Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-20 / 188. szám

DELMAQYARORSZAG Kedd, 1940. VIII. 20. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. CVÍOlViam 100 «'ÓV11 A Isélföí tanácskozás eredménye: A delegációk vezetői jelentést tesznek kormánijaiknak Éiieim tárgyaltak Tarnu-SeverlnDen — A magyar delegáció megtelte meglegyzeselt a román válaszra — Húrú András halnaiban visszautazott Dudapestre — A küldöttségek Turnu-Severlnben várakoznak Az angol csapatok kiürítették Drif-Szomáltóf Pénteken ültek össze először Ttrmu-Severinben a magyar és román delegációk. Héttön általános figyelem fordult az aldunai város felé, amely a késő éjszakai órákig a most már érdemleges tárgyalások jegyében állott. A nap folyamán háromszor ültek össze a delegációk és ezek a tanácskozások azzal végződtek, hogy a küldöttségek ve. zetői a további tárgyalások előtt jelentést tesznek kormányaiknak. Turnn-Severin hétfői napjáról a következő jelentések számolnak be: A román küldöttség összetétele némileg megváltozott, Grucescu budapesti román követ helyett Hiott Dinu vslt pozsonyi román követ lett a bizottság tagja- Brosu követ és Maniola Sabin statisztikus, az 1930. évi romániai népszámlálás anyagának a földolgozója lett a román delegáció két szakelőadója. A két delegáció hétfőn délelőtt 10 'órahőt, újból összeült, amikor is Póp Valér ismertetve a román álláspontot, átadta a román javaslatot. A javaslatot Hóry András, a magyar delegáció vezetője yette át Fél 11 óra után fölfüggesztették az ülést, majd a magyar kül döttség Bdrdossy László bukaresti követtel visszatért a Zsófia hajóra. Elszakai tanácskozás Szent István napfán Az ünnepnapok tömjénes magasságából hétköznapjaink közé szállt le a szentisíváni , jelző disze és méltósága. A benne rejlő gondolat értékemelkedését, vagy, devalválódását jelenti-e ez a tény? Csak tőlünk függ. ITa a szentistváni jelző azért lett mindennapivá, mert mindennapivá vált a Reá való emlékezés is, mert minden egyes napon Hozzá és Tanitásaihoz mérjük a magunk kis kötelességeinek teljesítését, utunk irányát és hagyományaival jelöltetjük ki s Tőle várunk bátorítást és eligazítást minden ránkszakadó kérdés súlya alatt a kusza élet feladat- és kötelességrengetegében, — akkor ez a mindennapi használat csak fényesiti az emléket s realitássá emeli tanítását. Ez a mindennapiság azt jelentené, hogy annak a keresztény Magyarországnak akarunk továbbépítői lenni, aminek fundamentumát az isteni gondviselés kegyelmével s Krisztus helytartójának segítségével az ő apostoli lelke és apostoli ihlete vetette meg s a magunk parányi erejével glóriás nevéhez és szentté avatott szelleméhez szegődünk alázatunkban is töretlen elszántsággal. A' szentistváni jelző gyakori használata fazonban jelenthet mást is. Darabokra lehet szaggatni s zászlórudakra lehet szögezni a szent palástot is s az áhitat templomából ki lehet hurcolni a zsivajgó piacra. Lehetnek olyanok is, akiknek ajkán csak pengő érc és zengő cimbalom a szentistváni jelző s akik plakátul és belépőjegyül akarnánk használni a megszentelt nevet és megszentelt tanítást. Ez a törekvés is mindennapivá tehetné nevének említését, de ez a mindennapiság nemcsak a szó első de második, értelmében is igaz volna s ez a mindennapiság már méltatlan támadása volna annak a dicsőséges emléknek és örökragyogásu hagyománynak, amit mi tisztelünk benne s el nem muló jelentőségében. Tőlünk függ tehát, hogy csak a betanult fajak emlegeti-e szent nevét, vagy magunkba tudjuk árasztani e/nlékét, magunkba tudjuk lenyegesiteni s a magunk — életterévé tudjuk tenni mindazt, amit emléke és tanítása ezer év távolságából is beragyog. Nem súlytalan az, amit a magyar história ezer cv eseményeit összeszűrve tanít a magyar