Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-20 / 188. szám

A magyar gazdasági jólét utja Surányi-Unger Tivadar tanulmánya gazdaságpolitikánk fövő feladatairól Nit • V. Sí-',Surányi-Unger Tivadarnak, a szegedi egyetem nemzetgazdaság- és pénzügytaili professzorának tollából nagy feltűnést keltő munka jelent meg gazdasági jólétünk várható további fejlődéséről, A könyv első részében szembeszökő vonásokkal emeli" ki a szabad tökegazdaság és az irányított gazdaság közötti különbségeket. A gazdasági rendszerek csak addig fejlődhetnek, virágozhathatnak, ameddig összeütközésbe nem kerülnek a széles tömegek áramlataival. A szabad tökegazdaság fejlődőképes és virágzó termelési rendszer volt mindaddig, ameddig a poliikai szabadclvüség, az anyanyelvüség," az egyéniség és társadalompolitikai sikon az osztóigazság volt a tömegek világnézeti szemléletének alappillére. Az újkor egyénies és anyagias törekvései szükségkép szülték és fejlesztették naggyá a kapitalista termelési rendszert. Azonnal megtorpant azonban fejlődésében e rendszer, amint az egyénies szemlélet helyett a tiemzetiesség eszméje kezdte átitatni a a tömegeket s amint a jövedelemeloszfás visszásságai is egyre szembeszököbhek lettek. Az egész XIX. század a virágkorát élő kapitalizmus és a frissen fölszökő nacionalista elemekkel átszőtt kötött gazdasági rendszer lassan kibontakozó küzdelmében telt eL A világháború kitöréséig azonban nem sikerült háttérbe szorítani a szabad tőkegazdasági rendszert. Ezzel szemben a húszas és a harmincas évek elején három nagyhatalom: Oroszország, Olaszország és Németország szakított a régi rendszerrel. Az évtizedenként reánkzuduló világgazdasági válsághullámok is a kapitalista rendszer megvénülését bizonyítják. A rendszerek közötti kiegyenlítődés azonban ritkán sikerül megrázkódtatás nélkül. A most folyó háború mozgató okai is a két rendszer elméleti és gyakorlati ellentéteibe gyökereznek. A háború mikénti eldőlte azonban egyúttal a kél' rendszer jövőjét is eldönti. Ha a nyugati • hatalmak győznek, akkor előreláthatólag a tengelyhatalmaknak kell visszakanyarodniok a tőkegazdaság ujára. Ha azonban Németország és Olaszország győz, akkor valószínűnek látszik, hogy a többi európai országnak kell termelési rendszerét hozzájuk idomítania. Az uj rendszer birálat nélküli átvétele sok nemzeti értéket sorvasztana el, viszont a régi rendszerhez való görcsös maradi ragaszkodás a nemzeti fejlődés útjait torlaszolná el. Ki világítsa meg a jövő útjait, mihez ragaszkodjunk és mit vessünk el? E nehéz kérdésekre csak a tudomány adhat tárgyilagos feleletet. A termelés sorsdöntő korszakaiban fokozódik a gazdaságtudomány jelentősége és szerepe. Bár a gazdaságtudomány nagy áldozatnak érzi ha forrásban lévő, kialakuló erőket kell felmérnie és elbírálnia, mégis vállalnia kell az iránytmutatás feladatát s az ebből fakadó felelősséget. A továbbiakban a szerző rámutat arra a laszti fejlődésmenetre, amelynek során közszükségleteink közül egyre több és több alakul át közületi szükségletté, ami egyúttal a közület megizmosodását, egyéni életünkbe való egyre gyakoribb és mélyebb beavatkozását vonja maga után. A beavatkozás eszközeinek ismertetése után képet kapunk az „Uj Európa'1 közgazdasága felé eddig már megtett lépésekről. A német és olasz gazdasági rendszer legjellemzőbb vonásai: az önműködő piaci törvények irányító hatalmának csökkenése, a termelés, fogyasztás és jövedelemeloszlás közületi irányítása, kőzületileg iráyitott külkereskedelem, a tőkegazdasági alapintézmények megtartása, de egyszerű, egységes és határozott gazdasági irányitás, testületi