Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

0 SZINHAZÉSMU VESZET Beszélgetés Sík Sándorral a színház hivatásáról és a szegedi színházról (A Délmagyar ország munkatársától) Á szegedi Városi Színház életébon az idei szezonban fordulópont következett be. A balsikerü csere-társulati rendszer után Szeged színháza üjból visszakapta önállóságát és más városoktól függetlenül, egyetlen igazgató irányítása alatt koBeentráltabban szolgálhatja kulturális céljait Kardoss Géza igazgató, akit a város bizalma a szegedi színház élére állított, programjának bejelentésekoa hangsúlyozta, hogy műsorán igyekszik háttérbe szorítani a színpadi irodalom selejtesebb termékeit a nevelőhatása, a nemesebb ízlést is kielégítő irodalom javára, örömmel állapítottuk meg a társulat első hetekben bemutatott műsora után, hogy ilyen tendencia érezhető is a Városi Színház műsorpolitikájában. Érezhető volt -azonban az is, hogy a célkeresés, amely a mö~; sorpolitikában megnyilvánul nem köret min'dig határozott irányvonalat és gyakran eltér .a szezo^ megindulása előtt ismertetett programtól. Pedig itt lenne az alkalöra végleg megnyerni a színház számára azokat a rétegeket, amelyek az idén olyan örvendetesen kjm'ütst'ják a színház, iránti szeretetüket. A kultura iránti szomjukat; és esténként csaknem mindig 'teljesen megtöltik a színház nézőterét Ennél a pontnál felmerül a színház, közelebbről a szegedi színház hivatásának kérdése. Sik Sáii'á§rf, a neves költőt, több nagysikerű dráma kitűnő íróját a Horthy Miklós-tudományegyetem népszerű irödalomszakos professzorát kerestük fel, hogy beszélgessünk vele efiről a kérdésről és az ő megjegyzéseivel mintegy segítségére legyünk' a színháznak, közönségnek a öélkeresés munkájában. Piarista rendliázbeli szobájának könyvökkel megrakott falai között fogadja a professzor a Délmagyarország munkatársát és készséggel felel a kérdésekre. . f- Hogyan mi á színház feladata? — kezdi nyilatkozatát Sik Sándor. — Hadd feleljek j Shakespeare* vei, — ma sem mondhat okosabbat. senki, mint amit 6 moudott Hamlettel: .,A színjáték feladata most és eleitől fogva az volt 'ée aa marad, hogy tükröt tartsort mintegy a íermészetnek, hogy felmutassa az erénynek önXbrázatát, a gúnynak önnön képét és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát." A görögök és a középkoriak, legalább drámájuk virágzása idején, még rövidebben feleltek volna": a dráma istentisztelet. A magyar színészet hőskorának derék váudorwpostolai azt mondták volna:' a színház értéitne a nemzeti nyeld pallérozása. Valamenyi ímeghaiározás igazságot fejez ki és valamecytoyi jogos alt ma is. És persze valamennyihez hö?zá kell, tennünk még azt is, amit minden időben hozza kellett gondolni} a magas hitivallásHoz: a színház szórakozás is, éspedig tömegek szamára való és magasabb rendű szórakozás. — Ez a kettő — az ünnepélyes, erkölásl; íiemseti küldetés' tudata és a szórakoztatás mestersége — mindig együttesen szabta meg a ozinház törekvéséit és kétségtelenül egyaránt jogosult és tiszteletreméltó törekvés mindkettő. Az utolsó százosztendőben a színház egyre főbbet engedett az elsőből és egyre kizárólagosabban fordult a második felé és ezzel egyíro lejjebb szált a színvonala, egyre értéktelenebbé vált, — mint .ahogy azokban a ritka esetekben, mikor meg a másodikat tévesztette toeme elő! első kedvéért, élettelenné és- kat_ tástalanná vált. Hiába, a színház Esak akkor van igazán elemében, ha