Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-21 / 16. szám

VasáVnan. 1940. Kannáé 21­1 •N EGY CSÖPP NYÁR A JEGES PUSZTASAGBAN Nyári madarak a tél dereKán Irta: Beretzk Péter dr Karácsonyra beköszöntött a száraz, dermesztő tél. A decembervégi uap, ahogy kinyitotta álmos szemét a keleti égen, ámulva láthatta, mi történt egyetlen éjszaka alatt. A tengersok őszi viz, amely a magas Tisza-szint miatt nem tudott el­folyni a Fekete-tengerbe, nagy, sika páncélokká dennedt a földeken. Jégpusztaság lett a ?0Uü holdból. A halastavakat is másfélarasztos jég fedi. A qagy nádas szirteket levágták, alig áll már belölo valami. A sás lekaszálva boglyákban dide­reg szerteszét. Lenyírt, leborotvált, láncravert mozdulatlan nagy halott most a Fehértó. Legalább lábnyomokat fedezhetnék föl. Az élet el tagadhatatlan alibijét De még csak egy nyúl sem bátorodott a jégre, pedig a sáskazlak legalább a szél ellen nyújtanának védelmet Lehangoló ez a nagv élettelenség. Más fele­ken idejében elment a fölösleges viz volt sás és »olt nád és voltak sásos-gazos szigetek. Kende­rikéknek százas csapatai a nappali gyommag­vazás után aludni a nádba tértek. Szürkület előtt már a nádas fölött várta őket borzongó gyer­meküléseik és rémes álmaik tesletöltött lüzessze niú, vérengző, élcskörniü niadárkrampusza: az északi törpe sólyom. A kövérkés hósármányok­ból is néha megszámlálhatatlan mennyiség búzta itt át a telet Ezeket még a szemtelen karvalyok gyilkos háborúja sem tudta elriasztani innen. Fölfedező útra indultam az elrejtőzött, elár­vult életek után. Eszembe ötlött, hogy a Délroa­gyarország megírta karácsony után. hogv a gyil­kos hidegben gólya körözött a széchenvitéri pla­tánok fölött. 11a városba is jutott madár, itt is leuuiök kell eltévedt elkésett utóörsöknek, vak­merő élethazárdőrükiiek. Elmentein a he nem fa­gyó vizfoltok környékére- Oda. ahol meleg gőz­párába burkolva, rejtve bugvog uz artézi ktilak vize. A kis derítőtóuak cgvik sarka a beömlő artézi viz mentén 25—30 méteres derékszögű csík­ban ellenáll a fagynak Jeges szélén pár tőkés­réce kuporodik kis gomolyagban Egvsze'rre reb­bennek föl, mennek egyenesen a Tisza irányában Még csak ott találhatnak be uein fagvott része­ket a hidak pillérei körül. Két szárcsa gvatog menekülésbe kezd a csúszós tükörjégen Mulat­ságosak ezek a hosszúlábú, különben gyorsfotó kis négerek. Csuszkáinak, minduntalan oldatra esnek. Nos, végre már benn vannak a parii sű­rűben. Egy kacsa úszkál messze a vizcsik vésé­he.n. Éppen távcsővel vepnéni szemügyre, amidőn eliramodik a tőkésrucák utján Egészen fekete kacsa fehér szárnytükörrcl. Talán ctcánvréce. de nagyobbnak látszik A basát nem láttam. fehér-e7 Igy bál ma scip tudom cigánvréce, vagy a magas észak kacsái közül hozzá" szinbeD hasonló más ritkább valamelyik récefaj volt-e. Gyenge sélettér*, sovány, hétszükesztendős. mégis eltengedődik rajta az élet valahogyan. El­indulok a zsilipek felé. Hogy rövidítsem az utat, jégen veszem a toronvirántat. Meg is bántam, mert belefáiul a hátam az óvatos csúszkáló me­nésbe, párszor igy is akrobatikus mutatványok közepette közelálltam a nyaktöréshez, örülök, hogy végre elértem a nádszegélyes partot. Szinte megijedek, amikor közelemből a nádszélbűi két szürkegém egyszerre repül föl. Ez az a kettő, amiről a balesőszök beszéltek. Harmadik társuk levágott csőrrel és lábbal ott zörög csonttáragv­V3 a drótkerítésen. Pár nap előtt meg 80 fittért ért az élete. Igy csőr, láb nélkül semmit. Hála Isten, hogy elzavartam ezeket a madarakat a te­lep közeléből s elvitték pengöhatvanas életüket. Előbb-utóbb azonban ezek is csörgő aprópénzre fogiák beváltani csörüket-Iábukat. inert élelmet .csak a lékek, vizcsikok mentén remélhetnek. Ez pedig számukra iaenveszedelmes élettér. Nincs más választás, száinolui keltett ezzel a veszede­lemmel, ha könnyelműen beleugrottak a téli ma­radásba- Tavaly is itt telelt egy merész; január ÍJl-ig tudta menteni a bőiét. Lekaszált kis szigetre állottak le a gémek. Az egyik a jégszélre ereszkedett, elcsúszott, formá­lisan oldalra vágódott és erős szárnyverdcséssel tudott cssak talpra állani. Jóslásom a gémek felől bevált. Pár napra az fgyjket sebzetten Ülve találtam a jégen. Fölálla­ti a síkoson nem tudott. Szárnya véres volt. Ed­dig bozta a balcsösz sÖréHét Az is lehet hogv sólyom vágta le a szerencsétlent Délutánra már edakerűlt a másik mellé a kerítésre. ástói való félő­gazán érdekelné­A zsilipek körül n pár négyzetméteres vízben nem volt semmi Elindultam a harmadik élettér: az öeszikes felé. A dermedt pusztában a szél sza­badon tombol. Gyakorta kell arcomhoz nyúlnom, félek, hcvgy megfagy, bőröm annyira érzéketlen Még a szájnyitás is pebezen megy; még jó, hogy itt nincs kibe? beszélni. Kezdem unni a mászkálást s amidőn magam is majd jéggé dermedek, 3 cankó kel föl előlem, Cankók a tél derekán! Lőtávolon beiül voltak, le js iöbetem őket, ba a lemtől el nem bambáskodom. pek ezek a téli cankók Távcsövemben fogva is tartom őket és észreveszem, hogy körülbelül egy kilométerrel odébb leállottak egy gazos jégszé­Icn. Olyan helyen, ahol be is lehet őket lappi Már nem gondolok a megfagyásra, nagy varga­betűvel megyek a hátukba M'ntba már melegem is lenne, amire közelükbe érkezein. Ezekből lő­DŐm kell, bogy közelről megnézhessem őket. A nyilván gyommagvakat szedegető madarakat az árokból történt kilépésem egyszerre riasztja föl Az amúgy is gyorsröptü madarak most hihetetlen sebességgel mennek, dc utóiéri őket lövésem és a két dörrenésre két madár nagy ívben esik a jégre Szegény párák csúsznak rajt 3—4 métert Vérük nyílegyenes piros vonalat buz a tükör­sima jégre. Pajzsoscapkók (galambsncff. küzdü­sneff), uiird a bárom hiúi volt Tavaszi átvonu­láskor (március—április) ezrével mennek jlt át; ősszel szeptemberben távoznak afrikai hazájába s októberben már alig láthatunk belőlük csapa­tokat. örülök a zsákmánynak, mert télen még sohasem találkoztam ezekkel a madarakkal Az egyiknek a lába világos narancssárga, a másiké szürkészöld, liogy cz miért van igy, senki sem tudná megmondani. Mind a kellő fcilett. öreg példánynak látszik. Lagiobbap uiégis a sárgacsőrii kcndcrjcskéfc­nek örülök. Az igen ritka téli vendég, atnejveknek párszor! magyarországi megjelenését évszám sze­rint czámontartja 3 tudomány, immáron a ne­gyedik télen következetesen megjelennek. Egy madártani tévhitet is sikerült ennek következté­ben tisztázni Vap ennek a madárnak egy rövi­debbcsőrü (brevirostrisi kaukázusi faja. Miután mi inkább keleti vendégeket kapunk eddig azt hitték- hogy a kaukázusiak látogatnak el nagyritkán hozzánk. Az utóbbi években éppen a szegedi Fehértavon évről-évre való megjelenésük segítségével tisztázni lehelett o kérdést Hozánk az északi-északkeleti faj érkezik, valószinü szibé­riai példányok Sikerült a csapatból egv szép him HtL A BAL! Mo re, fiait, arany, ezüs­szöve'ekés epjabbse­[yesnkülönlegességek nagy választékban 8RENDÖRFERNEL (Szabó L. és TSÍ. utóda) KáráSZU. 8. és egy tojó példányt begyüjtcnem a Madártani intézet számáru. Igazságtalan lennék, ba fölsorolásomból ki­hagynám a nádi sármányokat és a búbos pacsir­tákat. Nincs évszak, hó és nap, hogy nádi sár­mányt oc találnánk. Költenek is nálunk. De ezek. nem a mi nyári madaraink. Azok valahol a gö­rög szigeteken vidifják az emberek lelkét. Ezek hegyes, vékonycsőrü északi fajok. A búbos pacsirták, a mi pipiskéink. Itt marad­nak velünk télen is az Ínségben. Néha-néha A csűrök gerincén már kezdik is mondani nótáju­kat: — Ti vidikiek, cszlck-e lik ilyet Ez a nóta pedig már a közeledő tavasz dala. Utána már nemsokára párját hívogató széncine­ge kezdi a szatymazi szöllősgazdánukj -r- Nyitni kék, nyitni kék. Ember, madár türelmetlenül várja a melcgcl­bozó, uj eletet jelentő tavaszt — A sziv és a vérdenyreudszer megbetegedé­seinek kezdésénél, különösen előrehaladott kor­ban lévő egyéneknél, a természetes »Ferene Jó­zsefi kcsevöviz, reggel éhgyomorra félpohárral bevéve, csaknem pélkülözbeldlep háziszer, mert erőlködés nélküli, könnyű, lágy székletétet bizto­sit Kérdezze meg orvosát! fogyasztás TUNGSRAM WIWW

Next

/
Oldalképek
Tartalom