Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-20 / 188. szám

DELMAQYARORSZAG Kedd, 1940. VIII. 20. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. CVÍOlViam 100 «'ÓV11 A Isélföí tanácskozás eredménye: A delegációk vezetői jelentést tesznek kormánijaiknak Éiieim tárgyaltak Tarnu-SeverlnDen — A magyar delegáció megtelte meglegyzeselt a román válaszra — Húrú András halnaiban vissza­utazott Dudapestre — A küldöttségek Turnu-Severlnben várakoznak Az angol csapatok kiürítették Drif-Szomáltóf Pénteken ültek össze először Ttrmu-Severinben a magyar és román delegációk. Héttön általános figyelem fordult az aldunai város felé, amely a késő éjszakai órákig a most már érdemleges tár­gyalások jegyében állott. A nap folyamán három­szor ültek össze a delegációk és ezek a tanácsko­zások azzal végződtek, hogy a küldöttségek ve. zetői a további tárgyalások előtt jelentést tesz­nek kormányaiknak. Turnn-Severin hétfői napjá­ról a következő jelentések számolnak be: A román küldöttség összetétele némileg meg­változott, Grucescu budapesti román követ he­lyett Hiott Dinu vslt pozsonyi román követ lett a bizottság tagja- Brosu követ és Maniola Sabin statisztikus, az 1930. évi romániai nép­számlálás anyagának a földolgozója lett a ro­mán delegáció két szakelőadója. A két delegáció hétfőn délelőtt 10 'órahőt, újból összeült, amikor is Póp Valér ismertetve a román álláspontot, átadta a román javasla­tot. A javaslatot Hóry András, a magyar de­legáció vezetője yette át Fél 11 óra után föl­függesztették az ülést, majd a magyar kül döttség Bdrdossy László bukaresti követtel visszatért a Zsófia hajóra. Elszakai tanácskozás Szent István napfán Az ünnepnapok tömjénes magasságából hétköznapjaink közé szállt le a szentisíváni , jelző disze és méltósága. A benne rejlő gondolat értékemelkedé­sét, vagy, devalválódását jelenti-e ez a tény? Csak tőlünk függ. ITa a szentistváni jel­ző azért lett mindennapivá, mert minden­napivá vált a Reá való emlékezés is, mert minden egyes napon Hozzá és Tanitásaihoz mérjük a magunk kis kötelességeinek tel­jesítését, utunk irányát és hagyományaival jelöltetjük ki s Tőle várunk bátorítást és eligazítást minden ránkszakadó kérdés sú­lya alatt a kusza élet feladat- és kötelesség­rengetegében, — akkor ez a mindennapi használat csak fényesiti az emléket s reali­tássá emeli tanítását. Ez a mindennapiság azt jelentené, hogy annak a keresztény Ma­gyarországnak akarunk továbbépítői lenni, aminek fundamentumát az isteni gondvise­lés kegyelmével s Krisztus helytartójának segítségével az ő apostoli lelke és apostoli ihlete vetette meg s a magunk parányi ere­jével glóriás nevéhez és szentté avatott szelleméhez szegődünk alázatunkban is töretlen elszántsággal. A' szentistváni jelző gyakori használata fazonban jelenthet mást is. Darabokra le­het szaggatni s zászlórudakra lehet szögez­ni a szent palástot is s az áhitat templo­mából ki lehet hurcolni a zsivajgó piacra. Lehetnek olyanok is, akiknek ajkán csak pengő érc és zengő cimbalom a szentistváni jelző s akik plakátul és belépőjegyül akar­nánk használni a megszentelt nevet és meg­szentelt tanítást. Ez a törekvés is minden­napivá tehetné nevének említését, de ez a mindennapiság nemcsak a szó első de má­sodik, értelmében is igaz volna s ez a min­dennapiság már méltatlan támadása volna annak a dicsőséges emléknek és örökragyo­gásu hagyománynak, amit mi tisztelünk benne s el nem muló jelentőségében. Tőlünk függ tehát, hogy csak a betanult fajak emlegeti-e szent nevét, vagy magunk­ba tudjuk árasztani e/nlékét, magunkba tudjuk lenyegesiteni s a magunk — élette­révé tudjuk tenni mindazt, amit emléke és tanítása ezer év távolságából is beragyog. Nem súlytalan az, amit a magyar história ezer cv eseményeit összeszűrve tanít a ma­gyar sors cs a szentistváni összeforrottságá­ról s aminek zengő értelme az, bogy ez a nemzet akkor emelkedett a legmagasabbra, amikor a szentistváni tanítások útját járta s <ikkor bukott a legmélyebbre, amikor lel­kében detronizálta Szent István örök ki­rályságát. Árpád a honalapító volt, "de Szent Tstván a nemzetet alapiloita meg. Árpád kitűzte az ország határait. Szent Tstván betöltötte a kitűzött határokat magyarsággal és ke­reszténységgel. Az egyik felépítette a fala­kat, a másik berendezte intézményekkel a téres országot. Ezt az országot védték a Kárpátok, miket Árpád bölcsessége jelölt ki a történelem védővonalának, de védték azok az intézmények is, miket a szent ki­rály hivott életre s védte talán elsősorban az a szellem, ninit élete, tanitása cs alkolá­sai leheltek ki magukból. Vannak népek, melyek régibb talizmánt őriznek, vannak ikorábbi korból való emlékek, hagyomú­Turnu-Severin augusztu 19. rA magyar dele­gáció a délelőtti ülésen átadott román javas­latra megtette Írásbeli megjegyzé­seit. A két bizottság este 8 éra után a kultúrpa­lotában összeült. A román delegáció tagjai k ü­Iön tanulmányozták a magyar rész­Hórtj András visszautazik Dudapestre Turnu-Sevcrin, augusztus 19. Hóry András titkos tanácsos, rendkívüli követ éjszaka há­rom órakor gyorsvonattal visszautazik Buda­nyok cs tradíciók, de nincs egyetlen nép, melynek életformáját korábban alakították ki. s melynek nemzeti hitágazatát, a leg­aktuálisabb tennivalók a legégetőbben idő­szerű történelmi feladataink számára az irányt és tartalmat, a feladatot és utat, a célt és eszközöket korábban, egy évezred előtt jelölték volna ki. A szentistváni taní­tás nem emlék, ami előtt térdet hajt a ke­gyelet, nem talizmán, amit szivére emel a hivő, ez a tanítás nemzeti hitvallás ma is s ha ugy tetszik, nincs időszerűbb útmutató és nincs frissebb aktualitásu politikai pro­gram, mint az a tanítás, ami ezer év óía ragyogja be a magyar firmamentumot. S ennek átérzése. sőt átélése egyetlen kü telesséíret róhat, csak ránk. Nekünk re.ali­ről előterjesztett megjegyzéseket, majd a két delegáció vezetői ültek össze meg­beszélésre. Azután ismét összeült a két bizottság, amelynek tanácskozása kö­zépeurópai idő szerint éjjel 11 órakor még tart. pestre, Bárdossv László bukaresti magyar kövü. aki megfigyelőként vett részt a tanácskozáso­kon. Z i 1 ah i-S eb ess Jenő miniszteri tit­kárnak, a külügyminisztérium sajtóosztálya ielyeltcs vezetőjének és Blaskovich Miklós tássá kell emelni a szentistváni tanokat, Eddig lehetett diszitő jelző, ezután legyen belőle nemzeti életünk alanya és állitmá­nya, A disziiő ornamentikából váljon lé­nyeggé, a bagyománv életformává széle­sedjen ki s örök hömpölvgő áradatával ömöljön belénk, necsak minden szavunkba, de minden cselekedetünkbe is. Minden ncp töltse ki azt az életformát, amit a maga számára alakított ki történelme, múltja és küldetése. A mi életformánkat Szent István alakította ki s ezt a legősibb életformát töltsük ki végre hozzá méltó módon és hoz­zá méltó élettel. S akkor nemesük a mai nap, hanem minden napunk Szent István­napja lesz, örök tanításának örök ünnepe és örök valósága­Hivatalos Közlemény Turnu-Severin, augusztus 19. 'Az esli megbeszélés fél 9 órától 12 óráig tartott. A tanácskozás befeiezése után a következő hivatalon közleményt adták ki: — A magyar és román delegáció anguszlus Itl-én ülést tartott, amelynek során Pop Valér miniszter kifejtette a romá n királyi kormányálláspontját, magyar részről pedig Hóry András rendk iviili követ és meghatalmazott miniszter előadta megjegyzéseit. A két delegáció vezetője megegyezett, hogy személyesen tesznek jelentést kormányaiknak, míg a delegá­ciók Tur nu-S e v e r i nben maradnak. A következő ülés időpontját ké­sőbb fogják meghatározni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom