Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-24 / 191. szám

Szombat, 1940. ¥111. 24. kereszteny politikai napilap XVI. évfolyam 191 szám Erdélui lelkiismeret Korunk emberisége mintha sokmillió Dan­ié Alighieri volna, — így kezdi megrázóan szép cikkét Spe£tatofh az erdélyi magyar élet egyik legmélyebb és legkiválóbb közírója, akit húsz éM óta nyugidtan mondhatunk Er­dély lelkiismeretének. Spectator, aki nem egy­szer állott a gomán hadbíróságok előtt és akit hosszabb időre el is tiltott a román gőg, vagy ha úgy tetszik félelem az újságírói hivatás gyakorlásától, megrázó erővel teljesíti lelki­ismeretének parancsát és most ezekben a for­ró, vágyakkal teljes és érőben lévő napokban (íjból tanúságot tesz húsz év óta megnyilvá­nuló bátorsággal, amikog >,Az isteni színjá­téké eímű cikkében felvázolja a magyarság lelkiismeretét, magyar szóval szinte ítélőszé­ket tart. A Kolozsvárról érkező szavak soha nem szólottak olyan megrázó erővel, mint ép­pen ezekben a napokban ós a nagy erdélyi közíró szavai mögött a beteljesülés közelsége dübörög. — 'A kénkő szagú nagy száműzött őrök­í'őldogságra szomjasan szembekerült a más­.világ három birodalmával: borzalmak, tisztu­lás és örökkévalóság látományaival — írja tovább kristályosan esengő mondatait Spek­tator. Mi pedig a földi valóság még élesebb alakzataiban találkozunk a Divina Commo­dia jeleneteivel és eszméivel- A. „fausti" em­ber „lehetetlen" dolgokat él át, mély rétegek­be való leszállásra kényszerül, melyekben Dante középkorának eltemetett eszméi gyüle­keznek; szabadalmak, jobbágyi kötelességek, .hűbériségek, rendiségek, parancsuralmak, Cé­hek, faji és vallási elkülönítések, inkviziciós üldözések, lelki és gazdasági kényszerek, stb. A feszültség fokozódik, mert a háborúnak mcgcsak a magvában vagyunk és ha a hábo­rú logikusan előrehalad, talán az angol biro­dalom szétfejtésével is, szükségszerűen el kell jiilnunk talán a harmadik állomásra is, amely­ben a világrészek ütköznek össze majd fegy­veresen. A világtörténelem tanítása szerint — vázolja tovább a képet a kolozsvári köziró — még a legnagyobb győzelem cs átalakulás se éri el célját egészen. A bukott angyaloknak is jutott a világból egy gömbszelet. Áz élő yáros mellett ott van a temető és a ^ha­lottak szavaznak." Á világtörténelem tanúsá­ga szerint birodalmak, rendszerek, berendez­kedések győzhetnek és bukhatnak, de az őslör­tóuelmi erők nem űzhetők el teljesen, — le­győzve is visszatérnek, mindenekelőtt megőr­zik, ami örök érték a haladás részére. A ha­ladás minden visszahajlás és ingadozás elle­nére nem egyéb, mint emberebbé levés, a sza­bad lelkiség és szellemiség alakjában. Soha ezt az alaptörvényt nem birta még hős, mozgalom és győzelem érvényteleníteni. Akik pedig hi­szik, hogy a XIX. század hagyatékát egészen el kell cs elfogják pusztítani, érthető csalódá­sokban ringanak. Áthangolás és átértékelés azonban szüntelenül történik. Rátérve az erdélyi lelkiismeret megszólal­tatására, Spectator így folytatja a cikkét: Ugy érezzük napjainkat, mint a szakadék egy-egy fölzárkózását. Az ember nemüsak kifelé vizs­gálódik", hanem önmagával is kell szembenéz­zen. Ezt parancsolják mindig a nagy változá­sok. Nos mi, az erdélyi magyar kisebbségek eszerint szembe kerültünk önmagunkkal. Nap­róEnapra izgnioiiabban, amint sokasodnak az események, amelyekben már nem egészen úgy. A magyar emlékirat Turnu-Severinben Szombaton délelőtt harmadszor találkoziu a magyar és a román küldöttség — „Magyarország nem fogadja el a román lakosságcsere-javaslatot" - Kormányválság­hírek Bukarestből — Crajovából ismét elutazott a román delegáció vezetője Hegcáfolták az athéni ultimátum hirét Középeurópai idő szerint ma délelőtt fél 10 órakor ül össze harmadszor a magyar és román delegációk a turnu-severini kultúrpalota könyv­tártermében, hogy Hóry András átadja a magyar kormány emlékiratát. A magyar küldöttség veze­tője pénteken este érkezett vissza különvonaton a Zsófia gőzös fedélzetére, Turnu-Severinben a ro­mán hatóságok megkülönböztetett, szinte kínos előzékenységgel és udvariassággal fogadták. Ez­zel szemben állanak azok a különböző nemzetközi jelentések, amelyek arról adnak számot, hogy a román csökönyösség változása még mindig nem látszik, sőt zürichi jelentés szerint .Bukarestben Erdély katonai védelmére gondolnak*. A brassói német lap szerint Bukarestben nem tartják kizárt­nak, hogy Magyarország nem fogja elfogadni a román javaslatot. Azzal magyarázzák ezeket a je­lentéseket, hogy Magyarország elutasítja a lakos­ságcsere Erdélyre vonatkozóan tarthatatlan ja­vaslatát. Mindenesetre feszült, de higgadt figye­lem fordul a szombat délelőtti emlékiratátadál felé. Craiovában tovább folytatódtak a bolgár—ro­mán tárgyalások, egyelőre még mindig eredmény nélkül. A román sajtó ismét nehézségekről szá­mol be, de a szerződés közeli aláirását jósolja. Egyelőre a román delegáció vezetője ismét visz­szautazott Bukarestbe. Pénteken két nj veszélyzóna jelentkezett: Gö­rögország és Egyiptom. Bár Róma határozottan megcáfolta az athéni ultimátum hirét, egyes jelen­tések számolnak a konfliktus kiélesedésével. — A francia partokról tovább tartott az angol part­vidék bombázása, a másik oldalró] ang0] partvédő ágyuk Calais vidékének lövésével próbálkoztak. Turnu-Severinben Turnu-Severin, augusztus 23. Hóry András rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a magyar delegáció vezetője Ujszászx Ist­ván vezérkari ezredessel különvonaton kelet­európai időszámítás szerint egynegyed nyolc­kor megérkezett Turnu-Severinbc. Az állomás­ról, ahol a magyar és a román delegáció tagjai fogadták, azonnal a »Zsófia* hajóra hajtatott. Jóval a különvonat érkezése előtt megjelen­tek a turnu-severini állomáson a román dele­gáció visszamaradt tagjai, a magyar bizott­ság részérő] vitéz Náday Islván altábornagy, U j v á r y Dezső követségi titkár, Zilahi­Sebess Jenő miniszteri titkár, a külügymi­nisztérium sajtóosztályának helyettes vezelő­je, R u d n a y András, a bukaresti magyar kö­vetség titkára, valamint sok ujságiró. A román bizottság részéről H i o 11 román rendkívüli követ fogadta az érkezőket, azután a román delegáció tagjai, a megye prefektusa és Turnu­Severin poglármesterc üdvözölte őket. Pár sza­vas beszélgetés után Ilóry András és kisércic a Zsófia gőzöshöz hajtatott. Az állomástól a hajóhoz vezető uton díszruhás rendőrök áll­tak sorfalat. TurnU-Severin, augusztus 23. A magyar-ro­mán bizottság szombaton délelőtt fél 11 órakor (budapesti idő szerint fél 10 órakor) ül össze a kultúrpalota könyvtártermében. mint eddig „"rólunk nélkülünk" döntenek, ha­nem mindkétfelől a valóság érveivel folyó vi­ták után határoznak majd. Ha közvetlen sze­repünk nincs is benne, de már nem politikai eszköz vagyunk többé, vagy kizárólag csupán, hanem önmagunk szerzett értelmével mérlegbe jutó történelmi jelentőség, melynek sorsa min­den irányban magas lelkiismeretet követel. Nos, így önmagunkkal szembeállítva lehető legbecsületesebb módon két kérdésre kell vá­laszolnunk. Az egyik az elmúlt súlyos húsz éy alatt milyen volt és megfelelő volt-e kisebbsé­gi magatartásunk, vagyis az a viselkedésünk, mely a törvényes állapotban gyökeredzett szi­lárdan? Másodszor, hogy az önismeret alapján tisztában vagyunk-e holnapi kötelezettségeink­kel, amelyeknek most már Csak egyetlen ol­daluk és színük" lehet bármily lehetséges jö­vendőben, ha csakugyan őszinte volt kisebb­ségi múltunk és igazán magyar Erdélyben akaFünk lenni mindenkor — mindenhol. Hi­tünk szerint in maanis cl voluisse non est sat. | most már az akarat nem elég:' sokkal több kell, az egyetlen egy magatartás. Az önbírálat eredménye — így folytatja — csak elégiiletlenség lehet, számos szép emlék, főleg önzetlen áldozat láttára is. Igaz, hogs készületlenül zuhantunk egy újonnan kiagyalt jogviszonylatba az ú. n. kisebbségi helyzetbe és nem kaptunk a vérző köldökről nyersen le­tépve anyaországi irányítást. Már az első év­ben majdnem a helyes útra jutottunk, bár a magyar nyelvű közönségtől összefogott egyes alkotóelemek politikai és gazdasági tekintet­ben elszakadtak tőlünk. Egy aránylag széles cs tiszta fájdalom, egy igazán komoly egység­vágy töltött meg, minden osztálytudatot el­enyésztem próbált- Majdnem csakugyan hős­kór volt a kezdetünk: felekezeti összefogás, számos új iskola, egy párt létrehozása, hatal­mas irodalmi és sajtóélet, gazdasági alapítás, társadalmi önsegély voltak látható jelei, re­mélhettük, hogy kiheverjük majd a túlhajtott repatriálást és az agrárrefovmot és lassan ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom