Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-21 / 16. szám

VasáVnan. 1940. Kannáé 211 •N EGY CSÖPP NYÁR A JEGES PUSZTASAGBAN Nyári madarak a tél dereKán Irta: Beretzk Péter dr Karácsonyra beköszöntött a száraz, dermesztő tél. A decembervégi uap, ahogy kinyitotta álmos szemét a keleti égen, ámulva láthatta, mi történt egyetlen éjszaka alatt. A tengersok őszi viz, amely a magas Tisza-szint miatt nem tudott elfolyni a Fekete-tengerbe, nagy, sika páncélokká dennedt a földeken. Jégpusztaság lett a ?0Uü holdból. A halastavakat is másfélarasztos jég fedi. A qagy nádas szirteket levágták, alig áll már belölo valami. A sás lekaszálva boglyákban didereg szerteszét. Lenyírt, leborotvált, láncravert mozdulatlan nagy halott most a Fehértó. Legalább lábnyomokat fedezhetnék föl. Az élet el tagadhatatlan alibijét De még csak egy nyúl sem bátorodott a jégre, pedig a sáskazlak legalább a szél ellen nyújtanának védelmet Lehangoló ez a nagv élettelenség. Más feleken idejében elment a fölösleges viz volt sás és »olt nád és voltak sásos-gazos szigetek. Kenderikéknek százas csapatai a nappali gyommagvazás után aludni a nádba tértek. Szürkület előtt már a nádas fölött várta őket borzongó gyermeküléseik és rémes álmaik tesletöltött lüzessze niú, vérengző, élcskörniü niadárkrampusza: az északi törpe sólyom. A kövérkés hósármányokból is néha megszámlálhatatlan mennyiség búzta itt át a telet Ezeket még a szemtelen karvalyok gyilkos háborúja sem tudta elriasztani innen. Fölfedező útra indultam az elrejtőzött, elárvult életek után. Eszembe ötlött, hogy a Délroagyarország megírta karácsony után. hogv a gyilkos hidegben gólya körözött a széchenvitéri platánok fölött. 11a városba is jutott madár, itt is leuuiök kell eltévedt elkésett utóörsöknek, vakmerő élethazárdőrükiiek. Elmentein a he nem fagyó vizfoltok környékére- Oda. ahol meleg gőzpárába burkolva, rejtve bugvog uz artézi ktilak vize. A kis derítőtóuak cgvik sarka a beömlő artézi viz mentén 25—30 méteres derékszögű csíkban ellenáll a fagynak Jeges szélén pár tőkésréce kuporodik kis gomolyagban Egvsze'rre rebbennek föl, mennek egyenesen a Tisza irányában Még csak ott találhatnak be uein fagvott részeket a hidak pillérei körül. Két szárcsa gvatog menekülésbe kezd a csúszós tükörjégen Mulatságosak ezek a hosszúlábú, különben gyorsfotó kis négerek. Csuszkáinak, minduntalan oldatra esnek. Nos, végre már benn vannak a parii sűrűben. Egy kacsa úszkál messze a vizcsik véséhe.n. Éppen távcsővel vepnéni szemügyre, amidőn eliramodik a tőkésrucák utján Egészen fekete kacsa fehér szárnytükörrcl. Talán ctcánvréce. de nagyobbnak látszik A basát nem láttam. fehér-e7 Igy bál ma scip tudom cigánvréce, vagy a magas észak kacsái közül hozzá" szinbeD hasonló más ritkább valamelyik récefaj volt-e. Gyenge sélettér*, sovány, hétszükesztendős. mégis eltengedődik rajta az élet valahogyan. Elindulok a zsilipek felé. Hogy rövidítsem az utat, jégen veszem a toronvirántat. Meg is bántam, mert belefáiul a hátam az óvatos csúszkáló menésbe, párszor igy is akrobatikus mutatványok közepette közelálltam a nyaktöréshez, örülök, hogy végre elértem a nádszegélyes partot. Szinte megijedek, amikor közelemből a nádszélbűi két szürkegém egyszerre repül föl. Ez az a kettő, amiről a balesőszök beszéltek. Harmadik társuk levágott csőrrel és lábbal ott zörög csonttáragvV3 a drótkerítésen. Pár nap előtt meg 80 fittért ért az élete. Igy csőr, láb nélkül semmit. Hála Isten, hogy elzavartam ezeket a madarakat a telep közeléből s elvitték pengöhatvanas életüket. Előbb-utóbb azonban ezek is csörgő aprópénzre fogiák beváltani csörüket-Iábukat. inert élelmet .csak a lékek, vizcsikok mentén remélhetnek. Ez pedig számukra iaenveszedelmes élettér. Nincs más választás, száinolui keltett ezzel a veszedelemmel, ha könnyelműen beleugrottak a téli maradásba- Tavaly is itt telelt egy merész; január ÍJl-ig tudta menteni a bőiét. Lekaszált kis szigetre állottak le a gémek. Az egyik a jégszélre ereszkedett, elcsúszott, formálisan oldalra vágódott és erős szárnyverdcséssel tudott cssak talpra állani. Jóslásom a gémek felől bevált. Pár napra az fgyjket sebzetten Ülve találtam a jégen. Fölállati a síkoson nem tudott. Szárnya véres volt. Eddig bozta a balcsösz sÖréHét Az is lehet hogv sólyom vágta le a szerencsétlent Délutánra már edakerűlt a másik mellé a kerítésre. ástói való félőgazán érdekelnéA zsilipek körül n pár négyzetméteres vízben nem volt semmi Elindultam a harmadik élettér: az öeszikes felé. A dermedt pusztában a szél szabadon tombol. Gyakorta kell arcomhoz nyúlnom, félek, hcvgy megfagy, bőröm annyira érzéketlen Még a szájnyitás is pebezen megy; még jó, hogy itt nincs kibe? beszélni. Kezdem unni a mászkálást s amidőn magam is majd jéggé dermedek, 3 cankó kel föl előlem, Cankók a tél derekán! Lőtávolon beiül voltak, le js iöbetem őket, ba a lemtől el nem bambáskodom. pek ezek a téli cankók Távcsövemben fogva is tartom őket és észreveszem, hogy körülbelül egy kilométerrel odébb leállottak egy gazos jégszéIcn. Olyan helyen, ahol be is lehet őket lappi Már nem gondolok a megfagyásra, nagy vargabetűvel megyek a hátukba M'ntba már melegem is lenne, amire közelükbe érkezein. Ezekből lőDŐm kell, bogy közelről megnézhessem őket. A nyilván gyommagvakat szedegető madarakat az árokból történt kilépésem egyszerre riasztja föl Az amúgy is gyorsröptü madarak most hihetetlen sebességgel mennek, dc utóiéri őket lövésem és a két dörrenésre két madár nagy ívben esik a jégre Szegény párák csúsznak rajt 3—4 métert Vérük nyílegyenes piros vonalat buz a tükörsima jégre. Pajzsoscapkók (galambsncff. küzdüsneff), uiird a bárom hiúi volt Tavaszi átvonuláskor (március—április) ezrével mennek jlt át; ősszel szeptemberben távoznak afrikai hazájába s októberben már alig láthatunk belőlük csapatokat. örülök a zsákmánynak, mert télen még sohasem találkoztam ezekkel a madarakkal Az egyiknek a lába világos narancssárga, a másiké szürkészöld, liogy cz miért van igy, senki sem tudná megmondani. Mind a kellő fcilett. öreg példánynak látszik. Lagiobbap uiégis a sárgacsőrii kcndcrjcskéfcnek örülök. Az igen ritka téli vendég, atnejveknek párszor! magyarországi megjelenését évszám szerint czámontartja 3 tudomány, immáron a negyedik télen következetesen megjelennek. Egy madártani tévhitet is sikerült ennek következtében tisztázni Vap ennek a madárnak egy rövidebbcsőrü (brevirostrisi kaukázusi faja. Miután mi inkább keleti vendégeket kapunk eddig azt hitték- hogy a kaukázusiak látogatnak el nagyritkán hozzánk. Az utóbbi években éppen a szegedi Fehértavon évről-évre való megjelenésük segítségével tisztázni lehelett o kérdést Hozánk az északi-északkeleti faj érkezik, valószinü szibériai példányok Sikerült a csapatból egv szép him HtL A BAL! Mo re, fiait, arany, ezüsszöve'ekés epjabbse[yesnkülönlegességek nagy választékban 8RENDÖRFERNEL (Szabó L. és TSÍ. utóda) KáráSZU. 8. és egy tojó példányt begyüjtcnem a Madártani intézet számáru. Igazságtalan lennék, ba fölsorolásomból kihagynám a nádi sármányokat és a búbos pacsirtákat. Nincs évszak, hó és nap, hogy nádi sármányt oc találnánk. Költenek is nálunk. De ezek. nem a mi nyári madaraink. Azok valahol a görög szigeteken vidifják az emberek lelkét. Ezek hegyes, vékonycsőrü északi fajok. A búbos pacsirták, a mi pipiskéink. Itt maradnak velünk télen is az Ínségben. Néha-néha A csűrök gerincén már kezdik is mondani nótájukat: — Ti vidikiek, cszlck-e lik ilyet Ez a nóta pedig már a közeledő tavasz dala. Utána már nemsokára párját hívogató széncinege kezdi a szatymazi szöllősgazdánukj -r- Nyitni kék, nyitni kék. Ember, madár türelmetlenül várja a melcgclbozó, uj eletet jelentő tavaszt — A sziv és a vérdenyreudszer megbetegedéseinek kezdésénél, különösen előrehaladott korban lévő egyéneknél, a természetes »Ferene Józsefi kcsevöviz, reggel éhgyomorra félpohárral bevéve, csaknem pélkülözbeldlep háziszer, mert erőlködés nélküli, könnyű, lágy székletétet biztosit Kérdezze meg orvosát! fogyasztás TUNGSRAM WIWW