Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-15 / 185. szám

8 DÉLMAGYARÓRSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1940. augusztus 15. I tábla is 3 évre ítélte a balástyai gazdát, aki az árvíz miatt agyon­szúrta testvérét (A Délmagyarórszág munkatársától) Né­hány üöjuppai ezclóU veres testvérháború ját­szódott le az egyik italústyai tunyában Imre Ist­ván 33 éves gazdálkodó bicskával hasbaszúrta 37 éves tevUérbátyjál, Imié Antalt. A mcDtöb a szegcdi közkórházba szállították, ahol anél­kül, hogy eszméletét visszanyerte volna, 3 nap múlva meghalt. A tostbérgyilkosság után meg­indult nyomozás során szándékos emberölés •niatt előzetes letartóztatásba helyezték Imre Istvánt. A letartóztatott gazdálkodó elmondta, hogy testveiét önvédelemből ölte meg. Március 23-án az esti órákban megjelent bátyja tanyá­ján. ahol azért mert földjén a gátat átvágta, cs a vizel az ö földjére engedte, felelősségre vonta. Bátyja, szávaira ingerülten válaszolt, majd ki­utasította a tanyából. Néhány percig még he­ves vita folyt az árvíz miatt, majd testvére az udvarból a folyosóra futott, a falról Icaakasz­totta puskáját és reáfogta. Ö testvérére ugrott, a puskát kicsavarta a kezéből. Bátyja ekkor mintha letelt volna ölési sznádékáról, a követ­kező percben nzouhan töltényért szaladt, amire " kinyilolla bicskáját és testvérébe szúrt. Tmrc Antal a szúrás következtében összeesett és el­veszetto eszméletet. A testvérgyilkosság! ügyben júniusban tar­Vitt a törvényszék főtűrgyalást. A vádlott gaz­dálkodó fönntartotta a nyomozás során tett val­lomását. A vádlott és a testvére közöt lefolyt halálos végű verekedésnek csak egy 10 éves pdsztorfiii volt szemtanúja, aki elmondotta, hogy a verekedést az elhalt kezdte. A törvény­izék az. orvosszakértő meghallgatása, majd a bizonyítás lefolytatása után haláltokozó súlyos testisértésben mondotta ki a vádlottat bűnös­nek és háromévi fegyházbüntetéssel sújtotta. Az ügy fellebbezés folytán a tábla elé került, amelynek szüncti tauácsa szerdán tárgyalta a halálos kimenetelű testvérháború ügyet. A tábla helybenhagyta a törvényszék ítéletet. Az ügy végső fokon a Kúria clc kerül. MHOR OKOS áll. eng. gyorsíró és géoiró szakiskolájában szeptember hó 2-án kezdődik meg az 1910—41-es tanév államvizsgával. Előkészít helyesírásból, ke­reskedelmi levelezésből, kiképez gyorsirástanitás­ra. llorváth Mihály-ulea 3. sz. alalt. Ipartestület. Beiratkozás egcsz nap. Nevelés és fegyelmezés Ai engedelmesség államalkotó erénye A népi lélek hasznos megnyilvánulásai a nemzeti jellemből táplálkoznak. A gyakorlat szerint azonban ezeknek sikere Csak akkor van, ha állandó marad a küzdelmek győzelmes be­fejezéséig. A néplélek minden alapvető jellem­tulajdonság melleit is ingadozó és az életkö­rülmények erős befolyása alatt áll. Ha kimű­velőinek példaadása helyes irányba tereli, ha a vezetés eredményes cselekedetei megelége­dettséget váltanak ki, különösképpen pedig, ha az eszményi nevelés céltudatosan és állan­dóan jól niüködjk, úgy annak a népnek lelki érteke magas marad Csodálatos dolog, de úgy van, hogy az emberiség történelmében döntő korszakokat mindenkor eszményi eltökélések alakították ki. Ez ncin véletlenül történt így. Történemi nagy korszakok legtöbbször ka­tonai erőfeszítésekkel jártak. Ezeknél eredmé­nye attól függött, hogy a célkitűzések szolgá­latában elcg nagy katonai tömegeket alkal­maztak-e. Aiude a hadsereg csupán szervezet­szerű alakulatokba foglalt és Csak külső for­mák szerint fegyelmezett embersokaság, ha őket egységes lelki rugózás — a szó legneme­sebb értelmében — népi eszményeikért lelkesü­lő, azokért élő-haló, áldozatos egy akarattá, tö­meggé nem kovácsolja. Csak ezek a katonai és a mögéjük sorakozó katonás néptömegek azok, amelyek a történelem vajúdásának nagy pil­lanataiban hatalmas erőfeszítésekkel biztosít­ják is a nemzeti vágyak megvalósulását. Tö­mcgnlkotásra alkalmas eszményi 'jellemtulaj­donságokra kell tehát fencvelui a nemzet tag­jait, hogy nemes lelbitulajdonságaikkal nagy cclkitűzéseknek válhassanak áldozatos harco­saivá. Ez céltudatos nevelés és fegyelmezés dolga. Az egyéni érdekeket teljesen háltérbe Terii szorítaniolc és önmaguk mcgfcgyclmczésévpl népünk nagy céljaiért sok emberi szenvedést és küzdelmet kell clvállalniok. A nemzet tag­jainak önfegyelmezése nélkül engedelmes és ezáltal a közös erőkifejtésbe fogható tömegek­ről álmodni is merész dolog, önfegyelem szük­séges alihoz is, hogy az egymásba vetett hit és megbecsülés érzése átmeneti balsors idején meg ne tántorodjék, önfegyelem kell ahhoz is hogy a ncpkö/.össógben kijutó munkahellyel mindenki megelégedjék és csak kötelmeire le­gyen tekintettel. Csak így válhatnak a nemzet hasznothajtó tagjaivá. Az igazságok ránk itf vonatkoznak. Mennyi örök emberi tulajdonságot kell ki­irtani a lélekből, hogy önfegyelmezettekké válhassunk? Hányszor kell megtagadnunk hiú­ságunkat, becsvágyunkat, a szívünket, csak azért, hogy áldozzunk a közösségnek. Hány­szor kell féket vetni gyarló ösztöneinkre? Hányszor kell keménynek és hajthatatlannuk maradnunk, hogy a nemzeti élet gépezetében részünkre kijutó szerepet hangtalan odaadás­sal teljesíthessük? Hányszor kell elnémulni aj­kainkon az emberi fogyatékosságok kritikájá­nak csak azért, lü.gy egyeli maradhassunk akaratban. Csak ebből a fegyelmezésből sarjad ki cél­tudatos engedelmesség melyből nemzeti fegye­lem születik. Az engedelmesség tehát államal­kotó ercny. Az ázsiai puszták" bátor és acélos jellemű ma­gányos lovasai elkülönülésre hajlamos lelkű­ok. Elődeink" csak István király kemény ökle ügyeben lehettek nemzetté. Egy akarattá kell lennünk tehát, a történelem új fordulóján is, mert közeleg a cselekvések órája. Gyermekkocsik már 40 pengőért, sportkocsik 20 pmgötói kap. Felelősségteljes munka. ,iatók'vi,ézKíiiaynlír,ekko:sigyá-ában Kálvária u 44 Veressné, Csapó Mária: Bridge (Személyek: férj, feleség) • (Szín: polgári lakás, ahova egy kártyapar­ti után férj cs feleség éppen most érkeztek ha­za.) Fcrj: (miközben lerakja kalapját, kabátját) Sica, maga ma délután megint csúnyán visel­kedett ... Feleségi Ideges voltam. Férj: Vettem észre. Máij itthon kezdte, ami­"kor öltözködés közben lefutott a harisnyájáról egy szem cs folytatta, amikor, nom futott be pontosan a negyedik! Feleség: Na hallja, cz éppen elcg ok. Mikor, megmondtam magának, telefonáljon Pistának, hogy lent legyen pontosan öt órára, deliát aki nem telefonált, persze maga volt! Fcrj: Iliit aztán! Egy kicsit kcsett a ne­gyedik a bridgehez. Olyan nagy dolog az? Ed­dig tudtommal csak a harmadik kapott szere­pet társadalmi eleiünkben és a színpadon. Legalábbis vígjátékot el sem lehetett képzelni a harmadik nélkül. Aiu most jó a sanda ne­gyedik és ö a legfontosabb személy, főleg ha késik! Feleségi Az természetes. Mert addig magá­val kellett játszaudm és az ncin egy leány­álom- Férj cs fclcscg együtt! Tudják kérem mi az? Mikor valaki u körmét pattogtatja vagy a falat, kaparja vagy tűvel piszkálja a fogát vagy gőzfürésszel negyven mázsa fát apríta­nak fel az ablaka alatt, — körülbelül ilyen megnyugtató, mint mikor férj és feleség együtt bridgezik. Fcrj (melyen mogbámlva)í Szóval ido ju'től­tnnk. Öt, évvel ezelőtt még egcsz máskép be­rnit Sőt ncin is úron beszélt. llallgaLotL En­gem hallgatott. Ezt viszont olyan Csillogó sze­mekkel, hogy meg voltam főzve és győzve, hogy egy puszta szigeten is Csak velem érezné jól magát. És ime, még ogy kártyaasztalnál sem! Érdekes, öt évvel ezelőtt állandóan kézi­munkázott, süteményrecepteket másolt, ker­tészkedett, most meg . . . Fclescg (harciasan): Tulajdonképpen mi ki­fogása van ellenem? Férj: Az, hogy rám szólt. Megszégyenített. Idegenek előtt. Mi az, hogy rám szólt? A teuto­nok harsány Csatakiáltása édes bölosődal ah­hoz. ahogy rám kiáltott! S mindezt miért? Feleség (ingerülten): Miért? Meg kérdezi? Mort nem bontotta a pikket? Fcrj: Tessék'. Anyáink felbontották az el­rontott Csipkét, a kötést, ha leszaladt egy szem. A régi ruhájukat is elbontották és újat varrat­tak -belőle. Legrosszabb esetbeu eljegyzést vagy házasságot bontottak, de az én feleségem, a mai nő, pikket, kárót, kört, treffet bont. Sőt tőlem is azt kívánja cs ha ncin teszem ja.i ne­kem! Feleség (erőltetett nyugalommal): Ugy. És mi kifogása van még ellenem? Fcrj (kitörve): Ez. És még az, Hogy soha sínesei) itthon. Otthonunk, az édes otthon, olyon, mint a lakás, amelyből nyáron felsze­dik a szőnyegeket. Nincs benne melegség. Nem röpködnek benne a szerelem édes molypilléi. A meghitt hangulat pá, pá nyaralni ment. vi­szont a lyukas harisnyáim téli álmukat alusz­szák. És nincsenek felvarrva a leszakadt gom­bok ... és ... Feleség (erélyesen)': Elég! Elég volt kérem az őseiből. Kijelentem, hogy én is torkig va­gyok a nyárspolgár allűrjeivel 1 Az olyan há­zassággal, ahol a nő legnagyobb riválisa a te­le tál, a, rádió, az újság, a papucs és a házika­bát. Házon belül. Viszont házon kívül a férfi­vaCsöxák, a magános nyaralások, uiit tudom én . . . Nekem is elég volt! Férj (még mélyebben megbántva): Kórerrt. Mikoú parancsolja végét szakítani? Most vagy; mindjárt? (Szalutál) Részemről a fáklyáame­not. Feleség (megszeppenve sírva fak'ad): Tud­tam, tudtam, hogy esak ezt akarta. Ezért kezd­te az egészet. Most már mint letört virágot, persze szeretne elhajítani. Jó volna megszaba­dulni tőlem! Megmondta Rózsi előre. Még A házasságunk előtt, hogy maga milyen állha­tatlan, hogy én a harmadik menyasszonya vol­tam. Hogy nem fogunk együtt megöregedni. Hát, jő, én pakolok! ... Férj (jeges dühvel): Pont a Rózsi? Áz a li­ba? Aki két. kárót nem képes hibátlanul leját­szani! És maga arra hallgat! . . . Feleség (felvillanva, elfelejt sírni): Ugye? Micsoda Hiititalentum. Direkt korlátolt. Én mindig hallottam- Ma délután is — látta azt « ncgy kör játékot? Egy impászt ucin adott, aduzolt. Loptak. Bukott hármat. Na mit szól? Fcrj (közelebb húzódik): És emlékszik, mi­kor a kettes indításomra fél egységgel pozitív, választ adott. Skandál! Feleség (még közelebb húzódik): belemele­gedve szorongatja az Ura'kezét): Az semmi, dc ahhoz mit szól, amikor az információs kont­rámat lepasszoltam, pedig volt másfelo! Ilyet! Maga mit szólt volna? Férj (mély meggyőződéssel): Természetesen rokont rázom. Feleség (ujjongva ütögeti az ura térdét)'» Ugye? Én is azt mondtam. Ezen vitatkoztunkl Férj (ráébred a helyzetre, eltaszítja magá­tól az asszonyt, majd hirtelen magához szorít­ja): De Cicám, hisz mi a bridgeben is égés? jól megértjük egymást! . . • Feleség (ráborul neVetvc): Dc Csak Ka nem" együtt játsiüuk. És ha másnak a tudományát szidjuk! . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom