Délmagyarország, 1940. június (16. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-29 / 146. szám

G.F.B. harisnyák, G.F.B. fürdAdrresseV, G.F.B. tehérnPmüek, a legszebbek, egyedül cégünknél. Polli Testvéreméi Csekonics utca 6,1 Széchenvi-tér 17. KAROLYI LAJQS, . A SZENTELETÚ FESTŐ £gy apostoli élet és a tizenhárom évig eltemetett művészi hagyaték története (A Délmagyarország munkatársától) Azokban a szín-hangulatokban, vonal-harmóniákban és forma-kísérlítekben, azokban az ecsettel és krétával írt rímekben, dalokban és-dallamokban, amelyek évtizedek titkai, rejtett élete után most kibontakoznak és fölvonulnak egy tizenhárom év utáni emlékkiállítás késői színpadán, egy kivételes, apostoli költő és egy különleges, aszketikus ember művészete és egyénisége nyílik meg ismeretlen határok mélységeiből: Károlyi Lajos. Voltaképpen így is leheiue nevezni 13 év halotti távolából: az ismeretlen festő . . . Károlyi Lajos, aki csak festő és művész volt, költő, — akinek apostoli élete elizzott az igazság és szépség keresésében, aki nem akart és nem tudott más lenni, mint. csak festő, aki életének esak egyetlen értelmét ismerte: a szabad műrészét szolgálatát, aki sem pénzért, sem raugért nem áldozta föl művészi függetlenségét még akkor sem, ha elhagyatva és végzetesen szenvedve kellett is elfogynia a Rókus-kórház reménytelen betegágyán. Tizenhárom éve van auaak, hogy Károlyi Lajos egy tolsztoji élet tanuságtételévol és fájdalmával elfogyott az életből, — neve már csak a hívők cs tudók kis körébeu merül föl egy művész dicsfényével, _ szomorúan révedezve mondhatnók: az elfelejtett művész útjait járja ti. mozdulatlan csöndességben —. most mégis fölvönul egész élete és egész művészete megmentett hagyatékának lobogva hirdető emlékkiállításán. Károlyi Lajos művész volt, csak művész cs még több: Krisztus szentéletíi embere; virágok és tavaszok, tiszai tájak és Róka-utcai hangulatok lírikusa, lehelletnyi finomságok halk muzsikusa, az emberi lélek, a nagy misztérium kutatója, a legfinomabb művész ebben a kiabáló korban. Számára csak az igazság és a valóság jelentett értéket, lírája alig hallható, hárfán száll tovább; elutasított mindent, ami külsőség, izmus, irányzat, kaszt és dekoratív pompa volt Csak a tiszai csöndben szólalhatott meg ez a. lehelletnyi. hegedű, mégis az egészet és az értelmet, a szépséget és a valót fejezte ki — és művészi hagyatéka túléli az elfelejtés korát, a fölgöngyölt hagyaték temetőjét; oeüvre.ie mindörökre hirdeti a művészet örök életét és megváltó hatalmát. Juhász Gyula a fönséges művészről Költészete, megvalósultan élő tolsztoji aszkézise inégcgyszer kivirul niajd a ma megnyíló emlékkiállításon, ezekben a sorokban megpróbáljuk megidézni arcát, hitét és életét. Ha volt valaha elátkozott költő, ugy Károlyi Lajos mindenen felül az elátkozott festő volt, a szó magasztos és nagyszerű értelmében, önarcképeinek sorozatos tanulmánya keskeny, hosszúkás, átszellemülten átható! szinte krisztusi arcát idézi föl, izzó mélyen ülő szemével, szakállának drámai keretével. Ez az arc magyarázza meg. mint indult cl a fiatal festő gyalogos zarándokutra Tolsztoj Leóhoz, Jasznaja l'nljanába. Ez az arc magyarázza meg. hogyan nem hódolt be soha semmi iránynak és divatnak, ez arc mindig az örök törvényeket kereste, a fönséges összhangot akár egy szál rózsát, akár egy rezdülésnvi hangulatot. cgv kifürkészhetetlen arcot ábrázolt. Maga volt a jellem cs az erkölcs, akiről egv életre szóló barátja. Juhász Gyula egyik legfájdalmasabb írását irta ennek lapnak hasábjain, mondván elsirató vezércikkében: — Szeged varasának egyik legnagyobb fia volt, ez a megdicsőült művész, aki szent és alkotó élete javát töltötte itten, a. legtisztább és legiaazahh artisztikus törekvések áhítatos és alázatos szolgálatában. Valóban Isten szegénykéje volt ez a csodálatos ember és magasztos festő, aki sohasem kért és sohasem kapott semmit e várostól, de termékeny művészete fölmérhetetlen kincseit már életében Szegednek hagyományozta, kijelentvén, hagy .amit. 6 termelt, azt mindenki számára termelte ... Vclasquez, az igazság Legnagyobb mindvégig kisérő ideálja Velasquezés Rembrandt volt, hitt Beato Angelteohan és Michelangeloban, — művészi bitvallását megrázóan, drámai erővel birdeti az a levél, amelyet busz év előtt Bécsből jrf Juhász Gyulának, akihez, nemcsak egy élet barátsága, dc cgv miivészi Jet egész hitvallása kötötte,'az aszketikus festőt a szomorúságok költőjéhez. — abban a levélben, amelyet a költő hagyatékához hiven őriz boldogabb, békésebb és tisztultabh korok számára a Jubasz-muzeum építője és védelmezője, Kilényi lruia. 1921 ínájusaban irta Bécsből ezeket a vallomásos sorokat Károlyi Lajos: iKedves Juhász bácsi! Jó ideje itt vag/ok már Wicnben, de Vay Péter grófon kívül egy magyar ismerőssel sem találkoztam. Igaz, hogy egész napom a képtárakban vagy a szabadban töltöm. Végtelen gyönyörűségben úszik a lelkem a művészetek ily összehainiozott. gazdagságán, amit igazában csak ily kifejlődött korban tud az ember méltatni. — 40 drb. Képet az olaszok visszavittek, az üres rániák fennlógnak ugyan s egy kis fénykép mutatja a kép tárgyát. Én leginkább Velasquez után vágyódtam s amit hozzáfűztem, teljesítette is minden igényemet. Ami öt kiemeli a többiek közül, 8Z a hangulatok igazsága, a fényértékek öntudata. A tööbiek inkább hatásra törekedtek, sőt olyan lángész is, mint Rubens, dekoratív. Egy nagy élményt meg kell niég említenem, s az: Czernin magánképtárában J a n Meer van Üeft képe — mely meglepetés is volt, mert nem tudtam róla. Ablaknál álló hollandi leány t fest egy piktor. A tárgy egyszerű, de az igazság, a tárgyilagosság soha és sehol oly nemesen, oly magar-z. tosan még ncni jelenik. — 8 ami Wienbrn még leginkább meghatott, hz N a p o 1 e o n, Beethoven, Haydn és Lenau halotti maszkja, itt is az igazság megdöbbentő erejével. HiábaJ a legcsunyább igazság szebb nekem, mint az igaziulan szépség! Lehet, Imgy uj kornak kell eljönnie, hogy ezt elfogadja, de nem éppen az igazság fogja-e kényszeríteni, söt a csúnya igazság, hogy eljöjjön . . .* Az igazságért és a harmóniáért küzdött eijész életén át keserű harcokkal, marcangoló csalódásokkal. Legmélyebb és talán cgvik legfájdalmasabb élményét az a zarándokul jelentette, amely a század elején, alig 21—25 éves rajongó odaadással Tolsztoj-hoz vitte. Csalódás Jasznaja Poljanában A krisztusi eszmények felé kivánkozó prófétalelkü festő lényének és vágyakozásának qiegvalósulását hitte a jasznaja-poljanai remeteijén. Azt hitte Tolsztoj világában kiteljesül és megvalósulva láthatja a szentek példa tótelét. Abbahagyta tanulmányait, eldobta ecsetjét és gyalogszerrel elindult Szegedről a megváltásnak hitt zarándokutra. Ez az ut a legfájdalmasabb csalódást hozta számára. A zarándokúiról megrázó sorokat találunk Földi Mihálynak egy 1929ben megjelent megrázóan szóló pompás tanulmányában. A spirituális világ titkait bontogató kiváló iró a Nyugat-ban beszámolt arról az élményről, amelyet Prohászka Ottokár napiéjegyzeteinek, a ma megint olyan eleven erővel szóló »S o 1 i ] o q u i a «nak olvasása hozott számára. »Egő parázs bullolt az asztalomra s napok óta nein tudok szabadulni tüzétől, fényétől*, — irja Földi Miháiv a magávalragadó tanulmány bevezető mondataiban és a sebekről, a gyógyításokról szólva igy idézi Prohászka püspök naplójegyzeteit Károlyi" Gyula jasznaja poljanai ul járói: — 1922. január 27-én (Prohászka Ottokár följegyzi beszél vetését egy szegedi festőművésszel. aki Tolsztojhoz zarándokolt. Mindenét eladta, nagynehézen, odajutott. Az állomáson méa elosztatta vénzét Károlyi s gyalog beállított Tolsztojhoz, fölajánlotta maaát és mindenét. Tolsztoj ideáinak megvalósítására. Tolsztojt kellemetlenül érintette a művész berontása: nem tudta, bo. gyan védekezzek a tolákodó ellen, akit ..zum Teufel" kívánt amúgy lélekben. „No de mit aknr. mi jön eszébe? Hát mit c-análjak éa magával? Itt nem élhet, nem maradhat". A művész is fejtegette az idealizmust, de csakhamar látta, bogy más az idea és más az élet Tolsztoj — jegyzi meg Prohászka — non volt Assziszi Szent Ferenó s más szent sem. Ö írt és írt, de azt nem élte, ahhoz nem volt ereje. „Nem is volt beállítva, hogy komolyan vegya s tegyen ideái szerint". Azok az ideák — írja Prohászka — bozzá repültek, ő azokat fölfogta, de a nagy úr, a gróf az íróasztalnál csinált belőlük hűhót, de azok uem csinálnak belője embert. — 'A szegedi művész otthagyta Tolsztojt s azt mondta rrohászkáuak: „Azóta ezek a nagy írók s nagy nevek merő tehetetlenségek cs ürességek nekem". — Prohászka hozzáteszi: „A szegény ördög —« értem Tolsztojt — azután végleg megkergült, mert nem bírta sehogy áthidalni azt' a nagy űrt a sok ragyogó szó cs a teljes tellhiáuy közt . . " A súlyos Csalódás után teljesen egyedülállóan. távol az emberektől, messzire a hangos és külső világtól, mint egy valóságos szent a templomban, sokszor egy egyszerű parasztházikóban megvonulva. függetlenül és megalkuvás nélkül élete végéig n, szabad művészet vitorláival hajózott a végtelen vizeken, a természet és a lélek titkait kereste, az ég és a tiap, a világosság és az árnyék értékeit kutatta a színek misztériumában. Izgató és egyedülvaló élmény — ha csak néhány gyors vonalban is — végigjárni, ezt az apostoli életet. A Róka-utcától a Rókus-kórházíg 'Aula Csizmadiamester volt. akinek életét elvitte a nagy árvíz. Károlyi Lajos a régi szegedi házban született 1877-ben, hányött-vetett gvorekévek után már negyedikes korában a piarista gimnáziumban megnyilatkozik mélyről való művészi hajlama. Egészen fiatalon is állandóan képezte magát, nem elégedett meg iskolai tanulmányaival. Amikor Csak lehetett, állandóan olvasott, ba pénzhez iutott, könyveket vásárolt. Egykori diáktársa, Konfraszfy Dezső piarista tanár említi, hogv németül; franciául tanult, gyorsírásban tevékenykedett, majd megtanult hegedülni, cimbalmözni. furulvázni; szenvedélyesen sakkozott. „Megvette a Márkiféle sakkünwrt — írja —. végigtanulmányozta, jegyzetekkel kisérte. Tudott billiárdozni. dominözni, kártyázni, de tánciskolába nem járt .. ." Állandóan olvasta a bibliát, buzgó hír© volt evangélikus vallásának, hitéhez ragaszkodott, de. minden vallást lisztéit. Kevés beszédűnele, komolynak, zárkózottnak és tartózkodónak ismerték, esak szűkebb" meghitt baráti körben tárult föl igazi természete. A századforduló előtt Kómába, ment, a renaissanre művészetében akart elmerülni, rövidesen elfogyott a pénze és ralósárriral éhínséggel küzdött. Kétségbe"itő helyzetéből a Rómában tartózkodó Ffaknói Vilmos püspök' mentette meg, akinek sokszori hangoztatta, bogy Velasquezt tartja ideáljának. Visszatérve Szegedre a Róka-utcai kedves családi házban húzódott meg, ahol negyedszázadot. töltött a meghitt, Csöndes környezetben, elmerülve a művészet, a filozófia és az irodalom mélységeiben. Negyvenkét éves volt, amik'or 1924 Hen egyik kiállításakor megismerkedett egy rajongó. Ma. donna-arcú leánnyal, a 17 éves Molnár Ilonkával. Nemsokkal később feleségül vette a rajongó leányt, akivel Ideális tisztaságban, embereníúli harmóniában élte le rövid, kegyetlen utolsó éveit. Hosszú halálos küzdelem után 1927. március 17-én halt meg a Rókus-kórház reménytelen betegágyán. Halála után felesége Károlyi Lajos kívánsága szerint összes képeit a városnak ajándékozta és a- alig 20 éves fiatalasszony a karmeliták kolostorába vnnTilt, bogy távol a világi élettől folytassa férjének a szentek felé való olthatatlan kívánkozását. Mielőtt elvonult volna e világi hívságból, arra kérte Somogyi Szilveszter polgármestert, a művészi hagyaték kezelésére alakítson bizottságot. amelynek tagjai volnának a művész kedvelt barátai: Mára Ferenc, Juhász Gyula, Tardos-Tnussig Ármin, Eidüs Bentián és Tótli Jenő István, — közülök már csak ketten vannak életbe n . . . És 13 éve az evangélikus temetőkén jeltelen sírját csak egy-két híve-barátja isFEKETESAS UTCAI KERTESZ BÚTORCSARNOK I

előnyös árakkal és nagy választókkal I áll a butorvásárló közönség rendelkezésére. |