mindkettőt akarja. — Ma megint arra látszik inteni az idő, fiőgy jobban visszaforduljon as elhagyott magasabb célok felé, az erkölcsi és nemzett szolgálat, a magasabb művészet, az irodalom felé. A tömegszórakoztatás terén hatalmas versenytársai akadtak — a film, a sport, a rádió; ezekkel csak úgy győzheti a versenyt, ha egyre inkább azt nyújtja, amit amazok nem képesek, vagy 'csak kevéssé képesek nyújtani': és az a színház hivatásának komolyabbik, magasabbik fele. Ennek a felismerésnek jelel: ha szerényen is, de évek 'éta mutatkoznak máfi világszerte. A szegedi színházra terelődött ezután a sző. —• A mi kedves Városi Színházunknak egynél több oka van — folytatta nyilatkozatát Sik Sándor —, hogy ehhez az általános elgondoláshoz igazodjék. Szeged egyetemi város, ami azt jelenti, hogy állandóan hangzik benne a legmagasabb szellemi törekvések hangja, és ezt a hangot hallják is állandóan ezrek és ezrek': nemcsak az egyetem és a főiskola tagjai, hallgatók', professzorok,- egyetemi személyzet és Családjaik, hanem rajtuk keresztül a velük való érintkezés következtében az egész szegedi társadalom• Pedig ez a szegcdi társadalom már as egyelem ideköltözésa előtt is az országnak a fővárosi után legintelligensebb, legigényesebb színházi közönséget adta. Ez •a múlt, ez a hagyomány és ez a fejlődés kötelez. És kötelez az egyetemi-főiskolai jelleg még ez irányban: annak az ifjúságnak, amelyből a jövőben az ország vezető rétegének egy tekintélyes része kerül ki, — ha esak egyoldalúan és igy sokkal és veszélyesen, nem akarjak felnőni engedni — meg kell kapnia a tudományos (és testi-sportbeli) kiképzés mellett az ízlésbeli fejlődés: a kedélygazdagödás, a művészi nevelés lehetőségeit is- Ehhez pedig elengedhetetlen a hivatása magaslatán álló színház. — Ennek feltételéit pedig röviden lehet Összefoglalni:" jól megválogatott darabok, jó előadásban. A' mai Városi Színházat erre nem ís kell figyelmeztetni. A- közelmúlthoz képest máij is oly kézzelfogható a haladás, hogy minden színházlátogató tisztában van vele. Kétségtelen jele ennek a közönség viselkedése is. Rossz színház nem megy jó] és a Városi Színház — a jelek szerint —" jól megy. Ez as erkölcsi eredmény egymaga is bíztató, de egyszersmind kötelez is a jó úton való továbbhaladásra. — Mit leHóTne még tenni? Ehhez kívülálló embernek nagyon bajos" hozzászólni. Talán lehetne valamelyes kapcsolatot találni — darabválasztás szempontjából — a szegedi tudományos, művészi ée nem utolsó sorban nevelői világ hozzáértőivel: több szem többet lat, — főlog ma, amikor a jelen drámai termése világszerte gyengébb. Talárt nem az eddiginél bensőbb érintkezést keresni az egyetemi és főiskolai ifjúsággal; a külföld tanulságos és érdekes példákat nyújt ez*re. Be nem folytatom az olcsó tanácsolgatást. A lényeg a jóakarat, a hozzáértés és a tehetség, ezeknek pedig ninös hijjával a Kardoss-társnlat. Bízunk benne. íme a nyilatkozat, amely sok megszívlelendő szempontra hívja fel a figyelmet és amely bizonyára termékenyítőleg hat majd a szegedi színház és közönség Viszonyában. SZÁSZ FERENC TfJÉVftB CSAK HASZNOSAT vegyes SASH EGYITőL KÍGYÓ UTCA 4. gyg Napsugávha (Nagy Erzsi gyefmelcoperettje.) Koddon délután szerzőt avatott a szegedi színház: Nagy Erzsi, a Kardosa-társulat ki® tünő komikája ezúttal mint gyermekopefietfc® szerző mutatkozott be „Napsugárba" című me* séjóvel. Nagy Erzsi nem akart mást, esak mu» lattatni,, szórakoztatni a gyermeksereget. Cél® ját elérte, mert hálásabb közönséget, mint a bájos gyermekhad, soha senki sem kívánhat magának. Nagy Erzsi nemcsak a szöveget és a verseket irta, de sok zeneszámot is maga komponált Kiváló zeneszerzőtársa veit Pálos György, a tehetséges színész, aki januárban fog bemutatkozni a szegedi deszkákon- A gyes® mekeknek nagyon tetszett a mesejáték ós en® nek állandóan kifejezést is adtak tapssal é^ közbekiáltással. A címszerepet Fogarassy Má* ria játszotta; bájos Napsugárba volt, de felvo® hűlt az előadáson a társulatnak szlnto vala® mennyi elsőrendű tagja és lelkiismeretesen vitte sikerre a kolléga opex*ettjét. A szerző. Nagy Erzsi is fellépett darabjában, möndanf sem kell, hogy a gyermekek hálásan megtapsolták. A többi szereplő: Jucik Julcsi, Krémes Böske, Sándor Iza, Hudák' Erzsébet, Frank Anna, Horváth Jenő, Szökő!y Gyula, Soly® inossy Imre, Márky Géza, Besse Miklós, Csáky Sándor vitte még sikerre a darabot. Horváth Jenőt külön díSséret illeti' a fende® zésért. Nagy Erzsi mesejátékát kedden délután egyébként esaknem valamennyi .vidéki színpadon bemutatták. —oOo— ~ A nyugdíjas szegedi színészek karácsonyára a következő adományok érkeztek: Dr. Tukats Sándor főispán 160 pengő a Főméltóságu Asszony inséigakciójából, Szeged város 50 pengő, a Szegedi Uj Nemzedék gyűjtése 160.30, Szegedi Kendergyár 19.80, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 20, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 20, Magyar Kender, Len- és Jutaipar rt. 30, Lippay Iajre 20, Szegedi Kereskedelmi és Iparbank 20, Magyar-* Olasz Bank 10, Angol-Magyar Bank 10, Pick-sza* lárnigyár 10, Varga Mihály 10, Ketting Lajos 10, Kogutovitz Károly 10, Domonkos Mária 10, K Déry Rózsi 8, Domán szőnyegház 5, Lőbl Jenő 5, Rosmann szőrmeáruház 5, Bruekncr Andor 5, La® witz Pál 5, Pető György 3, a színház tiszta Ke* vétele 71.48 P, összesen 695.58 P. Természetbeni adományokat adtak: Virágjh cukrászda (süte® mérív), Kuracsev Divatáruház (meleg téli ruhanemű), Tabár Péter (meleg téli ruhanemű), Kék Csillag Divatáruház (meleg téli ruhanemű), Bihari selyemáruház (selyem), Szabó L. utóda '(ruháravaló), Lampel és Hegyi cég (pullover). Segesvary illatszertár (szappan, fogkrém), Pollák" Testvérek (harisnyák), Reiter Izsó - (paprika), Reitzer Lipót és társa (paprika) Hirschield . és Grossz (paprika), vitéz dr. Gárgyán Imre borkereskedő 10 liter bor, Hungária-kávéház a nyugdíjas színészek karácsonyi uzsonnája személy), Dékány hentesáruözem (hentesáru), Bar® tos 'Lipót könyvkereskedő (irodaszerek), Dudái' illatszertár (szappan),, Nátly Dezső hentes (hentesáru), Hatósági Huscsarnok (kolbász), Kardoss Gézáné (20 kalács). _ A Nemzeti Munfcakőzpont szegedi szervezetének tagjai a igclmeci bál® előadásán. A Nemzeti Munkaközpont szegedi szervezete várakozással tekint a tSelmeci bál? szombat délutáni rádióközvetítéses előadása elé. A nagysikerű darai? szövegírója, Marschalkó Lajos, az Uj Magyar Munkás (az NMK hivatalos lapja) felelős szerkesztője. Arra a nagy szeretetre való tekintettel, amely a szerző iránt megnyilvánul, Marschalkó Lajos és Kardoss Géza színigazgató lehetővé tette, hogy a rádióközvetitésnek és a darab előadásának olcsó filléres helyárakkal Szeged dolgozói is szem- és fültanúi legyenek. A Nemzeti ÁT unkaközpont szegedi szervezete egyébként testületileg is nagyobb számban képviselteti magát és erre péntek délig lehet jelentkezni a Csekoöics® Utca 1. *zám alatti titkári hivatalban.