Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-25 / 45. szám

GYARORSZAG Vasárnap, 1940.11. 25. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. érfolnam 45. szám A vádlottak (elentkezneh A kassai egyházmegye püspöke pász­torlevelében állította hívei elé a magyar katolikus társadalomra váró nagy köteles­séget: legyenek világi apostolai a katolikus szellemnek, a katolikus gondolatnak, legye­nek segítőtársai a papságnak abban a küz­delemben, amelyet az egyház az uj pogány­ság szelleme és erkölcstana ellen folytat. Az egyik nyilas-frakció sajtóorgánuma a nyilaspárt forgószínpadán másodper­cek alatt állnak l>e a változások s kívülál­ló soha nem tudhatja melyik frakció me­lyik vezér után menetel s melyik orgánum uielyik frakció támogatását tekinti köteles­ségének — most kissé tiszteletlen módou vá­laszol a nemes szavakra s a megtisztult, az emelkedett szellem megnyilatkozására. Ez a válasz jelentkezés, ha volna még valaki tájékozatlan, imc: a vádlott maga kér he­lyet azon a padon, hová cselekedetei ülte­tik le s ahol a törvény keretein belül csak vedekezhetik a maga cselekvéseinek törvé­nyes következményei ellen. De még a felelősségért való jelentkezés pdthoszában, a vádlotti szerep magukra­vállalt képzeletében se legyenek szerény te­lenek. A püspöki pásztorlevél a modern po­gányság elleni harc számára kéri minden ön­tudatos katolikus hívő támogatását, ám azok, akik a vádirat kézbesítéséért jelent­keznek, nem egyedül képezik a modern po­gányság szellemét. Ha csak róluk lenne szó, nem kellene mozgósítani az egyháznak minden erkölcsi erejét s tekintélyének ki­sugárzó fényét. Ha csak róluk volna szó, az egyház fejedelmei nem igényelnék n hi­vők kombattáns támogatását ama kultúr­harc számára, amelyet az értelem cs a hit fegyvereivel nz egyház hivatott vezetői folytatnak. Ha csak róluk volna szó, már ré­gen elintézett volua a probléma és megha­ladott a kérdés. Aki tiszta szemmel látni tudja az eseményeket, az világosan látja azt a különbséget, amin a magyar közszel­lem egy év alatt keresztülment érettségben, lehiggadásban és tájékozódottságban. Egy évvel ezelőtt még ők is veszedelmesek vol­tak, nem erejük, nem tekintélyük, nem igazságuk tette őket veszedelmessé — a gyermek ís veszedelmes, aki dinamitot szo­rongat apró ujjai közöit —, de hol va­gyunk már attól a szédülettól, amelybe ez a nemzet beletántorodott, hol vagyunk már a szenvedélyeknek attól a vakító tűzijáté­kától, amely elkápráztatta a lelkeket. A hűvös kijózanodás útján halad azóta cz a nemzet és ennek a nemzetnek társadalma s rettenetes tévedésben vannak azok, akik a maguk erejét, a maguk tekintélyét és ve­szélyességét az egy év előtti jelenségekkel akarják megmérni. Csodálatos vakság és tompa érzéketlen­ség kell ahhoz, hogy ők kérik számon: mit tesz és mit tett az egyház, hogy jobb, igaz­ságosabb és álni érdemesebb legyen az em­beri elet, mit tett az egyház a keresztény­ség örök tekintélyének megvalósítására? Akik szemben állnak az egyházzal, azok­nak semmi joguk sincs ahhoz, hogy keve­seljék azokat az eredményeket, amelyek növekedését és elmélyítését ők akadályoz­zák meg. Ha a keresztény szellemet valóra kell valtam. akkor vagv ne keveseliék uzl. Heves harcok Viipuri körül !fegtila$nlf cltoernijOs támadás — Sztálin Leningrádban megvizs­gálja a nemzetei - föszeblvláh a svéd parlamentéi Hitler beszéde két követeléséről: az éllettérbiztosítása Középeurópában és a gyarmatok visszaadása - „AtídH folytatjuk a harcot, mlg megtörjük a külföldi terrortik Chamberlain a lengyelek és a csehek függetlenságének visszaállítását követelte Róma, február 24- A Giof.nalc d'Itália hel­sinki különtudósítójának jelentése szerint szom­baton hajnalban egy szovjetörosz hareikocsis alakulat, amelyet heves tüzérségi tűz fedezett, elérte Viipuri kapuit. Ugyanakkor 1200 szovjet­orosz- ejtőernyős ereszkedett le a városra. Köz­ben azonban a havas hóvihar az ejtőernyő­söket szétszórta. A hareikocsis alakulat később kénytelen volt visszavonulni, míg az ejtőernyő­süket a finn járőrök egyenként összefogdosták. Viipuri körül a leghevesebb harcok folynak. Összehívták a sveú parlamentet Stockholm, február 24. A svéd Rikxdagol va­sárnapra egybehívták. A Riksdag egybehivá­sa föltűnést keltett. Politikai körökben ugv gondolják, hogy az ülésen Paja iának szovjet­orosz repülőgépék által történt bombázásáról lesz szó. Sztálin Leningrádban Paris, február 24. A Malin koppenhágai ér­tesülése szerint Sztálin szombaton Lenin­grádba érkezett, hogy jelen legyen a vörös hadsereg megalapításának évfordulója alkal­mából Leningrádban rendezett ünnepségeken. Sztálin utjának igazi célja azonban az, hogv szémélvesén vizsgálja meg a karéliai helyze­tet. ' « — Hitler beszéde Münchenben München, február 24. Hitlef a nemzeti szo­cialistainozgalöin alapításának huszadik évfor­dulója alkalmából beszédet mondott abban a teremben, ahol anaukidején első beszédét mon­dotta, 1918-ról szólva kijelentette, hogyha an­nakidején nem egyszerű muskétás, hanem kancellár lett volna, akkSr az angolok és fran­ciák a világháborúból sohasem kerültek volna ki győztesként. Ezután élesen támadta az angol kormány­zatot, majd két vontba foglalta össze követelé­seit:' L A saját élettér biztosítása. Hangsúlyozta, hogy ehhez az élettérhez tartozik mindaz, amit a németek fültártak és civilizáltak- Ilyen terü­letek különösen Középeurópában vannak. Eb­ben az élettérben akarunk cini cs nem engedjük magunkat fenyegetni, — mondotta. 2. 'A német gyarmatolt. Németország vissza­követeli saját tulajdonát, amelyet a világ plu­tokráciája elrabolt lőlo. Ezután beszámolt a külpolitikái helyzetről. Olaszországhoz őszinte barátság fűzi Németor­szágot és ez a barátság nemcsak a két rendszer és a két nép kapcsolata, hanem azon a fölisme­résen alapszik, bogy a, jövőben is egymásra vannak utalva. — Oroszországgal kapcsolatban alapvytóon amit az egyház eddig föl tudott építeni, vagy ne igyekezzenek lerombolni azt az épületet, amelyek magasságával elégedet­lenek. Az egyház nem világi hatalom, az uralom eszközeit nem birtokolja, sem bün­tetni. sem jutalmazni nem tud. Az egyház a lelkek vezérletére vállalkozik csak s amit a világi hatalmak ellenére meg lehetett alkot­ni, amit erkölcsi javakhói föl lehetett épí­teni, amivel gazdagítani lehetett az emberi­ség tudását, erkölcsi éleiét, szellemi világát, ami ahhoz kellett, hogy jobb és uemesebb Crnber adja át utódainak az elődöktől át­vett helyet ezen a földön, a katolikus egy­ház mindig meglette kötelességét és betöl­tötte mindig krisztusi hivatását. £s ma is. uinikor minden töltést elmos a vér áradata, amikor minden gát elszakad, minden eresz­tek lazul s mérhetetlen méretű káosz fenyegeti eluveléssel mindazt, ami rend volt s ami a fegyelem és egyensúly állapo­tát mutatja, az emberiség újra a keresztre néz föl s az egyház lelkeken uralkodó ere­jétől várja, reméli és könyörgi az oltalmat és a békét. Ilangos kis csoportok tetszeleghetnek ab­ban a szerepben, hogy az egyház őkef te­kinti ellenfelüknek. Ez a magukra erősza­kolt szerep sem erejüket nem fokozza, de tekintélyüket sem növeli. A kétezeréves egyház a kétezerpercee hangoskodók lár­máját meg sem hall ja. Csetepaték lármája nem hallatszik föl a keresztig. A modern pogányság azt a szellemet jelenti, amely a vallás vígasztalásától cs iránvftásáfól is meg akarja fosztani a szenvedőket, cl akar­ja oltani azt a fáklyát, anieb et az egyház a tudomány és művészet szolgálatában ma­gasra emelt s aminek esak a kisipar köret meg nem haladó ímnorfórieí azok. akik sza­mára ezzel a váddal szemben még a vád­lottak padja is díszpáholy. A nemzet füg­getlensége, a nemzet szellemi szabadsága, a történelmi mólt méltó fok futása forog­hat kockán, cav hú/ és nemzet sorsa össze­fonódik, cgv ólat és egyetlen eeli jelöl ki. van-e — rajtuk kívül — valaki, aki megta­gadná azt u föladatot, amelynek vállalási­ra és betöltésére az egvház riagviai hívták föl s amelynek most a kassai egyházmegye püspöke adott méltó és messzezengő han­got.

Next

/
Oldalképek
Tartalom