és rendi szervezetek k építése stb. A tengelyhatalmakkal kapcsolatban álló államok is egyre erősebben érzik az uj rendszer átvételének szükségességét. E szükségérzeteknek azonban pillanatnyilag még sok tényleges erő szegül ellen. így pl. a gyors elhatározások szükségszerűségével szemben áll ez államok elavult közigazgatási szervezetének nehézkessége. A tőkeképződés főforr&sai a szóban forgó államokban ma még a nagy jövedelmek. A jövedelemmegoszlás egészségesebbé tétele viszont lecsapolja ezeket * ma még működő tökeképző forrásokat. Ugyanígy mélyreható ellentéteket mutat ki a szerző a tervgazdaság, a pénz- és hitelpolitika, a jövedelemeloszlás, a közgazdasági szakértelem szerepe és a külkereskedelem síkjain is. A munka második része a magyar gazdasági megújhodás alapjait mutatja be. E helyen tőkejgedaságunk sikereiről és hal sík ereiről. Magyarország és a tengelyhatalmak gazdálkodási előfeltételeinek hasonlatosságairól és különbségeiről kapunk képet. Surányi-Unger a magyar tervgazdaság jövő célkitűzéseit az alábbiakban foglalja össze és fejt) ki részletesen: Célkitűzéseinknek rugalmasnak kell lenniük. Az elszakított országrészek visszacsatolását gazdaságilag is elő kell készítenünk. Nemzeti tökeállományunkat fejlesztenünk kell, egyenletesebbé kell tennünk jövedelemelosztásunkat és szervesebben kell betagolódnunk az uj európai gazdasági körzetbe, • . f •: • A célkitűzések ismertétése után felsorolja azokat az általános szervezeti újításokat is, amelyek az érintett célokhoz yezetpek. Ilyenek: nemzetgazdasági Vezérkar létesitese, gazdasági közigazgatásunk körponti szerveinek eélszertiMü tagolj®. egységes hivatási szervezet kiépítése, a köteb*' munkaszolgálat fejlesztése. A j»tökefejleszíés "tíekében a szerző szükségét latja a nagy tömeg » takarékosságának előmozdítását és hitelszervfV tünk javítását.,1 A teriB'elés irányitásásával kapcsolatban tj^ meli a mezőgazdaság fokozottabb irányításának:' bejterjesébbé tételének, a " talajerőgázdálkodásnak és a tagosításnak szükségességét. Az íI)a> irányítása erdekében szükségesnek tartja ip^ központ létesítését, egyes iparcikkek fokozottabb gyártását, a fogyasztószövetkezetek támogatását. A jövedelemelosztás irányításával kapcsolat® ban felveti a jövedelmi határok megállapításánál? szükségességét. Xégül a családvédelem "eszköze^ foglalja össze. . > .-'*;• A munka' a szerző két évtizedes tudományos! kutatásainak szerves, egyenesvonalu továbbfej. lesztése. A felvetett problémák időszerűsége s a: tanulmány ritkaszép, világos nyelvezete szélesebb rétegeink számára is érdekfeszitővé teszi olvasását, , Ölti Vilmos div Nyári-séta a „fürdőjelleg" körül Szeged, most már hivatalosan is fürdőváros; írásban van nem lehet letagadni. De mégis valami baj lappang e jelleg körül. Legalább is az idén nyáron ámbár lehet, hogy csak a kezdet nehéz, jövőre már másképpen lesz'minden. Nem volt tehát-igazuk azoknak, akik kishitűek voltak a bürokráciával szemben, mert íme, akármilyen' sokára és lassan is, végre "csak megjött a fürdő-jelleg adományozása. Megjött a huncut kis engedély kíméletlenül, meg sem yárta az őszt, vagy telet, bekocogott elég idejében még javában dult a nyár, jött, mondom s megállt Szeged kapui előtt. Teljes aktahosszában kiegyenesedett s így-szólt: — Én vagyok az Engedély, "te vagy & Sáros s néked van fürdőd- Ez nem is lenne nagy baj, "csakhogy ti nem tudtok egymással rendesen megélni,-Ami érthető is, mivel nem volt sem címetek, sem jellegiek. S ez nagy szomorúságot okozott szíveteknek. — Mától kezdve azonban megszűnik a búsulás — folytatta lágyan —. örömhírt mondok nektek: sökévtizedes kipróbált türelmetek elveszi jutalmát. Az a szerény kérelmetek, áfnit még a Tisza szabályozásakor nyújtottatok be, kérvén benne a fürdőjelleget, mostan beteljesedik... Itt megállt a kis aktaszónok, nagyot fújt, többször .aláírta magát, majd háromnégy bélyegzővel látta el szabadón. lebegő részeit, villámgyorsaíi átsuhant húsz iktatóhivatalon, ahonnan egyre tintafoltosabb ruhában jött ki. Mély lélekzetet vett, szokásból még végigszaladt többtucat íróasztalon, de nem pihent meg egy fiókban sem, s máris ott állt a jámboran és türelmesen várakozó szegediek előtt, akik Szeged küszöbén ültek. Intett nekik, hogy hagyják abba a szalonnázást s megszólalt újra: — Ne feledjétek, amit mondottam: Én Vágyok az Engedély, ti vagytok a város s nektek van fürdőtök. Legyen a ti nevetek mától kezdve fürdőváros, nesztek, itt a jelleg is, — kerek göljószerű-valamit dobott a földre. X szegediek nyugodtan ültek tovább a küszöbön, gondolták, "fontos, bogy már itt van, most már ráérnek félvenni. A gömbölyű-jelleg azonban el kezdett forogni, majd gurulni, eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban, úgyhogy mire .a .derék küszöbön ülők felkúszolódtak már el is tiint, s már 40 pengőért, sportkocsik 20 pengőtől kaphatók, vitéz Ifáltaiinfi gyerm ekko:sigyáFelelősséiztelies Ünur.u. II JliuVIfü rában Kálvária u 44 ők egyedül maradtak a várossal, a fürdő* vei meg a jelleg elnevezéssel. Mert maga a tényleges fürdőjelleg, amf Vendéget és jóidőt is jelent, teljesen élveszett- S itt van az a baj, amire cikkünk elején remegő kézzel eéloztunk. Ezelőtt ugyanis, amíg nem volt hivatalosan fürdő* jellegünk, ha vendég nem is, de volt jóidő. De most, amióta elismerték á hatóságok is, nem dicsekvésből mondjuk,. de jólesik az utódok előtt bangöztatin, —hogy milyen óriási körültekintéssel építettük váromiu kat a Tisza mellé. s megadták a vízi jelleget, ninös se vendég, se jóidő Az sem lehetetlen, hogy nem hajtották végre kellően a rendeletet. . .Tessék . tehát érvényt szerezni ennek a jellegnek: jőlfizető fürdővendégeket. és- hozzávaló meleg időt kériinltl Most már eláruljuk azt is, hogy iiepj fe fontos, hogy meg legyen a fürdőjellegünk, s ennek hiányát könnyen eltitkolhatnánk a fürdővendégek előtt. Sőt, szerény nézetünk szerint, nem is szabad annyira elkényeztetni azt a fürdővendéget, Hogy részesévé tesszük nehezen megszerzett jellegünknek. Egyék, igyék, pihenjen. £sónaká?zön< fürödjön, de jelleg nélkül. Mit kell a?t neki tudnia, hogy modern fürdővárosban van. Hadd higyje azt, hogy kint szenved valahol a bugaci pusztán. Mert ha lerántanánk a leplet fürdőjellegünk titkáról, rögtön kinyiina mindegyik szeme s- annyira megnőne az igényük, högy még mif ,.ÁPJJi tudnánk kielégíteni. Noha ezekre igazán szépen fel vagyunk készülve s büszkén megálljuk helyünket még azokkal a városokkal is. ahol még ennyi sinös. Fürdőügyi szakértőnk 'szerint, ....ijedté az igazán nem "Csalétek áz idegen szá.mára, hogy féldfu jeggyel utazhatnak ide. Lehet högy ennek régebben volt üsábefeje, de ma már nincs, mivel, akinek ennyi pénze stn'ósaz így sem tud eljönni, akinek pedig ^an pénze az nem ide jön. Megállapítható tehát, Hogy amiétaüirHővárös-jellegünk van, azóta sem 'vendég, sém' fürdőidő ... Ha nem másképpen segíteni, vonják vissza az 'engedélyt, hogy legalább jó időnk legyenú'pry mint tavaly, meg azelőtt nekünk sze?r' dieknek. Nem mintha, a szegedi ember Tejáfna, f«; rödni a Tiszára, de legyen azért jó ifl'> Jó az, ha van. Legfeljebb a jelleget tesszük ki, hadd süsse a nap. Üsse kő. süsse, lehel %nt Vitézkötést SashetP Kígyó-utta 4. Bagolyvár mellett.