Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-15 / 185. szám

' tihanyi (cúlo&tai és ati Uatá&zQati árnyékában IV. kÁHAty. Uicály. t*yJlékÜ4HHVpc — Hiác a is ie^^u adiák is iuUke&tétyek a legendás JÁUOH^XH (A Délmagyarország munkatársától) A „Csobánc" tevfi kis motoroshajó büszkén sze li a Balaton ezüstesipkcjü hullámait • . • Ba­latonfüredről 20 perö alatt átsuhan velünk a Balatoni Hajózási Itt. motorosa Tihanyba, a legeudák-koszorúzta, zöldelő félszigetre, amely a Balaton kedvenc idegenforgalmi helye. Ho­gyisne lenne, amikor minden gyerek tudja már „Mackó úr. utazásai" óta, hogy Tihanyban ta­lálhatók ,a „balatoni kecskekörmök" s a zölde­lő hegy ormán lakik a visszhang... Magam is gyermekálmaim hajóján rándul­tam át Tihanyba kissé szeles de verőfényes au­gusztusi reggelen; — no meg az aktuálitás hírhangja is csalogatott: Ilyenkor, augusztus 15-én szép ünnepség zajlik le Tihanyban minden esztendőben IV. Károly, a szomorúemlékü, utolsó Habsburg császár és király emlékezetére, aki 1921 októ­berének utolsó napjaiban Tihanyban szállt meg, mielőtt megkezdte volna száműzetését Madeira szigetén. Minden esztendőben aűgusz­ius 15-én a tihanyi kolostor ősi, szép, 900 éves templomában szentmisét mondanak, majd megkoszorúzzák IV. Károly király emlékmű­vét fent, a Kálvárián. Az ünnepségen rendsze­rint résztvosz József királyi herceg is, ha ép­pen tihanyi kastélyában tartózkodik. Látogatás a kolostorban 'K mötoroslJajó fürgén siklik Ee a modern tihanyi kikötőbe. A parton. eleven fürdőélet zajlik, a hegytetőn pedig csöndes fenségében ott áll a kolostor; — kettős tornya mint es­küre emelt ujj az ég felé mutat . .. Bérautó visz fel a kolostorig. Eleinte sima, szép szerpéntin-úton haladunk el a főhercegi kastelyszerű villa „üvegkerítése" mellett- Csak akkor romlik el az út, amiko® a faluhoz köze­ledünk . . . A tihanyi ősfalu látványa bizony lehango­ló. Nádfödeles, rozzant kis viskók, elhanya­golt, szegényes ütüák; ember sehol, csak né­hány szurtos gyerek, sovány sertés és kecske látható. A ragyogó nyári napsütésben az em­ber szíve elszorul s önkéntelenül fölmerül a kérdés: Hogy nem tudtak egy kis jómódra szert tenni a nagy idegenforgalom, a tihanyi kolostor árnyékában? Megtudjuk, hogy a vidék földje igen sze­gény. Szélnek, viharnak kitett, terméketlen hegyoldal, vulkánikus talajában semmi sem terem meg. A bencés apátság földje a szem­közti parton Szántód községben van s a kolos­tort az tartja el. A kolostorban egyébként csíT­pán az apát lakik és 4—5 nyugalomba vonult bencés tanár. Ilyenkor, nyáron még néhány fiatalabb pap is üdül Tihanyban, vagy Bala­tonfüreden, amelynek fürdőkormányzósága szintén a bencések hatáskörébe tartozik. Egy időre búcsút veszünk a halászfalu szo­morú látványától és belépünk a kolostor ajta­ján. A régi, boltíves folyósókon áhítatos né­maság fii. Nemsokára előkerül a vezető, most érettségizett komáromi fiatalember. Azért vál­lalta ezt a „nyári munkát", mert pénzt akar gyűjteni, bogy ősszel Budapesten tovább ta­nulhasson. Az új apát: Gidfó Bonifác komá­romi benöés igazgató hozta magábal Tihany­ba, Kocsis Károlynak hívják, szlovák iskolába iárt, de úgy „fújja" a magyar történelmet, hogy bárki kalapot emelhet előtte . . > Vastag cella-ajtót nyit ki a. vezető s hűvös csend fogad a régi bútorzatokkal berendezett szobákban. Az első sarokszoba ablaka a Ba­latonira néz. A falakon képek, fehérruhás „Sas­Gók"-portré, mint megtudjuk: Ferenc József fiatalkori képe . . . A sarokban rokökó-sfílü