erény volt a békétlcnkedés. S ea á vád a leglényegesebb szempont azok között, amelyek a mától távol igyekeznek tartani Romáin Rolland személyét és világát. Pedig ez az író távol állt a pacifizmustót, legalábbis abban az értelmében, ahogyan rábélyegezték. A »Dnlakodáe fölött* cirnfl kötete miatt még as Akadémia " megtagadta, igaz, hogy a zöld frakkról nem táplált hízelgő véleményt Romáin Rolland önmagában. Nemzetietlen vollát pedig még azelőtt megcáfolta, mielőtt ez a képtelen vád megszületett volna ellene. A sColas Brouguon* föalakjáná! sfranejábbat még az Isten se tudott volna teremtenie. Annyira francia volt, hogy tol minden éghez imádkozó bókevágyon, nem tudta elképzelni* hogy -Pieardia és Ilé-dc Francé szive együtt dohoghasson* ... Az emberi düh, az egymás ellotf acsarkodó népek véres játéka nem tudta felismerni a aLiluli* cimü maró kis színdarab igazságait) hogy tudniillik az ember nem a tiszta érzelmekrehanem a sürün és minél hangosabban emlegetett jelszavakra hallgat, amelyek a megtámadhatallanság vérteaetébe bújva támadják meg magát embert és az emberi élet békéjét. Ebben a k'5 aristophanesi komédiában féktelenül tört ki R®' main Rollandból a tehetetlen düh és irónia, árui* a végtelen emberi gonoszság és a mentheíetle" emberi ostobaság* miatt érzett Természetes, hogy Romáin Hollandnak el kellett hallgatni3, mert érezte, hogy vagy túlhalad éh vagy megelőzte azt a kori, amelyben születni® kellett volna, hogy céljait valósággá érlelje a* j idp . . . \ S mosl, araikor a genfi villa magánjában 9 nyitott ablak előtt tekint végig az elmúlt hetvenöt éven »E-urópa lelkiismerete*, nem érdektelen ^ talán nem is hiábavaló megállni egy pillanatra ablaka alatt. Hitt az ész diadalában; ez volt • vallása, az élete, ez volt mindene. És- ki tudj*' hogy a mai szenvedések nem jelentik-e ennek * romain-rollandi hitnelj oltárán bemutatott áldoü9* tokaiV A romain-rollandi ideák uralmának szer el kell következnie a világon: az Istentől k"' pott testvéri őrzés nem aludhat ki még akW sem, ha koronként eltemet a vulkánok forró jf sem, ha koronként eltemeti a vulkánok forró vája. Kalmár-Maron Feren'j & ncn?et kftforám* ngelvfaníoujamaf n, FÉLÉV KEZDŐDIK HÉTFŐN, FEBRUÁR tanrend: kezdokneJc: hétfő, csütörtök fel 8—fél ^íf Tanárképző Főiskola fdsz. jo©^ közepeseknek: kedd. péntek X 8—M9 ©ríj* Tanárképző Főiskola fdsz. j^©1' haladóknak: hetfo, csütörtök 'í &_>í9 ór^f Leszámoló palotában IL ' tanterem. Bctratosok: afenorőhao Jfj Belrafótl «u t.- P! landM ntíi^