sors cs a szentistváni összeforrottságáról s aminek zengő értelme az, bogy ez a nemzet akkor emelkedett a legmagasabbra, amikor a szentistváni tanítások útját járta s <ikkor bukott a legmélyebbre, amikor lelkében detronizálta Szent István örök királyságát. Árpád a honalapító volt, "de Szent Tstván a nemzetet alapiloita meg. Árpád kitűzte az ország határait. Szent Tstván betöltötte a kitűzött határokat magyarsággal és kereszténységgel. Az egyik felépítette a falakat, a másik berendezte intézményekkel a téres országot. Ezt az országot védték a Kárpátok, miket Árpád bölcsessége jelölt ki a történelem védővonalának, de védték azok az intézmények is, miket a szent király hivott életre s védte talán elsősorban az a szellem, ninit élete, tanitása cs alkolásai leheltek ki magukból. Vannak népek, melyek régibb talizmánt őriznek, vannak ikorábbi korból való emlékek, hagyomúTurnu-Severin augusztu 19. rA magyar delegáció a délelőtti ülésen átadott román javaslatra megtette Írásbeli megjegyzéseit. A két bizottság este 8 éra után a kultúrpalotában összeült. A román delegáció tagjai k üIön tanulmányozták a magyar részHórtj András visszautazik Dudapestre Turnu-Sevcrin, augusztus 19. Hóry András titkos tanácsos, rendkívüli követ éjszaka három órakor gyorsvonattal visszautazik Budanyok cs tradíciók, de nincs egyetlen nép, melynek életformáját korábban alakították ki. s melynek nemzeti hitágazatát, a legaktuálisabb tennivalók a legégetőbben időszerű történelmi feladataink számára az irányt és tartalmat, a feladatot és utat, a célt és eszközöket korábban, egy évezred előtt jelölték volna ki. A szentistváni tanítás nem emlék, ami előtt térdet hajt a kegyelet, nem talizmán, amit szivére emel a hivő, ez a tanítás nemzeti hitvallás ma is s ha ugy tetszik, nincs időszerűbb útmutató és nincs frissebb aktualitásu politikai program, mint az a tanítás, ami ezer év óía ragyogja be a magyar firmamentumot. S ennek átérzése. sőt átélése egyetlen kü telesséíret róhat, csak ránk. Nekünk re.aliről előterjesztett megjegyzéseket, majd a két delegáció vezetői ültek össze megbeszélésre. Azután ismét összeült a két bizottság, amelynek tanácskozása középeurópai idő szerint éjjel 11 órakor még tart. pestre, Bárdossv László bukaresti magyar kövü. aki megfigyelőként vett részt a tanácskozásokon. Z i 1 ah i-S eb ess Jenő miniszteri titkárnak, a külügyminisztérium sajtóosztálya ielyeltcs vezetőjének és Blaskovich Miklós tássá kell emelni a szentistváni tanokat, Eddig lehetett diszitő jelző, ezután legyen belőle nemzeti életünk alanya és állitmánya, A disziiő ornamentikából váljon lényeggé, a bagyománv életformává szélesedjen ki s örök hömpölvgő áradatával ömöljön belénk, necsak minden szavunkba, de minden cselekedetünkbe is. Minden ncp töltse ki azt az életformát, amit a maga számára alakított ki történelme, múltja és küldetése. A mi életformánkat Szent István alakította ki s ezt a legősibb életformát töltsük ki végre hozzá méltó módon és hozzá méltó élettel. S akkor nemesük a mai nap, hanem minden napunk Szent Istvánnapja lesz, örök tanításának örök ünnepe és örök valóságaHivatalos Közlemény Turnu-Severin, augusztus 19. 'Az esli megbeszélés fél 9 órától 12 óráig tartott. A tanácskozás befeiezése után a következő hivatalon közleményt adták ki: — A magyar és román delegáció anguszlus Itl-én ülést tartott, amelynek során Pop Valér miniszter kifejtette a romá n királyi kormányálláspontját, magyar részről pedig Hóry András rendk iviili követ és meghatalmazott miniszter előadta megjegyzéseit. A két delegáció vezetője megegyezett, hogy személyesen tesznek jelentést kormányaiknak, míg a delegációk Tur nu-S e v e r i nben maradnak. A következő ülés időpontját később fogják meghatározni.