tükörasztalka, ara­nyozott szegélyű tükrében Zita királyné arca fürdött csaknem húsz esztendővel ezelőtt, né­hány gondterhes nappal és álmatlan éjsza­kán • . , A szomszédos szobában bibor bársony­takaróval fedett, egyszerű ágy és egy hen­cser. Itt pihent meg néhány órára 1921 októbe­rének utolsó napjai alatt egy száműzött, szo­morú király . . . A következő szoba ajtaját lezárták, a fiatal vezető elmagyarázza, hogy az ajtó mögött volt a királyné hálószobája. Most egy öreg bcnccs­szerzetes fekszik betegen a királyné ágyában: Rozmann Richárd nyugalmazott benedekrendi taná®, cA sóhajok ablaka . .. Ámitor elhagyjuk a történelmi nevezetes­ségű lakosztályt, még egy érdekességre hívja fel figyelmünket a vezető. Ez az érdekesség a „Sóhajok ablaka," Gyönyörű kilátást nyújt az öbölre, amelynek opálos, gyöngyházfényű vi­zén apró, fehér csónakok duzzadó vitorlákkal siklanak tova. — A néphit azt tartja, hogy aki ezen az ablakon kinéz és nagyot sóhajt, annak kíván­sága beteljesedik, — mötidja a vezető s me­sélő hangja úgy szitál a kolostori csöndben, mint halk hullámverés moraja. S mi mégegy­szer a szomorú királyra gondolunk, aki talán a legfájdalmasabb sóhajt küldte innen, az ab­lakból a végtelenbevcsző vizek felé s nem fe­lelt rá más, csak a magányos, éjhajú király­lány: a visszhang . . . Széles lépcsőkön megyünk le a templömba. Szent Ányos orleansi szent tiszteletére I- End­re árpádházi királyunk alapította- A főoltár képe az orleansi szentet ábrázolja, aki — At­tila seregeitől felmentette a városát. . - Kü­lönös választása volt ez a szent, az árpádházi királynak . . . Most, 900 év távlatából úgy tű­nik elénk, mint a feltétlen szakítás szimbó­luma; szakítás a pogány múlttal és előrelátás a magyarság európai, kulturális jövője fe­lé .. . Megcsodáljuk Székely Bertalan és Lodz Károly freskóit, a mennyezeten, a máriacelli gyönyörű barokk oltárt és a templom tiszta barokk stílusát, no meg a legelső Jézus Szíve­öltárt és a remekbe készült rokokó orgonát... Közben újra a vezető hangja szitál a templom Csöndjében:' — Itt hallgattak minden Teggrl 7 órakof szentmisét Zita királyné és IV. Károly ki­rály . .. Aztán leszállunk az alsó templomba, az ár­pádkori kriptába, ahol — a vezető szerint, — árpádházi karddal ékes kőa.jtó mögött, a fal­ban nyugszik T. Endre magyar király. Azért hivatkozom itt a, vezetőre, mert ez inkább le­genda, mint kézzelfogható valóság .•-• . Rendkívül érdekes a sekrestye Is, hatalmas, csodalatos faragású szekrényével, benne Hal­brívh Cyprián egykori apát aranypalástjá­val, számtalan, vagyontérő aranykehellyel és miserühával. A. sekrestye freskóit Dofnetfi Ambrus olasz festő festette, de máfl megérett a restaurálásra. A restaurálási munkával Haf­mos Károly komáromi festőművészt bízták meg. Megcsodáljuk még az első írott finnugor nyelvemléket, I. Endre királynak adományo­zási levelét, amely latin szövegű ugyan, de 58 magyar szót. tartalmaz- Rn oklevélben látha­tó a bencésrendi nagy szent: Szent Mór püs­pök aláírása is. — Milyen az idegenforgalom? — kérdezzük a Vezetőt, mielőtt elbúcsúznánk az ősi kolos­torudvartól. amelyet várudvarnak éo[tettek 900 esztendővel ezelőtt. — Az idén nagyon lecsökkent, ez érthető ís, hiszen a viszönyok rendkívüliek. Tavaly igen sok német látogató volt. De azért az idén is megfordultak itt külföldiek- ffan'cia, olasz és angol diplomaták. Aztán belföldi, hírességek, két szép színésznő: Lázár Mária és Karády Katalin . . . Sebestyén József oki. gépészmérnök központi fűtés és egészségügyi berendezések vállalata. Mindennemű viz-gáz-gőz javítások szakszerű elvégzését vállalja s összes szerelési anvagokat raktáron tartja SZEGED, RIGÖ­UTEA 30. TELEFON: 11—13. DÉLMAGYARORSZAG CSÜTÖRTÖK. 