Délmagyarország, 1940. május (16. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-17 / 110. szám

4 • iJELMAG/AROkSZAG I'ÉN r E K, 1910 MÁJUS 17. tfvulés a közgyűlési polgármesteri előterjesztések tárgyalására, flőth Dezső dr. tanácsnok a bclie­< itleii ulhurkoiáslioz vasúton érkező kőanyag helyszínre fuvarozásának vállalatba adását is­méi tette, maid Mallingcr György ós neje. vala­mint Szögi Zoltán ingutlanvételi ajánlatáról tá­jékoztatta a klsgyülést. Horváth Lajos gyüinö'cs­nszttlótulujclonos fcOOU pengős banktartozásáért a kisgyűlés ujabb ;» liónajiru készfizetői kezességet vállalt. Az ÖUUO pengőből 290U pengőt a Baross­Szövetség már kifizetett, de fönntartással. Hor­váth 291 KI pengő értékű gyümölcsízt adott el a Ba­ross-Szövetségnek. dc a vasúti szúllitásnál meg­sérült az áru s emiatt pör tolyi* a MAV ellen, Lippai-Nagy Antal földbérleti ajánlata körül nagy vita kerekedett. ) polgármester az c'niult kisgyülósen visszautasított földbérleti javaslatot Újból előterjesztette. Shvoy Kálmán dr. kérte, liogy rendes árverésen kisemberek vegyék bérlet­be a 81 hold földet. 'Pálfy József dr. szerint a tejellálás most is nehézségbe ütközik s ezzel a béllelte' . . y György dr. kulturtunáctsnok előterjesztette Tulnav Andor színigazgató sziniszezoB befejezése iránti kércl­mét. Miután Tolnuynuk nagyon rosszul ment a színház, a kisgyűlés a íviáslélhóiiapi szezon elle­nére is kiutalta a kclhónapra esedékes szubven­clót. a tejszövetkezetet fejlesszük. A kisgyű­lés a polgármester javaslatát elfogadta. Különböző nyugdíjazások után l'álf l'J órakor ért kisgyűlés. Holtan bolyong a tengeren az alvilági hegedűs... 100 esztendeje halt ineg a legendás Paganini, az „ördög hegedűse" (A Itélniagyarorbíiig munkatársától) Május havának 27. napján inul ilt el száz éve annak, hogy Paganini-I, nz ördög hegedti»é«-t elvitte a kolera Nizzában. Ennek a diaboükus képességű muzsikusnak élete és halála nemcsak a művészeti körök fantáziáját izgatta, hanem sokszor szereplő témája volt hites orvosok és pszichiáterek vitá­jának is. Életrajzát már megírták, életregényét még nem. Azok a könyvek, amelyek eddig Paga­niniről megjelentek, nagyrészt zenei szaktanulmá­nyok, vagy többé-kevésbbé hü leirúsai a tettek ís élmények sorozatának, de semmiképpen sem nyújtanak" többet, mint külsőséget. A belső, szub­jektív színek, a cselekedetek és események indiló­rugói ismeretlenek maradnak. Kiírunk irodalmának jellemző sajátsága az életrajzteás. Kezdve Stepfian Zsveig-en, André Muuruin, Iraiiz Werfel-en, Puff Coo­peren át számtalan iró számtalan életrajz-re­gémé hitolt be n mult eltemetett életeinek mű­hely titkai közé keresve azokat a végső okokat, amelyek Maria An'tolnctte, a francia Lajosok, Tatlryrand, Metternich, vagy Verdi. Wagner és a többiek tetteiben és müveiben a belső lényeget meghatározták s elhatározó erővel lettek ténye­zői a nemzetek és az egész emberiség történelmé­nek. Ónként adódik a kérdés; mi uz oka annak, hogy az életrajzoknak ebben a színes konglomerá­tumában nem jutott még he|^ Paganininek, aki­nek nemcsak élete, dc még háláin is a legnagy­szerűbb regény téma? Paganini még ma is rejtély, niegícjtcllen ti­tok, különös mondákkal átszőtt csoda s igy az előbbi kérdésre könnyűnek látszik a felelet. Ko­runk nem szereti a mult titkait kutatni, a jöven­dőt fürkészi inkább s a múltból esak ai érdekli, nmi a jövőre nézve politikai tanulság. Igy válik a művészet politikává s ezért hallgatnak Paga­nini körül a betűk. Paganini esak »yrv megőrzőit, tanulság-nélküli élmény, egy művészi sajátosaiig, egy ember, nkl hur volt esak az Isten kezé­ben . . .« A művészet pedig hallgat az ágyutor­kok dübörgésében. Az alvilági hegedűs Hogy milvcu külöuös hatással volt korára ez a sápadt, sötéthajú olasz zseni, arra igen jellem­ző példa a Vasárnapi Újság 1868. évfolyamának egy ik szániában megjelent közlemény. . . igen elterjedt mese, hogy Paganini az alvilági hatal­makkal szövetkezett céljai elérésére, de ez olyan­féle mese, mint a iulnök u hétfejű sárkányról szólnak, ti is esak olyan jó keresztyén, mint " mi vagyunk . . .* Ezeket iriu Paganiniről az egy­kori tudósító, S azok a kósza hirek, amelyek a „hegedű Shakespcare«-jéről közszájou forogtak abban az időben, némileg uicgmagy arázzák a fön­ti u isiigcikket. Mindenki tudta akkor Európában, hogy Paga­ninit egy anyai álomlátás indította el a siker ut­ján. Anyja egy éjjel azt álmodta, liogy egy égi ha­talmasság megjósolta fia nagy karrierjét. Tcnz­sóvár, kapzsi cs rendkívül erőszakos apja ekkor kogedűtanulásra fogta a vézna, erótieu négyéves kisgyereket. És az anyai átoni jóslata bevált: a kisgyerek kilencéves korára már nagy sikereket írató kifejlett művész, megcsodált hegedüvlrtuóz 'ett. Sihederkorában a genuai marquisnök abla­ka alatt egyetlen húron játszva adott szerenádot * ahogyan bírálói megjegyezték, a hangversenyek cégén hegedűjével mondta ki a buona sera-lt. I.'gy londoni hangversenyén egyik hallgató meg­zavarta játékát, a macskaburos hitvány szerszám salója nak nevezte Paganinit. S ekkor Pagani­ni hegedűje tisztán és érthetően mondta ki; Yon are v e.aíf! (ön egy borjuf) Hogy hasbeszélés volt-e ez, vagy a művész páratlan virtuozitásá­nak, a húrral való bánásmód csodájának egy ujabb tanújele, orra nincs adat: tény. hogv « hangversenyről pánikszerűen keltett menekülnie büszke és feldühödött angolok elol. Egyik kon­certjét nem hegedűi ónéval, hantin nádpálcával latsszu végig. Taoitáki módszeréről babonás léte­lemmel meséltek csodákat a derék nápolyiak és genovaiak. Amint ö maga is emiitette egyszer: megtalálta a titkát a húros hangszerek tnnitási módszerének, de ezt a titkot magavul akarja vin­ni a sírba mert ho i nvjlvánossáffra kerülne; se szeri, se száma neui volna a hirtelen támadt mű­vészeknek. Mint valóságot emlegették, bogy egy Caetano C i a n d e 1 1 i nevü nápolyi kisfiút há­rom nap alatt tanított uirg tökéletesen hogediilni s másik tanítványát: Camlllo Sivori-t — aki még a kottát sem ismerte három nap múlva már hangversenyküzöuség elé bocsátotta. Ahol a gondolkodásunk megáll... Számtalan epizódot és mozaikkövecskét rak­hatnánk egymás mellé Paganini életéből; mind csak annak a mondat igazságának lenne tauuja, amelyet egyik kritikusa irt róla: »Aliol a gondol­kodásunk megáll, Paganini ott kezdődik.* Szenve­délyes viták tárgyát képezte, vájjon Paganini uiü­vcsz-e valójában, vagy esak ördögi ügyességű vir­tuóz? A kor többi nagy hegedűseivel összehasun­itivá azt állapították meg róla, hogy egyesíti ma­gában Corel li lágy lírai melegségét, G a t a­loni boszorkányos bravúrját és Viotti mély­ségét. ö a „Variéta e Unita in arte* elvének megszemélyesítője. Mások viszont uein ismerik el művészi nagyságát és boszorkánytáncnak ne­vezik ujjúinak szédületes mozgékonyságát, ame­lyet emberi szem nem tudott követni a hurokou, Bármint volt is: hatása érezhető azon a koron, amelyben élt és amelyet gyönyörködtetett vagy elszédített. Az újságok Orpheusnak nove/.'k. K a n n e, K a s p e r himnust ir Paganiniről, Strauss h la Paganini* valcert ir; amelyik városban megfordul, ott ezzel a mondattal bú­csúznak tőle: sPerituris sonis non peritura gló­ria. (Eltűnnek a hangok, nem tűnik el a dicső­ség.) S Bécsben, a polgári jókedv egykori szék­helyén a konflisKocsrs »Paganinerl*-nek nevezi nz ötforintost, mert a művész ezzel fizet, ha ko­csiba ül. Ezt a szétágazó sikert és átfogó hatást azzal magyarázhatnék, hogy olyan korban clt, amikor néhány évtizedig cs néhány országban nem a művészi elmélyülés, hanem a pillanatnyi döbbenet, fölharsanó kiáltás, az élmények alka­lomszerű, pillanatnyi fölmérése és értékelése volt az irányadó. Európa vajúdott o a politikai vajú­dásban haldoklik a művészet Művészetét keve­sen vették észre, inkább bipnotikuserejü ügyes­ségére figyeltek föl. Tömegekre hatott s a tö­meghatásban elmerültek a művészvilág egyénei is. Nem Paganini művészi nagyságát hitetlenke­dik e sorok, csupán azt az időt igyekeznek meg­rajzolni, amelyet az „ördög hegedűse* is csak annyira becsült, hogy ilyen kijelentést tegyen ba­ráti körökben: — Az embereknek művészetet csak azért ér­demes nyújtani, mert pénzt adnak érte. Érteni úgysem értik. Elég, ha ennek a kornak jellemzésére idézzük Bübncr gót hat komponista plakátját, amely legújabb müvének előadásait hirdette; „Nagy fantázia játék különböző témákból mint madarhatig, pásztordalok, május est, hotteo­tották, kínaiak dala; MAI O MA HUH! HUH!.HUH! Németek ellensége látható iesz u zenében, fú­riák állják körül az országot, Németország megmentéi közelednek! HARCI VONÍTÁS! Német nemzeti génius rabláucait szétrugnszt­ja, az Eumenidak Napóleonra rakják őket, Napóleon ezektől leláncolva őrjöng. Győze­lem cs szabadság. Ima a Mindenható' hoz,* Mindez egy zeuei estet beharangozó plakát volt s a mi«'. awelvet hirdetett: programzene . . IStö-öt írtak akkor . . . Nagv betűkkel és nagy szavakkal hívták föl az emberek figyelmét mindenre, ami programszerű s aminek föltétlenül hatnia kell. Az ennek nyomában jelentkező álta­lános lelki beállítottság lehetett közvetlen elő­idézője annak, liogv torz, babonás meséket szőtt a kor Paganini alakja köré. Külseje és korlátokat uem ismerő szenvedélye, amely soha nem tu­dott szabadulni a lélekben megőrzött kegyetlen apai szigor nyomása alél, túlzott érzékisége, va­lamint féktelen természete, amely nem egyszer szinte megmagyarázhatatlan cselekedetekre ős* tönözte: mind elősegítették, hogy az átlagembe­rek között emberfölötti embernek, túlvilági ha­talmakkal szövetkezett lénynek tűnjék fóL Ma már csaknem komikusnak tűnik az akkori idők babonája, de nem azért, mintha az emberek let­tek volna azóta okosabbak: gem az emberek, csak a hahónak változtak meg, Bolygó halott a kisértethujón a Amilyen különös volt Paganini élele, olyan különös volt a Halála is. 18W május 27-én balt meg Nizzában. Elhatalmasodott idegbaj kínozta a legutolsó időkben, nyelve annyira megbénult, hogy artikutátlau szavait már csak fia tudta megérte­ni. A kolerában elhalt, fertőző halott nem marad­hatott Nizzában, fia ezért hajóra telte és Go­nuúba vitte halott édesapját. A geuuai papság azonban megtagadta a temetést eltol a deinoniá­kustól, akiből Maupassant szerint „csodála­tos soványsága és emberfölötti tehetsége legeu­dás alakot, afféle Hoffmann-böst csinált* A genuai elüzetés ulán megkezdődött a halott Paganini bolyongása a tengeren. Fia Marseillo­ben. Cunneban kért még bebocsátást és sirt apja holttestének, de mindenütt bezárták a városok kapuit: Európában akkor javában dühöngött a kolera. S Paganini kisértethajója heteken át vitte az úttalan tengeren a hazátlan halottat. Vitt egy megszakadt életet, amely Gcuuábúl. Kolouibus szülővárosából indult el. hogv meghódítson egy világot. Kolouibus tőidet talált, partot ért a ten­gerek közenén, de Paganini hontalan bolyongás­ban, halottan keresett helyet, ahol elpihenhet, ahol partot érliet nyugtalan élete után. A hosszú tengeri váudorut végér fia egy bizarr szigeten: Saint Ferréol-on temette el u hegedüst s ez az utolsó kaland „méltó volt ennek a lángeszű és sötét művésznek az életéhez . .« Öt évig feküdt a sziget közepére kitett koporsó a tenger ismeretlen, kis földdarabján. Az a né­hány halász, aki ismerte a szigetet, messzire el­kerülte: furcsa legendák keringtek Saint Ferróol árva halottjáról. 1845-ben tért vissza a szigetre Paganini fia néhány barátjának kíséretében s apja földi maradványait elszállillalla G'enuába, a Gnjomia-villába. Azóta elüllek a babonák Csönd van Saint Ferréol szigetén, esak a sziklákba ütköző hullá­mok hozzák el néha a soha nem nyugvó emberi szenvedélyek és viharok visszhangjait . . . HdimtirMoron íerent A csongrádi „Bomba"-pör mellékhajtása (A Délmagyarország munkatársától) Az emlé­kezetes csongrádi „Bombu*-pör egyik ínellékhajtá­sában tartott nemrégiben tárgyalást a szegedi tör­vényszék S á r a y-büntclölanácsa. Sághi S. Já­nos csongrádi gazdálkodó elten fölhatalmazásra üldözendő rágalmazás miatt indult bűnvádi eljá­rás. Sághi 1937-ben a csongrádi képviselőtestület egyik ülésén u polgármester személyét súlyos vá­dakkal illette. A polgármester közéleti hivatali tevékenységét kifogasolta, amiért Piroska János bűnvádi eljárási tett ellene folyamatba. A törvényszék clfftt Sághi S. János ártatlansa* gával védekezett, majd széleskörű bizonyítási in­cütvúm I terjesztett elő. A Sáray-tanács az ügy­ben számos tanút hallgatott ki, majd a bizonyítás lefolytatása után Sághi S. Jánost fölmentette aZ ellene emelt vád alól. A fölmentő ítélet ellen föllcbbezést jelentettek be, amelynek alapján az ügyet tóűtörtökön tar­gyalta a tábla E l ciny-tanácsa. Az ítélőtábla megsemmisítette a törvényszék ítéletét s Ságlu 8. Jánost bűnösnek mondotta ki u vádbell bűncselek­ménvben s ncnijogerösen UIW pengő pénzbüntetés­re Ítélte. Zsait, ponyva, löla­haró, mindennemű kö­téláru gyári áron Varga Mihály cégnél Aradí.„tca /mérési lürdeiménu Szeged sz. kir város Árverési Csarnoíá hivatalos helyiségében 1940 május ho 20.- ea '21.-napokon árverést lart, mely alkalommal A Városi Zálogháznál és a Nemzeti Hitel inté­zetnél (Kézművesbanki zálogház) 1940 murcrae hó végéig, míg a <lr. Simon György zálogház­nál TJ4U április hó '2t>-ig lejárt ós uem reudozcU zálogtárgyak kerülnek árverésre. Első uap d. u. fél 4-kor ékszerek, míg a következő nap»n ingóságok terülnek árverésre. A torlódások elkerülése végett, ajánlatos még o héten a zá­logjegyeket meghosszabbítani. IGAZGAl ObAU, AZ UJSZEGEDI TORNA CLUB 1910 május 23-án délelőtt 11 órakor az ujszegedi Tóth-félc yeudéglöbeu rentfes r$z?ujitó közgyii és£t tartja, melyre tagjait tisztelettel meghívj*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom