Délmagyarország, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)
1940-04-23 / 91. szám
f Nagykörúton beiül lakó polgár, mint • ktvOUakó. I maga ift a Nagykoiulon belül lakik, tehát nem le Megemlíti, hogy a Nagykörúton kivül is sokan het elfogult ebben a kérdésben. Végül azt ajánlja laknak olyanok, akiknek a havi cukorigénje sze- a miniszterelnök szavaival, hogy mindenki a kön mélyenkint meghaladja ínég az egy kilót is. Meg- és az ország érdekét ttézze a cukor-kérdés elbirájegyzi még mellékeseu Székelyhídi Sándor, hogy ö lásánál, népedig a saját magáét. Cukorjegy és cuhovszélhámos Sxeged környékén is garáxdálkodoii egy országosan UöröxöU „cukor* Ügynök" OtLMAGYARORSZAG KEDD. 1940. 'ÁPRILIS 23, AZ OLVASÓ ROVATA A ttMOgondozö (s & kocsibeölló Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! A Délmngyarorpzé? hasábjairól értesültem <t tüdőgondozó Intézet kibővítéséről. Legyen szabud nekem néhány környékbeli lakos nevében a tisztifőorvos úrnak ehhez a tervéhez hozzászólauom. A tüdőgondozó iutézet környékén kocsibeálló van, aniely a hetipiacok alkuimával kiállhatatlan bűzt árasat és rengeteg baeillust terjeszt.. Polgármesteri rendelettel néhányszor már betiltották a koesibcállókat, (le aztán" Ismét engedélyezték. Én esuk egyszerű polgár vagyok, a várospolitikai kérdésekhez nem értek, de önkéntelenül azt kérdezem, ha a tüdőgondozó intézet kibővítésére sor kerül s oda nagyobbfzáuiú betegeket helyeznek el, akkor a ttidőbojosok ís velünk együtt koesibcállókból eredő bűzös levegőt fogják majd szívni? Soraim közlését megköszönve, maradtam tiszteletid: ( aláír (is). • —oOo— Hoxxásxólás a cukorkérdéshmx Az alábbi érdekes levelet az elmúlt hét péntekjén liozla a posta, helyszűke miatt azonban Ss.'tk most kerülhetett sor 11 közlésre. »Nugy érdeklődéssel olvastam (d. J.) jelzéssel megjeleld cikket, amely »Javaslat a szegcdi cukerkoutingons fölosztásárac elmet viseli. A cikkíró Igen helyesen mutatott rá arra, hogy » é.ukofFogvas/.tilsl igény kategóriánként más és "nás, de helytelennek tartom azt a mcgállapitást, ^mely — igaz, hogy csak példaként — azt hozza föl. hogy a Nagykörúton belül élők eukoiigénye nagyobb, mint a Nagykörúton kívül, de a körtöltésén belül élőké. I,egyen szabad hivatkoznom arra, hogy 6okan vagyunk olyanok, akik jobban szereljük a külső ré*/.ek tisztább levegőjét, mint a zsúfolt Bclyáro-f! és ezért t.ikúsunk-il a körtöltésen belül vesz.ízlik kl, de sokan vannak közöltünk olyanok 1s, skiknek kis saját házuk van. Nagyra nem tellett, tok it kicsit rétiünk az olcsóbb telkeken. Dc igéUJÜnk nzerl nem iparlagte, hiszen mi ts középOsztálybeli nevelésben részesültünk és a kuliura szerény 'harcosai vagyunk. Ugy tudom, az országos statisztika alapján állapították tqcg a- cukorfejadagot. Hangsúlyozom, mindenben egyet értek nz intencióval, hogy az országnak le kell mondania bizonyos dolgokról, néhogy később baj támadjon, do bátor vagyok kérdeni, hogy — sajnos — a vidéki, tanyai lakók kötfil hány olyan van, akinek egyévi fogyasztása sem éri ei a havi fejadagot, viszont a számolásnál a fogyasztása többszörösét juttatták neki, vagy kérdem, amikor a budapesti fejadagot megállapították, meg tudták állapítani azt is, hogy például a gödöllői kereskedő autójával mennyit vitt el? Ezek szerint a pestkörnyéki fogyasztás jelentékeny része a budapesti fejadagol emelte. Ismétlem, helyeslők minden olyan intézkedést, amely az ország él el épek zavartalanságát — ha kell, bizonyos megszorításokkal is — biztosítja, dr sokkal helyesebbnek tartom a cikkírónak azt * javaslatát, amely foglalkozási ágak szerint igyekszik méltányos lenni, nohu cz sem lehet helyes, hiszen a városi cipész magasabb kullurigőnyü és Clctnlvöju, mint a tunyát, de bizom az illetéke. körökbe ti éa meg vag*>k győződve, hogy meg fogjak találni azt a helyes utat, aniely a szükségen belül méltányos megoldáshoz vezet. Megállapításom csupán nz. hogy a statisztika na-rvon csalfa tudomány, amely bizony gyakran ele-karja a valót és a valóságot ucni fedő döntésekre ad ulapot. • Vagyok a mélyen tisztelt Szerkesztő Ur őszin_ le tiiztclöjo. a Délmagyarorszúg kétévtizedes efőUzetöj*. v A cukorkérdéssel foglalkozik' hosszú levélben Székelyhídi Sándor olvasónk ts, akinek sorait legnagyobb sajnálatunkra helyszűke miatt nem ált módunkban egész terjedelmében közölni. Olvasónk a Délmugyarorszig inultszcrdui számában megje"lenf cikkünkhöz, amely a cukorkouthigens füloszTására tesz javaslatot, szól bozzá. — Sajnálatos — írja olvasónk —, hogv Szegedet, az ország második városát községekkel áhították egy nivóra a cukorelosztást illetőleg. De ba már tgy történt, nem tartja helyesnek, hogy esetleges változtatás esetén két részre osza Várost és más elbánásban résy.esül1ön a (A Délinagyarorszdg munkatársától) Né- | liáuy nappal ezelőtt országos körözést adtak ki DusenszJcy László 42 éves okleveles gazdatiszt ellen, akiről kiderült, hogy a 'cukorjegy bevezetése elölt végigszélhámoskodta az országát és mint a gödöllői állami méhészet fölügyelője, olcsó áron, kilónként 6i fillérért eladásra kínálta a méhészet „cukor fölöslegét". Különösen a tanyai lakossá? körebon fejtett ki „működést"; félt ugyanis attól, högy r városokban könnyebben és gyorsabban leleplezik csalását Ahol megjelent, niiudcnütt előlegei veit föl a megvételre kínált culcorfa, dc a megtel DélmagyarorsMg mVnkalár.sálól) Hétfőn ismét * szegedi törvényszék elé kerüli az ismeretes tíziklasír-pöt. Az ügy — amint emlékezetes — ncgy évvel azutáu indult meg, hogy megjelent a könyvpiacon j