1940. augusztus 15. Felhivás! Szent fsiván hetében tneg holtszc­zoni áron kaphat gyönyörű bundákat (perzffa, perzsaláb, seal, macska és indiai), va­lódi kék - ezüst - rókákat, bolerokaf. Győződjön meg olcsóságunkról. DOMONKOS szOMereskedö Budapest, Vörösmarty u. 61. II. em. 1. cA népművészeti ház és a visszhang Feltűnő táblák Csábítják a látogatót a Ba­latoni Intézőbizottság Népművészeti házába, amely pár lépésnyire van csak a kolostortól. Itt láthatók és kaphatók Bognár Gábor ba­rackmag-faragványai, a 8(1 éves öreg kanász; Kapoly Antal művészi kanásztülkei és a többi magyar őstehetség, istenáldotta népművész al­kotásai. Ez a ház egyrészt a magyar faj élet­revalóságát, a magyar müvcszlélck őserejéf bizonyítja, másrészt a takaros külsejével, hó­fehér, kukoricacsövekkel ízlésesen feldíszített tornácával cles ellentéte a körülötte és mögöt­te szerényen meghúzódó halászfalu elhanya­j golt házainak. ! — Itt is halászok élnek, mint odahaza, a szőke Tisza partján — ábrándozom és eszembe jut, hogy Hennán Ottó, aki sok felbecsülhe­tetlen néprajzi munkával gazdagította folklore­irodalmunkat, két vidék halásznépéről írt gyöi nyörű munkát: a szegedkörnyéki, tiszai halá­szokról és a balatoni halásznépről. De Hermán Ottó halászai már csak a balatoni legendákban élnek ... A tihanyi hegyfokról ködiuöu-len­getéssel jeleket adó ha.lűszök világa ma már, elsüllyedt, világ , . . Amióta a balatoni halá­szati társaság kapta meg a halászati monopó­liumot, elvesztették szabad társulási alapon szerzett keresetüket- A társaság csak kevés ti­hanyi halászt alkalmazott, a hal is kevesebb az utóbbi esztendőben és a tihanyi falu népe egyre szegényebb • . . Csak abban bíznak, hogy ha fötdbirt.okre* formmal segít majd a kormány a föld szegény népén, akkor visszaadják nekik ismét ősi halá­szati jog'ükat s újra vigan leng majd a garda, halak rajvötaulását jelző „ködmön" Tihany bér­ces ormán . . . A faluból felbaktatunk a visszhanghoz. Ut* közben „keeskekörmöt" áruló gyermekek raja lep meg s éneklő hangon, kórusban mondjak el Garay János szcp regéjét, a tihanyi yi-sz­hang legendáját. „A régi szép időkben Egy szép királyleány Aranyszőrű, kecskéket, őrzött Tihany fokán . , ' éneklik a gyermekek s az utas néhány Obulffis loróvása után, egy-két kecskekörömalakú ka­viccsal gazdagabban elindul, hogy megkeres­se az éjhajú, büszke, szépséges királyleányt, akit kőszíve miatt barlangba zárt a Balaton-­király. „S most bárki szóljon hozzá Bár gazdag és szegény? Felelni köteles rá E bércek tetején." Felel is, igaz, hogv gyengén . > . Valaki megjegyzi a társaságból: — Már a visszhangot is jegyre adják! — A visszbangtöleséres fiú, névszerint, Scfrs Gyula, a tihanyi kisbíró 15 éves, élelmes fia felvilágosít, bogy szeles időben gyengébb a visszhang. A fiú naponta átlag 2 és fél pen­gőt kefes azzal, hogy hatalmas tölcséren át a visszhangot hívogatja . . . Ahogy lefelé me­gyünk. hömpölyög, gurul utánunk' a visszhang, az éjhajú királylány hangja: — Erdélyt vissza! — mondogatja . . • * A hegyoldalban keC.skctiyáj legelész, de nem a legendák királykisasszonya őrzi. ha-nem ke­ményarcú, hSsszűptpás, öreg paraszt. Árnyé­kát hatalmasra nyújtja a lemenő nap avanysu­gara . . . , Csányj Piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom